Eger északi részén néhány évtized alatt szinte a semmiből nőtt ki egy új városrész. A hajdani kertek és szántóföldek helyén tízemeletes lakóházak, iskolák, óvodák és üzletek épültek, miközben családok ezrei találtak új otthonra. A Csebokszári lakótelep nemcsak Eger városképét változtatta meg, hanem az itt élők mindennapjait is. A hetvenes években kezdődött történet ma is elevenen él azok emlékezetében, akik még az építkezések idején költöztek a Cseboxba.
Amikor Eger túlnőtt régi határain
Eger az 1960-as években jelentős átalakuláson ment keresztül. A város ipari üzemeinek fejlődése, a munkahelyek számának növekedése és a vidékről beköltöző családok egyre sürgetőbbé tették az új lakások építését.
A történelmi belváros szűk utcái és régi épületei nem kínáltak elegendő helyet a nagyarányú lakásfejlesztéshez. A város északi részén azonban kiterjedt, viszonylag sík területek álltak rendelkezésre.
A későbbi Csebokszári lakótelep helyén korábban kertek, mezőgazdasági területek és kisebb épületek voltak. A környék egy részét Nagylaposként ismerték, és a terület sokáig Eger külvárosias, mezőgazdasági jellegű övezetéhez tartozott.
Az új lakótelep megépítésével nem csupán a lakáshiányt kívánták enyhíteni. Egy olyan városrészt terveztek, amelyben a lakóépületek mellett oktatási intézmények, üzletek, szolgáltatások és közösségi terek is helyet kapnak.
Az első lakóházaktól a tízemeletes tömbökig
A Csebokszári lakótelep építése az 1970-es évek elején vett lendületet. Az első háztömb 1971-re készült el, ezt követően pedig több ütemben folytatódott az új városrész kialakítása.
Az építkezéseken a korszakra jellemző iparosított építési technológiákat alkalmazták. A négy- és tízemeletes épületek egymás után emelkedtek ki a korábban beépítetlen területekből.
A lakótelep házai jelentős változást hoztak az egri lakásviszonyokban. Sok beköltöző család korábban régi, komfort nélküli vagy részben komfortos lakásban élt. Az új otthonokban már fürdőszoba, vezetékes meleg víz, központi fűtés és korszerűbb konyha várta őket.
A lakások átadása azonban nem jelentette azt, hogy az új városrész minden része azonnal elkészült.
A házak között sokáig építési területek, rendezetlen földsávok és frissen kialakított járdák húzódtak. A parkosítás és a közlekedési kapcsolatok kiépítése fokozatosan követte a lakóépületek elkészültét.
A ma megszokott fák és zöldterületek helyén kezdetben többnyire nyílt, kopár térségek voltak.
A Csebokszári név története
A lakótelep neve a szocialista korszak nemzetközi kapcsolataiból ered.
Csebokszári a Csuvas Köztársaság fővárosa, amely ma Oroszország területén található. Eger és Csebokszári testvérvárosi kapcsolata nyomán kapta az új lakótelep a nevét.
Az elnevezés azonban hamar sajátos helyi formát öltött.
Az egriek a hosszú Csebokszári nevet egyszerűen Cseboxra rövidítették, és ez a változat gyorsan meghonosodott a mindennapi beszédben.
A rendszerváltozást követően a hivatalos névhasználat megváltozott. Az Északi lakótelep elnevezést követően 1998-ban a Felsőváros vált hivatalos városrésznévvé.
A régi név azonban nem tűnt el.
A Csebox ma is közismert elnevezés Egerben, különösen azok körében, akik a hetvenes és nyolcvanas években nőttek fel a lakótelepen.
Egy gőzmozdony kazánja fűtötte az új épületeket
A Csebokszári építésének egyik legérdekesebb története az első évek fűtési nehézségeihez kapcsolódik.
Az új lakások és közintézmények gyorsan épültek, a végleges hőellátó rendszer kiépítése azonban nem minden esetben tartott lépést a beruházásokkal.
A fűtés biztosítására ideiglenes megoldásokat kellett alkalmazni.
A korabeli történet szerint egy kerekeitől megfosztott gőzmozdony kazánját is felhasználták az új épületek hőellátásához.
Erre azért volt szükség, mert az ideiglenes fűtőberendezés teljesítménye nem volt elegendő az iskola, az óvoda, a bölcsőde és a lakóépületek együttes ellátásához.
A különleges megoldás a végleges fűtési rendszer kiépítéséig segítette az új városrész működését.
A történet jól érzékelteti, hogy a lakótelep építése milyen szervezési és műszaki nehézségekkel járt. A házak elkészültek, az emberek beköltöztek, a közműveknek és szolgáltatásoknak pedig alkalmazkodniuk kellett az egyre növekvő igényekhez.
Iskolák, óvodák és üzletek épültek a lakóházak mellé
A Csebokszári nem maradhatott pusztán lakóépületek együttese. Az új otthonokba sok fiatal házaspár és kisgyermekes család költözött, ezért hamar szükségessé vált a bölcsődék, óvodák és iskolák létrehozása.
A lakótelep egyik meghatározó intézménye az 1979 szeptemberében megnyílt 6-os számú általános iskola volt.
Az épület huszonnégy tanteremmel készült, és a tervekben tornaterem, valamint tanmedence is szerepelt. Az intézmény később Balassi Bálint Általános Iskola néven vált ismertté.
