Szeptember 21-e Máté apostol és evangélista ünnepe, a régi paraszti kalendáriumban pedig az ősz egyik fontos határnapja volt. A búzavetés, a szőlő és a várható időjárás egyaránt kapcsolódott hozzá. Volt, ahol Máté hetét tartották a vetés megfelelő idejének, máshol éppen óvakodtak tőle, és „pelyvahétnek” nevezték. Heves vármegyében különösen érdekes felidézni ezeket a hagyományokat: miközben az Egri borvidéken közeledik a szüret sűrűje, a szántóföldeken már a következő esztendő termésének előkészítése zajlik.
Máté napja nem egyszerű névnap volt
Szeptember 21-én Szent Mátéra, Jézus apostolára és az egyik evangélium névadójára emlékezik a keresztény hagyomány. Máté a bibliai történet szerint vámszedő volt, mielőtt Jézus követőjévé vált.
A falusi ember naptárában azonban szeptember 21-e ennél jóval többet jelentett. A természet változását nem dátumokkal és meteorológiai előrejelzésekkel követték, hanem a jeles napokhoz kapcsolódó, nemzedékeken át öröklődő megfigyelésekkel.
Máté napja már egyértelműen az őszi munkák világába vezetett. A gabona betakarítása régen ekkorra természetesen befejeződött, de a földeken ismét megkezdődött a készülődés: elérkezett az őszi szántás és a következő búza vetésének időszaka.
A néphagyomány egyik legismertebb Máté-napi időjóslása a szőlőhöz kapcsolódott:
ha Máté napján tiszta az idő, jó bortermést reméltek.
Eger és környéke felől nézve aligha lehetne ennél találóbb szeptemberi regula.
Máté hete – búzahét vagy pelyvahét?
A Máté-napi hagyomány egyik érdekessége, hogy Magyarország különböző vidékein egymással szinte ellentétes szokások alakultak ki.
Egyes tájakon Máté hetében vetették a búzát. A vetés különleges, nagy figyelmet és tapasztalatot kívánó munkának számított. A Hobbikert által összegzett hagyomány szerint a gazda tiszta ruhában, szótlanul indult a földre, és a megszentelt vetőmagot vetette el. A munkát olyan fontosnak tekintették, hogy közben még a káromkodást is tiltotta a szokás.
Más vidékeken viszont éppen Máté hetétől tartottak.
Göcsejben „pelyvahétnek” nevezték ezt az időszakot, mert úgy vélték, hogy aki ekkor vet, annak gabonája pelyvás lesz. Máshol „Gazos Máté” néven emlegették a napot, és még a szántást is kerülték, nehogy a megművelt földet később felverje a gaz.
A látszólagos ellentmondás valójában sokat elmond a régi gazdálkodásról. Nem létezett az egész országra érvényes egyetlen vetési dátum. A helyi talaj, az éghajlat, a csapadék és a több nemzedék alatt összegyűlt tapasztalat határozta meg, mikor kerüljön földbe a mag.
A régi népi naptár ezért több egymást követő időszakot is számon tartott: Máté hete, Mihály hete, Ferenc hete és Gál hete egyaránt kapcsolatba került az őszi vetéssel.
Heves vármegyében ma is komoly jelentősége van a búzának
A régi vetési szokások mára eltűntek, a búza azonban korántsem tűnt el Heves vármegye tájképéből.
A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi teljes vármegyei adatai szerint 2025-ben 39 900 hektárról takarítottak be búzát Heves vármegyében. Ezzel a gabona ma is a térség egyik meghatározó szántóföldi növénye.
A következő, 2025 őszén elvetett állomány már ennél is nagyobb területet foglalt el: a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Heves vármegyei adatai szerint az akkori őszi búza vetési terv 47 500 hektár volt, amelyből november közepére mintegy 46 600 hektáron már földbe került a mag.
Vagyis amit egykor Máté napjához, a föld állapotához és évszázados regulákhoz igazítottak, az ma korszerű gépekkel, fajtakísérletekkel, meteorológiai adatokkal és precíziós technológiával történik – de az alapvető kérdés változatlan: milyen állapotban kerül a mag a földbe, és mennyi nedvességet kap?
A 2026-os év ismét megmutatta, mennyire az időjárástól függ a termés
Ez különösen aktuális kérdés idén.
