Ma már kirándulóhelynek, szabadtéri múzeumnak vagy különleges művészeti térnek látjuk őket, pedig Eger környékén alig néhány emberöltővel ezelőtt a tufába vájt helyiségek még valódi otthonok voltak. Egerszalókon és Noszvajon családok éltek a sziklába mélyített lakásokban, főztek, dolgoztak, gyermeket neveltek – és sokszor igen szerény körülmények között élték mindennapjaikat.
A Minden, ami Eger 2018-as cikkét érdemes mára jelentősen kibővíteni, hiszen ezek az építmények nem egyszerűen „barlangok”: a Bükkalja különleges kőkultúrájának emlékei, amelynek jelentőségét ma már országosan is elismerik.
A Bükkalja különleges világa: amikor a kőből otthon lett
Eger környékének földtani adottságai évszázadokon keresztül meghatározták az itt élők építkezését. A Bükkalja vulkáni eredetű tufája viszonylag könnyen faragható, ugyanakkor alkalmas volt pincék, kamrák, gazdasági helyiségek és lakóterek kialakítására is.
Ezért a vidéken sajátos kőkultúra alakult ki. Nemcsak a ma is ismert kaptárkövek tartoznak hozzá, hanem a pincék, pinceházak, kőhodályok, csőszkunyhók, gabonásvermek és természetesen a barlanglakások is.
A barlanglakás ráadásul nem kizárólag a legszegényebbek hajléka volt. A Bükkalja népi építészetét kutató szakemberek adatai szerint földbirtokkal rendelkező parasztok és iparosok között is akadtak olyanok, akik ilyen otthonban éltek. A szerényebb hajlékok mellett igényesen kialakított, több helyiségből álló pinceházak is készültek.
A bükkaljai kőkultúra jelentőségét mutatja, hogy „A kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra” 2016 óta a Hungarikumok Gyűjteményének része. Erről korábban külön cikkben is írtunk:
A titokzatos kaptárkövek – A bükkaljai kőkultúra 2016 óta hungarikum | Minden, ami Eger
Egerszalók – a Sáfrány utca sziklába vájt otthonai
Heves vármegye legismertebb ilyen emlékei közé tartoznak az egerszalóki barlanglakások.
A Sáfrány utca összefüggő pinceházai helyi védelem alatt állnak. A 19. század közepén 33 barlanglakást tartottak számon Egerszalókon, és közülük néhányat még az 1960-as években is laktak. Egyes helyiségek később sem váltak teljesen használaton kívülivé: például nyári konyhaként vagy gazdasági térként hasznosították őket.
A régi lakások nem feltétlenül voltak olyan kezdetlegesek, mint amilyennek mai szemmel első pillantásra gondolnánk. A pinceházakat faragó mesterek a földfelszíni parasztházak formavilágát is igyekeztek követni. Megjelentek a boltívek, kemencék, különálló helyiségek, és a lakóterek mellett gazdasági funkciójú üregeket is kialakítottak.
A régi Sáfrány utcai otthonok ma már egészen más szerepet töltenek be.
Az önkormányzati tulajdonban álló, védett barlanglakásokban helytörténeti bemutatóhely működik, ahol népi bemutatóhelyiségek, kézműves terek és más látogatói helyszínek idézik fel az egykori életformát.
A Minden, ami Eger korábban részletesebben is bemutatta a hely történetét:
Egerszalóki barlanglakások története | Minden, ami Eger
2026-ban is látogathatók
Az eredeti, 2018-as cikk egyik leginkább frissítésre szoruló része a látogatási információ volt. A barlanglakások ma is látogathatók, az aktuális nyitvatartást és jegyárakat azonban indulás előtt érdemes ellenőrizni, mert ezek változhatnak.
Az Egerszalóki Barlanglakások hivatalos oldalán jelenleg a látogatás részletes feltételei, jegyárak és nyitvatartási információk is megtalálhatók.
Egerszalóki Barlanglakások – hivatalos oldal
Noszvaj – egy egész településrész élt a tufában
Egerszalóktól nem messze, Noszvajon még látványosabban fennmaradt ennek az életformának az emléke.
A település délkeleti részén, az egykori Betlehem utcában, a Pocemnek nevezett területen találhatók a noszvaji barlanglakások. A helyi turisztikai tájékoztató szerint az egykori lakóhelyek ma a Farkaskő Művésztelep különleges helyszínét alkotják.
A pinceházak kialakulásának kezdete bizonytalan. Egyes helytörténeti összefoglalók szerint az első lakások előzményei akár a 17. századig visszanyúlhatnak, nagyobb számban azonban a 19. század elején jelentek meg.
