Maklári hóstya, Hatvani hóstya, Cifra hóstya, Rác hóstya. Az egriek számára természetesen hangzó nevek, egy idegen azonban könnyen elgondolkodik rajtuk: mit jelent egyáltalán az, hogy hóstya?
A különös szó Eger történetének egyik legérdekesebb öröksége. Nem egyszerűen régi városrészeket jelöl, hanem egy olyan életformát is, amely évszázadokon keresztül meghatározta a várost. A hóstyákon éltek Eger szőlőművelői, földművesei, kapásai, zsellérei, kézművesei és iparosai. Innen került élelmiszer a városba, innen indultak az emberek a szőlőhegyekre, és itt alakult ki az a sajátos egri parasztpolgári kultúra, amelynek nyomait ma már egyre nehezebb felismerni.
A Minden, ami Eger 2019-ben már bemutatta a hóstya szó történetét, az azóta hozzáférhetővé vált helytörténeti anyagok és a blog újabb írásai azonban jóval részletesebb képet engednek erről az eltűnt Egerből.
De mi az a hóstya?
Egerben a hóstya a történelmi városfalakon kívül kialakult külvárost jelentette.
Maga a szó azonban nem egri eredetű, és története sem teljesen egyszerű. Különböző nyelvészeti magyarázatok német nyelvi előzményekre vezetik vissza. A régi magyar nyelvben a hóstát különböző változatai több helyen is megjelentek, és alapvetően a városon kívüli településrészt, külvárost jelölték.
Nem csak Egerben találkozunk vele. Kolozsváron például hóstát, Sárospatakon hustác alakban maradt fenn hasonló jelentésű szó.
Petercsák Tivadar kutatásai szerint a hóstát kifejezés már 1351-ből adatolható, vagyis jóval régebbi annál, mint amikor Eger ma ismert hóstyái kialakultak.
Egerben azonban különleges helyi alakja honosodott meg:
hóstya.
Olyannyira, hogy a szó évszázadokkal később sem tűnt el.
Volt idő, amikor Eger egészen máshol ért véget
Ma a Cifrakapu tér, a Maklári út vagy a Ráckapu tér környékét természetesen Eger belső területének tekintjük. Háromszáz évvel ezelőtt egészen más képet láttunk volna.
A történelmi Egert városfal övezte.
A falakon kapuk nyíltak, amelyeken keresztül lehetett elindulni a környező falvak, szőlők és utak felé. A város történeti földrajzával foglalkozó kutatás szerint a városfalnak négy jelentős kapuja és bástyája volt, és éppen ezek előtt fejlődtek ki a 18. századi külvárosok.
Ez a magyarázata annak is, hogy a hóstyák neve összekapcsolódott a városkapukkal.
A kapun kilépve már egy másik Eger kezdődött.
Nem a barokk paloták, kanonoki házak és templomok világa, hanem kisebb házak, gazdasági udvarok, kertek, szérűk és a szőlőhegyek felé vezető utak következtek.
A török után kezdődött Eger nagy átalakulása
1687-ben véget ért Eger török uralma. A következő évtizedekben nemcsak a régi város épült újjá, hanem gyors népességnövekedés is megindult.
Egy történeti összefoglalás szerint 1690 körül Eger népessége még hozzávetőleg kétezer fő volt, 1785-re viszont már 16 889 lakost írtak össze.
Nyolc-kilenc évtized alatt tehát óriásit változott a város.
Ennyi ember egyszerűen nem fért el a régi városfalakon belül.
A falakon kívüli kertek, majorok, szérűskertek és mezőgazdasági területek fokozatosan beépültek. Ide költözött a város paraszti és zsellérlakosságának jelentős része.
Így születtek meg és növekedtek a hóstyák.
Négy hóstya övezte a régi Egert
A történeti Eger négy legismertebb külvárosa:
a Cifra hóstya,
a Rác hóstya,
a Maklári hóstya,
a Hatvani hóstya.
Ezek nem egyszerre, egy előre megtervezett városfejlesztés eredményeként jöttek létre. Fokozatosan alakultak ki a városból kivezető utak és kapuk környezetében.
Eger hivatalos várostörténeti összefoglalója is úgy fogalmaz, hogy a négy hóstya a 18. században épült ki.
Cifra hóstya – ahol Gárdonyi szerint a világ legszebb sánca volt
A Cifra hóstya a Cifra kapun túl alakult ki.
