Szilvásváradról legtöbbünknek a Szalajka-völgy, a Fátyol-vízesés, a kisvasút és a lipicai lovak jutnak eszébe. Pedig elég egy kicsit kijjebb menni a településről, és egészen más arcát mutatja a vidék: szántóföldek, rétek és erdős hegyoldalak találkoznak a Bükk lábánál. Pintér István fotója éppen ezt a kevésbé turistás Szilvásváradot örökítette meg.
A kép első pillantásra egyszerű őszi tájképnek tűnhet, valójában azonban szinte rétegenként mesél arról, mi teszi különlegessé Szilvásvárad környékét. Elöl a megművelt földek barnája és a rétek zöldje, mögöttük a település házai, majd szinte falként emelkedik a Bükk erdős tömbje.
Ez az átmenet – a lakott terület, a művelt táj és a hegység találkozása – Szilvásvárad egyik legszebb, mégis ritkábban fényképezett arca.
Régi település a Bükk kapujában
Szilvásvárad története jóval régebbre vezet annál, mint amikor a település országosan ismert üdülő- és kirándulóhellyé vált. A község önkormányzati dokumentuma szerint a legrégebbi oklevelekben Warad néven szerepel, Károly Róbert idején királyi birtok volt, később pedig a Pálóczi családhoz került. A török korszak után többek között a Keglevich, az Erdődy és a Pallavicini család is meghatározó szerepet játszott a település életében.
A környék emberi története azonban ennél is sokkal régebbi. Az Istállós-kői-barlang régészeti leletei azt bizonyítják, hogy a Bükk ezen részén már az őskorban megtelepedett az ember.
Éppen ezért Szilvásvárad nem csupán kirándulóhely: olyan táj, ahol az ember jelenléte évezredeken át összefonódott a hegységgel.
Nem csak a Szalajka-völgy létezik
A település hírnevét ma kétségtelenül a Szalajka-völgy alapozza meg. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága szerint ez a Bükk idegenforgalmi szempontból leglátogatottabb része. A Szalajka-patak mellett vezető út a Szikla-forrástól és a Fátyol-vízeséstől az erdei múzeumokon át az Istállós-kői-barlangig számos természeti és kultúrtörténeti értéket fűz fel egyetlen útvonalra.
Érdekesség, hogy a Szalajka-völgy 558 hektáros területét már 1957-ben természetvédelmi területté nyilvánították, 1977 óta pedig a Bükki Nemzeti Park fokozottan védett területének része.
A Fátyol-vízesés sem egyszerűen egy hegyi patak látványos zuhataga. A karsztforrásokból táplálkozó Szalajka-patak forrásmészkőből kialakult lépcsősoron bukik alá, létrehozva a Bükk egyik legismertebb természeti látványosságát.
Pintér István felvétele azonban éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy Szilvásvárad szépsége nem ér véget a Szalajka-völgy bejáratánál.
Egy különös templom a hegyek alatt
A faluszéli panorámában a település épített öröksége is felbukkan. Szilvásvárad egyik legkülönlegesebb műemléke a klasszicista református kerektemplom.
Az épületet gróf Keglevich Miklós emeltette református vallású jobbágyai számára – annak ellenére, hogy maga katolikus volt. A Pantheon-típusú, kupolával fedett templom négyoszlopos, timpanonos portikuszával ma is szokatlan látvány egy bükki településen.
A település másik érdekes emléke az Orbán-ház. A ma látható épület történetében jóval korábbi szerkezeti elemek is fennmaradtak: egy felújítás során olyan gerendafal és tartószerkezeti részek kerültek elő, amelyeket a szakemberek a 17. század végére vagy legkésőbb a 18. század elejére datáltak. Az épület 1983 óta szolgál kiállítóhelyként.
A lipicaiak otthona
Szilvásvárad nevét természetesen a lipicai lótenyésztéstől sem lehet elválasztani. A település egyik legismertebb intézménye az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad Ménesudvar, a lovas hagyomány pedig ma már ugyanúgy része Szilvásvárad arculatának, mint a kisvasút vagy a Fátyol-vízesés.
A település hivatalos turisztikai kínálata azonban ennél jóval gazdagabb: a Bükk-fennsík, az Olasz-kapu, a Szilvási-kő, a Millenniumi Tanösvény, a Keglevich–Pallavicini-kastély, a kerektemplom és az Istállós-kői-barlang is a környék felfedezésére csábít.
Egy érdekesség a Szalajka nevének eredetéről
Kevesebben tudják, hogy a Szalajka elnevezés mögött a vidék egykori ipara is meghúzódik. A völgy ismertetője szerint a név a 19. századi hamuzsírégetés emlékét őrzi: a hamuzsírhoz kapcsolódó sal alcali kifejezésből vezethető le a Szalajka elnevezés.
Ez azért is érdekes, mert ma már szinte érintetlen természeti tájként gondolunk a völgyre, miközben évszázadokon át erdőgazdálkodás, ipari tevékenység és a hegyvidéki emberek mindennapi munkája is formálta ezt a vidéket.
Szilvásvárad, ahogyan kevesebbszer látjuk
Talán éppen ezért különleges a mostani fénykép. Nem a legismertebb vízesést, nem a turistákkal teli völgyet és nem is a kisvasutat mutatja.
Hanem Szilvásvárad határát.
A frissen művelt földek, a magányosan álló fák, a település épületei és a háttérben egymás mögé sorakozó bükki hegyhátak együtt mutatják meg, hogyan simul bele a falu a tájba. Ősszel pedig különösen szép ez az átmenet: a még zöld erdőkben már megjelennek a sárga és rozsdás foltok, miközben a földeken elkezdődik egy újabb mezőgazdasági év előkészítése.
Nem feltétlenül kell tehát mindig a legismertebb látnivalókat keresni.
Néha Szilvásvárad határában is elég megállni egy pillanatra, és egyszerűen végignézni azon, ahogyan a Bükk találkozik a faluval.
Források
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Szalajka-völgyi természetvédelmi bemutatóösvény
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Szalajka-völgy, Fátyol-vízesés
Szilvásvárad hivatalos turisztikai oldala – látnivalók és kirándulóhelyek
Szilvásvárad – Református kerektemplom
Orbán Ház – az épület története
Szalajka-völgy – a völgy története és érdekességei
Borítókép: Szilvásvárad határában – őszi táj a Bükk erdős vonulataival. Fotó: Pintér István