Kevés olyan magyar háziállatfajta van, amely annyira összeforrt a hazai tájjal és a pásztorkultúrával, mint a magyar szürke szarvasmarha. A hatalmas, jellegzetesen ívelt szarvú állatok azonban ma már nem csupán egy letűnt világ emlékei. Nemzeti kincsek, génmegőrzési értéket képviselnek, és Heves vármegyében a természetvédelem aktív „munkatársai” is.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság dél-hevesi területein több száz magyar szürke segíti a gyepek természetvédelmi kezelését. A legfrissebb BNPI-adatok szerint a Tarnaszentmiklós határában működő Szürke Szállás ma már a fajta megőrzésének és a dél-hevesi puszták fenntartásának egyik fontos bázisa.
Évszázadok óta része a magyar tájnak
A magyar szürke eredetét illetően nincs minden részletében bizonyított, egységes történeti magyarázat. Az azonban biztos, hogy jelenléte a Kárpát-medencében már a középkortól dokumentálható.
A fajta fénykora a késő középkor és a kora újkor időszakára esett. A magyar marhát hatalmas csordákban hajtották Nyugat-Európa vásáraira. A XVI. századtól különösen keresett vágóállatnak számított, és még a XIX. században is kedvelték Európában.
A hosszú utak megtételéhez kiválóan megfelelt: erős, ellenálló és viszonylag igénytelen állat. A Nébih ismertetése szerint jól viseli a nagy nyári meleget és a zord téli időjárást, és a különböző típusú legelőkhöz is jól alkalmazkodik.
Később az ökröket igavonásra is széles körben használták. A mezőgazdaság gépesítésével és a modernebb, nagyobb tej- vagy hústermelésű fajták elterjedésével azonban a magyar szürke gazdasági jelentősége erősen visszaesett.
A fajta fennmaradásának jelentősége ezért ma már messze túlmutat a hagyományos állattenyésztésen.
Mikor lett védett és mikor vált nemzeti kinccsé?
A két fogalmat érdemes különválasztani.
A magyar szürke védett őshonos magyar állatfajta, amelynek genetikai állományát génmegőrzési céllal tartják fenn. A Nébih is Magyarországon védett őshonos, törvényileg védett haszonállatként ismerteti.
A nemzeti kincs rang pontos időpontja viszont egyértelműen meghatározható.
Az Országgyűlés a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozattal nyilvánította nemzeti kinccsé a védett őshonos és régi magyar állatfajtákat. A határozat mellékletében a szarvasmarhafélék között elsőként szerepel a magyar szürke szarvasmarha.
Vagyis 2026-ban már 22 éve nemzeti kincs.
A parlamenti határozat különösen szépen fogalmazza meg e fajták jelentőségét: nem egyszerűen mezőgazdasági haszonállatokként tekint rájuk, hanem a magyar kultúra, a történelmi múlt és a nemzeti identitás részeiként. Az államnak ezért elő kell segítenie tenyésztésüket és állományuk fenntartását.
Heves vármegyében több mint egy látványos állat
A magyar szürke Heves vármegyében sem pusztán bemutatási vagy hagyományőrzési céllal van jelen.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Hevesi Tájegységében a fajta fontos természetvédelmi feladatot végez.
A BNPI 2020-as beszámolója szerint akkor már hetedik éve tartottak magyar szürke szarvasmarhákat ezen a területen. Ez azt jelenti, hogy az igazgatóság dél-hevesi szürkemarha-tartása 2013 körül kezdődött. A kezdeti állomány 84 egyéves állatból és 12 tehénből állt, 2020-ra pedig már meghaladta a 250 egyedet.
Az állatok többek között Tarnaszentmiklós és Pély térségében legelnek.
Tarnaszentmiklós közigazgatási területén korábban mintegy 360 hektáros, Pély határában pedig mintegy 140 hektáros gyepterület kezelésében vettek részt.
A Szürke Szállás – különleges telep Tarnaszentmiklóson
A növekvő állomány miatt új telephelyre is szükség volt.
2022 márciusában adták át Tarnaszentmiklóson a Szürke Szállást, amely mára a dél-hevesi természetvédelmi állattartás egyik központjává vált.
A név nem véletlen.
Itt található a BNPI jelentős magyar szürke állománya, és innen szervezik az állatokkal végzett természetvédelmi célú legeltetést. A telep egyszerre szolgálja a génmegőrzést, az élőhelykezelést és a hagyományos pásztorkultúra fennmaradását.
A BNPI 2024-es szakmai jelentése szerint a Szürke Szállás állományával a Dél-Hevesi Tájegységben közel 360 hektár összefüggő gyepterületet kezeltek. Abban az évben 114 borjú – 50 üsző és 64 bika – született, a gulya pedig 95 százalékban fajtatiszta egyedekből állt.
2024 őszén 3 tenyészbika, 16 előhasi üsző, 112 tehén és azok borjai járták a BNPI legelőit.
