.jpg)
1952 különleges esztendő volt Eger történetében. Négyszáz év telt el azóta, hogy Dobó István és a vár védői 1552 őszén visszaverték az oszmán hadsereg támadását. Az évfordulót nem egyszerű megemlékezésnek szánták: hónapokon át tartó kulturális, történelmi és művészeti rendezvénysorozat készült, közben dolgoztak a vár helyreállításán, megnyitották a Gárdonyi-emlékmúzeumot, új síremléket avattak az írónak, színpadra vitték az Egri csillagokat, és új műalkotás is került a vár falára.
A jubileum történetéhez különösen érdekes dokumentum Huba László 1952. július 13-án megjelent újságcikke. A korabeli tudósítás még az előkészületek közepén mutatta be Egert. A városban akkor már szinte mindenütt érezhető volt, hogy nagy eseményre készülnek.
A fennmaradt forrásokból ugyanakkor az is jól látható, hogy az ünnepség nem választható el az 1950-es évek politikai világától. Az 1552-es várvédelem történetét a korszak ideológiája is igyekezett saját nyelvére lefordítani. Mindez azonban nem változtat azon, hogy az 1952-es jubileum számos olyan kulturális és műemléki eredményt hagyott Egerre, amelynek nyoma ma is megtalálható a városban.
Már nyáron megkezdődött az ünneplés
A négyszázadik évforduló rendezvényei nem ősszel kezdődtek. Már 1952 nyarán egymást követték az ünnepi események.
Június 22-én hét tánccsoport részvételével rendeztek bemutatót, július 14-én és 15-én pedig ünnepi hangversenyt tartottak Egerben. Ennek műsorán szerepelt Farkas Ferencnek az 1552-es ostromhoz kapcsolódó zeneműve is.
Az egész ország figyelmét igyekeztek Eger felé fordítani. A korabeli tervek szerint különvonatokkal is hoztak volna látogatókat a városba, városismertető kiadvány készült, sporteseményeket, történelmi előadásokat, kiállításokat és kulturális műsorokat szerveztek.
A júliusban megjelent újságcikk már egy olyan várost mutatott, amelyben egyszerre folyt történeti kutatás, műemléki munka és kulturális felkészülés. Énekkarok próbáltak, színjátszók készültek, a főiskolán pályázatokat terveztek, a történészek pedig Dobó István és az ostrom történetével foglalkoztak.
A vár is az előkészületek középpontjába került
Az évforduló egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy ismét nagy figyelem irányult az egri vár állapotára.
A korabeli tervek a kazamaták további feltárásáról, a várfalak állagmegóvásáról és egyes sérült részek helyreállításáról szóltak. A jubileum előkészítésében külön múzeumi-műszaki csoport működött, amelynek feladatai közé tartozott a várfalak helyreállításának megszervezése és a múzeumi bemutatók előkészítése is.
Ez azért is érdekes, mert az 1952-ben ismert egri vár még egészen más képet mutatott, mint a mai.
A vár teljes területe ekkor még nem működött a mai értelemben vett múzeumként. A várban továbbra is katonai használatú területek voltak, a nagyközönség számára elsősorban a kazamaták jelentették a történelmi vár egyik látogatható részét. A múzeum csak később, 1958-ban költözött be a várba és vette fel a Dobó István Vármúzeum nevet.
Vagyis az 1952-es jubileum egy hosszabb folyamat fontos állomása volt: a vár egyre inkább katonai területből történelmi emlékhellyé és múzeumi központtá alakult.
Borsószemmel figyelték volna a török aknászokat
Huba László beszámolójának egyik legérdekesebb része a kazamatákról szól.
A korabeli bemutatás szerint az ostrom idején a várvédők kifeszített dobra helyezett borsószemek segítségével próbálták érzékelni a föld alatti rezgéseket. Ha az ostromlók aknát ástak a falak alatt, a rezgéstől megmozdulhattak a szemek, így a védők figyelmeztetést kaphattak.
Az újságíró ezt játékosan az 1552-es várvédelem „radarberendezésének” nevezte.
A történet jól példázza, milyen módon mutatták be a várat az ötvenes évek látogatóinak. A kazamaták nem egyszerűen föld alatti folyosókként jelentek meg, hanem olyan helyszínként, ahol szinte kézzelfogható közelségbe kerülhetett az ostrom.
A tudományos kutatás azóta természetesen sok részletet pontosított, ezért a korabeli újságban szereplő régészeti és hadtörténeti magyarázatokat nem minden esetben szabad mai ismeretként szó szerint átvenni. Forrásként azonban rendkívül értékesek: megmutatják, mit tudtak – vagy mit gondoltak – az egri várról hetvennégy évvel ezelőtt.
