1911 februárjában Eger neve egy különleges orvosi kísérlet kapcsán került az országos sajtóba. Dr. Látrányi Sándor, az egri irgalmasrendi kórház főorvosa azt remélte, hogy az általa Epuratinnak nevezett készítménnyel jelentősen csökkenthetők az epilepsziás rohamok. A korabeli híradások eleinte valódi szenzációként kezelték az egri orvos munkáját. A történet azonban később jóval bonyolultabbá vált – és éppen ettől különösen érdekes fejezete Eger orvostörténetének.
Egerből indult a hír
A történet egyik fontos forrása az Eger című hetilap 1911. február 11-i száma, amely részletesen beszámolt Látrányi Sándor kutatásairól. Egy nappal később már az ország egyik legismertebb képes hetilapja, a Vasárnapi Ujság is bemutatta az egri főorvost.
Az utóbbi nem csupán megemlítette: portrét is közölt róla. A Vasárnapi Ujság repertóriuma ma is őrzi a bejegyzést, amely szerint Látrányi Sándor „az egri irgalmas kórház főorvosa”, aki az epilepszia elleni gyógymódot feltalálta.
A megfogalmazást azonban ma már történeti forrásként, nem pedig orvosi tényként kell értelmezni. Az epilepszia hátteréről alkotott akkori elmélet és az Epuratin hatásosságára vonatkozó állítások nem felelnek meg a mai neurológiai ismereteknek.
Közel egy évtizedig foglalkozott az epilepsziával
Látrányi a korabeli egri újságnak elmondottak szerint hosszú évek óta tanulmányozta a betegséget. Orvosi pályájának fontos állomása volt a lipótmezei elmegyógyintézet is: az Orvosi Hetilap 1907-ben arról adott hírt, hogy Látrányi Sándort a lipótmezei állami elmegyógyintézet másodorvosává nevezték ki.
Ezek után került Egerbe, ahol az irgalmasrendi kórház elmebetegeinek kezelésével is foglalkozott.
Ez azért különösen érdekes, mert az intézménynek már jóval Látrányi működése előtt komoly hagyományai voltak ezen a területen. Az egri irgalmasrendi kórház északi szárnyában 1748-ban már külön helyiséget, úgynevezett „Narrenzimmert” alakítottak ki az elmebetegek számára.
Megszületett az Epuratin
Látrányi abból az akkor általa képviselt elméletből indult ki, hogy az úgynevezett urátsók felhalmozódásának meghatározó szerepe lehet az epilepsziás rohamok kialakulásában.
Az általa összeállított Epuratin több, akkor már ismert gyógyszerészeti anyag kombinációja volt. Saját beszámolója szerint hat súlyos epilepsziás beteggel végzett megfigyeléseket.
Állítása szerint a betegeknek korábban egy hét alatt összesen mintegy hetven rohamuk volt, míg Epuratin alkalmazásakor ez a szám huszonkettőre csökkent.
Az eredményekről nemcsak az egri sajtó értesült. Az Orvosi Hetilapban is megjelent az Epuratin leírása, és az is, hogy az egri irgalmasrendi gyógyszertár szabadalmaztatás céljából felterjesztette a készítményt, amelyet húsz darab félgrammos tablettát tartalmazó fiolákban kívántak forgalmazni.
A korabeli szabadalmi nyilvántartásokban Látrányi Sándor neve ugyancsak megtalálható 1911-ből.
Országos érdeklődés övezte az egri orvos munkáját
A hírt gyorsan átvette a vidéki sajtó is. A nagyváradi Tiszántúl arról számolt be, hogy országszerte érdeklődtek Látrányi készítménye iránt, ő azonban kezdetben csak nagyobb intézeteknek és jelentős beteganyaggal rendelkező orvosoknak adott kísérleti adagokat.
Az Epuratin híre még az országhatárokon túlra is eljutott: egy erdélyi lap részletesen ismertette Látrányi elképzelését és kísérleti eredményeit.
Az ügy jelentőségét mutatja az is, hogy Csáth Géza orvosi témájú írásainak mai jegyzetapparátusa szintén megemlíti Látrányit és az Epuratint mint az epilepsziások állapotának javítására szánt új készítményt.
A kezdeti lelkesedést azonban súlyos kérdések követték
Az Epuratin történetének ezt a részét sem érdemes elhallgatni.
Alig néhány héttel az első lelkes híradások után már hatósági vizsgálatról és lehetséges mellékhatásokról írtak az újságok.
