.png)
Ma már alighanem sok egri is meglepődne, ha a piacon békacombot kínálnának a zöldségek, gyümölcsök vagy húsáruk mellett. Pedig volt idő, amikor Egerben ez egyáltalán nem számított különös látványnak. Sőt, a békacomb annyira hozzátartozott a város gasztronómiai világához, hogy egy korabeli újságcikk szerint egyetlen év alatt több mint százezer békát fogyasztottak el az egriek.
A régi újságkivágás ma már egészen meghökkentő dokumentuma a város hétköznapjainak. A cím sem finomkodott:
„Kényes gyomrúak ne olvassák! Az egriek 100 ezernél több békát ettek meg az idén”
A történet azonban jóval érdekesebb annál, mint amit első pillantásra ez a szenzációsnak szánt cím sugall.
Olcsó békacomb az egri piacon
A korabeli tudósítás szerint a békát – pontosabban annak combját – rendszeresen árulták az egri piacon. Nem is számított különösebben drága csemegének.
Az újság így számolt be róla:
„Bizony békát, illetve békacombot, de ha már így számolunk, akkor 210 ezer darabról kell beszélni…”
Vagyis a százezres adat valójában a feldolgozott békák számát jelentette: a cikk számítása szerint mintegy 210 ezer békacomb került piacra.
Az ár még érdekesebb. A korabeli cikk szerint a békacombot 30–40 filléres darabonkénti áron lehetett megvásárolni az egri piacon.
Ez azt jelzi, hogy nem valamiféle ritka, csak előkelő éttermekben felszolgált különlegességről volt szó. A béka valódi piaci áru volt, amelyhez az egyszerű vásárló is hozzájuthatott.
Öt-hat forintból kész békalakomát lehetett rendezni
Az újságíró egy különös összehasonlítással érzékeltette, mennyire olcsónak számított akkoriban a békacomb.
A cikk szerint míg egyesek 15–20 pár békacombot fogyasztottak el egy-egy alkalommal, mindez mindössze 5–6 forintba kerülhetett.
A béka tehát nem csupán egzotikus kuriózum volt.
Egerben valódi kereslet volt rá.
Ennek emlékét ráadásul nemcsak ez az egy újságcikk őrzi.
Eger híres volt a békacombról
Eger városának hivatalos turisztikai oldalán egy régi belvárosi séta leírásában ma is található egy különösen érdekes mondat. A piac bemutatásánál megjegyzik, hogy manapság már ritkán találkozhatunk olyan egyedi áruval, mint amilyen egykor az „egri hagyományos csemege, a békacomb” volt. Eger
Ez azért fontos adalék, mert azt mutatja: nem egyetlen újságíró különös történetéről beszélünk. A békacomb valóban része volt Eger régi gasztronómiai hagyományának.
És még ennél is érdekesebb nyomokra bukkanhatunk.
A Tisza mellől is Egerbe hozták a békát
Egy néprajzi tanulmány szerint a Tisza mentén is ismerték a békacomb fogyasztását és kereskedelmét. A visszaemlékezésekben külön Eger is megjelenik mint olyan város, ahol jó piaca volt a békacombnak.
A tanulmány arról ír, hogy az Eger környékéről érkező békafogók – a forrás szóhasználatával „békászok” – időnként Tiszafüred környékén is megjelentek, és ott gyűjtötték a keresett állatokat. MEK
Ez már egy jóval nagyobb történetet rajzol ki.
A békacomb iránti egri kereslet olyan jelentős lehetett, hogy a helyi piac ellátásához nem feltétlenül csak a közvetlen környékről szerezték be az alapanyagot. A Tisza és a Tisza-tó elődjének számító folyó menti vizes élőhelyek természetes beszerzési területet jelenthettek.
Így Eger és Tiszafüred között nemcsak kereskedelmi, hanem egy sajátos gasztronómiai kapcsolat is létezett.
Nem mindenki rajongott érte
A most előkerült újságcikk hangvétele alapján azonban már akkoriban is megosztotta az embereket a békaevés.
A szerző ironikusan megjegyezte, hogy a hírt olvasva a békatársadalom aligha lehetett jó véleménnyel az egriekről, majd azzal tréfálkozott, vajon mit tehetnének a békák, ha egyszer „bosszút” akarnának állni.
A humor mögött azonban érdekes társadalmi különbség húzódik meg.
A néprajzi források szerint ugyanis egyes vidékeken a békát maguk a helyiek is fogyasztották, máshol viszont inkább városi piacra szánt árunak tekintették. A Tisza mentén például nem mindenki tartotta kívánatos ételnek, miközben Egerben komoly kereslet mutatkozott rá. MEK
A tanulmány egy különösen mulatságos történetet is megőrzött: egy Tiszafüred környékéről Egerbe érkező vendég állítólag abban a hiszemben evett békacombot, hogy csirkehúst kapott. Amikor később megtudta, valójában mit fogyasztott, már korántsem volt olyan lelkes. MEK
És itt kapcsolódik a történet a legendás egri Vörösrákhoz
A békacomb története különösen érdekes kiegészítése Eger régi vendéglátásának.
Korábban már részletesen bemutattuk a legendás egri Vörösrák kisvendéglőt, amely generációk számára jelentette a régi egri vendéglátás egyik emlékezetes helyét.
A legendás egri Vörösrák kisvendéglő története – Minden, ami Eger
A Vörösrák és a most előkerült békás történet együtt jól megmutatja, mennyivel változatosabb volt Eger gasztronómiai múltja annál, mint amit ma általában elképzelünk.
A későbbi források még 1958-ban is „érdekes Vörösrák című halászcsárdaként” emlegették az Alkotmány utcában működő helyet, amikor az egri vendéglátóhelyeket ajánlották a városba érkező kirándulóknak és az egrieknek. EPA
A piac, a vendéglők és egy eltűnt egri íz
Eger gasztronómiai múltjáról legtöbbször a borról, a szőlőről, a régi vendéglőkről és cukrászdákról beszélünk. A békacomb története azonban arra figyelmeztet, hogy a város étkezési kultúrájának voltak olyan rétegei is, amelyek mára szinte teljesen eltűntek.
A korabeli egri ember számára nem feltétlenül volt különleges, hogy békacomb került az asztalra. Megvette a piacon, elkészítette otthon, vagy találkozhatott vele a vendéglátásban.
Ma már maga az a tény is meghökkentő, hogy egyetlen év alatt több mint százezer béka kerülhetett az egri fogyasztókhoz.
Pedig egykor ez is Eger volt.
A piac forgataga, a régi kisvendéglők, a halászételek, a békacomb – és egy olyan helyi gasztronómiai világ, amelyből mára leginkább csak megsárgult újságlapok, régi történetek és néhány néprajzi feljegyzés maradt.
Források
Minden, ami Eger – A legendás egri Vörösrák kisvendéglő története
Eger város – Belvárosi ismerkedés, az egri piac és a békacomb emléke
Hajdú-bihari Napló, 1958 – korabeli beszámoló az egri Vörösrákról