Színpadra került az Egri csillagok
A jubileum egyik legnagyobb kulturális vállalkozása Gárdonyi Géza regényének színpadi feldolgozása volt.
Szinetár György háromfelvonásos történelmi drámája 1952-ben készült Gárdonyi művéből. Budapesten február 23-án mutatták be, Egerben pedig helyi műkedvelő szereplők hónapokon keresztül készültek az előadásra.
Az egri bemutatót augusztus 20-án tartották.
Egy későbbi visszaemlékezés szerint mintegy 150 fős szereplőgárda vett részt a produkcióban, és az előadást nagy érdeklődés kísérte. Más visszaemlékezés szerint az egri műkedvelő színjátszók összesen tizenöt alkalommal játszották el a darabot.
A most előkerült plakát ugyanezt a különleges eseményt idézi.
A nagyméretű nyomtatvány tetején az „Eger Város Centenáris Bizottsága” felirat és az 1552–1952 évszámpár olvasható. A plakát szerint augusztus 24-én, 25-én, 26-án és 27-én a Dózsa Filmszínházban került színre az Egri csillagok, Szinetár György háromfelvonásos történelmi drámája.
Ez a Dózsa Filmszínház a mai Uránia Mozi.
A plakát így nem csupán egy régi színházi hirdetmény. Közvetlen tárgyi emléke annak az időszaknak, amikor Eger egész kulturális életét áthatotta a négyszázadik évforduló.
Gárdonyi halálának harmincadik évfordulója is 1952-re esett
A jubileum jelentőségét tovább növelte egy másik évforduló.
Gárdonyi Géza 1922-ben halt meg, így 1952-ben halálának harmincadik évfordulójára is emlékeztek.
Az író és az egri vár története ekkorra már elválaszthatatlanul összekapcsolódott. Az Egri csillagok generációk számára tette ismertté Dobó István, Bornemissza Gergely és az egri várvédők történetét.
A város ezért a jubileumi programba Gárdonyi emlékének ápolását is beépítette.
Október 15-én a vár Füles bástyáján felavatták Gárdonyi felújított síremlékét, majd még aznap délután megnyitották az író egykori otthonában a Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot.
A lakást eredeti állapotához igazodva rendezték be. Az író bútorai, könyvtára, íróasztala és személyes tárgyai segítségével olyan emlékhely jött létre, amely máig Eger egyik különleges irodalomtörténeti helyszíne.
A síremlék történetéhez ugyanakkor hozzátartozik a korszak politikája is. Az eredeti fakeresztet és a „Csak a teste!” feliratot 1952-ben eltávolították, helyükre a kor szemléletének megfelelő síremlék került. Az eredeti állapotot csak évtizedekkel később állították helyre.
Háromezer ember Dobó szobránál
A jubileumi rendezvények legfontosabb időszaka október 11. és 17. között következett.
Az ünnepi hét megnyitóján a korabeli adatok szerint mintegy háromezer ember gyűlt össze Dobó István szobránál.
A koszorúzást a várból leadott díszsortűz kísérte, majd fáklyás felvonulás indult a városon keresztül. Este a Dózsa Filmszínházban folytatódott a program, ahol ünnepi beszédek és kulturális műsor várták a közönséget.
A következő napokban egymást követték az előadások, történelmi rendezvények és kulturális események.
Október 16-án a Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese lépett fel a Dózsa Filmszínházban, miközben megkezdődött a Magyar Történelmi Társulat egri vándorgyűlése is. Történészek tartottak előadásokat az ostromról, Dobó István szerepéről és a XVI. századi Magyarországról.
Az évfordulóra több történeti kiadvány is készült. Megjelent többek között az Eger vár védelme 1552-ben című munka, valamint az Eger 1552–1952 című képes kiadvány.
Egy 1952-es emlék, amely ma is ott van a vár kapujánál
A jubileumi hét utolsó napján olyan alkotást avattak fel, amelyet ma is lát mindenki, aki belép az egri várba.
A vár bejárati kapuja mellett helyezték el Tar István és Illés Gyula bronz domborművét.
A csatajelenetet ábrázoló alkotás az egri várvédők küzdelmét örökíti meg. Katonák és asszonyok jelennek meg rajta a várért folyó harcban.
A dombormű tehát nem egyszerűen történelmi témájú műalkotás: maga is történelmi dokumentum. Az 1552-es ostrom emlékére készült, de egyben az 1952-es Eger gondolkodását és emlékezetpolitikáját is őrzi.
Aki ma elsétál mellette, egy olyan tárgyat lát, amely már több mint hetven éve része az egri vár képének.
