1961 őszén már a termelőszövetkezetek szervezték az egri szőlők jelentős részének betakarítását, de a munka még a régi szüretek világát idézte. A fürtöket kézzel szedték, puttonyokban hordták, a termés elszállításához pedig lovas fogatokat is használtak. Bakó Ferenc néprajzkutató ebben az esztendőben örökítette meg a Dobó István Termelőszövetkezet szüretét. A felvétel egy olyan időszak emléke, amikor Eger hagyományos szőlőművelése és az új nagyüzemi gazdálkodás egyszerre volt jelen a város határában.
1961 – amikor átalakult Eger szőlőgazdálkodása
Eger életében a szőlőművelés évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott. A város körüli domboldalakon családok nemzedékei dolgoztak, a szüret pedig minden ősszel a mezőgazdasági év egyik legfontosabb eseményének számított.
Az 1961-es esztendő azonban különleges fordulópontot jelentett.
A mezőgazdaság kollektivizálása ekkor érte el Egerben azt a szakaszt, amikor a korábbi egyéni gazdaságok jelentős részét termelőszövetkezeti keretekbe szervezték. A városban néhány hét alatt négy termelőszövetkezet alakult, miközben a földek rendezése és a közös gazdálkodás megszervezése hosszabb folyamatnak bizonyult.
Az átalakulás különösen érzékenyen érintette a szőlőtermelőket. Eger mezőgazdasági területének jelentős részét szőlőültetvények foglalták el, és a szőlőhöz kapcsolódó munkák sok család megélhetését biztosították.
A közös gazdálkodás bevezetése nem csupán szervezeti változást jelentett. Megváltoztak a földhasználat, a munkaszervezés, a termés értékesítésének és a gazdasági döntéseknek a feltételei is.
A korábbi családi szüretek helyett egyre nagyobb területeken kellett összehangolni a betakarítást.
A Dobó István Termelőszövetkezet szürete
Az 1960-as évek elején a Dobó István Mezőgazdasági Termelőszövetkezet az egri szőlőtermesztés egyik meghatározó szereplője lett.
A szövetkezet működéséről az 1961-es és 1962-es korabeli adatok különösen érdekes képet rajzolnak.
Az 1961-es szüreti előkészületek során a városi tanács már külön foglalkozott a Dobó Termelőszövetkezet munkaerőhelyzetével. A rendelkezésre álló létszámot nem tartották elegendőnek ahhoz, hogy a betakarítás megfelelő ütemben haladjon.
Ezért a szövetkezeti tagok családtagjainak nagyobb arányú bevonását is szükségesnek látták.
A következő évből már pontosabb adataink vannak a gazdaság méreteiről. Az 1962. október 18-án készült korabeli fényképek leírása szerint a Dobó István Termelőszövetkezet 520 hold szőlőterülettel rendelkezett.
Ez megközelítőleg 299 hektárt jelentett.
A szövetkezetben egri leánykát, olasz rizlinget, muskotályt és vörösborszőlőt termesztettek. Az egri leányka szüretét 300 emberrel kezdték meg.
A háromszáz szüretelő jól érzékelteti, milyen hatalmas élőmunka-igénye volt akkoriban a szőlő betakarításának.
A nagy terület ellenére a szüret számos munkafolyamata továbbra is a hagyományos módszerekre épült.
Több mint 1500 hold szőlő termését kellett betakarítani
Az 1961-es egri szüret nagyságáról a korabeli Népújság tudósításaiból is képet kaphatunk.
A város termelőszövetkezeteinek összesen 1579 hold közös művelésű szőlőterület termését kellett leszüretelniük.
Ez mintegy 909 hektárnak felelt meg.
A szüret előtti becslések holdanként átlagosan 17,5 mázsa terméssel számoltak. Ha ezt a teljes területre vetítjük, a várható mennyiség meghaladta a 27 ezer mázsát, vagyis megközelítette a 2760 tonnát.
Fontos azonban, hogy ezek előzetes becslések voltak, nem a ténylegesen betakarított termés végleges adatai.
A városi tanács ezért már augusztus végére szüreti ütemtervek elkészítését írta elő.