A számok érzékeltetik igazán, milyen jelentős életforma volt ez: 1862-ben 64 család élt Noszvaj pincelakásaiban, 1930-ban pedig 70 barlanglakásban 249 embert tartottak számon. Volt olyan időszak, amikor a település lakosságának jelentős része ilyen otthonokban élt.
És mindez egyáltalán nem távoli középkori történet.
Az 1960-as évekből fennmaradt fényképeken még valódi, lakott településrészt látunk. A Minden, ami Eger egy későbbi összeállításában is közöltünk olyan, 1964-ben Noszvajon készült MTI-felvételeket, amelyeken az egykori szegénysor lakói, a barlanglakások és a mindennapi élet pillanatai láthatók.
Nem skanzen lett belőle – ez fontos különbség
Noszvaj esetében érdemes pontosítani a régebbi ismertetéseket.
A Pocem ma nem hagyományos értelemben vett barlanglakás-skanzen. Az egykori lakóterek nagy részét művészeti térré alakították. A barlanglakások saját tájékoztatója külön fel is hívja erre a figyelmet: aki eredeti életformát rekonstruáló enteriőröket szeretne látni, annak inkább Egerszalók vagy Szomolya kínál ilyen élményt.
Noszvajon éppen az az érdekes, ahogyan az egykori lakótér új funkciót kapott. A tufába vájt üregek ma kiállításoknak, alkotómunkának és közösségi programoknak adnak helyet.
Noszvaji Barlanglakások – hivatalos oldal
Nem csak Egerszalókon és Noszvajon éltek így
A történet jóval nagyobb területet érint.
A Bükkalján 18 barlanglakásos település ismert. A kutatások szerint különösen sok pinceház és barlanglakás volt Ostoroson, Szomolyán és Tibolddarócon, de Cserépváralján, Egerszalókon, Noszvajon, Sályban és Sirokban is jelentős számban fordultak elő.
Heves vármegye szempontjából ezért különösen fontos Ostoros, Egerszalók, Noszvaj és Sirok emlékeinek megőrzése. A jelenség azonban nem követi a mai közigazgatási határokat: a Bükkalja egységes kulturális tájként őrizte meg ezt az építészeti hagyományt.
A témáról korábban országos kitekintésben is írtunk:
Sziklába vájt barlanglakások hazánkban Kisamerikától Budafokig | Minden, ami Eger
Szegénység és leleményesség egyszerre
Ma könnyű romantikusnak látni a fehérre meszelt, sziklába vájt házakat. A valóság azonban jóval összetettebb volt.
A barlanglakások létrejöttét egyszerre segítette a helyben rendelkezésre álló, könnyen faragható kőzet, a szőlő- és borkultúra, a helyi kőfaragó tudás és – sok család esetében – a szegénység.
Az egyszerű lakásokban kevés hely jutott egy-egy családnak, és a mai komfort természetesen hiányzott. Ugyanakkor ezek az emberek a rendelkezésükre álló anyagból valódi otthonokat alakítottak ki: ajtókkal, ablakokkal, kemencékkel, bútorokkal, udvarral és gazdasági helyiségekkel.
A 20. század második felében aztán fokozatosan megszűnt a barlanglakások eredeti lakófunkciója. Ami egykor a mindennapi élet természetes része volt, mára építészeti és néprajzi örökséggé vált.
Amit ma kirándulóhelyként látunk, valakinek az otthona volt
Talán éppen ezt érdemes szem előtt tartani, amikor Egerszalók vagy Noszvaj barlanglakásai között járunk.
A kőfalak mögött nem díszlet volt. Emberek születtek, nőttek fel és öregedtek meg ezekben a helyiségekben. Még a 20. század második felában is létező életforma volt, amelynek emléke alig néhány évtized alatt vált turisztikai és kulturális örökséggé.
Eger környékének barlanglakásai ezért jóval többet jelentenek különleges látnivalóknál: a Bükkalja történetének, kőkultúrájának és az itt élő emberek alkalmazkodóképességének kézzelfogható emlékei.
Források
Minden, ami Eger:
Egerszalóki barlanglakások története
Sziklába vájt barlanglakások hazánkban Kisamerikától Budafokig
A titokzatos kaptárkövek – A bükkaljai kőkultúra 2016 óta hungarikum
A legvidámabb barlangbarakkok – archív fotók a barlanglakások világából
Külső források:
Egerszalóki Barlanglakások – hivatalos oldal
Egerszalók – látnivalók, barlanglakások
Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága – Egerszalóki Barlanglakások
Noszvaj – Barlanglakások
Noszvaji Barlanglakások – Farkaskő Művésztelep
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Szomolyai barlanglakások