Farmer, magnókazetta, szerszám, parfüm, autóalkatrész és szinte bármi, amit az üzletekben nehéz vagy lehetetlen volt beszerezni. A hetvenes–nyolcvanas évek Magyarországának különös világához tartoztak az úgynevezett lengyel piacok. Egernek is megvolt a maga legendás piaca – a belvárosban, a Szúnyog köz környékén. De miért hívták „lengyelnek”, és mire emlékezhetnek azok az egriek, akik még jártak ott?
A fiatalabb generációnak a „lengyel piac” elnevezés talán már nem sokat mond, az idősebb egriek közül azonban sokaknak egészen konkrét emlékei lehetnek róla.
Nem egyszerű piac volt. Sokkal inkább egy külön világ.
Egerben a Szúnyog köz is őrzi az emlékét
A Szúnyog közben volt lengyel piac, de western kocsma is, ám a 2012 őszén kezdődött és 2015 őszén záruló belvárosi rehabilitációs program keretében is jelentősen megváltozott a környék.fotó: Molnár István Géza (1984)
Az egri történet egyik legérdekesebb helyszíne a Szúnyog köz, vagyis a Dobó tér közvetlen környezete volt.
A HEOL korábbi visszatekintése szerint a Szúnyog közben lengyel piac is működött, később pedig western kocsma is volt a környéken. A terület azóta alaposan átalakult: a 2012-ben megkezdett nagy belvárosi rehabilitáció során teljesen új arculatot kapott, 2015-ben pedig átadták a megújult teret.
Ma már egészen más látvány fogadja az erre járót.
A Szúnyog köz egykori területének történetéről korábban mi is írtunk a Végvári vitézek tere – ahol az Eger-patak, a vár és a történelem találkozik című cikkünkben.
Aki ma végigsétál a Dobó tér és az Eger-patak környékén, nehezen képzeli el, hogy néhány évtizeddel korábban egészen másfajta nyüzsgés is hozzátartozott ehhez a városrészhez.
De miért éppen „lengyel” piac?
A név nem hivatalos elnevezés volt.
Ezeket a piacokat KGST-piacoknak is nevezték, utalva az 1949-ben létrehozott Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsára. A szocialista országokat összekötő gazdasági rendszer mellett idővel kialakult egy sokkal hétköznapibb, részben informális kereskedelem is.
Az 1970-es évektől egyre többen utaztak a szocialista országok között, és hamar kiderült: ami az egyik országban olcsón vagy könnyen beszerezhető, az máshol hiánycikk lehet.
Ebből pedig üzlet lett.
A lengyel kereskedők különösen nagy számban jelentek meg Magyarországon. Az 1980-as évek elején Lengyelország súlyos gazdasági válságon ment keresztül, ezért sokan próbáltak külföldi kereskedéssel kiegészítő jövedelemhez jutni.
Mivel kezdetben feltűnően sok lengyel árus érkezett, a magyar köznyelv egyszerűen „lengyel piacnak” nevezte ezeket a helyeket.
A név akkor is megmaradt, amikor már románok, csehszlovákok, szovjetek, bolgárok és más országokból érkező kereskedők is árultak rajtuk.
Pokrócról és csomagtartóból ment a kereskedés
Aki a mai rendezett piacokra gondol, nehezen tudja elképzelni az akkori hangulatot.
Nem feltétlenül szabályos üzletsorok és egységes standok fogadták a vásárlót. Sok árus egyszerűen pokrócra terítette a portékáját, bőröndből vagy az autó csomagtartójából kínálta az árut.
És éppen a kínálat jelentette a vonzerőt.
Farmernadrág, sportcipő, póló, parfüm, kozmetikum, szerszám, autóalkatrész, magnókazetta, hanglemez, elektronikai eszköz – olyan termékek kerülhettek elő, amelyeket a hagyományos üzletekben vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen lehetett megszerezni.
A HEOL 2026-os visszatekintése szerint Egerben is megtalálható volt ez a sajátos KGST-világ: a „nyugatinak” számító farmer, magnó, illatszer és más keresett portéka miatt sokak számára különleges bevásárlóhelyet jelentett.
És volt még valami, ami teljesen eltért az állami üzletek világától:
lehetett alkudni.
Sőt, szinte hozzátartozott a vásárláshoz.
A hiánygazdaság különös bevásárlóközpontjai voltak
A lengyel piac népszerűségét csak az akkori gazdasági környezet ismeretében lehet igazán megérteni.
A szocialista kereskedelemben a választék sokkal szűkebb volt a mainál. Számos nyugati termék nehezen vagy egyáltalán nem jutott el a magyar üzletekbe.
A KGST-piac éppen ezt a rést töltötte ki.
