Volt idő, amikor az egri Berva-völgyben működő Finomszerelvénygyár termékei nemcsak Magyarországon, hanem Svédországban, Nyugat-Németországban és a keleti piacokon is keresettek voltak. A gyár olyan nemzetközi együttműködést épített ki, amely a magyar iparban úttörő vállalkozásnak számított. Mentusz Károly 1984 novemberében, a Népújságban megjelent írása különleges betekintést enged abba a korszakba, amikor az egri üzem világszínvonalú technológiával, milliárdos termelési értékkel és jelentős exporttal büszkélkedhetett.
Egy egri gyár, amelyre külföldön is felfigyeltek
Az egri Finomszerelvénygyár neve sokaknak ma is a Berva mopedet, a Panni robogót vagy a Felnémet közelében működő hatalmas ipari üzemet juttatja eszébe. Pedig a gyár történetének volt egy kevésbé ismert, ugyanakkor rendkívül jelentős fejezete is.
A Berva-völgyben az 1960-as évek végétől olyan pneumatikus berendezések készültek, amelyek a korszerű ipari automatizálás nélkülözhetetlen alkatrészeivé váltak. Ezeket a termékeket nemcsak a magyar vállalatok használták, hanem külföldi megrendelők is vásárolták.
A siker mögött egy különleges magyar–svéd együttműködés állt.
Mentusz Károly 1984 novemberében a Népújság hasábjain „Úttörő vállalkozás volt” címmel mutatta be az egri Finomszerelvénygyár és a svéd Mecman-cég kapcsolatát. Az újságíró Kócza Imre vezérigazgatóval beszélgetett, aki akkor már húsz éve irányította a vállalatot, és meghatározó szerepet játszott a nemzetközi együttműködés létrehozásában.
A korabeli beszámoló ma különösen értékes ipartörténeti dokumentum, mert számokkal, konkrét eredményekkel és személyes visszaemlékezésekkel mutatja be az egri gyár egyik legsikeresebb időszakát.
Minden egy budapesti kiállítással kezdődött
A történet az 1960-as évek közepére vezet vissza.
Magyarországon ekkor még alig alkalmazták a pneumatikus automatizálást. Az ipari berendezések többségében mechanikus, elektromos vagy hidraulikus rendszereket használtak.
A pneumatikus technológia sűrített levegő segítségével működteti a különféle gépeket és szerkezeteket. Előnye, hogy gyors, megbízható és számos ipari feladatnál gazdaságosan alkalmazható.
Az ország ipari vezetése felismerte, hogy ezen a területen jelentős a technológiai lemaradás. A Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ezért vizsgálni kezdte a korszerű technológia meghonosításának lehetőségeit.
A fordulópontot az 1966-os esztendő hozta.
A svéd Mecman-cég Budapesten, a Kohó- és Gépipar Technika Házában mutatta be termékeit. Az egri Finomszerelvénygyár vezetői felfigyeltek a kiállításra, és felismerték, hogy a svéd technológia hosszú távon meghatározhatja a vállalat jövőjét.
Kócza Imre kezdeményezésére megindultak az előkészületek egy licencmegállapodás megkötésére.
A tárgyalásokat a Külkereskedelmi Minisztérium és a Külkereskedelmi Bank is segítette. A kapcsolat végül 1967-ben indult el, és a következő évtizedekben az egri gyár egyik legfontosabb gazdasági alapjává vált.
Merész vállalkozás volt a hatvanas években
A magyar gazdaság akkori viszonyai között egy nyugati vállalattal kialakított, hosszú távú műszaki és kereskedelmi együttműködés különösen nagy jelentőséggel bírt.
Az egri gyár nem egyszerűen gépeket vagy késztermékeket vásárolt.
A megállapodás lehetőséget teremtett arra, hogy a svéd technológiát Magyarországon honosítsák meg, és a gyártáshoz szükséges szakmai ismereteket is elsajátítsák.
A Mecman termékei akkoriban nemzetközileg elismert minőséget képviseltek. A hosszú élettartam, a pontos működés és a megbízhatóság olyan követelmények voltak, amelyekhez az egri gyárnak is alkalmazkodnia kellett.
