Ma már nehéz elképzelni, hogy Eger legismertebb terén, közvetlenül Dobó István szobrának tövében kofák kínálták a zöldséget, gyümölcsöt és a környék falvaiból behozott terményeket. Pedig a Dobó tér évszázadokon keresztül nem elsősorban dísztér és turistalátványosság volt, hanem Eger egyik legfontosabb kereskedelmi központja.
A régi fénykép ezt a mára teljesen eltűnt világot őrizte meg. A szobor körül egyszerű asztalok, fonott kosarak, ládák és dézsák sorakoznak. Az árusok a portékájuk mögött ülnek vagy állnak, a nap ellen hatalmas ernyők védenek. A tér szinte minden szabad négyzetméterét elfoglalja a piac.
A Dobó tér régebbi, mint maga a Dobó tér
A hely történetében a kereskedelem sokkal régebbi, mint a ma ismert tér vagy akár Dobó István szobra.
A középkorban a mai belváros egy része még egészen más képet mutatott. Az Eger-patak áradásai, valamint a környező dombokról lezúduló víz hosszú idő alatt hordalékkal töltötte fel az eredetileg vizenyős, mocsaras területet. A kialakuló térségből később Eger egyik legfontosabb központja lett.
A piac jelenléte olyan meghatározó volt, hogy a tér régi elnevezései is ezt őrzik. Az 1720-as évekből „város piacza” és „váras piacza” formában is ismert, az 1802-es összeírás pedig egyszerűen „Piatz” néven említi. Régi iratokban és térképeken a Forum, Theatrum és Pyaach elnevezésekkel is találkozhatunk.
A Minden, ami Eger oldalán korábban már részletesen bemutattuk a tér elnevezésének történetét, valamint azt is, hogyan változott a hajdani piactér Eger reprezentatív főterévé.
Hetente többször megtelt árusokkal
Eger 1702-ben kapott jogot hetivásárok tartására. A vásárok időpontja az évszázadok során változott: egy ideig hétfőn és pénteken, később kedden és szombaton érkezhettek ide nagyobb számban az árusok és vásárlók.
A piac idővel annyira zsúfolttá vált, hogy szabályozni kellett, ki és hol árulhat. A különböző mesterségek képviselői, kereskedők és élelmiszerárusok nem mindig fértek el egyszerre a téren. A XVIII. század végére a fabódék és sátrak elhelyezését is rendezni kellett, az élelmiszerárusítás egy része pedig az Eger-patak közelébe került.
A főtér tehát nem csupán vásárlóhely volt. A piac napjai egyben találkozási alkalmat jelentettek az egriek és a környező településekről érkezők számára.
Piac Dobó István lábainál
A mellékelt fénykép különlegessége, hogy már Dobó István szobrát is ott látjuk a piac közepén.
Stróbl Alajos monumentális Dobó-szoborcsoportját 1907-ben avatták fel. Ettől kezdve a város egyik legfontosabb történelmi emlékműve és a régi piac évtizedeken keresztül egymás mellett létezett.
Ma talán furcsának tűnik, de a szobor nem egy üres, reprezentatív tér közepén állt. Körülötte folyt a mindennapi élet.
A fotón szinte egészen a talapzatig húzódnak az árusítóhelyek. Elöl hatalmas kosarakban és ládákban láthatók a termények, mellettük egyszerű faasztalok állnak. Nem modern, egységes piacot látunk, hanem egy hagyományos városi vásárteret, ahol mindenki azzal rendezte be a helyét, amije volt.
Éppen ettől érdekes a felvétel: nem a műemléki Egert, hanem az élő várost mutatja.
Vajon mit lehetett itt vásárolni?
A régi egri piacokon természetesen nagy szerepet kaptak a környéken megtermelt élelmiszerek. Zöldség, gyümölcs, burgonya, káposzta, hagyma és különböző idénytermények kerültek a kosarakba és az asztalokra.
