Volt idő, amikor egy mozielőadás igazi társadalmi eseménynek számított Egerben. A vetítőgépek zúgása, a némafilmeket kísérő élő zene, a zsúfolásig megtelt nézőterek és a mozipénztárak előtt várakozó emberek generációk emlékezetében maradtak meg. A város mozitörténete több mint egy évszázadra nyúlik vissza, és jóval az Uránia megnyitása előtt kezdődött. Auguste Lumière születésének 164. évfordulóján felidézzük, miként jutott el a mozgókép csodája Egerbe, hogyan születtek meg az első filmszínházak, és milyen szerepet töltött be a mozi a város kulturális életében.
A Lumière fivérek találmánya új korszakot nyitott
Auguste Lumière 1862. október 19-én született a franciaországi Besançon városában. Öccsével, Louis Lumière-rel együtt a mozgókép történetének meghatározó úttörőjévé vált.
A testvérpár nevéhez fűződik a kinematográf tökéletesítése, amely nemcsak a mozgóképek rögzítésére, hanem azok vetítésére is alkalmas volt.
A Lumière fivérek 1895. december 28-án Párizsban tartott nyilvános, fizető közönség számára rendezett filmvetítése a filmtörténet egyik legismertebb eseménye lett.
A korai filmek mindössze néhány másodperces vagy egyperces jeleneteket mutattak be. Gyárból távozó munkások, érkező vonatok, utcai életképek és hétköznapi események elevenedtek meg a vásznon.
A közönség számára azonban már az is rendkívüli élmény volt, hogy az addig mozdulatlan fényképek egyszer csak életre keltek.
A mozgókép néhány évtized alatt Európa-szerte elterjedt. A nagyvárosok után a kisebb településekre is megérkeztek a vándormozisok, majd sorra nyíltak az állandó filmszínházak.
Eger sem maradt ki ebből a változásból.
Amikor a vándormozisok megérkeztek Egerbe
A város első dokumentált mozgóképes előadásai a huszadik század elejéhez kapcsolódnak.
A korabeli újságok még nem feltétlenül moziként emlegették ezeket a helyeket. Használatos volt a villamosszínház, az élőképszínház és a bioszkóp elnevezés is.
Az egyik legismertebb korai vállalkozás a Lifka-féle Bioskop volt, amely 1907. december 25-én egész estét betöltő filmműsort mutatott be Egerben.
A vetítések különlegessége, hogy a némafilmekhez élő zene társult. A zenei kíséretet az 5. császári és királyi gyalogezred zenészei biztosították.
A mozgókép ekkor még nem olyan volt, mint amit ma megszoktunk. A történeteket feliratok, színészi gesztusok és a zene segítségével követhette a közönség.
A következő évben, 1908-ban már egy nagyméretű ideiglenes mozis pavilon várta az érdeklődőket az egri vásártéren.
Az augusztus 22. és október 4. között működő létesítmény mintegy ezer ember befogadására volt alkalmas. Lifka ekkor már színezett filmeket is bemutatott.
Ez a szám jól érzékelteti, milyen nagy érdeklődést váltott ki az új szórakozási forma.
Kávéházakból a filmszínházak felé
Az első egri vetítések története szorosan összefonódott a város vendéglátásával.
Márton Béla a Széchenyi utca 31. szám alatti Kaszinóhoz kapcsolódva próbálkozott mozgóképes előadásokkal. A filmvetítés a vendéglátóhely forgalmát is növelhette.
A Kossuth Lajos utca 5. szám alatt működő Nemzeti Kávéházban 1908–1909-ben szombatonként és vasárnaponként szintén rendeztek vetítéseket.
Ezek a helyszínek átmenetet jelentettek a vásári mutatványosság és az állandó mozik világa között.
A közönség már nem csupán egy-egy alkalmi látványosságként találkozott a mozgóképpel. Egyre inkább rendszeres szórakozási lehetőségként tekintett rá.
A korai vállalkozások között akadtak sikertelen próbálkozások is.
Reinhard Emil már 1907-ben engedélyt kért egy filmszínház létesítésére, az Apolló néven tervezett mozi azonban nem valósult meg. Bauer Herman 1908-ban Olimpia néven próbált mozit működtetni, de vállalkozása rövid életűnek bizonyult.