Ez a változás a teljes vállalati szemléletet átalakította.
A dolgozóknak új technológiákat kellett megtanulniuk, a mérnököknek korszerű gyártási megoldásokat kellett bevezetniük, a vezetőknek pedig a nemzetközi piac elvárásaihoz kellett igazítaniuk a termelést.
A Népújságban Kócza Imre úgy értékelte, hogy a licencvásárlás után a gyár kénytelen volt megtanulni világszínvonalú termékeket előállítani.
Ez a kényszer azonban hosszú távon a vállalat egyik legnagyobb erősségévé vált.
Négy és fél milliárd forint értékű termék
A magyar–svéd együttműködés eredményeit jól mutatják az 1984-ben ismertetett gazdasági adatok.
A kapcsolat első tizenhét évében az egri Finomszerelvénygyár összesen négy és fél milliárd forint értékű pneumatikus terméket értékesített a magyar piacon.
Ez az akkori gazdasági viszonyok között rendkívül jelentős összegnek számított.
A hazai gyártásnak köszönhetően számos olyan berendezést és alkatrészt már nem kellett külföldről beszerezni, amely korábban importból érkezett.
A pneumatikus rendszerek az ipar számos területén megjelentek.
Segítségükkel automatizálni lehetett az anyagmozgatást, a raktározást, a csomagolást és különféle gyártási folyamatokat. Különösen fontos előnyük volt, hogy a már működő gépekbe is beépíthetők voltak.
Így a vállalatoknak nem feltétlenül kellett teljesen új berendezéseket vásárolniuk.
A korabeli számítások szerint az ilyen fejlesztések költsége sok esetben egy-másfél év alatt megtérülhetett.
Az egri Finomszerelvénygyár tehát nemcsak alkatrészeket gyártott, hanem a magyar ipar korszerűsítésében is jelentős szerepet vállalt.
Ötezer szakember képzésében vettek részt
A svéd együttműködés egyik legérdekesebb eredménye a szakemberképzés volt.
Az egri vállalat budapesti irodájának közreműködésével, a Mecman szakmai támogatásával tizenhét év alatt mintegy ötezer szakembert képeztek ki.
Ez messze túlmutatott egyetlen gyár működésén.
Az új technológia alkalmazásához ugyanis nemcsak jó minőségű alkatrészekre, hanem megfelelően felkészült mérnökökre, technikusokra és karbantartókra is szükség volt.
Az országban tíz pneumatikai klub működött, amelyek közül az egyik Egerben kapott helyet.
Ezek a szakmai közösségek lehetőséget biztosítottak arra, hogy a résztvevők megismerjék az új fejlesztéseket, tapasztalatokat cseréljenek, és a korszerű automatizálási megoldásokat saját munkahelyükön is alkalmazzák.
Az egri gyár ezzel a magyar műszaki tudás terjesztésének egyik fontos központjává vált.
Az Ikarus autóbuszokban is egri alkatrészek dolgoztak
A Finomszerelvénygyár egyik legjelentősebb eredménye az Ikarus autóbuszokhoz kapcsolódott.
A vállalat az évek során kifejlesztette az autóbuszok pneumatikus ajtónyitó berendezéseit.
Az utasok számára ez mindössze annyit jelentett, hogy a busz ajtaja a vezető utasítására automatikusan kinyílt vagy becsukódott.
A háttérben azonban pontosan működő, megbízható pneumatikus rendszer dolgozott.
Az egri üzemben évente 180–200 millió forint értékben gyártottak ilyen berendezéseket és tartozékokat.
Ez különösen figyelemre méltó adat, hiszen az Ikarus autóbuszok a magyar ipar legismertebb exporttermékei közé tartoztak.
A Finomszerelvénygyár tehát közvetve a magyar autóbuszgyártás nemzetközi sikereinek is részese volt.
Az egri munkások által készített alkatrészek olyan járművekbe kerültek, amelyek Magyarországon és külföldön egyaránt közlekedtek.
Svédországba és Nyugat-Németországba is szállítottak
Az egri vállalat termékei az 1970-es évektől egyre több külföldi piacon jelentek meg.
A KGST-országok közül különösen a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia számított jelentős megrendelőnek.
A Finomszerelvénygyár azonban nem kizárólag a szocialista országokba exportált.
Svédországba és a Német Szövetségi Köztársaságba is rendszeresen szállított termékeket.
A nyugatnémet kapcsolatok 1973-ban újabb fontos állomáshoz érkeztek, amikor a vállalat együttműködési megállapodást kötött a Leibfried-céggel pneumatikus végrehajtó elemek gyártására.
Ez azért volt jelentős, mert az egri gyárnak a nyugati piacokon is meg kellett felelnie a szigorú műszaki és minőségi követelményeknek.
A termékek versenyképessége azt mutatta, hogy a magyarországi gyártás megfelelő technológiával és szakértelemmel nemzetközi szinten is eredményes lehetett.
A Finomszerelvénygyár már 1969-ben önálló külkereskedelmi jogot kapott.
Ez lehetővé tette, hogy közvetlenebb kapcsolatot tartson fenn külföldi partnereivel, gyorsabban érzékelje a piaci változásokat, és rugalmasabban alakítsa termelését.
Háromszázötvenmillió forint a korszerűsítésre
A nyolcvanas évek közepén az egri vállalat újabb jelentős fejlesztés előtt állt.
A Népújság 1984 novemberében arról számolt be, hogy a gyár nagyszabású korszerűsítési programot indított, amelyet 1985 végére terveztek befejezni.
A beruházáshoz az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól kétszázmillió forintot, világbanki hitelforrásból pedig további százötvenmillió forintot biztosítottak.
A háromszázötvenmillió forintos fejlesztési forrást elsősorban a meglévő üzemrészek gépeinek korszerűsítésére kívánták felhasználni.
A cél rendkívül ambiciózus volt.
A Finomszerelvénygyár azt szerette volna elérni, hogy Magyarországon a komplett pneumatikus rendszerekhez szükséges elemválaszték 80–85 százalékát Egerben állítsák elő.
Ez már nem egyszerű termékfejlesztést jelentett, hanem azt a törekvést, hogy az egri vállalat a hazai pneumatikai ipar meghatározó gyártóbázisa legyen.
Húszszázalékos termelésnövekedés egyetlen év alatt
Az 1984-es esztendő különösen kedvezően alakult a Finomszerelvénygyár számára.
Kócza Imre a novemberi interjúban arról beszélt, hogy az addigi felmérések alapján a vállalat éves termelése húsz százalékkal növekedhet.
A nyugati, korabeli szóhasználattal tőkés export pedig huszonhat százalékkal emelkedett.
Ezek az adatok különösen érdekesek annak fényében, hogy a nemzetközi gazdasági környezetet ekkoriban komoly nehézségek jellemezték.
A gyár vezetése a sikert elsősorban a korszerű termékeknek, a folyamatos fejlesztésnek és a külföldi partnerekkel kialakított együttműködésnek tulajdonította.
A Mecman-kapcsolat egyik legnagyobb előnye éppen az volt, hogy nem egyszeri technológiai átvételre épült.
A felek folyamatosan fejlesztették a termékeket, az elavuló típusokat újakkal váltották fel, és közösen keresték a piaci lehetőségeket.
A Berva-völgy, ahol egy egész városrész élete zajlott
A Finomszerelvénygyár története természetesen jóval korábban kezdődött, mint a svéd együttműködés.
Az üzem építése 1949-ben indult, a termelés 1951-ben kezdődött meg. A vállalat 1955-ben vette fel a Finomszerelvénygyár nevet.
A gyár az évtizedek során Eger egyik legnagyobb foglalkoztatójává vált. A csúcsidőszakban több mint 3600 ember dolgozott a Berva-völgyben.
A Minden, ami Eger oldalán korábban több alkalommal is foglalkoztunk ezzel a különleges ipartörténeti örökséggel.
A „Régi idők, letűnt korok: gyár a Berva-völgyben” című összeállítás részletesen bemutatta az üzem kialakulását, a korai gyártási programokat, valamint a Berva moped és más ismert termékek történetét.
Az „A Berva-völgy madártávlatból – ahol Eger egyik legnagyobb gyára működött” című írás már a mai állapotot és az egykori ipari terület átalakulását is felidézte.
A gyárhoz szorosan kapcsolódott a Berva lakótelep, ahol dolgozók és családjaik generációi éltek.
A 2026 júniusában megjelent, az Ötös Lakótelep 75 éves történetét bemutató cikk arra is emlékeztetett, hogy a gyár körül valóságos kis közösség alakult ki, saját üzlettel, mozival, presszóval és gyermekintézményekkel.
A Berva-völgynek sajátos vasúti története is volt. Az „Elmúló vasútvonalak a Berva-völgyben” című korábbi bejegyzés részletesen bemutatta azokat a vasúti kapcsolatokat, amelyek egykor a dolgozók közlekedését és az áruszállítást szolgálták.
A gyár tehát jóval több volt egyszerű munkahelynél: Eger és Felnémet társadalmi, gazdasági életének meghatározó szereplője lett.
Amit a régi újságcikk ma elárul
Mentusz Károly 1984 novemberében megjelent riportja azért különösen érdekes, mert a Finomszerelvénygyárat még működésének egyik sikeres időszakában mutatja be.
Az írásból egy olyan vállalat képe rajzolódik ki, amely hosszú távra tervezett, jelentős összegeket fordított fejlesztésre, és nemzetközi együttműködésekkel igyekezett megőrizni versenyképességét.
A történet ugyanakkor arra is emlékeztet, milyen gyorsan megváltozhat egy ipari nagyvállalat sorsa.
Az 1980-as évek végén még jelentős exportkapcsolatokkal rendelkező Finomszerelvénygyár a rendszerváltozás után fokozatosan elveszítette korábbi piacainak egy részét. A gazdasági átalakulás, a privatizáció és a termelés visszaesése végül az egykori nagyvállalati szerkezet megszűnéséhez vezetett.
A BERVA Rt. felszámolása 2002-ben kezdődött meg.
A Berva-völgy ipari területén ma már egészen más világ fogadja az arra járókat, mint negyven-ötven évvel ezelőtt.
Az egykori gyár történetéből azonban nemcsak az épületek, a régi fényképek és a megmaradt tárgyak fontosak.
Ugyanilyen értékes az a műszaki tudás, amelyet az egri szakemberek évtizedeken át felhalmoztak.
A svéd Mecmannal kialakított együttműködés, az ötezer szakember képzése, az Ikarus autóbuszokhoz gyártott berendezések és a milliárdos értékű termelés mind azt bizonyítják, hogy Eger ipara egykor a nemzetközi műszaki fejlődéshez is képes volt kapcsolódni.
Mentusz Károly több mint négy évtizeddel ezelőtti riportja ennek a korszaknak állít emléket.
Annak az időnek, amikor a Berva-völgyben nemcsak gépek működtek és alkatrészek készültek, hanem olyan technológiai együttműködés is formálódott, amelynek eredményeit Magyarországon és külföldön egyaránt elismerték.
Az egri Finomszerelvénygyár története ezért nemcsak egy megszűnt nagyüzem emléke, hanem annak bizonyítéka is, hogy a Berva-völgyből egykor a világpiacra vezetett az út.
Források
Minden, ami Eger – A Berva-völgy madártávlatból – ahol Eger egyik legnagyobb gyára működött
Minden, ami Eger – Régi idők, letűnt korok: gyár a Berva-völgyben
Minden, ami Eger – 75 éves az Ötös Lakótelep – Egy városrész, ahol a történelmet emberek írták
Minden, ami Eger – A Berva lakótelep az egykori egri Finomszerelvénygyár dolgozóinak épült
Minden, ami Eger – Elmúló vasútvonalak a Berva-völgyben
Minden, ami Eger – Ikonikus motorok emlékeztetnek egy elvesztegetett magyar lehetőségre
Mentusz Károly: „Úttörő vállalkozás volt – Több mint másfél évtizede, zavartalanul. Az egri Finomszerelvénygyár állja a nemzetközi versenyt.” Népújság, 1984. november. A felhasznált korabeli újságcikk szövege alapján; a pontos lapszám és oldalszám nem azonosított.