Hatvannégy évvel ezelőtt különleges helyről, a Rác-templom tornyából fényképezte le Egert Lajos György, az MTI fotóriportere. Az 1962. május 22-én készült panoráma nemcsak a város egykori arcát őrizte meg: annak az időszaknak is dokumentuma, amikor Eger történelmi épületeinek helyreállítása országos jelentőségű műemlékvédelmi programmá vált.
A Nemzeti Archívum gyűjteményében fennmaradt felvételen első pillantásra ismerős Eger tárul elénk. Templomtornyok emelkednek a sűrűn egymás mellé épült házak fölé, mögöttük pedig még jóval kevésbé beépített domboldalak zárják a látóhatárt.
Mégis rengeteg minden más, mint napjainkban.
Az utcák, tetők, udvarok és a város sziluettje olyan Egert mutatnak, amelyben már megkezdődött a történelmi örökség tudatos megmentése, miközben a következő évtizedek nagy városépítési változásai még nem alakították át a környezetet.
1962-ben komoly összegeket fordítottak Eger műemlékeire
A fényképhez tartozó eredeti MTI-képszöveg önmagában is érdekes kordokumentum. Eszerint az Országos Műemléki Felügyelőség és a Városi Tanács évente 1,2 millió forintot fordított az egri várra, és ugyanekkora összeget a műemlék lakóépületek restaurálására.
Az 1962-es tervek között 10–12 lakóház helyreállítása szerepelt, és ekkor készültek a Minorita templom restaurálására is.
Ez azért különösen érdekes, mert a műemlékvédelem ekkor már nem kizárólag egy-egy nevezetes épület megmentéséről szólt. Egyre erősebben jelent meg az a szemlélet, hogy Eger történelmi városképét egészében kell megőrizni.
Korabeli szakmai dokumentumokból tudjuk, hogy már az 1950-es évek végén több jelentős egri helyszínen dolgoztak. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1958-as munkatervében például szerepelt az egri vár, a gótikus palota feltárása és helyreállítása, a trinitárius templom, valamint a Rác-templom is.
Vagyis az a torony, ahonnan Lajos György négy évvel később elkészítette panorámáját, maga is része volt az akkori műemlékvédelmi munkának.
A Minorita templom restaurálása valóban megkezdődött
Az 1962-es képszöveg még jövő időben beszélt a Minorita templom restaurálásáról. A Nemzeti Archívum egy másik fotósorozata azonban már azt bizonyítja, hogy a munka valóban folytatódott.
1963. április 10-én Bara István MTI-fotóriporter már a felújítás alatt álló Minorita templomot fényképezte. Az egyik képen egy bádogos dolgozik a templom homlokzatának egyik főszobrán, egy másik felvétel pedig a templom tornyából mutatja az egri várat.
Ez szinte folytatása az 1962-es történetnek: ami Lajos György felvételének képszövegében még tervként szerepelt, arról egy évvel később már fényképes dokumentáció készült.
A Dobó tér meghatározó épületét 1771-ben szentelték fel Páduai Szent Antal tiszteletére. Különlegessége a két torony közötti, enyhén félköríves homlokzat, amely a magyarországi barokk templomépítészetben is rendkívüli megoldás. A főoltárkép Kracker János Lukács alkotása, a mennyezeti freskókat pedig Reindl Márton készítette.
Nemcsak templomokat mentettek
Az 1962-es híradás egyik legérdekesebb részlete éppen az, hogy külön megemlíti a műemlék lakóházakat.
Eger történelmi karakterét ugyanis nem kizárólag a vár, a Líceum, a Bazilika vagy a templomok adják. Ugyanilyen fontosak a belváros kisebb léptékű barokk és késő barokk házai, kapualjai, udvarai, homlokzatai és az évszázadok alatt kialakult utcavonalak.
A mai műemléki nyilvántartásban is számos ilyen egri épület szerepel. A Dobó tér környezetében például a Minorita templom mellett a rendház és több történeti lakóépület is műemléki védelem alatt áll.
