Eger történetéhez nemcsak a vár, a barokk belváros és a szőlőhegyek tartoznak hozzá, hanem a föld alá vájt pincék százai is. A Kőporos különleges helyet foglal el közöttük: a város délkeleti részén kialakult pincesor ma is őrzi annak az időszaknak az emlékét, amikor a szőlőművelés és a bortárolás az egri családok mindennapi életének természetes része volt. Egy 1972-ben készült fénykép pedig ma már valóságos időutazásra hív bennünket.
Amikor a pince még a gazdaság része volt
Egerben a pince soha nem egyszerűen egy föld alatti tárolóhelyet jelentett. A szőlő és a bor évszázadokon keresztül meghatározta a város gazdaságát, életmódját és még településszerkezetét is.
A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltárának összefoglalója szerint az egri pincék története egészen a középkorig visszakövethető. A török uralom után azonban különösen nagy lendületet kapott a pinceépítés: nemcsak a városfalon belül, hanem a hóstyákon és a város körüli szőlőterületeken is egyre több pincét vágtak.
Eger környékének vulkáni eredetű tufája kiválóan alkalmas volt erre. Viszonylag könnyen faragható, ugyanakkor megfelelő kialakítás mellett stabil pincejáratokat lehetett létrehozni benne. A föld alatti helyiségek kiegyenlített hőmérséklete pedig ideális környezetet biztosított a bor tárolásához és érleléséhez.
Honnan kapta a nevét a Kőporos?
A név eredete önmagában is érdekes.
A Novohrad–Nógrád Geopark ismertetője szerint a Nagy- és Kiskőporos elnevezése az edények tisztítására használt kőporhoz kapcsolódik, amelyet egykor ezen a vidéken bányásztak. Ugyanez a forrás az egri Kőporos ma ismert pincesorainak kialakulását valószínűleg a 19. század második felére teszi.
Érdekes adalék, hogy a Kőporos elnevezés története ennél összetettebb lehetett. Egy pincekultúráról szóló történeti összefoglaló arra is felhívja a figyelmet, hogy egy időben a mai Szépasszony-völgyet is Kőporos névvel illették, miközben a név ma az Ostoros felé vezető út környékének egyik régi egri pincesorát jelöli.
Először még a présházat is a sziklába vájták
A Kőporos régi arculata jelentősen különbözhetett attól, amit a mai ember egy klasszikus egri borospincéről elképzel.
A történeti leírás szerint kezdetben nemcsak magukat a pinceágakat, hanem a présházakat is a kőzetbe vájták. Később jelentek meg a pincék előtt a nyeregtetős, vasrácsos ablakokkal kialakított présházak.
Ez különösen jól érzékelhető a cikkhez választott 1972-es archív felvételen is.
A havas út mellett sorakozó egyszerű pincebejáratok, a növényzettel benőtt domboldal és a sziklába simuló építmények egészen más világot mutatnak, mint Eger mai, idegenforgalomra berendezkedett boros helyszínei.
Itt még elsősorban munkahely, gazdasági tér és bortároló volt a pince.
A Kőporos az egri pinceöv része
A régi Eger körül szinte valóságos pinceöv alakult ki.
A néprajzi kutatások szerint a polgárság és a módosabb parasztság gyakran présházas pincével rendelkezett, ahol a szőlő feldolgozására és a bor tárolására egyaránt lehetőség nyílt. A belvárosi és egyházi pincék mellett jelentős pincecsoportok alakultak ki többek között a Verőszalában, Árnyékszalában, Kisvölgyön, Tündérparton és a város más részein is.
A városon kívüli jelentősebb pincehelyek között a szakirodalom külön is megemlíti a Szépasszony-völgyet, Kőporost, Tihamért és Kőlyukat.
Ez jól mutatja, hogy a Kőporos nem elszigetelt érdekesség volt, hanem az egri szőlő- és borkultúra nagyobb rendszerének egyik fontos eleme.
Helyi védelem alatt álló örökség
A Kőporos jelentőségét később hivatalosan is elismerték.
A kulturális örökségi nyilvántartásokban a Kőporosi pincesor helyi védelem alatt álló együttesként szerepel, Kőporos úti helyszínnel. A nyilvántartás a 14/1998-as helyi rendeletre hivatkozik.
Ez azért is fontos, mert egy pincesor értéke nem feltétlenül egyetlen különleges épületben rejlik. Éppen az együttes látványa, a pincebejáratok ritmusa, a domborzathoz alkalmazkodó kialakítás és a tájjal való kapcsolata adja meg történeti karakterét.
A Kőporos ezért nem csupán borászati emlék: Eger régi kultúrtájának megmaradt darabja.
Egy 1972-es fénykép, amelyen szinte megállt az idő
A cikk borítóképe különösen értékes dokumentum.
Molnár István Géza 1972-ben készült felvételén téli arcát mutatja a Kőporos. A behavazott földút mentén egymást követik a hegyoldalba vájt pincék, fölöttük kopasz fák és bokrok rajzolódnak az ég elé.
Mai szemmel talán éppen az a legérdekesebb a képen, ami akkor teljesen hétköznapi lehetett.
Nincs díszburkolat, nincs turisztikai dekoráció. A pinceajtók és a présházak szinte belesimulnak a domboldalba. Az út havas, kitaposott, a táj pedig azt az Egert idézi, ahol a pince még szorosan összetartozott a szőlőheggyel és az ott dolgozó emberek életével.
Több mint fél évszázad telt el a fénykép elkészítése óta.
Éppen ezért ma már nem pusztán egy pincesort látunk rajta, hanem Eger egy eltűnőben lévő életformájának lenyomatát.
Eger alatt és körül ma is ott él a régi pincevilág
A Kőporos történetét érdemes Eger egész föld alatti örökségének részeként szemlélni.
A levéltári kutatások alapján a város pincéi különböző korszakokban és eltérő célokkal alakultak ki. Az egri pinceállomány jelentős része riodácittufába vájt lyukpince. A pincék felügyelete ráadásul nem pusztán műemléki kérdés: az 1960-as évektől a belvárosi rekonstrukció során komoly felmérésekre és megerősítésekre volt szükség a vízzel telt, beomlott vagy veszélyessé vált járatok miatt.
Eger tehát valóban olyan város, amelynek történetéből nem lehet kihagyni azt, ami a föld alatt található.
A Kőporos pedig ennek a világnak az egyik kevésbé ismert, mégis különösen hangulatos emléke.
Kapcsolódó cikkek a Minden, ami Eger oldalán
A témához több korábbi írásunk is kapcsolódik. Az „Eger alatt egy másik város húzódik – milyen hosszú valójában a pincerendszer?” című összeállításban részletesen foglalkoztunk az egri pincék kiterjedésével, történetével és a hozzájuk kapcsolódó legendákkal.
Eger alatt egy másik város húzódik – milyen hosszú valójában a pincerendszer?
Korábban bemutattuk az egykori érseki pincerendszert, a „Város a város alatt” történetét is.
A „Város a város alatt” – Eger egykori érseki pincerendszere
Szintén érdekes párhuzam a Felnémeti Pincevár, amely Eger egy másik, egészen sajátos pincevilágát őrzi.
A Felnémeti Pincevár – Eger rejtett föld alatti erődje
Források
Magyar Nemzeti Levéltár – Az egri érsek borai, avagy a lábunk alatti világ
Novohrad–Nógrád Geopark – Kőporosi pincecsoport, Eger
Borítókép: Kőporosi pincék, Eger, 1972
Fotó: Molnár István Géza