Az évforduló Eger városképét is megörökítette
1952-ből szerencsére fényképfelvételek is fennmaradtak Egerről.
A Nemzeti Archívumban található Gink Károly egyik különösen érdekes sorozata, amelyet 1952. július 1-jén készített a jubileumát ünneplő városban. Az egyik felvételen népviseletbe öltözött asszonyok láthatók hagyományos egri puttonnyal.
Ugyanekkor készült felvétel az egri autóbusz-állomásról is, ahol Ikarus 30-as autóbuszok várakoztak. A korabeli kép azért is különleges, mert egyszerre dokumentálja az ötvenes évek Egerét és a négyszázadik évforduló időszakát.
A Fortepan gyűjteményében szintén találunk 1952-ben készült egri fényképeket. Megmaradt többek között a minaret Knézich Károly utca felőli látványa, a Kossuth Lajos utca és a ferences templom képe, valamint a városi strand egykori állapota.
Ezek a fotók együtt már szinte egy 1952-es egri városi sétát rajzolnak ki.
A jubileum egyik legfontosabb öröksége maga a vár lett
Mai szemmel talán ez az 1952-es ünnepségsorozat legérdekesebb része.
A politikai rendszer a saját ideológiai céljaira is felhasználta az egri várvédők történetét. A korabeli ünnepi beszédekben és sajtócikkekben ezért olyan megfogalmazásokkal is találkozhatunk, amelyek elsősorban az ötvenes évek világáról árulkodnak.
Ugyanakkor a jubileum hatására pénz, figyelem és szakmai munka irányult az egri várra.
Megindultak vagy felgyorsultak helyreállítási munkák, történészek kutatták az ostromot, kiadványok jelentek meg, kulturális rendezvények születtek, megnyílt a Gárdonyi-emlékmúzeum, és újra országos érdeklődés fordult Eger felé.
Néhány évvel később, 1958-ban pedig a múzeum is beköltözött a várba.
Ebben az értelemben az 1952-es négyszázadik évforduló nem csupán egy nagy ünnepség volt. Fontos állomás lett abban a folyamatban, amelynek során az egri vár a XX. század második felére ismét Eger egyik legfontosabb történelmi és kulturális központjává vált.
A plakát több mint hetven év után is mesél
A fennmaradt Egri csillagok-plakáton jól láthatók az eltelt évtizedek nyomai. Meggyűrődött, helyenként szakadt, megsárgult a papír, de a hatalmas kék betűk még mindig uralják a felületét.
És éppen ettől különleges.
Nem egy utólag készített jubileumi kiadványt látunk, hanem egy olyan tárgyat, amely 1952 nyarán valóban ott hirdette Egerben az előadásokat.
A plakát mögött pedig egy egész korszak bontakozik ki: az ünnepi díszbe öltöző város, a várban folyó munkák, a próbáló színjátszók, az érkező látogatók, a történészek tanácskozása, Gárdonyi házának megnyitása és az egri várvédők négyszáz évvel korábbi győzelmének emlékezete.
1952-ben négyszáz éves volt az egri diadal.
2026-ban már 474 év választ el bennünket az ostromtól, és 74 év az akkori jubileumtól. Az 1952-es ünnepség maga is Eger történelmének részévé vált.
Kapcsolódó írásaink
A Minden, ami Eger oldalán korábban részletesen foglalkoztunk a Dobó István tér történetével és épületeivel, valamint régi egri fényképeken keresztül is felidéztük a város XX. századi arcát. Külön írásunk mutatja be a vár alatti Dobó István utca történetét, és a régi Eger mindennapjait felidéző visszaemlékezések között a vár környékének ötvenes évekbeli élete is megjelenik.
Források
Minden, ami Eger – Dobó István tér elnevezése és története
Minden, ami Eger – Dobó István utca a vár alatt
Minden, ami Eger – Gyerekkorunk az egri várban
Minden, ami Eger – Eger, a legendák városa
Magyar Nemzeti Levéltár – Az egri vár megvédésének centenáris ünnepsége
Nemzeti Archívum – Eger város centenáriuma, 1952. július 1. – Gink Károly felvétele
Gárdonyi Géza Emlékház – az 1952-es megnyitás története
Fortepan/Wikimedia Commons – 1952-ben készült egri fényképek
Köztérkép – Eger vár védői, az 1952-ben felállított dombormű
Országos Széchényi Könyvtár – Az Egri csillagok 1952-es színpadi feldolgozása
Korabeli sajtóforrás: Huba László: Országra szóló ünnepségekkel készül Eger a 400 éves jubileumra. Kis Újság, 1952. július 13.
Borítókép. Nemzeti Archívum | Évforduló - Eger város centenáriuma