Éppen ezek együttese teremti meg azt az egri városképet, amelyet ma természetesnek veszünk.
Pedig korántsem volt magától értetődő, hogy mindez fennmarad.
Érdekesség: az 1960-as években már a modern város és a régi Eger kapcsolatáról vitáztak
A korszak műemlékvédelmi irataiból egy másik érdekes történet is kirajzolódik.
Amikor új épületeket terveztek a történelmi környezetbe, már akkor felmerült a kérdés: hogyan lehet korszerű várost építeni anélkül, hogy Eger elveszítse sajátos karakterét?
Az 1950-es évek végéről fennmaradt szakmai beszámolóban például egy új épület homlokzati kialakításáról komoly vita bontakozott ki. A szakemberek városképi szempontokat, régi falak megtartását, tetőformákat és az új építészet megjelenését mérlegelték.
Ez jól mutatja, hogy Eger esetében a műemlékvédelem már ekkor túlmutatott az egyes épületeken: magának a történelmi városszövetnek a megőrzése vált kérdéssé.
A várban is nagy munka folyt
Ugyanebben az időszakban az egri vár sem egyszerűen turisztikai látványosság volt.
Régészeti feltárások és helyreállítások zajlottak, dolgoztak a gótikus palotán, és a vár múzeumi funkcióinak kialakítása is napirenden volt. Az 1960-as évek elejének szakirodalmában már külön tanulmányok foglalkoztak például a Varkoch-kapubástya helyreállításával, az egri vár török kori emlékeivel és az erődítés történetével.
Tulajdonképpen ebben az időszakban formálódott az a műemléki és múzeumi környezet, amelyből a mai egri vár turisztikai szerepe is kinőtt.
Mit látunk az 1962-es panorámán?
Lajos György fényképének igazi értéke azonban nem csupán az egyes épületekben rejlik.
Egy teljes várostörténeti pillanatot őrzött meg.
A Rác-templom magasából nézve jól érzékelhető Eger régi léptéke: a földszintes és egyemeletes házak tömege, a templomtornyok uralta látóhatár, a kertek és udvarok sokasága, valamint a várost körülölelő, még kevésbé beépített dombok.
Aki ma ugyanerről a környékről tekintene végig Egeren, egyszerre találna ismerős és teljesen megváltozott részleteket.
Ez teszi különösen értékessé az archív városképeket. Nem egyszerűen azt mutatják meg, mi állt egy adott helyen, hanem azt is, hogyan kapcsolódtak egymáshoz az épületek, milyen volt a város léptéke, és mely építmények uralták a látképet.
Hat évtizeddel később már örökségként tekintünk arra, amit akkor menteni kezdtek
Az 1962-es fénykép mögött így jóval több történet húzódik meg egy szép régi egri panorámánál.
A korszak műemlékvédői, régészei, építészei és mesterei olyan épületeken dolgoztak, amelyek nélkül ma elképzelhetetlen lenne Eger: a váron, templomokon, rendházakon és régi polgárházakon.
Sok esetben éppen az 1950-es és 1960-as években végzett állagmegóvások és restaurálások teremtették meg annak lehetőségét, hogy ezek az épületek tovább éljenek.
És talán ez Lajos György 1962-es fényképének legérdekesebb üzenete.
Amit ma Eger történelmi városképének nevezünk, az nemcsak évszázadok építőinek öröksége. Azoké is, akik egy későbbi korban felismerték, hogy ezt az örökséget meg kell őrizni.
Források
Nemzeti Archívum – Egri műemlékek, Lajos György felvétele, 1962. május 22.
Nemzeti Archívum – Restaurálják az egri Minorita templomot, 1963
Nemzeti Archívum – Kilátás az egri várra a Minorita templom tornyából, 1963
Műemlékvédelem – korabeli beszámoló az egri műemlékvédelmi munkákról
Eger műemlékeinek jegyzéke – önkormányzati dokumentum
Borítókép: Eger látképe a Rác-templom tornyából, 1962. május 22. Fotó: Lajos György / MTI Rt. Fotószerkesztőség – Nemzeti Archívum.