A történeti forrásokban többféle elnevezéssel találkozunk: Cifra hóstya, Cifra-sánc, Cifra-part, Cifra külváros.
A név régi. Már 1744-ben felbukkan olyan egri adat, amely a „Cziffra hóstyán” álló házat említi, 1788-ban pedig már a „Cziffra Hostyai Utca” elnevezés is ismert.
A környék egyik híres rajongója Gárdonyi Géza volt. Egy 1899-es feljegyzésében úgy nevezte:
„a legszebb sánc az egész világon”.
A Cifra hóstya településszerkezete sem volt szabályos. A történeti földrajzi kutatás halmazos szerkezetű külvárosként írja le.
A mai utcák között járva ennek nyomait helyenként még mindig felfedezhetjük.
Rác hóstya – szerbek, görögök és a Rác-templom
A Rác hóstya története Eger soknemzetiségű múltjához vezet.
A török kiűzése után magyarok mellett németek, szlovákok, lengyelek, görögök és délszlávok is letelepedtek a városban. A szerbeket a korabeli magyar szóhasználatban rendszerint rácoknak nevezték.
A Rác kapun kívül kialakult településrész ezért kapta a Rác hóstya nevet.
A terület szerkezete eltért a Cifra hóstyáétól: a kutatás szalagtelkes településrészként jellemzi, ahol szőlők és pincék is egyre nagyobb számban jelentek meg.
A városrész leglátványosabb történeti emléke ma is a Rác-templom.
A mai templom 1784 és 1788 között alakult ki jelenlegi formájában, miután II. József engedélyezte a görögkeleti közösség templomépítését.
A Rác hóstya emléke ma a Ráckapu tér nevében is tovább él.
Maklári hóstya – a szőlőhegyek felé
A Maklári hóstya Eger déli, délkeleti oldalán fejlődött.
A név a Maklári kapuhoz, illetve a Maklár felé vezető útvonalhoz kötődött.
Ennek a városrésznek különösen fontos kapcsolata volt Eger szőlőművelésével. A hóstyai lakosság életében általában is meghatározó volt a szőlő: a 18. századi egri parasztok jelentős része rendelkezett kisebb-nagyobb szőlőterülettel.
A lakóház sok esetben csak az élet egyik helyszíne volt. A család gazdasági életének másik központját a szőlő és a pince jelentette.
Hajnalban innen indultak a szőlőhegyre, este pedig ide tértek vissza.
Ez az életforma generációkon keresztül meghatározta Eger külvárosi társadalmát.
Hatvani hóstya – nyugat felé terjeszkedett a város
A Hatvani hóstya a régi város nyugati oldalán alakult ki, a Hatvani kapu és a Hatvan felé vezető út mentén.
Ez is mutatja a régi hóstyák egyik alapvető sajátosságát: nem véletlenszerűen kerültek oda, ahol voltak.
A városkapukból induló országutak voltak Eger legfontosabb közlekedési tengelyei. Az utak mellett házak, műhelyek, fogadók és gazdaságok jelentek meg, majd lassan összefüggő külváros alakult ki.
A későbbi városfejlődés során a Hatvani hóstya és Károlyváros környezete fokozatosan összenőtt.
Kik voltak a hóstyaiak?
Ez talán a történet legfontosabb része.
A hóstya ugyanis nem pusztán földrajzi fogalom volt.
Saját társadalma és saját kultúrája alakult ki.
Eger városi értéktárának összefoglalása szerint a hóstyákon letelepedett lakosság jelentős része paraszti és kézműipari munkát végzett. Évszázadokon keresztül itt élt Eger lakosságának nagy része.
Voltak közöttük:
szőlőművelők, földművesek, kapások, napszámosok, zsellérek, kertészek, kézművesek és iparosok.
Munkájuk nélkül a belváros sem működhetett volna.
Ők termelték meg annak az élelmiszernek jelentős részét, amelyet a város elfogyasztott, és kézműves termékeikkel nemcsak Egert, hanem a környező településeket is ellátták.
Eger mindenekelőtt szőlőváros is volt
Ezt a hóstyák történeténél különösen fontos hangsúlyozni.
Az 1690-es összeírásban szereplők 72,92 százaléka szőlőbirtokos volt. A 18. század végére a paraszti lakosság jelentős része szintén rendelkezett valamilyen szőlőterülettel.