A fényképet alaposabban megnézve feltűnnek a nagy fonott kosarak és a földre helyezett termények is. Az áru bemutatása sokkal egyszerűbb volt a mainál: nem ritkán közvetlenül kosárból, ládából vagy földre helyezett tárolókból kínálták a portékát.
Az árusok jelentős részének egy piaci nap hajnalban kezdődhetett. A környékbeli falvakból szekéren vagy más módon kellett eljuttatni a terményeket Eger központjába, majd felállítani az árusítóhelyet.
A piac így a város és környéke közötti kapcsolat egyik legfontosabb színtere is volt.
Nem minden árut ugyanott kínáltak
Eger régi piacainak érdekes sajátossága, hogy az egyes árufajtákhoz különböző területek kapcsolódtak.
A mai Dobó tér környéke mellett más belvárosi utcák és terek is részt vettek a kereskedelemben. A Zalár József utca és a mai Katona István tér környékén például egykor külön halaspiac működött. A régi helynevek közül több éppen az egykori kereskedelmi funkció emlékét őrizte.
A mai történelmi belváros tehát bizonyos napokon lényegében egy nagy, egymással összekapcsolódó kereskedelmi területté változhatott.
A tér egyszerre volt piac és Eger társadalmi központja
A piac jelentőségét azonban hiba lenne pusztán az adásvételben keresni.
Itt lehetett megtudni, mi történt a városban és a környező falvakban. Találkozhattak egymással ismerősök, rokonok, gazdák, iparosok és kereskedők. Egy-egy vásárnap valószínűleg egészen más hangulatot adott Eger központjának, mint amit ma megszoktunk.
Szekerek érkeztek, kofák kínálták hangosan az árujukat, vevők válogattak a kosarak között, miközben néhány méterrel arrébb működtek a belvárosi üzletek.
Dobó István szobra pedig mindennek néma tanúja volt.
A XX. század közepéig megmaradt a piac
Talán ez a legmeglepőbb része a történetnek: a piac nem valamiféle távoli, XIX. századi emlék.
Még az 1950-es és az 1960-as években is találkozhattak árusokkal az egriek a főtéren. Zöldség- és gyümölcspiacot egészen 1965-ig tartottak itt.
Közben természetesen maga a tér is folyamatosan változott. A Minden, ami Eger oldalán korábban bemutattunk egy 1960-ban készült felvételt is, amelyen már teherautók, talicskák és munkások között zajlik a Dobó tér nagy átépítése.
Néhány évvel később aztán véget ért a főtér évszázados piaci korszaka.
Piacból reprezentatív főtér
A kereskedelem kiköltözésével fokozatosan megváltozott a Dobó tér szerepe. Az egykori vásártérből Eger történelmi és turisztikai központja lett.
A XX. század második felének átépítései, majd a 2012 és 2014 között végrehajtott nagy belvárosi rehabilitáció tovább alakították a teret. Ma rendezvények, koncertek, ünnepségek és városi programok helyszíne, miközben az egriek egyik legfontosabb találkozópontja maradt.
Valami tehát mégsem változott.
Évszázadokkal ezelőtt azért jöttek ide az emberek, mert itt találkoztak másokkal, itt cseréltek híreket és itt zajlott a város élete. Ma ugyan már nincsenek zöldséggel megrakott kosarak Dobó István szobra körül, de a tér továbbra is Eger egyik legélőbb közösségi helye.
A régi fénykép pedig megőrzött egy pillanatot abból az időből, amikor a Dobó tér még valóban méltó volt legősibb nevéhez: Piac tér volt.
Források
A Dobó István tér elnevezésének története – Minden, ami Eger
Piacból Eger főtere – így változott a Dobó tér az évszázadok során – Minden, ami Eger
Eger – egykor és most – Egri Magazin
Dobó tér – Eger Megyei Jogú Város
Digitális Képarchívum – Magyar Nemzeti Múzeum
Borítókép: Piac a Dobó István-szobor körül, Eger. Ismeretlen fényképész. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Digitális Képarchívum.