A termelőszövetkezeteknek számba kellett venniük a rendelkezésre álló munkaerőt, a szállítóeszközöket, a tárolóedényeket és a feldolgozási lehetőségeket.
A cél az volt, hogy a szüret minél rövidebb idő alatt befejeződjön.
A korabeli tervek húsznapos betakarítási időszakkal számoltak. Ehhez azonban minden munkafolyamatnak pontosan kellett illeszkednie a következőhöz.
Puttonyok, vödrök és lovas szekerek
Az 1961-es szüret idején a gépesítés még nem váltotta fel a hagyományos szőlőbetakarítást.
A szedők kézzel vágták le a fürtöket, amelyeket kisebb edényekbe, gyakran zománcos vödrökbe gyűjtöttek.
A megtelt edényekből a szőlő a puttonyosok segítségével került a nagyobb szüreti kádakba.
A puttonyos munkája különösen megerőltető volt. A nehéz, szőlővel megtöltött edényt a hátán kellett hordania, gyakran meredek domboldalakon és nehezen járható szőlősorok között.
A hagyományos egri munkamegosztásban általában három-hat szedőre jutott egy puttonyos.
A szüretelőcsapat munkájának eredményessége nagyban függött attól, hogy a puttonyosok milyen gyorsan tudták elszállítani a leszedett termést.
A szőlő a gyűjtőedényekből hordókba vagy nagyobb kádakba került, majd lovas szekerekkel, illetve teherautókkal szállították tovább.
Az 1961-es szüreti tervekben még külön nyilvántartották a rendelkezésre álló fogatokat. Ez azt mutatja, hogy a lovas szállítás továbbra is fontos szerepet töltött be az egri mezőgazdaságban.
A szüret tehát már termelőszövetkezeti keretek között zajlott, de a mindennapi munka eszközei és módszerei sok tekintetben a korábbi évtizedeket idézték.
A szüret nemcsak a szőlőben jelentett munkát
A leszedett termés feldolgozása legalább olyan fontos feladat volt, mint maga a betakarítás.
Az 1961-es egri termés jelentős részét az Eger–Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság vette át.
A korabeli adatok szerint a termelőszövetkezetek várható termésének több mint 76 százalékára már a szüret megkezdése előtt értékesítési szerződést kötöttek.
A pincegazdaságnak ezért nagy mennyiségű szőlő fogadására kellett felkészülnie.
A szőlő átvétele, feldolgozása, a must tárolása és a pincék kapacitásának biztosítása összehangolt szervezést követelt.
A termelőszövetkezeteknek saját tárolóedényeikről is gondoskodniuk kellett. Az újonnan megszervezett gazdaságok egy részében a tagok korábban használt edényeit is bevonták a közös munkába.
A hagyományos eszközök tehát a nagyüzemi gazdálkodás első éveiben sem veszítették el jelentőségüket.
A Dobó Termelőszövetkezet és a Szépasszony-völgy
A Dobó István Termelőszövetkezet nem kizárólag a szőlő megtermelésével foglalkozott.
A gazdaság saját bort is készített, és az 1960-as évek elején a Szépasszony-völgyben borozót működtetett.
A korabeli fényképek között fennmaradt a termelőszövetkezet szépasszony-völgyi borozójának felvétele is.
Ez különösen érdekes részlete Eger bortörténetének.
A termelőszövetkezeti rendszer kialakulása ugyanis nem szüntette meg a város hagyományos borkereskedelmi kapcsolatait. A szőlőtermelés mellett a bor készítése és közvetlen értékesítése is szerepet kapott a gazdaságok tevékenységében.
A Szépasszony-völgy már ekkor is Eger egyik legismertebb boros helyszíne volt, ahol a pincék és borozók a város gazdasági és társasági életéhez egyaránt hozzátartoztak.
A Dobó Termelőszövetkezet egykori borozója ennek az időszaknak az egyik kevésbé ismert emléke.
Bakó Ferenc, aki megörökítette az egri szüretet
Az 1961-es szüreti fénykép készítője Bakó Ferenc (1917–1998) néprajzkutató, muzeológus volt.