A hóstyai ember számára ezért a szőlő nem romantikus tájkép volt.
Munka és megélhetés volt.
Metszés, kapálás, kötözés, szüret, borkészítés és pincegazdálkodás szabályozta az év ritmusát.
A hóstyai ház és az Eger környéki szőlőhegyek tulajdonképpen egyetlen gazdasági rendszer részei voltak.
Ezért is különösen találó a mostani cikkhez Gyenes Attila fotója, amelyen Eger előtt szőlősorok húzódnak. A mai városkép mögött pontosan ezt a több évszázados kapcsolatot érdemes meglátni.
Milyen volt egy hóstyai ház?
A hóstyák építészete jelentősen különbözött Eger reprezentatív belvárosától.
A város hivatalos ismertetője szerint a házak sokszor rendkívül kis telkekre épültek. A lakóház és a szomszédos porta között gyakran csak akkora hely maradt, hogy egy széles nagykapu elférjen.
Jellemző volt a kétszárnyú deszkakapu, sokszor külön kiskapu nélkül.
A régi házak jelentős része kőből épült, a kontyolt nyeregtető alatt pedig vakolt, esetenként díszített oromzat jelent meg.
De nem mindig ilyen volt a kép.
A Minden, ami Eger Vécsey utcáról szóló korábbi cikkében is szerepel, hogy a 18. század második feléig még sok faépület állt a hóstyákon. A kőből való építkezés fokozatosan terjedt el; a Cifra hóstyáról például 1782-ből már új kőházra vonatkozó adat ismert.
Az udvar ugyanolyan fontos volt, mint a ház
A hóstyai porta nem pusztán lakóhely volt.
Gazdasági egységként működött.
A lakóépület mögött gazdasági helyiségek, ólak, tárolók, kamrák és kisebb kertek helyezkedhettek el. Az udvaron zajlott a család gazdasági életének jelentős része.
Ezért a régi hóstyák utcái egészen más hangulatúak lehettek, mint a belváros.
Az utcafront sokszor zártnak látszott, mögötte azonban egy teljes kis gazdaság működött.
A hóstyai népviselet is híres volt
A hóstyák lakói nemcsak lakóhelyükkel különültek el.
Sajátos viseletük, szokásaik és nyelvhasználatuk is kialakult.
Eger hivatalos városi sétája szerint a hóstyák népi kultúrája elsősorban a környék palóc kultúrájához kapcsolódott, és az egriek olyan sokáig ragaszkodtak hagyományaikhoz, hogy még 1950 körül is lehetett népviseletben járó embereket látni vasárnap délelőtt a város utcáin.
Ma már ez az életforma eltűnt, de viseletének egyes elemei fennmaradtak.
A városi értéktár szerint folklóregyüttesek, tánccsoportok és énekkarok ma is őrzik ennek emlékeit.
A hóstyáknak még saját nyelvük is volt
Nem külön nyelvről, hanem jellegzetes helyi nyelvhasználatról beszélünk.
Az egri hóstyák történetét feldolgozó 2007-es kötet külön fejezetet szentelt ennek. Ugyanez a könyv részletesen foglalkozik a hóstyai élet olyan területeivel is, mint a szőlőművelés, a borkultúra, kertészkedés, népviselet, népszokások, búcsújárás, útszéli keresztek és szobrok.
Vagyis valóban egy sajátos városon belüli kultúra létezett.
És ott voltak a fertálymesterek
A régi Eger társadalmi szervezetének egyik legérdekesebb intézménye a fertálymesterség.
A város negyedekre – fertályokra – tagolódott, amelyek közösségeiben a fertálymesterek fontos szerepet játszottak. Nem egyszerű hivatalnokok voltak: közvetítő szerepet töltöttek be a városi hatóság és a helyi lakosság között, miközben saját közösségük rendjére és érdekeire is ügyeltek.
A Cifra-sánc történetének kutatásában Petercsák Tivadar részletesen feldolgozta a városrész fertálymestereinek történetét is.
A hagyomány ráadásul nem halt meg végleg: Egerben a rendszerváltás után újjáéledt a fertálymesteri tradíció, így ez a hóstyai világ egyik olyan öröksége, amely nem pusztán múzeumi emlék.
Amikor eltűntek a falak
A 19. században alapvetően megváltozott Eger szerkezete.
