Bükkalja és Matyóföld – négy állomás, ahol a táj, a kő, a bor és a hagyomány összeér

Eger, Cserépfalu, Bogács és Mezőkövesd akár egyetlen útvonalra is felfűzhető. A Bükk déli előterében járva néhány tíz kilométeren belül találkozhatunk várral és barlanglakással, ősemberleletekkel és kaptárkövekkel, tufába vájt borospincékkel, gyógyvízzel és a matyó kultúra világhírű örökségével. Batár András fotói éppen ennek a vidéknek négy különböző arcát mutatják meg.

A Bükkalja nem egyszerűen a Bükk és az Alföld közötti átmeneti terület. Olyan táj, amelynek arculatát évmilliókkal ezelőtti vulkáni működés és az itt élő emberek évszázados munkája együtt alakította. A jól faragható vulkáni tufából ház, pince, istálló és lakóhely lett, a domboldalakon szőlő termett, a kőzetbe pedig különös fülkéket vájtak, amelyek eredeti rendeltetését mindmáig nem sikerült egyértelműen megfejteni. A kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra 2016 óta hungarikum.

Erről a különleges örökségről korábban a Minden, ami Eger oldalán is részletesen írtunk:

A titokzatos kaptárkövek – A bükkaljai kőkultúra 2016 óta hungarikum | Minden, ami Eger

Eger – a Bükkalja nyugati kapuja

Utunk kiindulópontja természetesen Eger lehet. A város történelmi központja fölött magasodó Egri Vár önmagában is több évszázad történetét őrzi, ám Eger és a Bükkalja kapcsolatát nemcsak a vár jelenti.

A kő és a bor kultúrája itt is meghatározó. Az Eger környéki tufába évszázadokon keresztül pincéket vájtak. Ennek legismertebb példája a Szépasszonyvölgy Eger, de a városban és közvetlen környezetében számos kisebb-nagyobb pincerendszer őrzi ugyanezt az örökséget.

Érdekes módon tehát ugyanaz a földtani adottság kísér bennünket tovább Cserépfalu és Bogács felé: a vulkáni eredetű, viszonylag könnyen megmunkálható kőzet. Eger környékén pincék, máshol barlanglakások, gazdasági helyiségek és különös sziklaalakzatok mesélnek róla. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szerint éppen ez az ember és kő közötti, évszázadokon át fennmaradt kapcsolat adja a bükkaljai kőkultúra egyik legfontosabb sajátosságát.

Cserépfalu – ahol szinte minden a kőről mesél

Egerből kelet felé haladva az egyik legizgalmasabb állomás Cserépfalu.

A településen és környékén szinte együtt látható a bükkaljai kőkultúra valamennyi fontos eleme: pincék, tufába vájt egykori lakások, kaptárkövek és különleges földtani képződmények. A falu hivatalos bemutatása szerint az Ördögtorony tanösvény többek között a Kisamerika barlanglakásokat, az Ördögtornyot és a Suba-lyukat is összekapcsolja.

A "Kisamerika" barlanglakások az 1920-as évek szegény világának megrázó emléke. A riolittufába vájt helyiségekben egykor családok éltek. A különös „Kisamerika” elnevezés arra utalt, hogy miközben mások Amerikában próbáltak szerencsét, a legszegényebbek számára csak a falu szélén kialakított barlanglakás jutott.

A barlanglakásokról éppen a napokban jelent meg egy részletes összeállításunk is:

Néhány évtizede még emberek éltek ezekben a hevesi barlanglakásokban – ma különleges örökségként őrzik őket | Minden, ami Eger

Cserépfalu másik különlegessége a Suba-lyuk. A Hór-völgy oldalában nyíló barlangban 60–70 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi emberek – egy felnőtt nő és egy körülbelül hároméves gyermek – csontmaradványait találták meg, több ezer pattintott kőeszközzel és állatcsontokkal együtt.

A terület felfedezését ma már a 2024-ben létesített Suba-lyuk tanösvény is segíti. A Hór-völgyi Látogatóközponttól induló útvonal a vidék földtani és természeti értékei mellett a Bükkalja kőkultúráját is bemutatja.

Bogács – gyógyvíz, pincék és Bükkalja

Cserépfalutól már csak rövid út Bogács, ahol a bükkaljai táj egy újabb arca tárul elénk.

Itt a borospincék világa különösen látványos. A település tájékoztatója szerint a bogácsi pincesorok évszázados múltra tekintenek vissza. A Cserépi úti pincesoron egymás mellett sorakozó pincék és borházak ma is őrzik a hagyományos szőlő- és borkultúra emlékeit.

A település másik nagy vonzereje a Bogácsi Gyógy-és Strandfürdő. A jelenlegi, 2026. szeptemberi információk szerint a gyógyvizes medencék és a fedett élménymedence egész évben működnek, míg egyes szabadtéri medencék szeptember végéig használhatók.