Az egyik országból hozták azt, amiből ott volt több, majd eladták egy másik országban, ahol kereslet mutatkozott rá. Hazafelé pedig sokszor másfajta áruval indultak tovább.
Valójában egy sajátos, határokon átnyúló „népi kereskedelem” alakult ki.
Mit lehetett kapni?
Szinte mindent.
A korabeli piacokról szóló visszaemlékezésekben rendszeresen előkerülnek a lengyel szőrmék és bőráruk, NDK-s szerszámok, szovjet autóalkatrészek és búvárszivattyúk, később pedig a farmernadrágok, sportcipők, kozmetikumok és műszaki cikkek.
A nyolcvanas évek videóláza újabb külön világot teremtett.
Megjelentek a többször másolt VHS-kazetták, sokszor olyan filmekkel, amelyeket hivatalosan még nem lehetett Magyarországon beszerezni. Ugyanez történt a nyugati zenékkel: kazetták és hanglemezek cseréltek gazdát.
A mai internetes rendelés világában talán nehéz elképzelni, de akkor egy-egy ilyen piaci szerzemény valódi kincsnek számíthatott.
Nem mindig nézték jó szemmel
A kereskedelem jelentős része nem a mai értelemben vett szabályos kiskereskedelmi rendszerben működött.
A hatóságok ezért rendszeresen ellenőrizték a piacokat, és időnként razziákat is tartottak. A jelenséget azonban nem lehetett egyszerűen megszüntetni: túl nagy volt a kereslet azokra a termékekre, amelyeket a hivatalos kereskedelem nem tudott biztosítani.
A KGST-piac ezért a korszak egyik különös ellentmondását testesítette meg.
Miközben hivatalosan tervgazdaság működött rögzített árakkal, néhány méterrel arrébb már alku, kereslet, kínálat és gyors üzletkötés határozta meg az árakat.
Egerben sem csak egy helyhez kapcsolódott a történet
Egy 2026-os egri visszatekintés szerint a KGST-piacok világa Egerben több ponton is megjelent, és a nagyobb vásárterekhez, többek között a későbbi Bem tábornok tér környékéhez, majd a város déli részén kialakított piacokhoz is kötődött.
A Szúnyog köz azonban azért különösen érdekes, mert itt a város történelmi központjának közvetlen közelében jelent meg ez a sajátos kereskedelmi világ.
Egernek egyébként évszázados piaci hagyományai vannak. A Dobó tér elődje maga is piac- és vásártér volt: korábbi cikkünkben részletesebben is bemutattuk, hogy a város központjában már évszázadokkal korábban fontos szerepet játszott a kereskedelem.
Így érdekes folytonosság rajzolódik ki: Eger belvárosa évszázadokon keresztül újra és újra találkozási és kereskedelmi helyszín volt – természetesen mindig az adott korszak saját szabályai szerint.
A rendszerváltás után lassan eltűnt ez a világ
A lengyel piacok fénykora Magyarországon az 1980-as évek végére és az 1990-es évek elejére tehető.
A rendszerváltással azonban alapvetően megváltozott minden.
Megnyíltak a határok, megjelentek a nyugati üzletláncok, rohamosan bővült az üzletek választéka, majd egyre nagyobb mennyiségben érkeztek az olcsó ázsiai termékek is.
A KGST pedig 1991-ben megszűnt.
A klasszikus lengyel piacok szerepét fokozatosan átvették más típusú piacok, üzletek és bevásárlóközpontok.
Egy eltűnt egri világ emléke
Ma már nincs szükség lengyel piacra azért, hogy valaki külföldi farmert, parfümöt, magnót vagy szerszámot vásároljon.
Mégis sokak számára különleges emlék maradt.
A lengyel piac ugyanis nem pusztán arról szólt, hogy mit lehetett megvenni. Hozzátartozott a tömeg, az alkudozás, a pokrócokra kirakott áru, a különböző nyelveken beszélő kereskedők és mindenekelőtt a felfedezés élménye.
Az ember sohasem tudhatta pontosan, mit talál a következő árusnál.
Eger pedig ebből a különös korszakból sem maradt ki.
Te emlékszel még az egri lengyel piacra? Mit vettél ott, és hol emlékszel rá a leginkább?
Az ilyen személyes történetek ma már ugyanúgy hozzátartoznak Eger közelmúltjához, mint maguk a régi fényképek.
Források
HEOL – Amikor a „lengyel piac” volt a világ közepe – KGST-hangulat uralkodott
HEOL – Egykor és ma: ennyit változott 80 év alatt a Szúnyog köz
ORIGO – Tudja, miért volt lengyel piac a lengyel piac?
ORIGO – Mik voltak azok a lengyel piacok és hová tűntek?
Kapcsolódó cikkeink
Végvári vitézek tere – ahol az Eger-patak, a vár és a történelem találkozik