Volt idő, amikor Eger belvárosában nem egy kávézó vagy pékség kirakata előtt álltak sorba az emberek, hanem a tejivó előtt. Tej, kakaó, tejeskávé, vaj, sajt, krémtúró és friss péksütemény – egyszerű kínálat, amelyhez sokaknak ma is egészen személyes emlékei kapcsolódnak.
Az 1959-ben készült egri fénykép pontosan ezt a világot idézi fel. Az üzlet homlokzatán hatalmas betűkkel olvasható a „tejivó”, mellette pedig a kor kínálatát hirdető táblák: sajt, vaj, tej, kávé. Az ajtó előtt beszélgető és várakozó emberekből pedig az is látszik, hogy egy ilyen üzlet jóval több volt egyszerű boltnál.
A tejivó a hétköznapi városi élet egyik találkozóhelye lett.
Az egri tejivóra ma is sokan emlékeznek
Egerben különösen a Széchenyi utcai tejivó maradt meg sokak emlékezetében. Az EgerHírek egy korábbi múltidéző összeállítása szerint ide munkába menet, hazafelé, iskola után vagy egyszerűen egy gyors reggelire is betértek az egriek. A hely olyannyira hozzátartozott a belvárosi élethez, hogy az üzlet előtti sorban állás is alkalmat adott arra, hogy az ember összefusson valamelyik ismerősével.
A kínálat mai szemmel meglehetősen egyszerűnek tűnhetett, de éppen ez adta a tejivók varázsát. Friss tej, kakaó, tejeskávé, karamellás tej, aludttej, különböző sajtok és túrók kerültek a pultra, mellettük pedig kalácsok, kiflik és más péksütemények.
És persze ott volt a sokak által emlegetett mazsolás krémtúró.
Nem kellett étlapot hosszasan tanulmányozni. Az ember beugrott, kért valamit, gyorsan megreggelizett, közben esetleg beszélgetett néhány szót az ismerősökkel, majd ment tovább.
Nem a szocializmus találta fel a tejivót
A tejivókat hajlamosak vagyunk kizárólag az 1950–80-as évek világához kötni, pedig történetük ennél régebbi. Magyarországon már a 19–20. század fordulóján megjelentek a tejtermékeket és egyszerű ételeket kínáló üzletek. A szocialista időszak azonban valóban különleges szerepet adott nekik.
Az 1950-es évektől tudatosan ösztönözték a tej és a tejtermékek fogyasztását. Az egyik legismertebb korszakbeli jelmondat – „A tej élet, erő, egészség” – generációk emlékezetében maradt meg.
1958-ban már olyan reklámkampányok futottak, amelyek kifejezetten a nagyobb tejfogyasztásra buzdítottak, az iskolákban pedig tejet és kakaót árusítottak. Országos programok segítették a tejtermékeket kínáló üzletek terjedését, így az 1960-as és 1970-es évek jelentették a tejivók igazi aranykorát.
Az 1959-es egri fénykép tehát éppen ennek a korszaknak a kezdetén örökített meg egy hétköznapi jelenetet.
A sörözők ellenpontjának is szánták őket
A tejivók történetéhez egy érdekes társadalmi szándék is kapcsolódott. Az állam az alkoholfogyasztás visszaszorításának egyik eszközét látta bennük, ezért az 1950-es évektől tudatosan támogatták az alkoholmentes vendéglátóhelyeket. Budapesten például még arra is volt példa, hogy korábbi söröző helyén nyitottak hatalmas tejvendéglőt.
Innen eredhet az a kissé ironikus megfogalmazás is, hogy a tejivó a szocializmus válasza volt a sörözőre és a borozóra.
Csakhogy a tejivó ennél több lett.
Olcsó volt, gyors és praktikus. Diák, munkás, hivatalnok vagy éppen bevásárlásból hazafelé tartó család ugyanúgy betérhetett. Nem kellett komolyabb összeget otthagyni ahhoz, hogy az ember egy pohár tejjel és néhány péksüteménnyel jóllakjon.
Egy apró részlet az 1959-es egri fényképen
Érdemes közelebbről is megnézni a felvételt.
Nemcsak maga a tejivó érdekes, hanem az emberek is. Kabátos férfiak beszélgetnek az ajtó előtt, mások éppen befelé tartanak, a járdán pedig folyamatosnak tűnik a mozgás. Nincs különösebb esemény – és éppen ettől értékes a kép.
Egy teljesen hétköznapi egri pillanat maradt fenn 1959-ből.
Az ilyen fényképek mutatják meg igazán, hogyan éltek a városban az emberek. Nem a műemlékek és ünnepségek Egere jelenik meg előttünk, hanem az a város, ahol reggel munkába indultak, bevásároltak, megálltak beszélgetni, majd beugrottak egy tejivóba.
Bojár Sándor fotóhagyatékának számos más egri felvétele is fennmaradt a Fortepan gyűjteményében; képei különösen értékes dokumentumai Eger 20. századi hétköznapjainak.
Hová lettek a tejivók?
A rendszerváltás környékére a klasszikus tejivók világa fokozatosan eltűnt. Megváltozott a kereskedelem és a vendéglátás, átalakultak a vásárlási szokások, egyre nagyobb szerepet kaptak az önkiszolgáló üzletek, pékségek, gyorséttermek és kávézók.
A tejivók egykori szerepének egy részét ma valóban a pékségek töltik be: egy helyen kapunk friss péksüteményt, kávét, kakaót, joghurtot vagy más tejterméket.
Valami azonban elveszett.
A tejivó ugyanis nem egyszerűen egy üzlettípus volt, hanem egy korszak jellegzetes városi találkozóhelye. Olyan hely, ahová nem feltétlenül programként ment az ember. Csak betért.
Talán ezért váltanak ki ezek a régi egri fényképek ennyi emléket.
Valaki a karamellás tejre emlékszik.
Más a mazsolás krémtúróra.
Megint más arra, hogy iskola után kivel állt a pult mellett.
És akad, akinek már maga a TEJIVÓ felirat is elég ahhoz, hogy néhány évtizedet visszaugorjon az időben.
Neked mi volt a kedvenced az egri tejivóban? A karamellás tej, a kakaó, a krémtúró – vagy valami egészen más?
Források
Minden, ami Eger – korábbi egri helytörténeti írások
EgerHírek – Volt egyszer egy egri Tejivó
Fortepan – Bojár Sándor egri fényképei
Képmás – A tejivók története és aranykora
Nosalty – Ilyenek voltak régen a tejivók
Borítókép: Eger, Tejivó, 1959. Fotó: Bojár Sándor.