Száz évvel ezelőtt, 1926-ban különleges ünnepre gyűltek össze Felnémet lakói. A Szent Rozália-templomnál új harangokat szenteltek fel, amelyek elkészítéséhez a helyi hívek és a közösség tagjai is hozzájárultak. Az eseményt egy korabeli fénykép őrizte meg az utókornak. A felvételen ünneplő emberek, egyházi zászlók, feldíszített szekér és igába fogott ökrök láthatók. A kép nemcsak egy egyházi esemény dokumentuma, hanem Felnémet régi közösségi életének különleges emléke is. A Minden, ami Eger blog 2019-ben már bemutatta a templom és harangjai történetét. Most, a harangszentelés századik évfordulóján érdemes ismét felidézni a templom múltját, a harangöntő mestereket és azokat a felnémeti embereket, akiknek neve máig fennmaradt a harangok feliratain.
Felnémet temploma évszázadok történetét őrzi
Felnémet története szorosan összekapcsolódik az egri püspökség múltjával. A település már a középkorban egyházi központtal rendelkezett, templomának létezését pedig az 1261 előtti időszakra vezetik vissza. Az akkori templom védőszentje nem ismert, de a korai említések arra utalnak, hogy a vallási élet már a középkor első századaiban meghatározó szerepet töltött be a településen.
A 16. század végén Felnémet sorsa is megváltozott. Eger 1596-os török elfoglalása a környező falvak életére is súlyos hatással volt. A háborús időszak, a népességmozgások és a településszerkezet változásai az egyházi intézményeket sem kímélték.
A mai Szent Rozália-templom építését a 18. század közepén, 1750-ben kezdték meg. A barokk stílusú épület már egy újjászerveződő település vallási igényeit szolgálta. A felnémeti plébániát 1789-ben alapították újra, anyakönyveit pedig 1813-tól vezették.
A templom az évszázadok során nemcsak a szertartások helyszíne volt. Keresztelők, esküvők, temetések, búcsúk és ünnepi körmenetek kötődtek hozzá. A templom körüli tér a közösségi élet egyik legfontosabb találkozóhelyének számított.
Szent Rozália, a templom védőszentje
A templom védőszentje, Palermói Szent Rozália a katolikus hagyományban a járványok, különösen a pestis elleni oltalomért tisztelt szent.
Tisztelete Európa számos vidékén elterjedt, és Magyarországon is több templomot, kápolnát, illetve oltárt szenteltek a nevére. A 17–18. században, a súlyos járványok emlékét őrző közösségek számára különösen nagy jelentősége volt.
Felnémet templomának titulusa ezért a helyi vallásosság mellett a korabeli társadalom félelmeit és reményeit is felidézi. Az emberek számára a szentek közbenjárásába vetett hit a mindennapi élet része volt.
Szent Rozália ünnepét szeptember 4-én tartják. A templom búcsúja hagyományosan ehhez az időponthoz kapcsolódik.
1926 – amikor új harangokat kapott a templom
Az első világháború nemcsak emberéletekben és anyagi javakban okozott hatalmas veszteségeket. Magyarország templomainak harangállománya is súlyosan megsínylette a háborús éveket.
A hadigazdálkodás során számos harangot rekviráltak, hogy fémanyagukat hadiipari célokra használják fel. Sok településen a háború után már csak egyetlen harang maradt, máshol hosszú időre elnémultak a tornyok.
Az 1920-as években országszerte megindult a harangok pótlása. A hívek adományokat gyűjtöttek, egyházi és helyi szervezetek vállaltak szerepet az új harangok elkészíttetésében.
Felnémeten 1926-ban két új harang készült, amelyek Szent Vendel és Szent Rókus nevét kapták.
A harangok elkészítése a helyi közösség összefogásának eredménye volt. A nagyobbik, Szent Vendel tiszteletére öntött harang felirata a Felnémeti Fogyasztási Szövetkezet vezetőségének adományát örökítette meg, míg a kisebbik, Szent Rókus-harangot a felnémeti hívek készíttették.
Az új harangok felszentelése ünnepélyes alkalom volt, amelyről az 1926-os fénykép is tanúskodik.
Egy fénykép, amelyen megelevenedik a régi Felnémet
A korabeli felvétel különösen értékes dokumentuma Felnémet múltjának.
A templom előtt nagy tömeg gyűlt össze. A háttérben ünneplő férfiak, asszonyok és gyermekek állnak, a magasba emelkedő egyházi zászlók pedig az esemény vallási jelentőségét hangsúlyozzák.
