„Eger megmaradt, a haza fellélegzett” – írta a Vasárnapi Újság 1902 őszén, amikor Eger nagyszabású ünnepséggel emlékezett meg az 1552-es diadal 350. évfordulójáról. A várból mozsarak dördültek, valamennyi toronyban zúgtak a harangok, Tinódi éneke csendült fel, és hatalmas tömeg vonult Dobó István emlékéhez. Közben már javában szervezték azt a mozgalmat is, amely néhány évvel később Eger ma is ismert Dobó-szobrához vezetett.
1552: amikor Eger megállította az ostromlókat
A Vasárnapi Újság 1902-es visszatekintése különösen emelkedett hangon idézte fel az 1552-es esztendőt. Drégely, Temesvár és Szolnok elvesztése után úgy tűnt, az oszmán hadak előtt alig maradt komoly akadály.
De állt még Eger vára, és élt még Dobó István.
A vár nem számított bevehetetlen erődnek. Dobó már évekkel korábban dolgozott megerősítésén, készleteket gyűjtött, fegyvereket szerzett, és igyekezett minden lehetséges módon felkészülni az ostromra.
A Vasárnapi Újság részletesen felsorolta, hogyan szerzett ágyúkat, hogyan fogadott tüzérekhez értő embereket, sebészi feladatokat ellátó „borbélyokat”, különböző mesterembereket és sütőasszonyokat.
Tinódi Lantos Sebestyén adatai alapján a korabeli lap a várban tartózkodók számát – az asszonyokat és gyermekeket is beleszámítva – 1935 főre tette, az ostromló sereget pedig 25 ezer főre becsülte.
A pontos létszámokról a történészek később eltérő becsléseket fogalmaztak meg, egy dolog azonban nem kétséges: Dobóék jelentős túlerővel álltak szemben.
Heteken keresztül dörögtek az ágyúk, egymást követték a rohamok, és a vár falai súlyosan megrongálódtak.
A lőportorony felrobbant, rengetegen megsebesültek, maga Dobó is sérüléseket szenvedett.
Mégsem adták fel.
Az egri nők emléke is bekerült a legendába
Az 1552-es ostrom egyik legismertebb története az egri nők helytállása.
A Vasárnapi Újság 1902-ben is külön kiemelte őket. A tudósítás szerint az asszonyok a férfiak mellett dolgoztak és harcoltak, követ hordtak a falakhoz, illetve mindazzal segítették a védelmet, amivel csak tudták.
Az egri nők hősiessége később a város történelmi emlékezetének egyik meghatározó elemévé vált, Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye pedig országosan is ismertté tette a történetet.
Az ostrom végül kudarcot vallott.
1552. október 17-én az oszmán sereg megkezdte az elvonulást Eger alól.
A győzelem jelentősége messze túlmutatott a vár falain. A sorozatos vereségek után Eger megmutatta, hogy az oszmán hadsereg előrenyomulása nem feltartóztathatatlan.
1902: Eger 350 évvel később ismét a várba vonult
Három és fél évszázaddal később a város méltó módon kívánt megemlékezni a győzelemről.
1902 októberében nagyszabású Dobó-ünnepet rendeztek Egerben.
A Vasárnapi Újság részletes tudósítást közölt az eseményről, így ma szinte óráról órára követhetjük, hogyan ünnepelt a város.
A rendezvény Eger díszközgyűlésével kezdődött.
A közgyűlést Jankovich Dezső polgármester nyitotta meg, aki beszédében az évforduló jelentőségét ismertette.
Ezután Rátvay jogtanár Gárdonyi Géza „Egri hősök” című munkáját olvasta fel.
Gárdonyi ekkor már Eger egyik legismertebb lakója volt, Dobó és az egri várvédők története pedig műveinek köszönhetően ismét rendkívüli erővel került a magyar közvélemény figyelmének középpontjába.
Mozsarak dördültek, Eger valamennyi harangja megszólalt
A díszközgyűlés után az ünneplő közönség elindult a várba.
Ekkor következhetett az ünnep egyik leglátványosabb pillanata.
A korabeli tudósítás szerint:
„a vár fokáról mozsarak durrogtak, a harangok pedig valamennyi toronyban zúgtak.”
Érdemes elképzelni ezt az 1902-es Egert.