Bakó Ferenc munkássága szorosan összekapcsolódott Eger és Heves megye néprajzi örökségének feltárásával.
Kutatásainak fontos részét képezte a szőlőművelés, a borkészítés, a pincekultúra és a hagyományos paraszti élet dokumentálása.
Éppen 1961-ben jelent meg az Egri borospincék című munkája, amely a város pincekultúrájának kutatásában is jelentős szerepet töltött be.
Fényképei különösen értékesek, mert olyan munkafolyamatokat és használati eszközöket őriztek meg, amelyek a következő évtizedekben fokozatosan eltűntek a mindennapi gazdálkodásból.
A Dobó István Vármúzeum gyűjteményében fennmaradt, 1961-ben készült szüreti felvétel is ehhez a dokumentációs munkához kapcsolódik.
A fénykép múzeumi nyilvántartási rekordja DIV445175.
A felvétel történeti jelentőségét különösen növeli, hogy éppen a mezőgazdaság átszervezésének egyik meghatározó évében készült.
A régi egri szüretek emlékei
A Minden, ami Eger blogon korábban már több alkalommal bemutattuk az egri szőlőművelés és szüret történetét.
Az 1958-as egri szüretről szóló írásunkban a Tetemvár környékének régi pincéi, présházai és a termést szállító lovas szekerek elevenedtek meg.
Az 1960-as és 1970-es évek szüreti fényképeit bemutató cikkünk pedig részletesen foglalkozott a puttonyosok munkájával, a hagyományos szüreti eszközökkel és a nagy létszámú betakarításokkal.
Az 1962-es Dobó Termelőszövetkezetben készült archív felvételek már a következő esztendő munkáját mutatják. A korabeli képeken a szüretelők vödrökből töltik a szőlőt a puttonyokba, és a termést hordós szekerekhez szállítják.
Ezek a dokumentumok együtt különösen érdekes képet adnak az egri szőlőtermesztés átalakulásáról.
Az 1950-es évek végén még jól megfigyelhető a hagyományos családi gazdálkodás világa, az 1960-as évek elején pedig már a nagyobb termelőszövetkezeti munkacsoportok kerülnek előtérbe.
A változás azonban nem egyik napról a másikra ment végbe.
A régi szüreti eszközök, a kézi munka és a lovas szállítás még hosszú ideig része maradt az egri szőlőhegyek mindennapjainak.
Egy eltűnt világ emléke
Az 1961-es szüret ma már Eger helytörténetének része.
A termelőszövetkezetek megalakulása alapvetően megváltoztatta a város szőlőgazdálkodását, de a szüret továbbra is emberek százainak munkájára épült.
A korabeli dokumentumokból nemcsak a gazdasági adatok ismerhetők meg, hanem a mindennapi munka nehézségei is.
A szőlőt le kellett szedni, a megtelt puttonyokat el kellett hordani, a termést pedig időben el kellett juttatni a feldolgozóhelyekre.
Mindez gyakran hosszú munkanapokat és jelentős fizikai megterhelést jelentett.
Bakó Ferenc 1961-es fényképe ezért nem csupán egy mezőgazdasági esemény emléke.
Egy olyan korszakot idéz fel, amikor Eger szőlőhegyein még a kézi munka határozta meg a szüretet, miközben a város borászata már a nagyüzemi gazdálkodás felé haladt.
A termelőszövetkezeti rendszer azóta megszűnt, a szőlőtermesztés és a borkészítés technológiája pedig jelentősen megváltozott.
Az egri borvidék hagyománya azonban tovább él.
A régi fényképek pedig megőrizték azoknak az embereknek a munkáját, akik a szőlőhegyeken dolgozva hozzájárultak Eger borkultúrájának fennmaradásához.
Források
Dobó István Vármúzeum – Szüret a Dobó Termelőszövetkezetben, 1961, Bakó Ferenc felvétele, DIV445175
Nemzeti Archívum – Mezőgazdasági munka, borászat, szüret Egerben, 1962
Borítókép: Szüret a Dobó Termelőszövetkezetben, Eger, 1961. Fotó: Bakó Ferenc. Dobó István Vármúzeum, DIV445175.