Milyen lehetett Eger kétszáz évvel ezelőtt, amikor még nem magasodott a város fölé a mai bazilika, a vár környékét egészen más épületek övezték, és a város határában földutak, szőlők és legelők húzódtak? A választ régi festményeken, metszeteken és rajzokon is kereshetjük. Zichy Mihály születésének 199. évfordulója jó alkalom arra, hogy felidézzük azokat a művészeket, akik megörökítették Eger történelmét, épületeit és mindennapjait. Köztük olyan festőket is, akiknek neve ma is szorosan összefonódik a várossal.
Amikor a festők őrizték meg Eger arcát
A fényképezés elterjedése előtt a városok látványát elsősorban festők, rajzolók és metszetkészítők örökítették meg. Munkáik sokszor nemcsak művészi alkotások, hanem pótolhatatlan történeti dokumentumok is.
Eger különösen hálás témát jelentett számukra. A dombok közé épült település, a vár hatalmas falai, a templomtornyok, a szűk utcák és a környező szőlőhegyek olyan látványt alkottak, amely évszázadokon keresztül megihlette a művészeket.
A régi ábrázolásokon azonban nemcsak az épületek jelennek meg. Gyakran láthatunk földműveseket, állatokat terelő embereket, sétálókat, kereskedőket vagy a város felé tartó utazókat is. Ezek az apró részletek sokat elárulnak a korabeli mindennapokról.
A festők természetesen nem mindig törekedtek teljes pontosságra. Előfordult, hogy egy-egy épületet hangsúlyosabbnak ábrázoltak, a távolságokat lerövidítették, vagy a tájat romantikusabbá alakították.
Éppen ezért a régi városképeket egyszerre érdemes művészeti alkotásként és történeti forrásként szemlélni.
Eger 1820 körül – egy különleges városlátkép
Cikkünk borítóképe a régi Eger egyik figyelemre méltó ábrázolása. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található, 1820 körülre datált olajnyomat olyan korszakot idéz meg, amelynek városképét ma már csak részben ismerhetjük fel.
A kép előterében domboldal, földút, legelő állatok és néhány emberalak látható. Mögöttük sűrűn sorakoznak a város házai, templomtornyai, a háttérben pedig az egri vár falai emelkednek.
A látvány különlegessége, hogy a település és a természet szinte összeolvad. Eger nem különül el élesen a környező tájtól, hanem annak szerves részeként jelenik meg.
A kép egyik legérdekesebb részlete, hogy a mai bazilika még nem látható rajta. Hild József tervei alapján az új főszékesegyház építése csak 1831-ben kezdődött, és 1836-ban fejeződött be.
A festett látkép így a nagy 19. századi városképi változások előtti Egert idézi.
A vár ekkor már elveszítette egykori katonai jelentőségét, de falai továbbra is uralták a város látványát. A művészek számára a vár egyszerre jelentett történelmi emléket és különleges tájképi motívumot.
A korabeli épületek pontos azonosításánál ugyanakkor óvatosság szükséges, hiszen a festett városképek nem minden esetben követik a valós térarányokat.
Kracker János Lukács – a barokk Eger nagy mestere
Eger festészeti történetének egyik legjelentősebb alakja Kracker János Lukács, aki a 18. század második felében dolgozott a városban.
Az osztrák származású festő Eszterházy Károly püspök megbízásából számos jelentős alkotást készített. Nevéhez fűződik a Líceum Főegyházmegyei Könyvtárának monumentális mennyezetfreskója, amely a tridenti zsinatot ábrázolja.
Kracker művészete meghatározó szerepet játszott a barokk Eger kialakulásában. Alkotásai ma is a város legfontosabb művészeti értékei közé tartoznak.
Bár elsősorban vallási témájú freskókat és oltárképeket festett, munkássága szorosan összefügg a város történetével. Az általa díszített épületek ugyanannak a korszaknak az emlékei, amely Eger mai történelmi arculatának jelentős részét kialakította.
A város később külön is tisztelgett előtte. A belvárosban található Kracker udvar az ő nevét viseli, ahol 2019-ben mellszobrot is avattak tiszteletére.
A Minden, ami Eger korábbi írásában már foglalkoztunk a Kracker udvar történetével és a festő emlékezetével.
Kovács Mihály – az egri festészet jelentős alakja
A 19. századi egri képzőművészet történetében fontos helyet foglal el Kovács Mihály festőművész.
Az 1818-ban született alkotó pályája során történelmi, vallási és portréfestészeti munkákat egyaránt készített. Tanulmányai és utazásai révén megismerte az európai festészet jelentős irányzatait.
Művészetében különösen fontos szerepet kaptak az itáliai élmények. Utazásai során számos rajzot, akvarellt és kisebb tájképet készített, amelyek a korabeli tájfestészet értékes dokumentumai.