A Debreczeni Független Ujság 1911 márciusában arról számolt be, hogy a készítményt a Belügyminisztérium megbízásából Felletár Emil országos vegyész vizsgálta, miközben a közegészségügyi tanácsnak is foglalkoznia kellett az engedélyezéssel. A lap egy halálesetet és egy másik beteg rosszullétét is kapcsolatba hozott az Epuratinnal, de ezek ok-okozati összefüggését akkor még vizsgálták.
Más lapok ugyanakkor védelmükbe vették Látrányit. Az Egyetértés hangsúlyozta, hogy maga az orvos sem tekintette készítményét biztos gyógymódnak, hanem további vizsgálatokat tartott szükségesnek.
A történet még évekkel később is ismert volt: 1913-ban a Borsszem Jankó már maró szatírában figurázta ki az Epuratint. Ez jól mutatja, milyen nagy nyilvánosságot kapott annak idején az egri készítmény.
Látrányi Sándor a világháborúban is szolgált
Az egri főorvos életének egy későbbi fejezetéről szintén fennmaradt egy érdekes helyi híradás.
Az Egri Ujság 1915. március 6-i száma „Öt katona testvér” címmel írt a Látrányi családról. A tudósítás szerint a család mind az öt fiútagja hadba vonult. Dr. Látrányi Sándor honvédorvosként szolgált Szerbiában, ahol súlyosan megsebesült, majd felépülése után ismét bevonult.
Így az 1911-ben országosan ismertté vált egri orvos néhány évvel később már a világháború sebesültjeinek ellátásában vett részt.
Egy különleges épület Eger orvostörténetének középpontjában
Látrányi története elválaszthatatlan az egri irgalmasrendi kórháztól.
Erdődy Gábor püspök 1726-ban alapítólevéllel biztosított lehetőséget az irgalmas rend egri letelepedésére, a betegellátás pedig 1727-ben megindult. Az épületegyüttes 1728 decemberében kapott használatbavételi engedélyt, és az irgalmasok több mint két évszázadon keresztül, 1950-ig működtek itt.
A hely még ennél is jelentősebb a magyar orvostörténetben. 1769. november 25-én az Irgalmasrendi Kórházban kezdte meg működését Markhot Ferenc vezetésével a Schola Medicinalis, ahol elméleti és gyakorlati orvosképzés egyaránt folyt.
Nem véletlen, hogy az Irgalmasrendi Kórház és az itt működött korai orvosképzés emléke bekerült az Egri Értéktárba is.
Több mint száz évvel később ugyanebben az intézményi környezetben dolgozott Látrányi Sándor is.
Nem az epilepszia „feltalált gyógymódja”, hanem egy fontos orvostörténeti kísérlet
A Vasárnapi Ujság 1911-ben még úgy mutatta be Látrányit, mint aki „az epilepszia elleni gyógymódot feltalálta”. Több mint száz év távlatából azonban ennél árnyaltabban kell fogalmaznunk.
Az Epuratin nem vált az epilepszia elfogadott gyógyszerévé, Látrányi betegségmagyarázata pedig nem igazolódott. A korabeli kísérletek ráadásul természetesen nem feleltek meg azoknak a szigorú klinikai vizsgálati követelményeknek, amelyek alapján ma egy gyógyszer hatásosságát és biztonságosságát megítélik.
Története ettől még nem kevésbé érdekes.
Éppen ellenkezőleg: megmutatja, hogyan született egy orvosi hipotézis az egri Irgalmasrendi Kórház betegágyai mellett, hogyan lett belőle készítmény, majd országos sajtószenzáció, szakmai és hatósági vita.
És egyben arra is emlékeztet, hogy Eger múltja nemcsak várakról, templomokról és borokról szól. A városnak több évszázados, országos jelentőségű orvostörténete is van.
Források
Vasárnapi Ujság, 1911 – Látrányi Sándor korabeli portréja
A Vasárnapi Ujság repertóriuma – Látrányi Sándor bejegyzése
Orvosi Hetilap – az Epuratin korabeli ismertetése
Hungaricana – Látrányi Sándor az 1911-es szabadalmi mutatóban
Debreczeni Független Ujság, 1911 – az Epuratin hatósági vizsgálata
Egri Ujság, 1915 – „Öt katona testvér”
Markhot Ferenc Kórház – az egri kórház története
Eger város – az Irgalmasrendi Kórház és a korai orvosképzés története
Orvostörténeti Közlemények – Tallózás Eger orvostörténeti múltjában
Kiinduló korabeli forrás: Eger hetilap, 1911. február 11.; Vasárnapi Ujság, 1911. február 12.
A korabeli anyagot gyűjtötte/ollózta: Farkas Péter.