Egerszalók története jóval régebbre vezet annál a képnél, amelyet ma a legtöbben a településhez társítanak. A Laskó-patak völgyében fekvő falu múltjában ott van a Szalók nemzetség emléke, a középkori szőlőkultúra, a török kor pusztítása és újjászületése, a német telepesek érkezése, valamint a riolittufába vájt pincék és barlanglakások különleges világa.
A „Minden, ami Eger” oldalán 2018-ban már foglalkoztunk Egerszalók múltjával. Az azóta eltelt években azonban a település történeti és természeti értékeiről jóval több, könnyen hozzáférhető információ vált elérhetővé, ezért érdemes újra végigjárni Szalók történetét.
A Szalók nemzetség földje
Egerszalók történetének kezdeteit nem lehet egyetlen pontos évszámhoz kötni. A település hivatalos történeti összefoglalója szerint Szalók első ismert okleveles említése 1248-ból származik, amikor terra Zolouk néven szerepelt. A falu nevét az itt megtelepedett Szalók nemzetségtől eredeztetik.
A korábbi megfogalmazást, amely szerint „Szalók a honfoglalás óta lakott hely volt”, ezért ma érdemes kissé pontosabban kezelni: a település hagyománya és történeti összefoglalói a Szalók nemzetséghez kapcsolják a kezdeteket, de az első biztos okleveles adat a 13. század közepéről való.
A Laskó-patak völgye kedvező környezetet biztosított a megtelepedéshez és a gazdálkodáshoz. A község történeti leírása szerint az államalapítást követő időszakban fokozatosan fejlődhetett az itteni település.
A szőlő már a középkorban meghatározó volt
Egerszalók és a bor kapcsolata sem új keletű. A község hivatalos bemutatása egy 1249-ből származó dokumentumot említ, amely szerint ekkor már telepített szőlő volt Egerszalókon.
Ez azért különösen érdekes, mert a szőlő és a bor évszázadokon keresztül nem egyszerűen mezőgazdasági termék volt errefelé. Meghatározta a tájat, a pincék kialakulását, a helyi gazdálkodást és részben még azt is, hogyan használták az emberek a könnyen faragható vulkáni tufát.
A Kaptárkő Egyesület Egerszalók kőemlékeit bemutató kiadványa szintén kiemeli a szőlőtermesztés régi hagyományát, valamint azt, hogy a vulkáni eredetű kőzet egyszerre vált a gazdálkodás és a helyi építészet meghatározójává.
Török idők: pusztulás és újrakezdés
Eger közelsége miatt Szalók történetéből sem maradhatott ki a 16. század háborús világa.
Egy 1550-ből fennmaradt török kori elszámolás szerint a faluban 17 nős férfi fizetett adót többek között búza, bor, méhkas, széna és sertés után. Két évvel később a település elpusztult, majd ismét benépesült. 1579-ben már Egyházasszalók néven említették.
Ez a néhány adat önmagában is sokat elárul. A bor már ekkor a helyi gazdaság fontos része volt, ugyanakkor Eger térségének falvai újra és újra megszenvedték a hadjáratokat és a bizonytalan közállapotokat.
Szalók mégis újra talpra állt.
Német telepesek érkeztek a 18. században
A falu történetének következő fontos fejezete a török korszak után kezdődött.
1731-ben 35 német gazdát telepítettek Szalókra. A 18. század közepétől egyre több magyar jobbágy költözött ide, így a kezdetben kétnyelvűvé váló település lakossága idővel ismét magyar nyelvűvé vált. A helyiek túlnyomórészt mezőgazdaságból éltek, és a szőlőtermesztés továbbra is meghatározó maradt.
A szőlőhöz pedig pincék kellettek – Egerszalókon azonban a föld alatti világ ennél jóval többet jelentett.
Amikor a hegyoldalból otthon lett
A Bükkalja vulkáni eredetű riolittufája könnyen faragható. Az itt élők ezt évszázadokon át kihasználták: pincéket, gazdasági helyiségeket, istállókat és barlanglakásokat vájtak a kőzetbe.
Egerszalókon a 19. század közepén 33 barlanglakást tartottak számon. Egyes lakásokat még az 1960-as években is használtak, más üregek később nyári konyhaként vagy gazdasági helyiségként szolgáltak. A Sáfrány utca összefüggő barlanglakásai ma helyi védelem alatt állnak, és helytörténeti gyűjtemény mutatja be bennük az egykori életformát.
