.jpg)
Az októberi szüret Egerben évszázadokon át a mindennapi élet egyik legfontosabb eseménye volt. A várost körülölelő szőlőhegyeken családok, napszámosok és termelőszövetkezeti dolgozók végezték a betakarítást. Hetven évvel ezelőtt, 1956 őszén sem volt ez másként. A szőlőt le kellett szedni, a termést fel kellett dolgozni, a pincékben pedig már az új borra készülődtek. Közben Magyarország történelmének egyik legjelentősebb fordulata közeledett. Egy 1956. október 19-én készült egri fénykép ma már nemcsak a régi szüretek világát, hanem a forradalom előtti utolsó békésnek tűnő napokat is felidézi.
Eger, 1956 októbere – amikor még a szüret volt a legfontosabb
Az ötvenes évek közepén Eger gazdasági és társadalmi életében továbbra is meghatározó szerepet töltött be a szőlőtermesztés. A város körüli domboldalakon évszázadok óta művelték a szőlőt, a bortermelés pedig nemcsak a gazdák megélhetését biztosította, hanem Eger hírnevét is megalapozta.
Az 1956-os ősz azonban már egészen más körülmények között találta a szőlőtermelőket, mint a korábbi évtizedek.
A második világháborút követő politikai és gazdasági átalakulás a mezőgazdaságot is alapvetően érintette. A földosztás, majd a termelőszövetkezetek szervezése megváltoztatta a hagyományos gazdálkodási viszonyokat. A magántulajdonban művelt szőlők mellett megjelentek a közös gazdaságok, amelyekben a munkát szervezett keretek között végezték.
A szőlőművelés évszázados gyakorlata ugyanakkor nem tűnt el. A tőkék gondozása, a metszés, a kötözés, a kapálás és az őszi betakarítás továbbra is jelentős emberi munkát igényelt.
A szüret időpontját elsősorban a szőlő érettsége és az időjárás határozta meg. A gazdák számára minden elvesztegetett nap kockázatot jelenthetett, különösen akkor, ha az őszi esők vagy a korai hidegek veszélyeztették a termést.
A szőlőhegyek világa az ötvenes években
Az akkori egri szüret sok tekintetben még a korábbi nemzedékek hagyományait követte.
A szőlőt kézzel szedték, a fürtöket vödrökbe és más gyűjtőedényekbe helyezték. A puttonyosok feladata volt, hogy a leszedett termést a sorok közül a gyűjtőhelyre hordják. A megtöltött puttony komoly súlyt jelentett, ezért ez a munka különösen nagy fizikai erőfeszítést igényelt.
A hagyományos munkamegosztás szerint a szedést gyakran asszonyok végezték, míg a férfiak a puttonyozásban és a szállításban vállaltak nagyobb szerepet. A munkában azonban a helyi körülményektől függően szinte mindenki részt vehetett.
A leszedett szőlőt kádakba gyűjtötték, majd szekerekkel vagy más szállítóeszközökkel vitték tovább a feldolgozás helyére.
A gépesítés ekkor még nem váltotta fel a szőlőhegyeken dolgozó emberek tömegét. A betakarítás sikere nagyrészt a rendelkezésre álló munkaerőtől és a szüret megszervezésétől függött.
A Dobó István Vármúzeum gyűjteményében Bakó Ferenc 1956-ban készített egri fényképe is megőrizte a hagyományos munkafolyamat egyik részletét: a leszedett szőlőt éppen vederből öntik a puttonyba.
Ez a felvétel jól mutatja, hogy a régi eszközök és munkamódszerek még az ötvenes évek közepén is hozzátartoztak az egri szőlőművelés mindennapjaihoz.
A termelőszövetkezetek és az egri szőlőművelés
Az ötvenes évek mezőgazdaságának egyik legjelentősebb változását a termelőszövetkezetek létrehozása jelentette.
A kollektivizálás első hullámai során a paraszti gazdaságokat erős politikai és gazdasági nyomás érte. A közös gazdálkodás megszervezése azonban nem ment zökkenőmentesen, és a termelőszövetkezetek helyzete az évtized folyamán többször is változott.
Egerben az 1956-os szüreti fényképek egyik fontos szereplője a Balázs Ignác Termelőszövetkezet volt.
A gazdaság dolgozói ugyanúgy részt vettek a szőlő betakarításában, mint a magángazdák. A különbség elsősorban a munkaszervezésben és a gazdálkodás kereteiben jelentkezett.
A szüret azonban mindkét esetben emberek sokaságát mozgatta meg.
Az őszi munkák idején a szőlőhegyeken nemcsak a termés mennyisége volt fontos. A betakarításnak közösségi oldala is volt: a közösen végzett munka, a rövid pihenők, a beszélgetések és az étkezések mind hozzátartoztak a szüreti napokhoz.
Egy október 19-i pillanat, amely megmaradt az utókornak
A Nemzeti Archívum különleges fényképet őriz 1956. október 19-ről.