Egerben a Dobó István Vármúzeum gyűjteménye is őriz alkotásokat tőle.
A Ziffer Sándor Galériában 2022-ben a Múzeumok Éjszakáján külön tárlatvezetés mutatta be Kovács Mihály itáliai tájképeit, rajzait és vízfestményeit.
Munkássága jól mutatja, hogy az egri művészeti élet nem szigetelődött el az országos és európai képzőművészeti folyamatoktól.
Székely Bertalan – aki megfestette az egri nők hősiességét
A magyar történelmi festészet egyik legismertebb alkotása Székely Bertalan Egri nők című festménye.
Az 1867-ben készült monumentális mű az 1552-es várvédelem egyik legismertebb jelenetét örökíti meg. A festmény középpontjában az egri asszonyok hősies küzdelme áll, akik a várvédőkkel együtt szálltak szembe a támadókkal.
Székely Bertalan nem egyszerű történeti illusztrációt készített. A jelenet drámaiságával, a szereplők mozdulataival és a fények használatával a hazaszeretet, a bátorság és az önfeláldozás eszméjét jelenítette meg.
Az alkotás a magyar történelmi festészet egyik meghatározó művévé vált.
Bár nem Eger utcáit vagy korabeli látképét ábrázolja, mégis különleges helyet foglal el a város művészeti emlékezetében.
A Minden, ami Eger blogon korábban Székely Bertalan születésének évfordulója alkalmából is megemlékeztünk a festőről és híres alkotásáról.
Meilinger Dezső – Eger szülötte és festőművésze
A 20. századi egri képzőművészet történetéből Meilinger Dezső neve sem hiányozhat.
A festőművész 1892. október 3-án született Egerben. Munkássága a magyar festészet 20. századi történetéhez kapcsolódik, és különösen fontos helyet foglal el a város művészeti múltjában.
Meilinger azok közé az alkotók közé tartozott, akiknek pályája révén Eger neve a helyi művészeti élet határain túl is megjelent.
Személye arra is emlékeztet, hogy a város nemcsak jelentős művészeket fogadott, hanem maga is adott festőket a magyar képzőművészetnek.
Az egri művészek életművének kutatása azért is fontos, mert alkotásaik egy része magángyűjteményekben, családi hagyatékokban vagy kevésbé ismert gyűjteményekben található.
Nagy Ernő – aki újra és újra megfestette Egert
A város festészeti emlékezetének egyik különösen fontos alakja Nagy Ernő, aki 1926. augusztus 28-án született Felnémeten.
Művészetének egyik legfontosabb ihletője Eger és a Bükk vidéke volt.
Festményein visszatérően jelent meg a barokk belváros, Felnémet, a környező hegyek, erdők, patakok és rétek világa.
Az 1990-es években külön sorozatot készített Eger jellegzetes épületeiről és tereiről. Ezek a képek ma már helytörténeti szempontból is figyelemre méltók, hiszen olyan városi részleteket őrizhetnek, amelyek azóta megváltoztak.
Nagy Ernő nemcsak festőként, hanem pedagógusként is meghatározó szerepet játszott Eger kulturális életében. Az Egri Tanárképző Főiskola rajz tanszékén tanított, később tanszékvezetőként dolgozott.
Munkásságát Eger városa is elismerte: 2013-ban Eger Csillaga lett, 2015-ben pedig díszpolgári címet kapott.
Születésének századik évfordulóján, 2026-ban a Dobó István Vármúzeum külön kutatást indított életművének feltérképezésére.
A múzeum a magángyűjtők segítségét is kérte, hogy az egri és környékbeli otthonokban őrzött festményeket, rajzokat és akvarelleket dokumentálhassa.
A Minden, ami Eger szeptemberben külön cikkben számolt be erről a kezdeményezésről.
Ez a kutatás különösen jól mutatja, hogy a város festészeti örökségének feltárása napjainkban is folytatódik.
Zichy Mihály születésének 199. évfordulója
Zichy Mihály 1827. október 14-én született a Somogy megyei Zalán.
A magyar romantikus festészet és könyvillusztráció egyik legjelentősebb alakja volt. Pesten Marastoni Jakabnál, majd Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél tanult.
Életének jelentős részét Oroszországban töltötte, ahol az uralkodói udvar művészeként is dolgozott.
Különösen híressé vált irodalmi illusztrációiról. Madách Imre Az ember tragédiája, Arany János balladái és Petőfi Sándor művei is fontos helyet foglalnak el grafikusi munkásságában.
Zichy Mihály és Eger között nem ismert olyan közvetlen művészeti kapcsolat, amely a város ábrázolásához kötné.
Születésének évfordulója azonban alkalmat kínál arra, hogy felidézzük a rajzolók és festők szerepét a történelmi emlékezet megőrzésében.
