Eger történelmi főutcáján szinte minden ház mögött több évszázados történet rejtőzik. Vannak látványos paloták, díszes barokk homlokzatok, templomok és egykori rendházak, de akadnak olyan szerényebb épületek is, amelyek mellett könnyű úgy elsétálni, hogy nem sejtjük, milyen múltat őriznek. Ilyen a Széchenyi István utca 53. szám alatti lakóház, amelynek története a szervita rend egri jelenlétéhez, a város 18. századi újjáépítéséhez és – nem utolsósorban – a borhoz kapcsolódik.
A régi források az épületet egykori szervita borházként tartják számon. Már önmagában ez az elnevezés érdekes, hiszen egy olyan korszak emlékét őrzi, amikor Egerben az egyházi birtokok, a szőlőművelés és a borkészítés szorosan összekapcsolódott.
A szerviták nyomában a Széchenyi utcán
A szerviták egri történetének egyik meghatározó időszaka a török uralom utáni város újjászületéséhez kapcsolódik. A rend a 17. század végén telepedett meg Egerben, majd a következő évtizedekben fokozatosan gyarapította birtokait.
Ennek a folyamatnak egyik kevésbé ismert emléke kapcsolódik a mai Széchenyi István utca 53. szám környékéhez.
A fennmaradt helytörténeti adatok szerint a szerviták részben I. Lipóttól kapott adomány révén, részben későbbi vásárlásokkal jutottak telkekhez ezen a területen. Az egyik telket 1755-ben vásárolták meg, korábbi tulajdonosaként pedig özvegy Görgelynét említik.
Ez azért különösen érdekes, mert a mai Széchenyi utca 18. századi történetét sokszor elsősorban a nagyobb barokk építkezésekkel azonosítjuk. Valójában azonban a főutca mögött és mellett gazdasági udvarok, kertek, pincék és különböző rendeltetésű melléképületek egész sora húzódott.
A Széchenyi utca 53. története ebből a kevésbé látványos, de Eger mindennapi életét meghatározó világból maradt ránk.
Miért volt szükségük borházra a szervitáknak?
A „borház” elnevezést nem érdemes a mai értelemben vett borozóként elképzelni.
Egerben a szőlő és a bor évszázadokon át nem egyszerűen kereskedelmi termék volt. A püspökség, a káptalan, a szerzetesrendek, a városi polgárok és a környékbeli birtokosok gazdálkodásának egyaránt fontos részét jelentette.
A rendházaknak saját gazdaságuk volt, amelynek működéséhez tárolóhelyekre, pincékre, gazdasági épületekre és borházakra is szükségük lehetett. A bor nemcsak saját fogyasztásra szolgált, hanem értékesíthető termény és fontos bevételi forrás is lehetett.
Így már egészen más szemmel nézhetünk erre az alacsony, földszintes házra. Egykor egy jóval nagyobb gazdasági rendszer egyik darabja lehetett.
A ház, amely nem maradt változatlan
A telek története azonban nem ért véget a szervitákkal.
A rendelkezésre álló helytörténeti adatok szerint 1785 és 1805 között már mások építkeztek itt, és a telken egy másik ház állt. A tulajdonosok között Jászai János, később pedig nemes Madarassy Pálné neve bukkan fel.
Ez fontos részlet, mert megmutatja, milyen óvatosan kell bánni az „egykori szervita borház” elnevezéssel. Nem feltétlenül arról van szó, hogy a ma látható épület minden részlete változatlanul abból az időből származik, amikor a szerviták használták a területet. A telek és az épület története több építési periódust őrizhet.
Éppen ez teszi igazán érdekessé.
Eger történelmi belvárosában számos ház esetében nem egyetlen építési dátumról beszélhetünk. Korábbi falakat használtak fel, épületrészeket bontottak vissza, udvari szárnyakat emeltek, kapukat alakítottak át, majd újabb tulajdonosok ismét változtattak az ingatlanon.
A Széchenyi utca 53. is ennek az évszázadokon át folyamatosan változó városnak az emléke.
Érdemes megnézni a kaput
A ház egyik legérdekesebb részlete ma is az utcáról látható.