A 2026-os Heves vármegyei aratás során jelentős különbségeket tapasztaltak az egyes területek között. A jobb vízgazdálkodású, kedvezőbb csapadékot kapó táblákon 4,5–5 tonna körüli hektáronkénti búzatermést is elértek, míg a szárazabb, lazább talajokon mindössze 2,5–3 tonna körüli eredmények születtek. Pély térségében ugyancsak nagy eltérésekről számoltak be.
A több száz éves paraszti időjárási regulák természetesen nem tekinthetők meteorológiai előrejelzésnek, de nagyon is valós tapasztalat állt mögöttük: a megfelelő időben érkező csapadék és a talaj nedvessége alapvetően meghatározza a következő termést.
A Vetőmag Szövetség 2026 augusztusi helyzetértékelése szerint az idei őszi vetési szezonhoz megfelelő mennyiségű őszi búza-, árpa- és tritikálé-vetőmag áll rendelkezésre. Országosan e három őszi kalászos növény mintegy 1,2 millió hektáros területet jelent.
Egerben Máté napja inkább a szőlőről is mesél
Heves vármegyén belül Máté napjának másik hagyománya legalább ennyire érdekes: a tiszta szeptember 21-i időhöz kapcsolódó jó bortermés reménye.
Egerben szeptember második fele évszázadokon keresztül a szőlők egyik legfontosabb időszaka volt. A határban egyre inkább a szüret került a középpontba, a pincékben pedig készültek az új termés fogadására.
Erről a világról nemrég a Minden, ami Eger oldalán is felidéztünk egy különleges pillanatot. Az Amikor szekerekkel érkezett a szőlő a pincékhez – ilyen volt az egri szüret 1958 őszén című cikk Bakó Ferenc felvételén keresztül mutatta meg a Tetemvár régi pincevilágát, amikor még lovas szekerek vitték a leszedett szőlőt az egri pincékhez.
Máté régi időjósló regulája tehát Egerben különösen otthonosan hangozhatott: szeptember végén már valóban minden tekintet a szőlőre, az időjárásra és a közeledő szüretre irányult.
Az ősz fordulója – de egy fontos pontosítással
A régi kalendáriumokban Máté napját gyakran az ősz fordulópontjaként emlegették, és régebbi ismertetések olykor magával az őszi napéjegyenlőséggel is azonosították.
2026-ban azonban a csillagászati ősz nem szeptember 21-én kezdődik.
Az idei őszi napéjegyenlőség szeptember 23-ra esik, vagyis Máté napja két nappal előzi meg a csillagászati évszakváltást.
A népi naptár szempontjából ugyanakkor szeptember második fele valóban fordulópont. A nappalok gyorsan rövidülnek, hűvösebbé válnak az éjszakák, folyik a szüret, megkezdődnek vagy előkészítés alatt állnak az őszi vetések, és hamarosan elérkezik Szent Mihály napja, szeptember 29., amely a pásztorélet és a régi gazdasági év egyik legfontosabb határnapja volt.
Régen kézzel szórták, ma gépek vetik – a tét ugyanaz maradt
Nehéz lenne nagyobb különbséget elképzelni annál, mint ami a hajdani, vetőabroszból kézzel magot szóró gazda és egy mai vetőgéppel dolgozó gazdaság között van.
Mégis ugyanarról a munkáról van szó.
A nyáron learatott búza után ősszel ismét mag kerül a földbe. A gazda pedig – legyen a kezében vetőabrosz vagy egy modern gép vezérlése – ugyanabban bízik: legyen elegendő nedvesség, keljen ki egyenletesen a növény, vészelje át a telet, és következő nyáron legyen mit learatni.
Talán ezért maradt fenn olyan sok vetéshez kapcsolódó szokás, tilalom és időjárási regula. A búza nem egyszerűen egy növény volt a régi falusi ember számára, hanem a következő évi kenyér ígérete.
Heves vármegye földjein pedig szeptember végén ma is újrakezdődik ugyanez az évszázados körforgás.
Források
Minden, ami Eger:
Amikor szekerekkel érkezett a szőlő a pincékhez – ilyen volt az egri szüret 1958 őszén
Külső források:
Hobbikert – Szeptember 21. Máté napja
Magyar Katolikus Lexikon – Máté
KSH – A búza termelése vármegye és régió szerint
KSH – Főbb növénykultúrák terméseredményei, 2025
Vetőmag Szövetség – A 2026-os őszi kalászos vetőmaghelyzet
Heol – A 2026-os Heves vármegyei aratás tapasztalatai
Hungaricana – Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember
Borítókép: Őszi határ. Fotó: H. Szabó Sándor.