A mozgókép térhódítása tehát nem egyik napról a másikra történt. Több vállalkozó, különböző helyszínek és változó közönségigények formálták Eger korai mozikultúráját.
Az első állandó egri mozik
Az állandó filmszínházak kialakulásának egyik fontos állomása a Dobó utca 8. szám alatti mozi volt.
Dr. Fodor László és felesége 1908-ban határozták el a vállalkozás létrehozását, amely 1911-re valósult meg.
A filmszínház korszerű berendezést kapott. A vetítőgépet a francia Gaumont cég biztosította, amely a korabeli filmtechnika egyik jelentős gyártója volt.
A mozi megjelenése már önmagában jelezte, hogy a filmvetítés Egerben is komoly üzleti és kulturális vállalkozássá vált.
Ugyanebben az időszakban a ferencesek kultúrházában is működött kisebb vetítőhely, ahol elsősorban vallásos témájú filmeket mutattak be.
Az egri mozik között azonban hamarosan verseny alakult ki.
Az újabb vállalkozások nemcsak a filmek választékával, hanem a nézőterek kényelmével, a technikai felszereltséggel és a vetítések rendszerességével is igyekeztek közönséget szerezni.
Az egri iparosok nagy vállalkozása
Az Uránia története az Egri Keresztény Iparoskör kezdeményezésével kezdődött.
A vállalkozásban olyan ismert egri mesterek vettek részt, mint Balkay Béla pék, Kalmár Gáspár cukrász és cukorkagyáros, Károly János gyertyaöntő és mézeskalácsos, valamint Tóth Ágoston szappankészítő.
Az iparosok 1912. november 10-én a Dobó tér 9. szám alatt nyitották meg a Mozgókép Otthont.
A mintegy kétszáz férőhelyes filmszínház sikeresnek bizonyult.
A vállalkozók hamar felismerték, hogy a mozgókép iránti érdeklődés ennél nagyobb befogadóképességű, korszerűbb épületet is indokolhat.
Megvásárolták a Széchenyi utca 14. szám alatti, Hartl-féle házként ismert ingatlant.
A vételár 118 ezer korona volt, ami jelentős beruházásnak számított.
Az új filmszínház terveit 1913. április 4-én hagyta jóvá a városi tanács.
A mozit nem egyszerűen a régi barokk ház belső tereinek átalakításával hozták létre. Az ingatlan épületekkel körülvett udvarában új, kifejezetten filmvetítésre alkalmas nézőteret építettek.
1913. augusztus 23. – Megnyílik az Uránia
Eger mozitörténetének egyik legfontosabb dátuma 1913. augusztus 23.
Ezen a napon nyitotta meg kapuit a Széchenyi utca 14. szám alatt az Uránia mozgóképszínház.
A megnyitó ünnepségen közreműködött az Egri Polgári Dalkör, Károly János pedig ünnepi beszédet mondott.
Az első bemutatón Hevesi Sándor és Vajda Ernő A mozi című, vetített állóképeket és filmrészleteket felhasználó Uránia-előadását láthatta a közönség.
Másnap már egy nemzetközileg ismert filmszínész, Valdemar Psilander főszereplésével mutatták be a Szökés a felhőkön át című alkotást.
Az egri közönség a budapesti mozikkal egy időben találkozhatott a filmmel.
Az új Uránia közel hatszáz néző befogadására volt alkalmas.
A földszinten 378 zsöllyét és 12 páholyt alakítottak ki, az emeleten pedig további ülőhelyek és páholyok várták a közönséget.
Összesen 590 ember nézhetett egyszerre filmet.
A filmszínház megnyitása nemcsak technikai előrelépést jelentett. Eger új kulturális találkozóhellyel gazdagodott.
A városlakók immár egy korszerű, állandó moziban követhették a filmvilág újdonságait.
Az Apolló és az Uránia versenye
Az Uránia megnyitása jelentősen átrendezte az egri mozis vállalkozások helyzetét.
A korábban működő Dobó utcai filmszínház üzemeltetését Dano Oszkár szerezte meg.