Az előtérben két pár világos színű ökör látható, mellettük feldíszített szekérrel. A szekér körül fehér ruhás lányok állnak, a járművet és környezetét növényekkel díszítették.
A kép különlegessége éppen abban rejlik, hogy egyházi ünnepet és falusi életképet egyszerre örökít meg.
A harangszentelés nem csupán a templom ügye volt. Az egész közösség ünnepének számított, amelyre az emberek ünnepi ruhában érkeztek, és amelyen a hagyományos falusi élet jellegzetes elemei is megjelentek.
A fénykép a helyi viseletek, az egyházi zászlók, a korabeli szállítóeszközök és a közösségi szokások kutatásához egyaránt értékes forrás.
A kép pontos készítője és a felvétel napja a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, de az 1926-os harangszenteléshez való kapcsolódását a korábbi helytörténeti közlés rögzíti.
Szlezák László, a két felnémeti harang mestere
A két 1926-ban készült harangot Szlezák László budapesti harangöntő készítette.
Szlezák a 20. század első felének egyik legjelentősebb magyar harangöntő mestere volt. Műhelyében templomok százai számára készültek harangok, különösen az első világháborút követő pótlások idején.
Munkáinak egyik legfontosabb jellemzője a gondosan kialakított hangzás és a gazdag díszítés volt.
A harangöntés rendkívüli pontosságot igénylő mesterség. A harang alakja, falvastagsága, átmérője és anyagösszetétele egyaránt meghatározza a hangját. A megfelelő hangolás és az összecsengés kialakítása különleges szakmai tudást kíván.
Szlezák László munkásságának jelentőségét az is mutatja, hogy harangjai ma is számos magyarországi templom tornyában megtalálhatók.
A felnémeti harangok tehát nemcsak helytörténeti emlékek, hanem a magyar harangöntő mesterség értékes alkotásai is.
A Vendel-harang – a felnémeti szövetkezet ajándéka
A Szent Vendel tiszteletére készült harang alsó átmérője 56 centiméter, tömege 95 kilogramm.
Palástján Szent Vendel alakja látható, aki a keresztény hagyományban az állattartók, pásztorok és gazdálkodók védőszentje.
A névválasztás különösen beszédes egy olyan településen, ahol a mezőgazdaság és az állattartás hosszú időn át meghatározó szerepet töltött be.
A harang felirata részletesen megőrizte az adományozók és a helyi szövetkezet vezetőinek nevét.
A felirat szerint a harangot Isten dicsőségére és Szent Vendel tiszteletére a Felnémeti Fogyasztási Szövetkezet vezetőségének adományából készítették.
A megörökített személyek között szerepel Süle János plébános, Szarvas István pénztárnok, Bóta József könyvelő, Rófusz András községi bíró, valamint a szövetkezet több igazgatója és felügyelője.
A harang felirata így valóságos helytörténeti névsorként is értelmezhető.
Olyan emberek emlékét őrzi, akik a két világháború közötti Felnémet gazdasági, egyházi és társadalmi életében fontos szerepet töltöttek be.
A Rókus-harang – a hívek összefogásának emléke
A másik, ugyancsak 1926-ban készült harang Szent Rókus nevét viseli.
Alsó átmérője 47 centiméter, tömege 50 kilogramm.
Palástján Szent Rókus ábrázolása található. A szentet a katolikus hagyományban a pestisbetegek és más járványos betegségekben szenvedők védőszentjeként tisztelik.
A harang felirata szerint a felnémeti hívek öntették 1926-ban, Isten dicsőségére és Szent Rókus tiszteletére.
A két harang névadása a település korabeli életének két fontos területét idézi fel: az állattartó gazdálkodást és a betegségekkel szembeni vallásos oltalomkeresést.
A Vendel- és a Rókus-harang így nemcsak hangjával, hanem jelképrendszerével is a régi Felnémet világához kapcsolódik.
A Rozália-harang különleges története
A templom harmadik, legnagyobb harangja Szent Rozália nevét viseli.
Alsó átmérője 81 centiméter, tömege 242 kilogramm.
Története több korszakot köt össze.
A harang felirata szerint eredetileg 1882-ben Wasler Ferenc öntötte Budapesten. Később a felnémeti hívek adományaiból újraöntötték.
Az új harangot 1971-ben Gombos Lajos készítette Őrbottyánban.
Palástján Szent Rozália képe és a következő könyörgés olvasható:
„Szent Rozália, egyházközségünk védőszentje, könyörögj érettünk.”
A harang története jól példázza, hogy a templomi harangok élete nem feltétlenül ér véget egy sérüléssel vagy az elhasználódással.
