Egernek vannak olyan részei, amelyek mellett sokan nap mint nap elhaladnak, mégis kevesebbet tudunk róluk, mint a belváros legismertebb utcáiról. Ilyen a Kőporos is. Az Ostoros felé vezető út mentén sorakozó régi pincék, présházak és tufába vájt járatok egy olyan Eger emlékét őrzik, amelyben a szőlőművelés és a borászat nem idegenforgalmi látványosság, hanem a mindennapi élet része volt.
Nem egyszerűen egy út Eger szélén
A Kőporos ma Eger délkeleti részének sajátos átmeneti területe. Ha a város felől Ostoros irányába indulunk, fokozatosan magunk mögött hagyjuk a sűrűbb városi beépítést. A domboldalak közelebb húzódnak az úthoz, megjelennek a sziklafalak, a régi pincebejáratok, présházak és borászati épületek.
Aki csak áthalad itt, könnyen egy egyszerű külvárosi útszakasznak látja. Pedig a táj kialakulását évszázadokon át alapvetően a szőlő határozta meg.
Eger régi városszerkezete ugyanis nem ért véget a házak utolsó soránál. A települést szőlők, kertek, dűlők és pincecsoportok vették körül. A város lakóinak jelentős része valamilyen módon kapcsolódott a szőlőhöz és a borhoz, ezért a szőlőhegyek közelében kialakuló pincevilág Eger gazdasági életének szerves része lett.
A Kőporos ennek az egykori pinceövnek az egyik ma is jól felismerhető darabja.
Eger városa alatt és körül pincék százai húzódtak
Az egri pincekultúra különlegességét nagyrészt a környék földtani adottságai teremtették meg. A könnyen faragható vulkáni eredetű tufába hosszú pinceágakat lehetett kialakítani. A föld alatti járatok viszonylag állandó hőmérséklete különösen kedvezett a bor tárolásának és érlelésének.
A pincék ezért Egerben szinte mindenütt jelen voltak.
Pincék húzódtak a belvárosi házak alatt, de jelentős pincecsoportok alakultak ki a Verőszalában, az Árnyékszalában, a Kisvölgy környékén, a Tündérparton, a Tetemváron, a Farkasvölgyben és más városrészekben is.
A város peremén pedig különálló pincevilágok jöttek létre.
Ezek közé tartozott a Szépasszony-völgy, Tihamér, Kőlyuk és a Kőporos.
A Kőporos tehát nem véletlenszerűen kialakult néhány pince együttese. Eger egykori szőlő- és pincegazdálkodásának nagyobb rendszeréhez tartozott.
A kőpor adhatta a terület nevét
Maga a Kőporos név is őrzi a táj régi használatának emlékét.
A terület Nagy- és Kiskőporos elnevezését a kutatások azzal a kőporral hozzák kapcsolatba, amelyet ezen a vidéken bányásztak, és egykor többek között edények tisztítására használtak.
A ma ismert kőporosi pincecsoport kialakulását a 19. század második felére teszik.
Ez az időszak Eger szőlőkultúrájában is jelentős volt. A város körüli dombokon hatalmas szőlőterületek feküdtek, a pincék pedig nemcsak a kész bor tárolására szolgáltak. Sok helyen a pince előtt présház állt, ahol a szőlő feldolgozásának egy része is történt.
Így alakult ki az a jellegzetes tájkép, amelynek maradványait ma is láthatjuk a Kőporoson: a domboldalba simuló építmények mögött mélyen a hegy gyomrába vezető pincejáratok húzódnak.
A régi Kőporos egészen másképpen nézett ki
A Minden, ami Eger oldalán 2026 szeptemberében már felidéztük a Kőporos régi pincevilágát egy különleges, 1972-ben készült fénykép segítségével.
Az archív felvételen még behavazott, egyszerű út vezetett a pincék között. A domboldalból egymás után nyíltak a pincebejáratok, fölöttük fák és bokrok álltak. A mai közlekedési út és a városiasabb környezet helyett sokkal inkább egy szőlőhegyi pinceút hangulata uralta a tájat.
A régi fénykép egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a Kőporos eredetileg nem látványosság volt.
Dolgoztak itt.
Hordók kerültek a pincékbe, szőlőt hoztak a hegyről, bort fejtettek és tároltak, gazdák jártak ki a pincéikhez. A présház és a pince ugyanúgy hozzátartozott egy szőlősgazda gazdaságához, mint maga a szőlőterület.
Ezért a Kőporos története valójában az egri emberek története is.
A présház mögött kezdődött a föld alatti világ
A régi egri pincék között jelentős különbségek lehettek. A legegyszerűbbeknél szinte közvetlenül a sziklafalban nyílt a pince szája, másutt kisebb-nagyobb présházat építettek elé.
A Kőporoson mindkét világ nyomai felismerhetők.
A föld felett látható épület sokszor csak töredékét mutatja annak, ami mögötte található. A pincejárat mélyen benyúlhat a domb alá, ezért Eger pincevilágának jelentős része az utcáról valójában láthatatlan.