Miután az Uránia elnevezés az új Széchenyi utcai mozihoz került, a régebbi filmszínház Apolló néven folytatta működését.
A verseny azonban nem tartott sokáig.
Az új Uránia korszerűbb felszereltsége és nagyobb befogadóképessége komoly előnyt jelentett.
Az Apolló 1914-ben bezárt.
Az Uránia viszont már ugyanebben az évben további fejlesztéseken esett át.
Bővítették az előcsarnokot, javították a szellőztetést, és a közönség kényelmét szolgáló helyiségeket alakítottak ki.
A filmszínház rövid idő alatt a városi kulturális élet meghatározó intézményévé vált.
Amikor megszólaltak a filmek
A némafilmek korszakában a vetítések hangulatát a zenei kíséret is meghatározta.
A hangosfilm megjelenése azonban alapvetően átalakította a mozik működését.
Egerben az Uránia első hangosfilmvetítését 1930. június 7-én tartották.
A változás nemcsak a nézők számára jelentett újdonságot.
A filmszínházaknak új technikai berendezésekre volt szükségük, a filmforgalmazás pedig egyre szervezettebbé vált.
A hangosfilmekkel új műfajok is népszerűvé váltak. A zenés filmek, vígjátékok és drámák másfajta élményt kínáltak, mint a korábbi néma alkotások.
Egerben ekkor már más helyszínek is bekapcsolódtak a filmvetítésbe.
A Városi Színházban 1930. november 8-án megkezdte működését a Színház Mozgó.
A vállalkozás története a következő évtizedekben több változáson ment keresztül, és 1944-ben Palota Filmszínház néven is működött.
A mozik közötti verseny a filmkínálat és a technikai fejlesztések szempontjából egyaránt fontos szerepet játszott.
Vörös Csillag, Dózsa – egy korszak moziemlékei
A második világháborút követően az egri mozik működését is meghatározták a politikai és gazdasági változások.
Az államosítás időszakában átalakult a filmszínházak fenntartása és irányítása.
Az Uránia 1950 után Vörös Csillag moziként működött tovább.
Ez a név évtizedeken át hozzátartozott Eger mindennapjaihoz.
A Dózsa mozi neve szintén sok egri emlékezetében él.
A régi mozikultúra nemcsak az épületekről szólt. A filmekhez személyes történetek, találkozások és családi emlékek kapcsolódtak.
A mozipénztár előtt sorban álló fiatalok, a hétvégi előadások, a gyermekmatinék és az ünnepi vetítések egy egész korszak hangulatát idézik.
A televízió széles körű elterjedése előtt a mozi a tömeges szórakozás egyik legfontosabb formája volt.
Egy-egy népszerű film bemutatója napokig beszédtémát jelenthetett a munkahelyeken, az iskolákban és a családokban.
A filmek közös megtekintése olyan élményt adott, amelyet az otthoni képernyők akkor még nem tudtak helyettesíteni.
Az Egri csillagok és az Uránia nagy átalakulása
Az egri mozitörténet egyik különleges fejezete Gárdonyi Géza világhírű regényének filmváltozatához kapcsolódik.
Az Egri csillagok 1968-ban bemutatott filmadaptációja Várkonyi Zoltán rendezésében készült.
A történet Egerhez fűződő kapcsolata miatt a film a város közönsége számára különösen nagy jelentőséggel bírt.
Az Uránia történetének egyik legjelentősebb átalakítása is ehhez az időszakhoz kötődik.
A filmszínházat 1958-ban már korszerűsítették a szélesvásznú vetítés elterjedésével összefüggésben.
Az 1968-as rekonstrukció azonban ennél is nagyobb változást hozott.
Megújult a nézőtér és több kapcsolódó helyiség, hogy a mozi megfeleljen a korszak növekvő technikai és kényelmi követelményeinek.
Az Egri csillagok bemutatása a helyi közönség számára egyszerre jelentett filmes és történelmi eseményt.
A vásznon a város legismertebb története elevenedett meg, miközben a filmszínház maga is új korszakba lépett.
A rendszerváltás után ismét Uránia
A rendszerváltás idején a Vörös Csillag mozi visszakapta történelmi nevét.