A középkori eredetű városfalakat az 1830-as és 1840-es években fokozatosan lebontották.
Ezzel megszűnt az a fizikai határ, amely évszázadokon át elválasztotta a belső várost a hóstyáktól.
A külváros és a belváros lassan összenőtt.
A 19. század második felében a hóstyák egyre inkább Eger folyamatosan beépített területének részévé váltak. A hagyományos paraszti életforma mellé polgárok, kereskedők és iparosok költöztek.
Jól mutatja ezt a blogon nemrég bemutatott Vécsey utca története is: egy 1884-es hirdetésben már négy szobás, konyhával, cselédszobával, éléskamrával és két ló számára alkalmas istállóval rendelkező házat kínáltak ott bérbe.
A régi és az új Eger ekkor már keveredett.
A 20. század lassan átírta a hóstyákat
A legnagyobb változást végül a modern városfejlődés hozta.
Új utak nyíltak, régieket szélesítettek, házakat bontottak le vagy építettek át. Megjelentek az emeletes épületek, intézmények és később a nagyobb lakótelepek.
A hagyományos hóstyai házsorok egyre több helyen megszakadtak.
Eger közben messze túlnőtt egykori határain. A 20. században új városrészek – többek között Csákó, Kanada, Hajdúhegy, Almagyar és az Északi lakótelep – fejlődtek ki.
Ami egykor külváros volt, egyszer csak a város belsejében találta magát.
Hol vannak akkor ma a hóstyák?
Pontosan ugyanott – csak már egészen más környezetben.
Ha ma végigsétálunk a Cifra hóstya, Rác hóstya, Maklári hóstya vagy Hatvani hóstya területén, már nem egy 18–19. századi külvárost látunk.
De ha figyelmesen nézünk körül, még felismerhetünk valamit belőle.
Egy régi kaput.
Egy földszintes, utcafrontos házat.
Egy szűk telket.
Egy különös utcavonalat.
Egy régi pincét.
Egy keresztet vagy szobrot.
Vagy egyszerűen csak egy utcanévtáblát, amelyen ott áll:
Cifra hóstya.
Ezért több a hóstya egyszerű városrésznévnél
A hóstyák jelentőségét Eger városa is felismerte: „Az egri hóstyák” a helyi értéktár része.
Ennek indoka éppen az, hogy a hóstyák Eger településszerkezetének, társadalmának és népi kultúrájának sajátos örökségét képviselik. Tárgyi emlékeiket múzeumi gyűjtemények, dokumentumaikat levéltárak, történeteiket könyvek és tanulmányok őrzik.
És őrzi maga a város is.
Mert miközben a régi falak eltűntek, a városkapukat lebontották, a szérűskerteket beépítették, a régi házak jelentős része pedig eltűnt vagy átalakult, a négy név több mint két évszázad után is velünk maradt.
Maklári hóstya.
Hatvani hóstya.
Cifra hóstya.
Rác hóstya.
Ezek a nevek arra emlékeztetnek, hogy Eger történetét nemcsak a vár, a püspöki paloták, a Líceum és a templomok írták.
Írták azok az emberek is, akik hajnalban kapával indultak a szőlőbe, földet műveltek, állatot tartottak, bort készítettek, műhelyekben dolgoztak, és esténként hazatértek a városfalakon kívüli kis házaikba.
Ők voltak a hóstyaiak.
És nélkülük egészen más lenne Eger története.
Kapcsolódó cikkek
Mi az a hóstya? – Minden, ami Eger (2019)
A Hóhérparttól a Vécsey utcáig – egy régi egri utca évszázadai – Minden, ami Eger
Források
Petercsák Tivadar kutatásai az egri Cifra hóstyáról – Eszterházy Károly Katolikus Egyetem
Az egri hóstyák – Eger Városi Értéktár
Eger történeti földrajza és településmorfológiája
Második séta: a Cifra hóstya – Eger.hu
Harmadik séta: a Rác hóstya felé – Eger.hu
Eger várostörténeti és városszerkezeti ismertetője – Eger.hu
Az egri hóstyák – a 2007-ben megjelent helytörténeti kötet ismertetője
Borítókép
Eger a szőlők felől. A mai város szövetében ma is tovább él a négy történelmi külváros, a Maklári, Hatvani, Cifra és Rác hóstya emléke. Fotó: Gyenes Attila / Facebook