Szeptember 21-én a Magyar Dráma Napját ünnepeljük. A dátum Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883-as ősbemutatójához kötődik, Egerben azonban ezen a napon érdemes felidézni a város több mint két és fél évszázados színházi hagyományát is. A Gárdonyi Géza Színház falai mögött generációk története, régi társulatok, legendás előadások és egy olyan közönség emléke él, amely már jóval a mai színházépület megszületése előtt megszerette a színjátszást.
Szeptember 21. a magyar színházi kultúra egyik jeles napja. 1883. szeptember 21-én mutatták be először színpadon Madách Imre Az ember tragédiája című művét a Nemzeti Színházban, Paulay Ede rendezésében. Ennek emlékére 1984 óta ezen a napon tartják a Magyar Dráma Napját.
Az ünnep célja nemcsak a magyar drámairodalom nagy alakjainak felidézése. Arra is alkalmat ad, hogy figyelmünket azokra a színházakra, társulatokra és művészekre irányítsuk, akik estéről estére életre keltik az írott szót.
Egernek pedig ezen a téren különösen gazdag múltja van.
1754-ig vezethető vissza az egri magyar színjátszás története
A Gárdonyi Géza Színház történeti összefoglalója szerint 1754-ben tartották Egerben az első magyar nyelvű színielőadást, amely a jezsuita gimnázium diákjaihoz kötődött. 1815-ben már vándorszínészek játszottak magyar nyelven a városban.
Vagyis amikor ma belépünk a Gárdonyi Géza Színházba, egy olyan egri kulturális hagyomány folytatását látjuk, amelynek dokumentált története több mint 270 évre nyúlik vissza.
A 19. század végére a színház iránti igény egyre erősebb lett. 1884-ben fából készült színházépület, az úgynevezett Aréna nyílt Egerben. Ez egészen 1903-ig szolgálta a város közönségét.
Az Aréna utolsó előadásán pedig már egy olyan szerző darabját játszották, akinek neve később elválaszthatatlanná vált Egertől és magától a színháztól is: Gárdonyi Géza Annuska című művét.
1904-ben Eger saját „színi-palotát” kapott
A századfordulóra egyre erősebbé vált az igény egy állandó, korszerű színházra.
Az Egri Ujság 1903 augusztusában arról írt, hogy a város kulturális életében szinte példátlan lelkesedés alakult ki az új színház megteremtése körül. A régi Arénát lebontották, helyén pedig megkezdődhetett az új épület kialakítása.
A színházat Légmann Imre állami főmérnök és Bárány Géza városi mérnök tervei alapján építették, a kivitelezést Mátray Sándor egri építőmester végezte. A korabeli épület közel hatszáz nézőt tudott befogadni, 37 földszinti és emeleti páhollyal rendelkezett.
Az új egri Városi Színházat végül 1904. augusztus 20-án nyitották meg.
És itt találunk egy gyönyörű egri kapcsolatot a dráma és a város története között.
Gárdonyi Dobó Istvánt „vitte színpadra” a megnyitón
A színház megnyitására maga Gárdonyi Géza írt ünnepi előjátékot.
A színpadon az egri vár Sötétkapuja jelent meg, Dobó síremlékével. A jelenetben pedig Dobó István alakja életre kelt, és Gárdonyi szavaival fordult a közönséghez.
A korabeli tudósítás szerint az előjáték után Dobsa Lajos István, első magyar király című ötfelvonásos történelmi drámáját játszották.
Így Eger új színházának első estéjén egyszerre találkozott a város történelme, Dobó István emlékezete, Gárdonyi Géza irodalma és a magyar dráma.
Kevés ennél találóbb történetet lehetne felidézni szeptember 21-én.
1955-ben megszületett az önálló egri társulat
Az épület azonban még évtizedeken keresztül nem jelentett önálló egri társulatot.
A város már 1945-ben kezdeményezte egy állandó társulat létrehozását, erre azonban tíz évet kellett várni.
1955-ben, Rutkay Ottó vezetésével jött létre Eger önálló színtársulata. Október 23-án ismét Gárdonyi megnyitó előjátéka hangzott el, majd az Annuska került színre. Az intézmény ekkor vette fel Gárdonyi Géza nevét.
Gárdonyi tehát nem egyszerűen névadója lett a teátrumnak: művei az egri színház történetének több meghatározó pillanatában is jelen voltak.
Bontás, átépítés és újrakezdés
A ma ismert épület hosszú átalakulás eredménye.
Az 1960/61-es évad után az 1904-es színház jelentős részét lebontották, miközben a színpadot és egyes oldalfalakat megtartották. Az átépítés idején a társulat a Trinitárius utcai egykori templomban játszott.
Az egri színház története intézményileg sem volt egyenes vonalú. 1965-ben elvesztette önállóságát, majd két évtizeddel később fordulat következett: 1985. január 1-jétől ismét önállóvá vált a Gárdonyi Géza Színház, Szikora János vezetésével.
Ezek mögött az évszámok mögött társulatok, színészek, rendezők, díszlet- és jelmeztervezők, műszaki dolgozók és természetesen nézők nemzedékei állnak.
A függöny mögött is Eger története él
A Magyar Dráma Napján könnyű csak a színpadra gondolni. Pedig egy előadás jóval azelőtt elkezdődik, hogy felgördülne a függöny.
Próbatermek, öltözők, díszletek, kellékek, fények és hangok világa rejtőzik a nézőtér mögött. Minden bemutató mögött sok ember munkája áll, miközben estéről estére ugyanaz történik, ami évszázadok óta: a nézők elfoglalják helyüket, kialszanak a fények, és néhány órára egy másik világ nyílik meg előttük.
Egerben ennek különös történelmi mélysége van.
A jezsuita diákok 1754-es előadásától a vándorszínészeken és a régi fa Arénán át az 1904-ben megnyitott Városi Színházig, majd az önálló egri társulat megszületéséig ugyanannak a történetnek újabb és újabb fejezetei születtek.
A Hatvani kapu téren álló színház ezért több egyszerű kulturális intézménynél. Eger történetének egyik olyan helyszíne, ahol a múltat nemcsak kiállításokon vagy régi fényképeken lehet megidézni.
Itt a múlt időről időre ismét megszólal a színpadon.
Szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján ezért Egerben nemcsak Madáchra és a magyar drámairodalom nagy alakjaira érdemes emlékezni. Azokra az egri színészekre, rendezőkre, háttérben dolgozó szakemberekre és nézőkre is, akik több mint két és fél évszázada életben tartják a város színházi kultúráját.
Források
Gárdonyi Géza Színház – A színház története
Gárdonyi Géza Színház archívuma – 110 éves az egri színház
Gárdonyi Géza Színház archívuma – az 1904-es színház története
Borítókép: Gárdonyi Géza Színház, Eger. Fotó: Szinok Gábor.