Vajon mivel itatta le Odüsszeusz a küklopszot, és hogy merül fel a szicíliai normann palotaépítészet a feldebrői templom kapcsán? Hogyan végezte be életét a hős Dobó István? És végezetül: hogy jön ide a bor? Tartsanak velünk ezen a nem mindennapi kultúrtörténeti utazáson!
Messziről indítok, de higgyék el, megéri! Tudják, mivel itatta le Homérosz hőse, a leleményes Odüsszeusz a küklopszot, hogy mentse társai életét? Az ókori világ leghíresebb borával, az iszmaroszival, ami annyira édes volt a leírások szerint, hogy csak hússzoros hígításban lehetett élvezni, és akkoriban a görög hajósok bizony tengervízzel higították a boraikat!
„én magam indultam tüstént, kiszemelve tizenkét
legderekabb társat, s bőrtömlőt töltve meg édes
éjszinü borral, amit nekem Euanthész fia nyujtott:
Phoibosz papja, Marón – Phoibosz volt Iszmarosz őre –,
mert megkíméltük feleségét és a fiát s őt,
félve az istentől: Phoibosz lombos ligetében
élt ugyanis.”
Az idézetből (Devecseri Gábor kiváló fordítása) kiderül az is, hogy a bor bizony vörösbor volt, valószínűleg a mediterráneumban ismert szalmaborok iskolapéldája, ahol a szőlőt teljes érettségben leszedték, majd szalmaágyra terítve aszalták a napon, hogy a cukor koncentrálódjon a bogyókban. Később az így kapott mazsolát felöntötték édes borral, majd az újbóli préselés során rendkívül édes és koncentrált bort kaptak.
Ha ismerősnek tűnik a metódus, nem véletlenül. Így készül a passito borok mindegyike Itáliában, amelyek közül kiemelkedik a passito di Pantelleria, mivel a szigetet a görögök után az arabok hódították meg, akik tökélyre fejlesztették a mazsolakészítést. És így készült egykor az egri aszú is (bizony!), azt leszámítva, hogy itt egy természetes folyamat részeként már a tőkén aszalódott a szőlő, szüret előtt.
A görög világ aztán lehanyatlott, bár sokkal később, mint hinnénk, hiszen Bizánc egészen az újkor hajnaláig őrizte vezető szerepét és a görög kultúrát Európában, erről tanúskodik a mai napig az isztambuli Hagia Sophia vagy éppen a szicíliai paloták és katedrálisok.
Apropó, Bizánc! Azt hinnénk, hogy a magyar uralkodók, élükön Szent Istvánnal a római katolikus hit mellett tették le a voksukat, ez azonban szintén nem olyan egyértelmű, legalábbis erről tanúskodik a feldebrői templom, ami eredetileg görög kereszt alaprajzú volt, vagyis centrális elrendezésű, öthajós épület, a közepén nagy kupolával.
Persze a templomot később átépítették, úgyhogy ma már csak az idegenvezető mesél az épület bizánci gyökereiről, illetve az altemplom Árpád-kori freskóiról. Ha pedig ez az alap, legalábbis a közös, kultúrtörténeti alapunk, hiszen mi máson is nyugszik az európai kultúra, mint a görög-zsidó gyökereken, akkor itt az idő, hogy bontsunk egy classicus bikavért mint kései mementóját a már az Árpád-korban ide telepedett szőlőművesek munkájának.
„Jaj úgy élvezem én a strandot!“
Az egri Török Fürdő központi épülete és medencéje – a művészettörténészek egybehangzó véleménye szerint – 1610 és 1617 között épült. Az ottomán fürdőkultúra azonban sokkal régebbi, mint hinnénk! Az Anatóliából kirajzó oszmán-törökök Konstantinápoly meghódításakor nem csupán a lófarkas zászlót tűzték ki a keresztény templomokra, de bizony fejlett közfürdőrendszert is találtak.
Hogyan volt ez lehetséges? Nos, igaz, hogy a Római Birodalom, ahol tökélyre fejlesztették a fürdőt mint intézményt, lehanyatlott 476-ban, de a Keletrómai Birodalom Bizánc néven még 1000 évig fennállt, pont amíg a törökök el nem foglalták.
Tudják hogy nevezték magukat akkoriban a helyiek? Rumi vagyis római. Nem véletlen, hogy az oszmán seregek később rettegett ruméliai hadteste is ezt a nevet őrizte meg, hiszen innen hurcolták el a sereget alkotó janicsárok zömét gyerekkorában. Ha pedig már ott voltak a fürdők, természetesen megőrizték, sőt használni is kezdték őket a derék törökök. Nem is tehettek másként, a Koránban, az iszlám vallás szent könyvében ugyanis ez áll:
„ … Allah vizet bocsát le az égből, és újjáéleszti vele a földet, miután az már meghalt … „ (2. szúra 164).
A víz tehát szent dolog, ami, ugye, nem csoda egy sivatagi kultúrában, ráadásul a napi öt ima előtt kötelező a rituális mosakodás is. Evlija Cselebi, a kor híres török utazója így írt az egri fürdőkről:
Szerző: Ercsey Dániel
Az egri Török Fürdő több mint négyszáz éves öröksége
Az eredeti írás megjelenése óta a Minden, ami Eger blog több alkalommal is foglalkozott az egri Török Fürdő történetével, építészeti értékeivel és különleges gyógyvizével. A 2026-ban megjelent összeállítások számos olyan érdekességet mutattak be, amelyek tovább gazdagítják a város egyik legértékesebb török kori műemlékének történetét.