Ez teszi különösen érdekessé a várost: miközben a felszínen barokk házak, lakónegyedek, utak és szőlőhegyek váltják egymást, alattuk és mellettük egy másik, évszázadok során kialakított épített világ húzódik.
A Kőporos értékét hivatalosan is felismerték
A régi pinceegyüttes városképi és helytörténeti jelentősége miatt a Kőporosi pincesor helyi védelem alatt álló együttesként is szerepelt a városi örökségvédelmi nyilvántartásban.
Ennek különös jelentősége van.
Egy pincesornál ugyanis nem feltétlenül egyetlen épület képviseli a legnagyobb értéket. Az egész környezet együtt fontos: a pincebejáratok sora, a présházak, a támfalak, a sziklafalak, a növényzettel benőtt domboldalak és az út vonalvezetése.
Ezek együtt őrzik meg a régi szőlőhegyi táj karakterét.
A Kőporos ráadásul földtani szempontból is figyelemre méltó. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság földtudományi értékeket összegző jegyzékében a Kőporosi pincecsoport önállóan szerepel, mint a kőkultúra és a kőzetbe faragott sziklahelyiségek egyik egri példája.
A város korábban a pincesor rendezésével is foglalkozott
A Kőporos sorsa nemcsak örökségvédelmi kérdésként jelent meg az elmúlt évtizedekben.
Eger városának fejlesztési elképzeléseiben korábban több külső pincesor közterületi rendezése is felmerült. Ezek között külön helyszínként szerepelt a Kőporos, pontosabban az Ostorosi út menti pinceegyüttes.
Ez is mutatja, hogy a terület jóval több egyszerű út menti beépítésnél.
A Kőporos olyan városrész, ahol egyszerre kell számolni a közlekedéssel, a pincék műszaki állapotával, a tájképpel, a történeti értékekkel és azzal, hogy ma is működő borászatok találhatók itt.
A borászat ma sem tűnt el a Kőporosról
Bár a régi gazdálkodási forma sokat változott, a bor ma is jelen van ezen a területen.
A Kőporos út, a Nagykőporos és a Kőporos tér környezetében ma is működnek pincészetek. Az Egri Borvidék jelenlegi borászati jegyzéke több Kőporoshoz kötődő pincét és borászatot tart számon.
Ez különösen érdekes folytonosság.
A régi pincék egy része elvesztette eredeti szerepét, másokat átalakítottak, ugyanakkor a környék még mindig nem szakadt el attól a tevékenységtől, amely létrehozta.
A Kőporos-tető pedig egészen más perspektívából mutatja meg Egert. A magasabban fekvő területekről kitárul a város panorámája, miközben néhány száz méterrel lejjebb még ott sorakoznak a régi pincebejáratok.
Több mint ötven év változása egyetlen úton
Ha az 1972-es felvételt összehasonlítjuk a Kőporos mai képével, látványos a különbség.
Az egykori egyszerű pinceútból kiépített közlekedési út lett. Megváltozott a környező beépítés, új épületek jelentek meg, a növényzet is átalakult, és Eger városa jóval közelebb került az egykori szőlőhegyi területhez.
Mégsem tűnt el minden.
A sziklafalak és a régi pincebejáratok ma is ugyanott állnak. Egy-egy régi támfal vagy ajtó mögött még mindig ott folytatódik az a föld alatti világ, amelyet generációkkal korábban vájtak ki.
Talán éppen ezért érdekes végigmenni a Kőporoson.
Nem egy szabadtéri múzeumban járunk, hanem egy folyamatosan változó városrészben, amelynek régi és mai rétegei egymás mellett maradtak meg.
Egy kevésbé ismert egri örökség
Eger pincevilágáról legtöbbünknek először a Szépasszony-völgy jut eszébe. Érthető módon, hiszen ez vált a város legismertebb boros helyszínévé.
De Eger pincetörténete ennél sokkal nagyobb.
A Kőporos, Kőlyuk, Tihamér, Verőszala, Árnyékszala, Kisvölgy és a többi régi pincehely együtt mutatja meg igazán, mennyire szorosan összefonódott egykor Eger élete a szőlővel.
A Kőporos különlegessége pedig éppen abban rejlik, hogy még ma is olvasható rajta ez a történet.
Elég lassabban végighaladni az úton, és nemcsak pincéket látunk.
A domboldalba vájt ajtók, a régi kőfalak és présházak mögött ott van egy másik Eger: a szőlőművesek, pincék, hordók és szüretek városa.
Források
Minden, ami Eger – A Kőporos, Eger egyik régi pincevilága
Dobó István Vármúzeum – Egri BORkóstoló: A szőlőművelés öröksége
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – földtudományi értékek jegyzéke
Eger Megyei Jogú Város – a pincesorok közterületi rendezésének terve
Egri Borvidék – A minőséget tartjuk szem előtt, Kőporos-tető
Borítókép: Eger, Kőporos – a Kőporos út mai látképe. Fotóalap: Google Utcakép, 2025. augusztus.