Eger történelmi öröksége, barokk utcái és különleges hangulata sokak számára jelenti az otthont. Egy város jövőjét azonban nem csupán a múltja és épített értékei határozzák meg, hanem az is, hogy milyen megélhetést, lehetőségeket és biztonságot kínál az ott élőknek. A közösség ereje, a kölcsönös bizalom és a felelősségvállalás nélkül a legszebb város is nehezen tudja megtartani azokat, akik benne szeretnék felépíteni a jövőjüket.
Egy város szépsége és az otthonosság érzése
Eger szépsége azon kevés helyi ügyek egyike, amelyekben különösebb fáradság nélkül is létrejön a közmegegyezés. A vár, a barokk utcák és az ismerős terek láttán még a közéleti nézetkülönbségeket is hajlandók vagyunk a legtöbben néhány percre félretenni.
Az otthonosság ennél azonban személyesebb és némileg követelőzőbb állapot. Hozzátartozik a tisztes megélhetés, az önálló otthon megteremtésének esélye, a megtartó emberi kapcsolatok, és annyi szabadság, hogy a saját életünkhöz ne kelljen folyton a környezetünk felmentését kérnünk.
Aki itt képzeli el a következő tíz évét, annak mindez legalább annyira fontos, mint a történelmi örökség, amelyre egyébként joggal lehet büszke. Mert a múlt tekintélye önmagában még senkinek nem rendezi be a jövőjét.
A város működése mögött emberek állnak
A magam részéről abban a munkában vállalok részt, amely Eger mindennapi működtetéséért és fejlesztéséért zajlik, rendszerint szűkösebb eszközökkel, mint amekkorák a jogos igények. Ezt politikai oldalaktól és egymást követő éráktól független kötelességnek tekintem.
Egy város szükségletei ugyanis figyelemre méltó állandósággal jelentkeznek akkor is, amikor a közélet szereplői éppen újrarendezik egymáshoz fűződő viszonyukat.
Sokadmagammal dolgozom ezen. Olyan emberekkel, akiknek a munkája többnyire akkor kap figyelmet, amikor valami elmarad, meghibásodik vagy késik; a rendben lezajló hétköznapok mögött ritkábban keressük meg az emberi teljesítményt.
Pedig ott van bennük számtalan kolléga tudása, türelme, szabad estéje és elhalasztott magánügye. A saját fiatalságomból, szabadidőmből is jókora rész kerül ebbe a közös erőfeszítésbe, s időnként a jó megítélésem is megszenvedi, hogy vállalom a részemet. E tapasztalatnak azonban korántsem vagyok kizárólagos birtokosa.
A felelősség és a számonkérés egyaránt fontos
Mindez természetesen sem engem, sem másokat nem mentesít a számonkérés alól. A tisztességes szándéknak a munka eredményében is meg kell mutatkoznia, a hibáinkkal pedig nekünk is el kell számolnunk.
Éppen ezért tartom fontosnak az olyan nyilvánosságot, amelyben a gondok feltárásához arányérzék és felelősség társul. A felháborodásnak rendszerint jobb a sajtója, mint a türelmes munkának, ám ettől egyetlen ügy sem oldódik meg hamarabb.
A közösség nem lehet személyes ambíciók eszköze
Eger élő szervezet, egymásra utalt emberek, intézmények, szolgáltatások és személyes kapcsolatok érzékeny egésze. A bizalom sérülése előbb-utóbb a közös cselekvés lehetőségeit is szűkíti.
Vannak mégis, akik e közösségben elsősorban saját érvényesülésük alkalmas terepét látják: kész közönséget, használható kapcsolatokat, személyes ambícióik számára megfelelő gazdatestet.
Boldogulásra törekedni természetes. Az erkölcsi határ ott húzódik, ahol ennek költségeit már mások viselik, miközben a közösségnek egyre kevesebb jut vissza abból, amit lehetőségként rendelkezésre bocsátott.
Eger jövője közös felelősség
Egy otthon iránt ennél nagyobb felelősséggel tartozunk. Hozzátartozik azok boldogulása is, akik másként gondolkodnak, más életet szeretnének, vagy éppen bennünket bírálnak.
A város szeretete akkor kap valódi tartalmat, amikor az ő helyük, szabadságuk és jövőjük is fontos lesz számunkra.
A szűkös lehetőségeket naponta megtapasztalva is ebben látom a munkánk értelmét.
Egernek abból lesz jövője, ha minél többen el tudják képzelni benne a sajátjukat.
Források
Az írás az eredeti szerző véleményét tükrözi. A szöveget a véleményrovat számára, az eredeti gondolatmenet és megfogalmazás megőrzésével, alcímekkel tagolva közöljük.
Borítókép: Szinok Gábor