A 19. század művészei nemcsak tájakat és épületeket, hanem történeteket, hangulatokat és emberi sorsokat is megörökítettek.
Pyrker János László és az egri képtár
Eger képzőművészeti történetében külön fejezetet jelent Pyrker János László érsek tevékenysége.
Az 1827-ben Egerbe került főpap korábban Velencében működött, és jelentős festménygyűjteményt hozott Magyarországra.
A gyűjteményben elsősorban itáliai és németalföldi mesterek alkotásai szerepeltek.
A képtár egy időben Egerben is megtekinthető volt, ami különösen jelentős eseménynek számított a korabeli magyar művészeti életben.
Pyrker 1836-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta gyűjteményét. A művek azonban még évekig Egerben maradtak, mielőtt 1844-ben elszállították őket.
A város így fontos szerepet játszott a magyarországi múzeumi festménygyűjtés történetében.
A Líceumban már korábban is megjelent a képzőművészeti alkotások nyilvános bemutatásának gondolata. Fáy János gyűjteményének 1812-től kezdődő kiállítása a magyarországi művészeti élet egyik korai, figyelemre méltó kezdeményezése volt.
A metszetektől a fényképekig
A 19. század folyamán a városábrázolások egyre szélesebb körben terjedtek el.
A rézmetszetek, acélmetszetek és litográfiák lehetővé tették, hogy egy-egy város látképe sokszorosított formában is eljusson az érdeklődőkhöz.
Eger esetében különösen népszerű témának számított a vár és a történelmi belváros panorámája.
A művészek gyakran a környező magaslatokról szemlélték a települést, ahonnan a vár, a templomok és a háztetők egyszerre jelenhettek meg.
A század második felében a fényképezés fokozatosan új lehetőségeket teremtett a város megörökítésére.
A régi festmények és metszetek azonban továbbra is fontosak maradtak, hiszen olyan korszakok látványát őrizték meg, amelyekről fényképek még nem készülhettek.
A századfordulóra a képeslapok is egyre nagyobb szerepet kaptak Eger népszerűsítésében.
A festett és rajzolt városképek, majd a korai fényképek egymás mellé helyezve ma különleges lehetőséget kínálnak a város fejlődésének megismerésére.
A régi Eger tovább él a festményeken
Ha egymás mellé helyeznénk egy 18. századi metszetet, egy 1820 körüli városlátképet, egy századfordulós képeslapot és egy mai panorámafotót, különleges időutazásban lehetne részünk.
Láthatnánk, hogyan változott a város sziluettje, miként jelentek meg az új épületek, és hogyan terjeszkedett Eger a környező domboldalak felé.
A régi ábrázolások azonban nemcsak az eltűnt épületekről mesélnek.
Azt is megmutatják, hogyan látták a művészek saját koruk Egerét. Mit tartottak fontosnak, milyen részleteket emeltek ki, és hogyan próbálták visszaadni a város különleges hangulatát.
Kracker János Lukács barokk freskóitól Székely Bertalan történelmi festészetén át Nagy Ernő egri városképeiig hosszú és gazdag művészeti hagyomány rajzolódik ki.
Eger története tehát nemcsak levéltári iratokban, régi újságokban és fényképeken maradt fenn, hanem vásznakon, rajzlapokon és metszeteken is.
Ma, amikor egyetlen mozdulattal készíthetünk fényképet a Dobó térről, a várról vagy a belváros utcáiról, különösen érdemes felidézni azokat a művészeket, akiknek egy-egy városkép elkészítése hosszú megfigyelést, gondos rajzolást és komoly szakmai tudást igényelt.
Az általuk megörökített Eger részben már eltűnt, de alkotásaikon tovább él.
És talán ez a régi városábrázolások legszebb üzenete: az épületek változhatnak, az utcák átalakulhatnak, az évszázadok egymást követhetik, de a város emlékezete a művészet segítségével továbbadható a következő nemzedékeknek.
Források
Minden, ami Eger – Megszületett Székely Bertalan festő (Egri nők)
Minden, ami Eger – Múzeumok Éjszakája az Egri várban
Magyar Nemzeti Múzeum – Online gyűjtemény
Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Csillagok, hóstyák és bikavér – Városnézés Egerben
Egri Főegyházmegye – A török félholdtól a diktatúráig
Magyar Elektronikus Könyvtár – Magyarország vármegyéi és városai, Eger
Egri Lokálpatrióta Egylet – Egri séták II.
Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság – Zichy Mihály
Magyar Katolikus Lexikon – Egri Érseki Líceum Múzeuma
Borítókép: Eger látképe 1820 körül. Olajnyomat. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, online gyűjtemény, MNMMUSEUM1474429.