A maihoz képest jóval kisebb és csendesebb város fölött egyszerre szólaltak meg a templomok harangjai, miközben a várból ünnepi lövések hangja visszhangzott.
Az emberek pedig tömegesen indultak fel ugyanarra a helyre, ahol 350 évvel korábban Dobó katonái harcoltak.
Alig fértek el Dobó emlékénél
Az istentisztelet után a közönség Dobó István síremlékéhez vonult.
Olyan sokan voltak, hogy a Vasárnapi Újság szerint csak kisebb részük fért el közvetlenül az emlékmű körül.
A szűk terület jelentős részét a koszorúkat vivő küldöttségek foglalták el, a többiek pedig:
„a bástyákon s domboldalon álltak sűrű tömegekben.”
Felhangzott az egri daloskör himnusza, majd Mintzér Józsefné Tárkányi Béla „Egri amazon” című költeményét szavalta.
Ezután olyan pillanat következett, amely különösen erős kapcsolatot teremtett 1552 és 1902 között.
Tinódi éneke ismét felhangzott az egri várban
Az érseki tanítóképző énekkara Tinódi Lantos Sebestyén Egervár viadaljáról szóló énekéből adott elő részletet.
Tinódi kortársként örökítette meg az ostrom történetét, és műve az 1552-es események egyik legfontosabb korabeli forrásává vált.
Három és fél évszázaddal később pedig ugyanott, az egri várban csendült fel ismét az éneke.
A Vasárnapi Újság tudósítója szerint az egykori lantos műve:
„mély hatást tett mindenkire.”
Maczki Valér mondta az ünnepi beszédet
Ezután dr. Maczki Valér ciszterci tanár lépett az ünneplők elé.
Beszédében Dobó mellett felidézte a várkapitány hős társait és a magyar múlt nagy alakjait is.
A beszéd egyes részei természetesen saját koruk történeti gondolkodását tükrözték. Maczki például kitért a magyar és a sumér nyelv feltételezett rokonságára is. Ezt a modern nyelvtudomány nem fogadja el, a részlet azonban érdekes kordokumentum: megmutatja, milyen elképzelések is jelen voltak a magyar múltról a 20. század elején.
Maczki Valér személye azonban egy másik okból is fontos.
Nemcsak az 1902-es Dobó-ünnep szónoka volt, hanem az Egerben felállítandó Dobó-szobor egyik lelkes támogatója is.
Miközben ünnepeltek, már készültek Dobó új emlékművére
Az 1902-es ünnepség történetéhez szorosan hozzátartozik egy másik egri történet is.
A város ekkor már évek óta szeretett volna méltó köztéri emlékművet állítani Dobó Istvánnak.
A Dobó-szobor gondolata nem a századfordulón született. Már 1882-ben felmerült egy emlékmű felállítása. Balogh János főhadnagy azt javasolta a városi képviselő-testületnek, hogy az akkori Eszterházy téren állítsanak szobrot az 1552-es várkapitánynak.
A város támogatta az elképzelést, bizottság is alakult, de a terv akkor még nem valósult meg.
A kezdeményezés később ismét előkerült, majd a századfordulón új lendületet kapott.
Gárdonyi is Dobó szobra mellé állt
A történethez Gárdonyi Géza neve is szorosan kapcsolódik.
Az Egri csillagok megjelenése újra országosan ismertté és népszerűvé tette Dobó István és az egri várvédők történetét.
1901-ben új szoborbizottság alakult, dr. Kösztler József városi főorvos kezdeményezésére, Eger pedig elsőként 2000 koronával járult hozzá a tervezett emlékmű költségeihez.
Gyűjtések indultak, rendezvényeket tartottak, és az Egerből elszármazottakat is igyekeztek megnyerni az ügynek.
Maczki Valér 1901 őszén felhívást intézett Eger és Heves vármegye lakosságához, sőt az egész országhoz a Dobó-szobor érdekében.
Gárdonyi Géza ugyancsak támogatta a kezdeményezést.
Így az 1902-es nagy jubileumi ünnepség idején Dobó emlékezete nemcsak a várban és az ünnepi beszédekben élt: a város már azon dolgozott, hogy a várkapitány alakja Eger egyik legfontosabb közterén is maradandó emléket kapjon.