Erről korábban külön is írtunk a Minden, ami Eger oldalán:
Egerszalóki barlanglakások története – Minden, ami Eger
Egy másik összeállításunkban pedig Egerszalókot a Bükkalja többi sziklába vájt lakóhelyével együtt mutattuk be:
Sziklába vájt barlanglakások hazánkban Kisamerikától Budafokig – Minden, ami Eger
Kaptárkövek: Egerszalók másik ősi rejtélye
A település határában nemcsak pincék és barlanglakások őrzik az ember és a kő kapcsolatát.
A Menyecske-hegyen két sziklavonulaton négy kaptárfülke ismert, délebbre pedig a különálló Kőbojtár sziklakúp emelkedik. Az Öreg-hegyen, a Betyárbújónál szintén található kaptárfülke.
Hogy a kaptárfülkéket eredetileg pontosan mire használták, máig nem tekinthető teljesen lezárt kérdésnek, ezért a romantikus eredetmagyarázatokat érdemes elkülöníteni a bizonyított történeti tényektől.
A kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra ma már a Hungarikumok Gyűjteményének része. Ebbe az örökségbe nemcsak a különös fülkés sziklák tartoznak, hanem a kőfaragás, a barlanglakások, kőbújók és borospincék egész rendszere is.
Egerszalók tehát egy olyan nagyobb kultúrtáj része, amely Eger és a Bükkalja számos települését összeköti.
A csodatévő Mária-kép és Egerszalók búcsúi
A falu történetének van egy másik, kevésbé ismert oldala is: Egerszalók régi búcsújáró hely.
A község tájékoztatása szerint a település a 18. századtól vált ismert zarándokhellyé. A hagyomány egy vak kislány csodás gyógyulásához köti a zarándoklatok kezdetét.
A ma látható barokk templom 1738-ban épült Giovanni Battista Carlone tervei szerint. Legfontosabb értékei közé tartozik a Csodatévő Mária-kegykép és egy 18. századi, rokokó faragású hordozható Mária-szobor. XIII. Kelemen pápa három búcsú megtartását engedélyezte Egerszalóknak.
Így jóval azelőtt, hogy a termálvíz turisták tömegeit vonzotta volna ide, Egerszalók már ismert úti cél volt.
1961-ben minden megváltozott
A település mai arculatát meghatározó új korszak a 20. század második felében kezdődött.
1961-ben kőolaj- és földgázkutatás közben termálvizet találtak. A mélyből feltörő, ásványi anyagokban gazdag víz a domboldalon lefolyva fokozatosan látványos mészkőlerakódást hozott létre.
Megszületett az, amit ma mindenki egyszerűen egerszalóki Sódombként ismer.
A község jelenlegi tájékoztatása szerint a víz által létrehozott mészkőképződmény mintegy 1200 négyzetméteres, helyi védelem alatt áll, és kiépített sétaútról tekinthető meg.
A termálvízre épülő fürdőturizmus alapvetően átalakította Egerszalók gazdaságát és országos ismertségét.
Több mint Sódomb
Éppen ezért Egerszalókot ma már hiba lenne kizárólag fürdőhelyként bemutatni.
Néhány kilométeren belül egymás mellett találjuk a középkori eredetű szőlőkultúra emlékeit, a barokk kegytemplomot, a pincéket és barlanglakásokat, a kaptárköveket, a Laskó-völgyi víztározót és a modern termálturizmus jelképévé vált Sódombot.
A Sáfrány utcai barlanglakások ráadásul ma is látogathatók. A község aktuális tájékoztatása szerint az épületegyüttesben népi bemutatóhelyiségek, kézműves műhelyek és borbemutató terek kaptak helyet.
Talán éppen ebben rejlik Egerszalók különlegessége: ugyanazon a tájon több mint hétszáz év dokumentálható története és ennél is régebbre visszanyúló kulturális örökség rétegei találkoznak.
A régi Szalók neve tovább él Egerszalók nevében, a szőlőhegyeken tovább él a bortermelés hagyománya, a tufába vájt pincék és lakások pedig arról mesélnek, hogyan alkalmazkodtak az itt élők a Bükkalja különleges földtani adottságaihoz.
A világhírű Sódomb ehhez képest szinte újszülött.
És talán éppen ettől érdekes igazán Egerszalók: amit ma modern turisztikai célpontként ismerünk, annak története évszázadokkal a termálvíz felfedezése előtt elkezdődött.
Források
Egerszalóki barlanglakások története – Minden, ami Eger
Sziklába vájt barlanglakások hazánkban Kisamerikától Budafokig – Minden, ami Eger
Egerszalók Község – A település múltja
Egerszalók Község – Látnivalók
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Egerszalók, Menyecske-hegy, Kőbújó–Kőbojtár
Hungarikumok Gyűjteménye – Kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra
Kaptárkő Egyesület – Egerszalók kőemlékei
Borítókép: Egerszalók. Fotó: Heli Viktor.