Az Uránia elnevezés 1990-től ismét a Széchenyi utcai filmszínházhoz kapcsolódik.
A következő években a moziknak új kihívásokkal kellett szembenézniük.
A videókazetták, majd a DVD-k, az internet és később az online filmnézés egyre több lehetőséget teremtettek az otthoni szórakozásra.
A hagyományos mozik számára ezért különösen fontossá vált a technikai megújulás és a közönség megtartása.
Az egri Uránia 2001-ben újabb jelentős átalakításon esett át, ekkor nyerte el korszerűbb formáját.
A filmszínház 2013-ban ünnepelte fennállásának századik évfordulóját.
A jubileum alkalmából régi filmeket, némafilmes alkotásokat és Gárdonyi művei alapján készült produkciókat is bemutattak.
Külön kiadvány foglalkozott az Uránia történetével, amelynek összeállításához korábbi helytörténeti kutatásokat és visszaemlékezéseket is felhasználtak.
A százéves évforduló arra is ráirányította a figyelmet, hogy az Uránia nem egyszerűen egy mozi, hanem Eger kulturális örökségének része.
A régi mozik emléke a mai Egerben
A Széchenyi utca 14. szám alatti épület ma is a város egyik fontos mozitörténeti helyszíne.
A barokk eredetű utcai ház és a mögötte kialakított filmszínház története több korszakot kapcsol össze.
Az egykori egri iparosok vállalkozása, a némafilmek világa, a hangosfilm megjelenése, a Vörös Csillag mozi évtizedei és az Uránia újjászületése mind ugyanannak a történetnek a részei.
Az egykori mozik közül több már eltűnt, mások neve csak a régi újságokban, fényképeken és visszaemlékezésekben maradt fenn.
A város mozitörténetének kutatása ezért nem csupán az épületek történetét jelenti.
Legalább ilyen fontosak azok az emberek, akik jegyeket árusítottak, filmeket vetítettek, a nézőtereken dolgoztak, vagy éppen évtizedeken keresztül rendszeresen látogatták az előadásokat.
A régi egri mozik történetében ott van a város társadalmi életének egy jelentős szelete is.
Több mint egy évszázad a filmvászon előtt
Auguste Lumière születésének 164. évfordulója jó alkalmat kínál arra, hogy ne csupán a mozgókép világtörténeti jelentőségére emlékezzünk, hanem annak egri örökségére is.
A francia feltaláló és testvére munkássága nyomán megszülető új művészeti és szórakoztatási forma alig több mint egy évtizeddel az első nagy nyilvános párizsi vetítések után már Egerben is közönséget talált.
A vásári pavilonokból és kávéházi vetítésekből állandó filmszínházak születtek, majd a mozi a város mindennapi életének meghatározó részévé vált.
Az Uránia története különösen jól mutatja ezt a folyamatot.
A több mint száztíz éves múltra visszatekintő intézmény túlélte a háborúkat, a politikai rendszerváltozásokat, a technikai átalakulásokat és a filmnézési szokások változásait.
Eger régi mozijainak története egyúttal az egri emberek története is.
Azoké, akik először csodálkoztak rá a mozgóképre, akik a némafilmek idején élő zenét hallgattak, akik a Vörös Csillag vagy a Dózsa mozi nézőterén ültek, és azoké is, akik ma az Urániában váltanak jegyet egy új bemutatóra.
A filmek változnak, a vetítőgépek korszerűsödnek, a mozik átalakulnak, de a közös filmnézés élménye továbbra is összeköti a nemzedékeket.
Egerben ennek az élménynek már több mint egy évszázados története van.
Források
Bartók Tér Panzió Eger – Ahol Eger egyik legrégebbi utcája találkozik a mozi történetével
Bartók Tér Panzió Eger – Amikor még sorban álltak a mozijegyekért – Eger elfeledett moziélményei
Egri Lokálpatrióta Egylet – Az egri mozik története
Eger város hivatalos honlapja – Százéves az Uránia
Múlt-kor – 150 éve született Auguste Lumière, a mozgókép egyik atyja
Borítókép: Az egri Uránia mozi, a város több mint egy évszázados mozitörténetének egyik legfontosabb helyszíne.- Fotó: Szinok Gábor