Az egri Török Fürdő Magyarország azon kevés török kori fürdőépületei közé tartozik, amelyek napjainkban is eredeti rendeltetésüknek megfelelően működnek. Központi medencéje Arnaut pasa idején, 1610 és 1617 között épült, amikor Eger már az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt.
A történelmi medence nyolcszögletű kialakítása, a fölé emelkedő kupola és az épület sajátos térszerkezete ma is a török kori fürdőépítészet világát idézi. A kupola belső felületét mintegy kétszázezer aranyszínű mozaik díszíti, amely a modern helyreállítás egyik leglátványosabb eleme.
A fürdő különlegessége azonban nem csupán az építészeti kialakításában rejlik. A történelmi medencék egy részében a víz természetes forrásokból, közvetlenül a medencefenék alól tör fel. Ez a sajátos természeti adottság évszázadokon keresztül meghatározta a fürdő működését.
A török medence vizének hőmérséklete jellemzően 30–32 Celsius-fok körül alakul. A fürdő gyógyvize radont is tartalmaz, amelynek összetétele és felhasználása különleges helyet biztosít az egri gyógyfürdők között.
A történelmi fürdő a török uralom megszűnése után sem veszítette el jelentőségét. A 18. században az egri püspökök is szerepet vállaltak fejlesztésében. A nagy tükörmedence 1742-ben, a kis tükörmedence pedig 1795-ben készült el. Így a mai fürdőben a török kori, a barokk és a modern építészeti megoldások egymás mellett figyelhetők meg.
A török kori fürdőtől a modern gyógyfürdőig
Eger 1687-es visszafoglalásával a város történetében új korszak kezdődött, de a termálforrások és a fürdőzés hagyománya tovább élt.
A fürdőket az évszázadok során többször átalakították, korszerűsítették és bővítették. A történelmi épületrészek megőrzése mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a gyógyászati és pihenési szolgáltatások.
A Török Fürdő ma hat medencével várja a látogatókat. A történelmi medencék mellett különböző hőmérsékletű gyógy- és élménymedencék, szaunák, gőzfürdő és más wellness-szolgáltatások is rendelkezésre állnak.
A fürdő egyik legnagyobb értéke, hogy nem egyszerűen múzeumként őrzi a múltat. A több mint négyszáz éves falak között ma is ugyanaz a tevékenység zajlik, amelyre az épületet eredetileg létrehozták.
A fürdőzés története Egerben ráadásul a török kornál is régebbre nyúlik vissza. Már a 16. század elejéről ismertek adatok a város fürdőéletéről, a természetes melegvízforrások pedig a későbbi évszázadokban is fontos szerepet játszottak.
A Török Fürdő története így szorosan összekapcsolódik az egri strandfürdő, a Bárány uszoda és a város gyógyturizmusának fejlődésével.
A bizánci örökségtől az egri borvidékig
Eger és környéke történetében különleges módon találkoznak a különböző európai kultúrák emlékei.
A feldebrői Szent Márton-templom altemploma a korai magyar kereszténység egyik legértékesebb építészeti öröksége. Az eredetileg központos elrendezésű templom a keleti, bizánci építészeti hagyományok hatását is mutatja.
Az épületet az Aba nemzetség történetével hozzák kapcsolatba, és a kutatók régóta vizsgálják, milyen szerepet tölthetett be a 11. századi magyar királyság vallási és politikai életében. A templom különleges falképei ma is az Árpád-kori művészet kiemelkedő emlékei.
A bizánci kulturális hatások mellett Eger történetében az oszmán világ is maradandó nyomokat hagyott. A török kori építészeti emlékek közül a minaret és a Török Fürdő a legismertebbek közé tartozik.
Mindeközben az egri szőlőtermesztés és borkészítés hagyománya is évszázadokon keresztül fejlődött. A borvidék történetében a középkori szőlőművelők, az egyházi birtokok, a városi polgárság és a későbbi bortermelő nemzedékek egyaránt fontos szerepet játszottak.
Az egri aszú egykori készítése, a bikavér hagyományának kialakulása és a mai Egri Csillag megszületése mind ugyanannak a hosszú fejlődési folyamatnak a különböző állomásai.
Eger különlegessége éppen abban rejlik, hogy a bor, a víz és a történelem itt nem egymástól független értékek. A város múltjának különböző korszakai egymásra épülve alakították ki azt a kulturális örökséget, amely ma is meghatározza Eger arculatát.
Aki ma ellátogat a feldebrői altemplomba, belép az egri Török Fürdő kupolája alá, majd megkóstol egy pohár egri bort, valójában több mint ezer év történelmével találkozik.
Az ókori görögök borától a Bizánci Birodalmon és az oszmán fürdőkultúrán át vezető történelmi utazás így Egerben és Heves megyében ma is kézzelfogható élménnyé válhat.
Források
Minden, ami Eger – Mi köze van Egernek a Bizánci Birodalomhoz? Vagy éppen a török fürdőkultúrához?
Minden, ami Eger – Az egri Török fürdő egy cseppnyi időutazás a múltba
Minden, ami Eger – Az egri Török Fürdő 8 titka, amit még a helyiek közül is kevesen ismernek
Minden, ami Eger – Eger Török Fürdő, Magyarország egyik legkülönlegesebb török kori gyógyfürdője
Minden, ami Eger – Több mint négyszáz év a vízben – az egri Török Fürdő különleges története
Egri Borvidék – Egri látnivalók borkedvelőknek, Ercsey Dániel írása
Egri Török Fürdő – Hivatalos honlap
Borítókép: Szinok Gábor