A megrepedt vagy más okból használhatatlanná vált harangokat gyakran újraöntötték, miközben a korábbi harang emlékét a feliratokban is megőrizték.
A felnémeti Rozália-harang így az 1882-es eredetű hagyományt és az 1971-es újraöntést egyaránt képviseli.
Gombos Lajos és a magyar harangöntés továbbélése
A Rozália-harang újraöntője, Gombos Lajos a magyar harangöntés háború utáni történetének meghatározó alakja volt.
A második világháborút követően a hazai harangöntés feltételei jelentősen megváltoztak. A régi műhelyek közül több megszűnt, a mesterség fennmaradása pedig néhány szakember kitartásán múlott.
Az 1960-as években Ducsák István és Gombos Lajos munkássága fontos szerepet játszott a hagyomány folytatásában.
Gombos Lajos Őrbottyánban dolgozott, ahol számos magyarországi templom számára készített harangokat.
A felnémeti Rozália-harang is ennek a szakmai örökségnek a része.
A Gombos család harangöntő hagyományát később Gombos Miklós vitte tovább, hozzájárulva ahhoz, hogy a magyar harangöntés évszázados mesterségbeli tudása ne merüljön feledésbe.
A templom orgonája is történelmi érték
A Szent Rozália-templom másik jelentős egyházzenei emléke az orgona.
A Magyar katolikus lexikon adatai szerint a hangszert 1896-ban a Rieger orgonagyár építette.
A Rieger név a közép-európai orgonaépítés történetének egyik legismertebb műhelyét jelöli. Hangszereik számos magyarországi templomban megtalálhatók.
Az orgona és a harangok különböző szerepet töltenek be a templom életében.
Míg az orgona elsősorban a szertartások zenei kíséretét szolgálja, addig a harangok hangja a templom falain túl is eljut a település lakóihoz.
Együtt azonban a helyi egyházzenei örökség meghatározó részét alkotják.
Felnémet és Eger – egy település változó története
Felnémet hosszú évszázadokon keresztül önálló településként élt Eger szomszédságában.
Saját temploma, közösségi intézményei, gazdasági élete és helyi hagyományai voltak.
A települést 1961-ben Egerhez csatolták, de Felnémet sajátos arculata és helyi identitása azóta is fennmaradt.
A Szent Rozália-templom ennek az önálló múltnak az egyik legfontosabb épített emléke.
A templom és harangjai olyan időszakokra emlékeztetnek, amikor Felnémet mindennapjait még alapvetően a mezőgazdaság, a helyi közösségek és az egyházi ünnepek rendje határozta meg.
Az 1926-os harangszentelés fényképe ezért különösen értékes. Egyetlen pillanatba sűríti a régi Felnémet társadalmi és vallási világát.
Száz év múltán is megőrzendő emlék
2026-ban száz éve annak, hogy elkészült a felnémeti templom két kisebb harangja.
Az évforduló jó alkalom arra, hogy ne csupán a harangok műszaki adataira, hanem az elkészítésük mögött álló közösségi összefogásra is emlékezzünk.
A Vendel-harang feliratán fennmaradt nevek egykori családokhoz, gazdálkodókhoz, szövetkezeti vezetőkhöz és a település közéletének szereplőihez vezetnek vissza.
A Rókus-harang a hívek közös adományát örökíti meg, míg a Rozália-harang története a későbbi nemzedékek gondoskodását bizonyítja.
A három harang három különböző történetet mesél el, mégis ugyanannak a közösségnek az emlékezetét őrzi.
Külön köszönet illeti Nyerges Zoltánnét, aki a 2019-ben megjelent helytörténeti anyagot összegyűjtötte, és az 1926-os harangszentelés fényképét rendelkezésre bocsátotta.
Az ilyen régi felvételek, dokumentumok és személyes gyűjtések nélkül településeink múltjának számos részlete ma már ismeretlen lenne.
A felnémeti templom harangjai pedig arra emlékeztetnek, hogy egy közösség történetét nemcsak az épületek és az írott dokumentumok őrzik, hanem azok a hangok is, amelyek nemzedékeken át hozzátartoztak az ott élők mindennapjaihoz.
Források
Felnémeti Szent Rozália-templom és harangjai története – Minden, ami Eger (2019)
Felnémeti helytörténeti gyűjtés – Nyerges Zoltánné
A harangokról – Magyar templomok harangjai
Borítókép: Harangszentelés a felnémeti Szent Rozália-templomnál, 1926. A történeti anyagot gyűjtötte, és a fényképet rendelkezésre bocsátotta: Nyerges Zoltánné. A fénykép készítője nem ismert.