Bogács környékén kaptárkővel is találkozhatunk: a Bükkalja Tájegységi Értéktár a Hintó-völgyben található sziklán öt fülkét tart nyilván.

Így a településen néhány kilométeren belül jelen van mindaz, ami a Bükkalja karakterét adja: kő, pince, bor, termálvíz és a Bükk közelsége.

Mezőkövesd – átlépünk Matyóföldre

Ha Bogácsról dél felé indulunk, hamarosan Mezőkövesdre érünk. A táj lassan kisimul, a Bükkalja dombjai mögött pedig egy másik kulturális világ, Matyóföld következik.

A matyó kultúra központja Mezőkövesd, de a matyóság hagyományosan Tardhoz és Szentistvánhoz is kötődik. A matyó örökség nem pusztán a híres virágos hímzést jelenti: a viselet, bútorfestés, népzene, népdal, tánc, folklór és vallási hagyomány együttesen alkotja ezt a különleges kultúrát. A „Matyó örökség – a hímzés, viselet, folklór továbbélése” 2012-ben került fel az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

Ennek történetét a Matyó Múzeum Mezőkövesd mutatja be részletesen. Érdekesség, hogy a ma rendkívül színesnek ismert matyó hímzés korai időszakában még jóval szűkebb színvilágot használtak. A múzeumban Mezőkövesd, Tard és Szentistván eltérő viseleteit és hímzési hagyományait is össze lehet hasonlítani.

Érdemes elsétálni a Hadas Városrész Mezőkövesd felé is, ahol a hagyományos mezőkövesdi településszerkezet és a matyó kézművesség világa kerül közelebb a látogatóhoz.

Négy hely, mégis egy összefüggő vidék

Eger, Cserépfalu, Bogács és Mezőkövesd első pillantásra négy külön történet.

Ha azonban egymás után járjuk végig őket, szépen kirajzolódik az összefüggés.

Egerben a vár, a történelmi város és a pincék világa fogad. Cserépfaluban már maga a kő válik főszereplővé a barlanglakásokkal, kaptárkövekkel és a Suba-lyukkal. Bogácson a bükkaljai pincekultúra a gyógyvízzel találkozik, néhány kilométerrel odébb, Mezőkövesden pedig Matyóföld színes népművészete veszi át a főszerepet.

Különösen ősszel érdemes erre indulni. Nem feltétlenül egyetlen látnivalót kell célba venni: maga az út az élmény. A Bükk déli lankái, szőlők, régi pincék, falvak és a lassan alföldivé szelídülő táj folyamatosan változik az ember körül.

Batár András fotói is ezt az utazást idézik: Eger, Cserépfalu, Bogács és Mezőkövesd – négy állomás a Bükkalja és Matyóföld határán, ahol néhány tíz kilométerbe meglepően sok magyar történet fér bele.

Források

Minden, ami Eger – A titokzatos kaptárkövek, a bükkaljai kőkultúra 2016 óta hungarikum

Minden, ami Eger – Néhány évtizede még emberek éltek ezekben a hevesi barlanglakásokban

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – A bükkaljai kőkultúra

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Kaptárkövek

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Suba-lyuk tanösvény

Cserépfalu – Látnivalók

Bogács – Látnivalók

Matyó Múzeum – Mezőkövesd turisztikai oldala

UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság – Matyó örökség

Borítókép: Bükkalja és Matyóföld – Eger, Cserépfalu, Bogács és Mezőkövesd. Fotók: Batár András / Facebook

Szerkesztői nyilatkozat

A „Minden, ami Eger” oldalán megjelenő tartalmak elsődleges célja a tájékoztatás, valamint Eger és térsége eseményeinek, értékeinek, történetének és közéletének bemutatása. Törekszünk arra, hogy írásainkban a rendelkezésünkre álló információkat pontosan, tényszerűen és lehetőség szerint több forrás alapján közvetítsük.

Közéleti vagy politikai témák feldolgozásakor célunk a tárgyilagos tájékoztatás és a releváns nézőpontok bemutatása. Az ilyen témájú cikkek közlése önmagában nem jelenti valamely politikai párt, szervezet, jelölt vagy közéleti szereplő támogatását.

A cikkekben szereplő információk a közzétételkor rendelkezésre álló adatokon és megjelölt forrásokon alapulnak. Amennyiben új, hiteles információ válik ismertté, a tartalmakat szükség szerint pontosíthatjuk vagy frissíthetjük.

Az oldalon megjelenő tartalmak általános tájékoztatásul szolgálnak, és nem minősülnek jogi, pénzügyi, egészségügyi vagy más személyre szabott szakmai tanácsadásnak.