Az oktatási intézmények mellett üzletek és szolgáltatóegységek is megjelentek. A mindennapi bevásárlás, a gyermekek iskolába járása és a helyi szolgáltatások igénybevétele fokozatosan a lakótelepen belül is megoldhatóvá vált.
A fejlődés a nyolcvanas években sem állt meg. A Neumann János Gimnázium 1987-es megnyitása már a városrész történetének következő korszakát jelentette.
A lakótelep, ahol nemzedékek nőttek fel
A hetvenes években a Csebokszáriba költöző családok egy egészen új környezetben kezdték meg mindennapjaikat.
A magas házak, a szélesebb utak és a korszerű lakások jelentősen különböztek Eger hagyományos beépítésű városrészeitől.
Az épületek közötti területeken játszótereket alakítottak ki, a gyermekek pedig az új iskolákban és óvodákban kezdték meg tanulmányaikat.
A lakótelepi életnek sajátos közösségi világa alakult ki.
A lépcsőházakban egymás mellett élő családok gyakran ismerték egymást. A gyermekek együtt játszottak a házak között, a szomszédok a boltokban, a buszmegállókban és a közös udvarokon találkoztak.
A hetvenes és nyolcvanas években felnőtt nemzedék számára a Csebox nem egyszerűen egy lakótelep volt, hanem gyermekkoruk helyszíne.
Az elsőként beköltözők közül sokan ma is emlékezhetnek azokra az időkre, amikor a házak körül még nem nőttek meg a fák, és az új városrész egyes részein folyamatosan építkeztek.
A Felsőváros és az egri közlekedés átalakulása
A lakótelep növekedésével párhuzamosan Eger közlekedése is jelentős változásokon ment keresztül.
Az északi városrész lakosságának növekedése egyre nagyobb forgalmat eredményezett a belváros irányába.
A város közlekedési hálózatának korszerűsítése ezért a hetvenes évek egyik fontos feladatává vált.
Ebben az időszakban kezdődött meg a 25-ös főút új városi szakaszának kialakítása, amelyhez a Ráckapu téri felüljáró, az egri Viadukt megépítése is kapcsolódott.
A munkálatok 1976-ban indultak, az új útszakaszt pedig 1982 májusában adták át.
Bár a Viadukt nem közvetlenül a lakótelepen épült, a beruházás Eger közlekedésének egészére hatással volt, és ugyanahhoz a városfejlesztési korszakhoz tartozott, amelyben a Csebokszári is kialakult.
A régi képeslap egy eltűnt városképet őriz
Az 1970-es évekből fennmaradt színes képeslapon a lakótelep épületei még szinte új állapotukban láthatók.
A felvétel bal oldalán egy hosszú, tízemeletes lakóház emelkedik, középen és jobbra pedig alacsonyabb lakótömbök sorakoznak.
Az épületek között már kirajzolódnak az utak, járdák és a közterületek, de a később megszokott növényzet még hiányzik.
A házak körül alig találni nagyobb fákat. A szabad területek jelentős része még rendezés alatt áll, az előtérben pedig a lakótelephez tartozó alacsonyabb épületek láthatók.
A háttér különösen érdekes.
A lakóházak mögött hatalmas, beépítetlen területek húzódnak, távolabb pedig a Bükk vonulatai emelkednek.
A felvétel pontos készítési éve nem ismert, de az 1970-es években megjelent képeslap jól érzékelteti, milyen volt Eger északi része a lakótelep kiépülésének időszakában.
A mai Felsővárost ismerve szinte hihetetlen, mennyit változott a környezet.
A frissen kialakított zöldterületeken időközben megnőttek a fák, az épületek környezete átalakult, és a városrész több évtized alatt Eger megszokott, szerves részévé vált.
Csebokszáriból Felsőváros – fél évszázad változásai
A lakótelep építése az 1980-as évek közepéig folytatódott, és az új városrész több ezer lakásával Eger egyik legnagyobb lakónegyedévé vált.
Az eltelt évtizedek során az épületek és közterületek állapota is változott.
A lakóházak egy részét korszerűsítették, hőszigetelték, felújították a homlokzatokat, miközben a közterületek és a parkolás kérdése újabb feladatokat jelentett.
A korábban szinte teljesen kopár lakótelep mára sok helyen fás, zöld környezetté alakult.
A régi Csebokszári ugyanakkor továbbra is jól felismerhető az épületek elrendezéséről, a hosszú lakótömbökről és a tízemeletes házakról.
A városrész történetének legfontosabb része azonban nem az épületekben, hanem az itt élők emlékezetében maradt fenn.
Azoknak, akik a hetvenes években költöztek ide, a Csebox az újrakezdést jelentette. Gyermekeik számára a játszóterek, az iskolák és a házak közötti utak jelentették a gyermekkor világát.
A mai Felsővárosban már több nemzedék él egymás mellett, de a régi elnevezés továbbra is összeköti a múltat a jelennel.
A Csebokszári lakótelep története Eger huszadik századi fejlődésének egyik legfontosabb fejezete. Egy olyan városrészé, amely néhány év alatt született meg, és amely azóta családok ezreinek adott otthont.
Források
Minden, ami Eger – Az első háztömb 1971-re készült el, Felsőváros (Eger)
Minden, ami Eger – Kanada, Csebox, Sánc, Almagyar – mit mesélnek Eger különös városrésznevei?
Minden, ami Eger – A Setét villa árnyékában – az egri Csebokszári kemping elfeledett története
Borítókép: Eger, Csebokszári lakótelep az 1970-es években. Korabeli színes képeslap.