Miért kell egy nemzeti parknak marhát tartania?
Talán ez a történet egyik legérdekesebb része.
A természetvédelem ugyanis nem mindig azt jelenti, hogy egy területhez egyáltalán nem nyúlunk hozzá.
Számos értékes gyep évszázadokon keresztül legeltetés mellett alakult ki. Ha a legeltetés megszűnik, a terület becserjésedhet, megváltozhat a növényzet szerkezete, és ezzel együtt az ott élő állatvilág életfeltételei is.
A szarvasmarha ráadásul másként legel, mint például a juh. A BNPI szakmai ismertetése szerint megfelelő intenzitású szarvasmarha-legeltetés mellett egyes védett növények állományai akár növekedhetnek is, miközben a változatosabb növényzet fennmaradása sok állatfaj számára kedvező.
A magyar szürke különösen alkalmas lehet az extenzív tartásra: ellenálló, jól alkalmazkodik a szélsőséges időjáráshoz, és olyan növényzetet is elfogyaszt, amelyet más fajták kevésbé hasznosítanak. A BNPI Szalakóta tanösvényének ismertetője szerint például a sásokat és a nád fiatal hajtásait is fogyasztja.
A kék vércének is segít a szürkemarha
A dél-hevesi történetnek van egy még érdekesebb természetvédelmi kapcsolata.
A BNPI a Hevesi-síkon magyar szürkékkel végez területkezelést, és az évek során azt is vizsgálták, milyen legeltetési intenzitás és módszer teremti meg a megfelelő élőhelyet a kék vércse számára.
A rövidre legeltetett, nyílt gyepek kiváló táplálkozóterületeket biztosíthatnak ezeknek a madaraknak.
A BNPI 2026-os tájékoztatása szerint a Szürke Szállás környékén végzett legeltetés a dél-hevesi szikes gyepek fenntartását szolgálja, és ezzel többek között a kék vércse és a kerecsensólyom megfelelő fészkelő- és táplálkozóterületeinek megőrzéséhez is hozzájárul.
Így kapcsolódik össze egy ősi magyar háziállat és a modern természetvédelem.
A borjak ráadásul nem is szürkén születnek
A fajta egyik kedves érdekessége, hogy a „szürkemarha” borja kezdetben egyáltalán nem szürke.
A borjak pirók, vöröses-barnás színnel születnek. Szőrzetük két-három hónapos koruktól kezd világosodni, majd fokozatosan szürkévé válik; körülbelül négy-hat hónapos korukra alakul ki a jellegzetes színük.
Az életkor később is befolyásolja a szőrzet árnyalatát.
A fajta másik összetéveszthetetlen jellegzetessége a hosszú szarv. Ez nemcsak látványos külső jegy: évszázadokon keresztül a magyar pusztai állattartás egyik szimbólumává vált.
Szent György napja és a kihajtás hagyománya
A magyar pásztorhagyományban különleges időszak volt a tavaszi kihajtás.
A legismertebb dátum Szent György napja, április 24., de a valóságban a kihajtás sohasem kizárólag egyetlen naptári naphoz igazodott. A BNPI szerint többhetes folyamat lehetett, amelyet az időjárás, a talaj állapota és a legelő növényzetének fejlettsége határozott meg.
A régi hiedelemvilágban mágikus jelentőséget tulajdonítottak az első kihajtásnak. Zöld ággal hajtották ki az állatokat, és úgy tartották:
„Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél.”
Tarnaszentmiklóson ezt a hagyományt napjainkban is felelevenítik. A BNPI 2026-ban is megtartotta a Szent György-napi kihajtási ünnepet a dél-hevesi pusztákon.
Élő örökség Heves vármegyében
A magyar szürkemarha története tehát korántsem ért véget azzal, hogy eltűntek a régi marhahajtó utak és a nagy európai vásárokra induló gulyák.
Ma más feladata van.
Genetikai örökséget őriz, fenntartja a hagyományos állattartás tudását, része a magyar kultúrának – Heves vármegyében pedig közvetlenül hozzájárul a természetvédelmi területek kezeléséhez.
A Tarnaszentmiklós környéki szürkemarhák ezért nem egyszerűen látványos szereplői a dél-hevesi tájnak. Amikor legelnek, tulajdonképpen természetvédelmi munkát végeznek.
És talán éppen ez mutatja meg legjobban, miért találó a több mint húsz éve hivatalosan is használt megfogalmazás: a magyar szürke valóban nemzeti kincs.
Források
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Borjúválogatás a Szürke Szálláson
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Idei ellések a tarnaszentmiklósi állattartó telepen
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Hogyan legeltessünk úgy, hogy az az élővilág javára is váljon?
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél”
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Régi hagyomány éledt újjá a kihajtási ünneppel
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – 2024. évi szakmai beszámoló
Nébih – Magyar szürke szarvasmarha: Mindig szabad levegőn
Borítókép: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság