Volt idő, amikor a vasárnap délutánokhoz hozzátartozott a futballpályák hangulata, a lelátókon összegyűlt szurkolók izgalma és a gondosan kitöltött totószelvény. A labdarúgás nem csupán sport volt, hanem közösségi élmény, beszédtéma és sokak számára a hét legjobban várt eseménye. A Totó 1947. október 19-i indulásának 79. évfordulóján felidézzük a magyar sportfogadás születését és azt a régi egri futballvilágot, amelyben egy-egy mérkőzés eredménye napokig foglalkoztatta a várost.
Amikor megszületett a Totó
A második világháborút követő években Magyarországon a sport újjászervezése is fontos feladattá vált. Az ország 1947 márciusában meghívást kapott az 1948-as londoni nyári olimpiára, a sportolók felkészülésének és részvételének finanszírozásához azonban jelentős anyagi forrásokra volt szükség.
Ekkor született meg a döntés egy új sportfogadási játék bevezetéséről.
A Totó 1947. október 19-én indult el Magyarországon. Az angol mintára kialakított játék első szelvényein tizenkét labdarúgó-mérkőzés eredményét kellett megtippelni, négy pótmérkőzés mellett.
A fogadók az 1, X és 2 jelekkel tippelhettek a hazai győzelemre, a döntetlenre vagy a vendégcsapat sikerére.
Az első egyhasábos szelvény ára 3 forint 30 fillér volt. A kezdeti időszakban még nem lehetett minden településen játszani, a fogadásokat először a nagyobb városokban szervezték meg.
Az érdeklődés azonban gyorsan növekedett.
Az első héten 20 882 szelvényt adtak fel, és mindössze egyetlen fogadó ért el tíz találatot. Néhány hónappal később már közel másfél millió fogadás jelezte, hogy a Totó rövid idő alatt meghódította az országot.
A játék bevételei kezdetben a magyar olimpiai sport támogatását szolgálták. Innen ered az a történelmi érdekesség is, amelyről a Minden, ami Eger oldalán 2022 októberében már beszámoltunk: a Totó elsődleges célja nem egyszerűen a nyeremények kiosztása volt, hanem a magyar sportolók támogatása.
Egerben a futball több volt egyszerű játéknál
A labdarúgás Egerben is évtizedeken át a legnépszerűbb sportágak közé tartozott.
A város futballéletének története jóval a Totó megjelenése előtt elkezdődött. A huszadik század első felében már különböző sportegyesületek, helyi csapatok és szervezett bajnokságok biztosítottak lehetőséget a játékra.
A mérkőzések nem csupán a pályán zajló küzdelemről szóltak. A szurkolók számára a helyi csapat szereplése a városhoz tartozás érzését is erősítette.
Egy győzelemnek híre ment a munkahelyeken, az iskolákban, az üzletekben és a vendéglőkben. Egy váratlan vereség pedig legalább ennyi beszédtémát szolgáltatott.
A régi futballvilágban a mérkőzések jelentették az egyik legfontosabb rendszeres közösségi találkozási lehetőséget.
A lelátón egymás mellett szurkolhatott munkás, tisztviselő, diák és nyugdíjas. Különböző életkorú és foglalkozású embereket kötött össze ugyanaz a remény: győzzön az egri csapat.
A régi egri stadion vasárnapjai
A város labdarúgásának egyik meghatározó helyszíne az egri városi stadion volt.
A stadion nemcsak sportlétesítményként, hanem a helyi közösségi élet fontos színtereként is működött.
A régi mérkőzések hangulatát ma már leginkább a korabeli fényképek, újságcikkek és a szurkolók visszaemlékezései idézhetik fel.
A lelátók előtt gyülekező nézők, a pálya szélén figyelő gyerekek, a játékvezető sípszava és a kapu előtti izgalmas jelenetek mind hozzátartoztak a futballélményhez.
A mérkőzéseket sokan családi vagy baráti programként látogatták.
A szurkolók nemcsak a gólszerzőket ismerték, hanem gyakran a csapat szinte valamennyi játékosát. A helyi labdarúgók közül többen a város ismert alakjaivá váltak.
Egy-egy fontos bajnoki találkozó előtt már napokkal megindulhatott a találgatás: milyen összeállításban lép pályára a csapat, ki lesz a középcsatár, sikerül-e megszerezni a két bajnoki pontot?
A régi, kétpontos bajnoki rendszerben ugyanis a győzelem még két pontot ért, és a döntetlenért egy pont járt.
Az Egri Dózsa és az élvonal emléke
Az egri labdarúgás történetének különösen emlékezetes időszakát jelentette az Egri Dózsa szereplése.
A klub az 1971–1972-es idényben a magyar első osztályban, az NB I-ben szerepelt.
Ez azt jelentette, hogy Eger csapata az ország legismertebb együtteseivel mérhette össze tudását.
Az ellenfelek között ott volt a Ferencváros, az Újpesti Dózsa, a Vasas, a Honvéd, a Diósgyőr és a Videoton is.
Az egri szurkolók számára ezek a találkozók különleges jelentőséggel bírtak.
A korabeli bajnoki eredmények között figyelemre méltó az 1972. május 31-i mérkőzés, amikor az Egri Dózsa hazai pályán 3–1-re legyőzte a Vasast.
A siker különösen értékes volt, hiszen a Vasas a magyar labdarúgás meghatározó csapatai közé tartozott.
Az idény végén az Egri Dózsa harminc mérkőzésen hat győzelmet, nyolc döntetlent és tizenhat vereséget szerzett. Húsz ponttal a tizenötödik helyen végzett, így búcsúznia kellett az élvonaltól.
Az első osztályú szereplés azonban a város sporttörténetének fontos fejezete maradt.
A későbbi évtizedekben az egri futball újabb átalakulásokon ment keresztül. Az Eger SE neve, a nyolcvanas évek csapatai és játékosai szintén sok szurkoló emlékezetében élnek.
A klub történetében olyan ismert szakemberek is szerepet kaptak, mint Csank János, aki a nyolcvanas években az egri együttes vezetőedzőjeként dolgozott.
A Totó és a vasárnapi eredmények világa
A Totó népszerűsége szorosan összekapcsolódott a labdarúgás társadalmi szerepével.
A régi szelvények kitöltése sokak számára külön szertartás volt.
A fogadók tanulmányozták a bajnoki tabellákat, figyelték a csapatok korábbi eredményeit, mérlegelték a hazai pálya előnyét, és igyekeztek megtalálni a hét legbiztosabb tippjeit.
A döntetleneket jelölő X-ek különösen sok fejtörést okozhattak.
A hétvégi fordulók után az eredmények ellenőrzése legalább akkora izgalmat jelentett, mint maga a fogadás.
A rádió sportközvetítései és eredményhirdetései a hétvégi élet megszokott részeivé váltak.
A televízió elterjedése előtt a rádió különösen fontos szerepet játszott abban, hogy a szurkolók értesüljenek a távolabbi pályákon zajló mérkőzésekről.
Egy-egy váratlan eredmény teljesen átírhatta a totózók reményeit.
A biztosnak gondolt hazai győzelemből döntetlen lett, az esélytelenebb vendégcsapat pedig olykor meglepetést okozott.
A Totó egyik sajátossága éppen ebben rejlett: nem feltétlenül az nyert, aki a legtöbbet tudta a futballról, hanem az, aki a kiszámíthatatlan eredményeket is eltalálta.
Amikor a tizenhárom találat egy vagyont érhetett
A Totó történetében az egyik legjelentősebb változás 1964-ben következett be.
Március 8-án rendezték az utolsó olyan fordulót, amelyben tizenkét főmérkőzés szerepelt.
Ezt követően vezették be a 13+1-es rendszert.
A telitalálatos szelvényhez immár mind a tizenhárom főmérkőzés eredményét, valamint a tizennegyedik, úgynevezett plusz egy mérkőzés kimenetelét is helyesen kellett megtippelni.
A játék népszerűségét tovább növelték az időnként rendkívül magas nyeremények.
A korabeli átlagkeresetekhez viszonyítva egy nagyobb nyeremény akár egy család életét is megváltoztathatta.
A Totó ezért nemcsak sportfogadás volt, hanem a szerencsében való reménykedés egyik legismertebb formája is.
A fogadók között természetesen akadtak olyanok, akik alaposan tanulmányozták a csapatok teljesítményét, mások inkább megérzés alapján töltötték ki szelvényeiket.
A játék a magyar hétköznapok és hétvégék jellegzetes részévé vált.
A sportújság és a hétfői értékelés
A régi labdarúgás világában a sportújságoknak is különleges jelentőségük volt.
A mérkőzések után a szurkolók kíváncsian keresték a beszámolókat, az összeállításokat, a gólszerzők nevét és a bajnoki táblázatot.
A Nemzeti Sport és a megyei sajtó sportrovatai fontos szerepet töltöttek be a tájékoztatásban.
Heves megyében a helyi újságok rendszeresen foglalkoztak az egri és a környékbeli labdarúgócsapatok szereplésével.
Nemcsak az országos bajnokságok eredményei számítottak. A megyei és járási mérkőzések is komoly érdeklődést váltottak ki.
A környező települések csapatai között kialakuló rivalizálás sokszor legalább akkora érzelmeket mozgósított, mint az élvonal találkozói.
A helyi futballban gyakran olyan játékosok szerepeltek, akik hétköznap dolgoztak, hétvégén pedig saját településük színeiben léptek pályára.
A futballpálya így a helyi közösségek találkozóhelye is volt.
A falusi futballpályák különleges világa
Eger mellett Heves megye településein is jelentős hagyományai alakultak ki a labdarúgásnak.
A kisebb városokban és falvakban a helyi csapat szereplése gyakran az egész közösséget megmozgatta.
A vasárnapi mérkőzésekre családtagok, barátok és ismerősök látogattak ki.
A pályák mellett sok helyen nem voltak nagy lelátók, a nézők egyszerűen a korlát mögül vagy a pálya széléről követték a játékot.
A mérkőzések hangulatát a közvetlen kapcsolat adta: a szurkolók ismerték a játékosokat, a játékosok pedig a nézők jelentős részét.
A futball a települések közötti kapcsolatoknak is fontos része volt.
Egy Eger környéki rangadó vagy egy szomszédos község elleni találkozó sokszor presztízskérdésnek számított.
A győzelem örömét és a vereség csalódását nemcsak a játékosok, hanem a szurkolók is együtt élték át.
Ezek a mérkőzések a helyi sporttörténet kevésbé dokumentált, mégis fontos fejezetei.
Régi fényképek, amelyek megőrizték a futball hangulatát
A magyar labdarúgás múltját számos archív fénykép őrzi.
A Nemzeti Archívum, a Fortepan és a korabeli sajtó fényképei segítségével ma is felidézhető a régi stadionok világa.
A fekete-fehér felvételeken nemcsak a játékosok, hanem a korszak mindennapjai is megjelennek.
A korabeli mezek, a futballcipők, a pályák állapota, a nézők öltözete és a stadionok környezete mind arról mesélnek, milyen volt a sportélet évtizedekkel ezelőtt.
Eger futballtörténetének feldolgozásában különösen értékesek lehetnek az egykori csapatképek, mérkőzésfelvételek és a régi stadionról készült fényképek.
A nyolcvanas évek Eger SE-csapatképei például több egykori játékos és edző nevét is megőrizték.
Egy-egy ilyen felvétel sokkal többet jelent egyszerű sportdokumentumnál.
Az egykori szurkolóknak személyes emlékeket idézhet fel, a fiatalabb nemzedékeknek pedig betekintést adhat a város sportmúltjába.
A régi futballélmény nyomában
A labdarúgás világa az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott.
A televíziós közvetítések, az internet, az élő eredménykövetés és az online sportfogadás alapvetően alakították át a szurkolási szokásokat.
Ma már néhány másodperc alatt megtudhatjuk, mi történt egy távoli stadionban.
Régen azonban az eredményekre gyakran várni kellett.
A rádió mellett ülve, az újságot lapozgatva vagy a következő napi sporthíreket olvasva állt össze a bajnoki forduló teljes képe.
A Totó ehhez a világhoz tartozott.
A szelvények, a tippek, a meglepetéseredmények és a vasárnapi mérkőzések izgalma egy olyan korszakot idéznek, amikor a futball a hétvégi közösségi élet egyik meghatározó eseménye volt.
Egerben különösen sok emléket őrizhetnek azok, akik még látták az Egri Dózsa élvonalbeli mérkőzéseit, vagy a nyolcvanas évek Eger SE-csapatának szurkoltak.
Hetvenkilenc év után is élnek az emlékek
A Totó 1947. október 19-i indulása a magyar sport és a hétköznapi szórakozás történetének fontos állomása volt.
Az eredetileg az olimpiai sport támogatására létrehozott játék hamarosan generációk közös élményévé vált.
A régi egri labdarúgás története pedig arra emlékeztet, hogy a futball jelentősége messze túlmutatott a pályán elért eredményeken.
A stadionban született barátságok, a közösen átélt győzelmek, a bosszantó vereségek és a mérkőzések utáni beszélgetések mind hozzátartoztak a város életéhez.
A régi totószelvények és a megsárgult sportújságok ma már egy letűnt korszak emlékei.
De akik valaha ott álltak az egri stadion lelátóján, és együtt szurkoltak a hazai csapatnak, azok számára a vasárnapi futball hangulata aligha merült feledésbe.
Mert volt idő, amikor egyetlen gól nemcsak a mérkőzés eredményét, hanem egy egész vasárnap hangulatát is megváltoztathatta.
Források
Minden, ami Eger – Olimpikonjainkat támogatta először a Totó – 75 éve izzadhatnak a magyar tenyerek
Híradó.hu – A Totó története, archív összeállítás
Magyar Nemzeti Archívum – Fotótár
Fortepan – Archív fényképgyűjtemény
DVTK – A DVTK bajnoki helyezései, az 1971–1972-es NB I teljes tabellájával
Eger SE – Régi csapatképek és történeti adatok
European Club Football Elo Rankings – Egri Dózsa, 1971–1972
Borítókép: Eger, Széchenyi István utca, balra a Rottenstein–Csák-ház, a háttérben a Líceum. 1982. Fotó: Fortepan.hu