Egy év alatt 35 ezer korona gyűlt össze
Az Egri Magazin Dobó-szobor történetével foglalkozó összeállítása szerint a mozgalom eredményeként egy év alatt mintegy 35 ezer korona gyűlt össze.
Ez jelentős összeg volt, de az emlékmű elkészítéséhez még nem bizonyult elegendőnek.
A gyűjtés tovább folytatódott.
Az 1902-es ünnepség ezért tulajdonképpen két korszak találkozása volt: Eger egyszerre emlékezett a 350 évvel korábbi győzelemre, és dolgozott azon, hogy a következő nemzedékek számára is látható emléket állítson annak.
Öt évvel később ott állt Dobó a téren
A hosszú szervezés végül meghozta eredményét.
Strobl Alajos monumentális Dobó-szoborcsoportját 1907. augusztus 18-án avatták fel Egerben.
A kompozíció központi alakja Dobó István, körülötte pedig az egri várvédők küzdelmét megjelenítő alakok idézik fel 1552-t.
Az emlékmű azóta Eger egyik legismertebb jelképe lett.
Így különös történelmi ív köti össze a három dátumot:
1552 – a vár megvédése.
1902 – a győzelem 350. évfordulójának nagyszabású egri ünnepe.
1907 – a Dobó-szobor felavatása.
A Szózattal ért véget az ünnep
De térjünk vissza 1902 októberébe.
Maczki Valér beszéde után elhelyezték a koszorúkat Dobó emlékénél, majd további szavalatok következtek.
Végül felhangzott a Szózat.
Ezzel hivatalosan befejeződött a Dobó-ünnep.
A közönség azonban nem sietett haza.
Az emberek ismét felvonultak a vár magasabb pontjaira, és onnan nézték az alattuk elterülő Egert.
Ilyennek látták Egert 1902 őszén a várból
A Vasárnapi Újság tudósítója különösen szép képpel zárta beszámolóját.
Az őszi napsütésben előttük feküdt Eger.
Látták a Bazilika oszlopos homlokzatát, a Líceum hatalmas épületét és csillagvizsgáló tornyát, a ciszterci templomot, a vármegyeházát annak híres kovácsoltvas kapujával, és természetesen a város fölé emelkedő minaretet.
A háttérben pedig ott húzódtak Eger szőlőhegyei.
A korabeli szerző számára mindez a város újjászületését jelentette.
A romok, amelyekért egykor Dobó és katonái harcoltak, egy fejlődő város fölött őrizték tovább 1552 emlékét.
A tudósításban még az egri bor is helyet kapott: a szerző elégedetten jegyezte meg, hogy a környező szőlőhegyeken ismét szűrik a kitűnő egri „bikavért”.
Több mint egy évszázad választ el bennünket attól a Dobó-ünneptől
Ma már az 1902-es ünnepség is történelem.
Az akkori résztvevők 350 év távlatából tekintettek vissza Dobóék küzdelmére. Mi pedig 124 év távolságból nézhetünk vissza azokra az egriekre, akik a vár bástyáin állva hallgatták Tinódi énekét és Eger harangjainak zúgását.
Azóta maga a vár is sokat változott. Régészeti feltárások, helyreállítások és kutatások egész sora segített jobban megismerni az 1552-es eseményeket.
Dobó István emlékezete azonban továbbra is szorosan összefonódik Egerrel.
Ott van a várban.
Ott van a város főterének nevében.
Ott áll Strobl Alajos szobrában.
Ott él Gárdonyi Géza regényében.
És ott van azokban a történetekben is, amelyeket több mint száz évvel ezelőtt egy újságíró vetett papírra az egri Dobó-ünnepről.
„Eger megmaradt, a haza fellélegzett” – írta 1902-ben a Vasárnapi Újság.
Talán ennél tömörebben ma sem lehetne megfogalmazni, mit jelentett az 1552-es győzelem Eger történetében.
Kapcsolódó cikkek
Mekcsey utca a Vár szomszédságában | Minden, ami Eger
Források
Vasárnapi Újság, 1902 – korabeli beszámoló a Dobó-ünnepről
Egri Magazin – A Dobó-szobor története
Eger város – Az Egri Vár Napja
Dobó István síremléke – Museum.hu
Borítókép: Dobó síremléke és a honfoglalók emlékköve Egerben, az 1902-es Dobó-ünnep idején. Fotó: Kiss József. Forrás: Vasárnapi Újság, 1902.