A fényképen jól megfigyelhető a kőkeretes, íves kapubejáró, amely sokkal többet árul el az épület múltjáról, mint első pillantásra gondolnánk. A széles kapunyílás egykori gazdasági használatra is utalhat: az ilyen udvarokba szekerekkel is be kellett jutni.
A kapu fölötti faragott kőrészlet ugyancsak figyelemre méltó. Az efféle apró építészeti elemek különösen értékesek Egerben, mert sok esetben túlélték a homlokzatok későbbi átalakításait.
A ház egyszerű utcai homlokzata, kis ablakai, cserépfedése és hosszú udvari bejárata egészen más világot képvisel, mint a Széchenyi utca délebbi részének reprezentatív barokk palotái.
És éppen ettől különleges.
Valaha egészen más volt Eger főutcájának ez a része
A Minden, ami Eger oldalán korábban már részletesen foglalkoztunk a Széchenyi István utca kialakulásával. A mai egységesnek tűnő történelmi utcakép valójában hosszú fejlődés eredménye.
A középkorban erre vezetett Eger egyik fontos észak–déli útvonala. Az utca egyes részein azonban még nem állt összefüggő házsor. Kertek, gazdasági területek és ritkábban beépített telkek váltották egymást.
A török uralom után kezdődött az a nagyszabású újjáépítés, amely a 18. század folyamán fokozatosan kialakította a barokk Eger ma ismert képét.
Ebben az időben egy utca nem csupán homlokzatok sorából állt. A házak mögött hosszú telkek nyúltak el, amelyeken lakóépületek, istállók, kamrák, műhelyek, kertek, gazdasági épületek és pincék sorakozhattak.
A Széchenyi utca 53. múltja ennek a régi telekszerkezetnek is emléket állít.
A templomtorony ma is elárulja, hol járunk
A régi fényképnek van még egy szép részlete.
A ház és a kapu fölött feltűnik a Servita templom jellegzetes tornya. Szinte összeköti a képen a házat egykori történetével.
A szerviták ugyanis nem egyetlen épületet hagytak Egerre. Jelenlétük egy egész városrész történetére hatással volt, és emléküket ma is őrzi a templom, a környék utcahálózata, valamint maga a Servita utcanév.
A Minden, ami Eger oldalán nemrég a közeli Servita utca egy másik elfeledett történetét is felidéztük: a mai utca egy szakaszát egykor Régiposta utcának nevezték, mert hosszú időn keresztül ezen a környéken működött Eger postahivatala.
Ha tehát néhány száz métert végigsétálunk ezen a városrészen, egymás mellett találjuk a szerzetesrend, a régi posta, a barokk városépítés és a hajdani egri polgári élet emlékeit.
Egy darabka abból az Egerből, amely lassan eltűnik
Talán éppen a Széchenyi István utca 53. egyszerűsége miatt értékes.
Nem monumentális műemlék. Nem olyan épület, amely előtt turistacsoportok állnak meg naponta. Nincs hatalmas homlokzata vagy látványos szobordísze.
Viszont megőrzött valamit a régi Eger léptékéből.
Az alacsony ház, a cseréptető, a széles udvari kapu és a mögötte feltűnő templomtorony olyan városképet idéz, amelyből egyre kevesebbet találunk.
Ráadásul a ház történetében szinte három évszázad sűrűsödik össze. Ott vannak benne a szerviták 18. századi birtokszerzései, Eger szőlő- és borkultúrája, a későbbi polgári tulajdonosok, az átépítések és végül a mai város.
Ezért érdemes néha nemcsak a legismertebb egri palotákat és templomokat figyelni.
Eger történetének egy része ugyanis éppen az ilyen szerény házak kapui mögött rejtőzik.
Források
Beszélő utcanevek – Széchenyi István utca
Minden, ami Eger – Eger történelmi főutcája, így alakult ki a Széchenyi István utca mai arculata
Minden, ami Eger – Eger főutcája, amely több titkot rejt, mint a vár falai
Minden, ami Eger – Eger szíve, ahol évszázadok története találkozik – a Széchenyi István utca titkai
Minden, ami Eger – Levelek nyomában – amikor még a mai Servita utcában működött Eger postahivatala
Borítókép: Eger, Széchenyi István utca 53. – egykori szervita borház.
Fotó: Beszélő utcanevek / Eszterházy Károly Egyetem archívuma.