1948. szeptember 2-án született Oszter Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. Egy ország Rózsa Sándorként ismerte meg, pályája azonban jóval több volt a legendás betyár szerepénél. Életének egy különleges fejezete Heves vármegyéhez is kötötte: egy időben a nagy múltú Parádsasvári Üveggyár tulajdonosa és vezetője volt. Gárdonyi Géza világához pedig az Ida regénye filmváltozatának főszerepe kapcsolta.
Oszter Sándor 1948. szeptember 2-án született Győrben. Apai ágon jómódú molnárcsaládból származott, a család malmait azonban 1949-ben államosították. Már gimnazistaként kitűnt a humán tárgyakban, irodalmi versenyeken is eredményesen szerepelt, végül pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskolát választotta. 1971-ben szerzett diplomát.
Országos ismertségére azonban nem kellett a diploma megszerzéséig várnia.
Rózsa Sándor szerepe egy életre elkísérte
Még főiskolai hallgató volt, amikor Szinetár Miklós kiválasztotta a Rózsa Sándor című, 12 részes televíziós sorozat főszerepére.
A történet egyik legérdekesebb részlete, hogy a fiatal színész kezdetben nem is tudta, mire készítik fel. A rendező hónapokkal a forgatás előtt elküldte lovagolni tanulni. Oszter engedelmeskedett, és mire elkezdődött a munka, nemcsak lovagolni tanult meg, hanem a lovakkal is különleges kapcsolatba került.
A szerep óriási népszerűséget hozott számára – és meghatározta későbbi életét is. A lovak szeretete ugyanis megmaradt, ahogyan a természet, a vadászat és a vidéki élet iránti vonzalma is.
A Minden, ami Eger tavalyi cikkében már részletesebben felidéztük a legendás betyár történetét és Oszter Sándor alakítását:
Korábbi cikkünk: Rablóból lesz a legjobb pandúr? – Minden, ami Eger
Parádsasvár – Oszter Sándor különleges Heves vármegyei kapcsolata
Számunkra talán pályafutásának egyik legérdekesebb, ma már kevésbé emlegetett fejezete a Parádsasvári Üveggyárhoz kötődik.
Oszter Sándor a rendszerváltást követő privatizáció időszakában került kapcsolatba a történelmi üzemmel, és rövid ideig a Parád Kristály Manufaktúra elnök-vezérigazgatója is volt.
Nem egyszerű pénzügyi befektetésként tekintett rá. Saját elmondása szerint családi múltja is szerepet játszott döntésében: gyáros-molnár felmenői előtt szeretett volna tisztelegni, és ki akarta próbálni magát gyártulajdonosként.
A valóság azonban egészen más volt, mint amit elképzelt.
Mintegy hatszáz dolgozóért kellett felelősséget vállalnia, miközben továbbra is színészként dolgozott. Később úgy emlékezett vissza, hogy választania kellett a gyárvezetés és a művészi pálya között. Végül a színházat és a filmezést választotta, ezért megvált a vállalkozástól.
A Bródy Sándor Könyvtár Heves vármegyei helyismereti bibliográfiái különösen érdekes dokumentumai ennek az időszaknak. Az 1992-es bibliográfiában már szerepel egy Oszter Sándor és a parádsasvári üveggyár kapcsolatával foglalkozó korabeli újságcikk, 1993-ban pedig a „Nem kristálykirály, elsősorban színész” című írást jegyezték fel a Parádi Üveggyár és Oszter Sándor témájában.
Vagyis a színész mátrai vállalkozása annak idején országos sajtótéma volt.
A parádsasvári kristályokat később is őrizte
A történetnek van egy szép személyes folytatása is.
Oszter Sándor diósjenői otthonában később is őrzött a parádsasvári gyárból származó tárgyakat. Egy róla készült riport szerint otthonában többek között egy lovakkal díszített, karcolt váza is emlékeztette arra az időszakra, amikor a híres mátrai üveggyár vezetője volt.
A parádsasvári üveggyártás több évszázados múltra tekintett vissza. A gyár fénykorában messze földre eljutottak az itt készült díszüvegek és kristályok. A rendszerváltás utáni évtizedek azonban már a hanyatlásról szóltak, az üzem végül 2005-ben bezárt.
Oszter Sándor tehát egy különösen nehéz korszakban került a gyár élére.
Gárdonyi Géza regényében is főszerepet kapott
Van egy másik, Eger szempontjából különösen érdekes kulturális kapcsolódás is.
Oszter Sándor játszotta Balogh Csabát Gárdonyi Géza Ida regénye című művének 1974-es televíziós feldolgozásában.
Partnere nem más volt, mint Venczel Vera, akit a magyar közönség különösen jól ismerhetett az Egri csillagok Vicuskájaként.
Így két, Egerhez erősen kapcsolódó művészeti világ különös módon találkozott: Gárdonyi Géza regénye, Venczel Vera és Oszter Sándor pályája.
A Kitöréstől a 80 huszáron át az Argóig
Oszter Sándort azonban hiba lenne egyetlen szereppel azonosítani.
Bacsó Péter Kitörés című 1970-es filmjében kapta első jelentős moziszerepét, alakításáért 1972-ben a San Remó-i filmfesztiválon a legjobb férfi alakítás díját kapta.
Játszott többek között a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a 80 huszár, a Jób lázadása, a Vadon, az Argó, később pedig az Argó 2 és A Viszkis című alkotásokban is.
Jellegzetes, mély hangját szinkronszínészként ugyancsak sokan ismerték.
Színpadi pályája során megfordult a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban, később a Békéscsabai Jókai Színház társulatához is csatlakozott.
Jászai Mari-díj, Kossuth-díj és egy különleges életút
Művészetét 1983-ban Jászai Mari-díjjal, 1988-ban érdemes művészi címmel ismerték el. 2013-ban megkapta a Kossuth-díjat is.
A színészet mellett vállalkozott, lovakat tartott, vadászott, és még az autósport világába is belekóstolt: 2013-ban, 65 évesen a Mecsek-ralin is rajthoz állt navigátorként.
Kevés magyar színész életútjában fért meg egymás mellett ennyi különböző szerep: színházi művész, filmsztár, Rózsa Sándor legendás megformálója, vadász, lovasember, autóversenyző – és egy időre egy hatszáz embernek munkát adó parádsasvári üveggyár vezetője.
Oszter Sándor 2021. október 29-én, 73 éves korában hunyt el.
Ha Egerből és Heves vármegyéből tekintünk vissza pályájára, különösen érdekes a Parádsasvárhoz fűződő kapcsolata. A legtöbben Rózsa Sándorként emlékeznek rá, ám a Mátrában volt egy időszak, amikor nem egy szerepet játszott: valóban gyárigazgató lett.
Források
Nemzeti Archívum – Az élet szerelmese: Oszter Sándor
Nemzeti Archívum – Rablóból lesz a legjobb pandúr?
Nemzeti Filmintézet – Oszter Sándor pályaképe
Bródy Sándor Könyvtár – Heves megye helyismereti irodalma, 1992
Bródy Sándor Könyvtár – Heves megye helyismereti irodalma, 1993
Magyar Nemzet – Oszter Sándor a parádsasvári üveggyárról és diósjenői életéről