Vadas Ernő fotóriporter felvételén az egri Balázs Ignác Termelőszövetkezet dolgozói láthatók szüreti pihenő közben.
A fekete-fehér képen kendős asszonyok és kalapos férfiak ülnek egymás társaságában. A csoport tagjai beszélgetnek, mosolyognak, néhányan a fényképezőgép felé fordulnak. Előttük faedények és a pihenőhöz kapcsolódó tárgyak láthatók.
A háttérben az őszi táj húzódik, a jelenetet faágak keretezik.
A fénykép nem ünnepséget vagy hivatalos eseményt örökített meg. Egy hétköznapi szüreti munkanap rövid szünetét láthatjuk rajta.
Éppen ettől különleges.
A képen szereplő emberek neveit, személyes történeteit és későbbi sorsát a fénykép önmagában nem árulja el. Azt azonban pontosan tudjuk, hogy a felvétel négy nappal a magyar forradalom kitörése előtt készült.
Ez a történelmi közelség egészen más jelentést ad az egyszerű életképnek.
Négy nappal később megváltozott az ország
1956 októberében Magyarországon egyre erősödött a politikai elégedetlenség. A Rákosi-korszak diktatúrája, a gazdasági nehézségek, a mezőgazdaság erőszakos átalakítása és a társadalmi szabadság hiánya mind hozzájárultak a feszültségek növekedéséhez.
Október 23-án a budapesti tüntetésekből országos forradalom bontakozott ki.
Az események hamarosan Egerbe és Heves megye más településeire is eljutottak.
A forradalom helyi történetében a következő napok különösen fontosak voltak. A lakosság politikai változásokat követelt, a korábbi hatalmi szervek tekintélye megrendült, és megkezdődött az új helyi képviseleti szervek kialakulása.
A változások a mezőgazdaságot is érintették. Országszerte számos termelőszövetkezet működése került válságba, több közös gazdaság felbomlott, és sok gazda a korábbi önálló gazdálkodás visszaállítását remélte.
Az 1956-os forradalom tehát nemcsak a városok politikai életére, hanem a vidéki társadalomra is jelentős hatást gyakorolt.
Az október 19-i egri szüreti fénykép azonban még az ezt megelőző hétköznapokat mutatja.
Azt a pillanatot, amikor a szőlőben dolgozó emberek számára a napi munka befejezése jelentette a legközvetlenebb feladatot.
A régi egri szüretek emlékezete
A szüreti hagyományok nem értek véget az ötvenes évekkel. Az 1960-as és 1970-es években is emberek százai dolgoztak az egri szőlőkben, bár a mezőgazdaság szervezete és technológiája fokozatosan átalakult.
A későbbi évtizedekben egyre nagyobb szerepet kaptak a teherautók, a nagyüzemi feldolgozás és a korszerűbb mezőgazdasági gépek. A szőlő kézi szedése és a puttonyosok munkája azonban még hosszú ideig megmaradt.
A Minden, ami Eger korábbi, „Amikor még puttonyosok járták az egri szőlőket” című összeállítása az 1960-as és 1970-es évek archív felvételein keresztül már bemutatta ezt a világot.
Az 1956-os szüret története ennek az időszaknak egy korábbi fejezetét tárja elénk.
A két korszak között nemcsak a szőlőművelés módszereiben, hanem a gazdasági és társadalmi viszonyokban is jelentős változások történtek.
Az 1956-os forradalom után a mezőgazdaság átszervezése újabb fordulatot vett, majd az évtized végén ismét felgyorsult a termelőszövetkezetek szervezése. Az 1960-as évekre az egri szőlőtermesztésben is meghatározóvá vált a nagyüzemi gazdálkodás.
A régi szüretek emberi oldala azonban sokáig változatlan maradt.
Hetven év távlatából
Az 1956. október 19-i fényképet ma már egészen más szemmel nézzük, mint ahogyan készítése idején tekinthettek rá.
A szüretelő emberek számára ez egy munkanap volt a sok közül. A fényképész számára pedig egy megörökítésre érdemes életkép.
Hetven évvel később azonban már tudjuk, hogy Magyarország történelmének egyik legfontosabb eseménye előtt készült.
A felvétel nem mondja el, hogy a rajta szereplők miként élték át a forradalmat. Nem tudjuk, közülük ki vett részt az egri eseményekben, kit hogyan érintettek a következő hetek, vagy miként alakult későbbi életük.
Éppen ezért nem is szabad olyan történeteket tulajdonítani nekik, amelyekre nincs bizonyíték.
A fénykép valódi értéke abban rejlik, hogy megőrzött egy hiteles pillanatot Eger múltjából.
Egy olyan korszakból, amikor a szőlőművelés még emberek sokaságának adott munkát, a szüret pedig a város és környéke mindennapi életének meghatározó része volt.
A történelem nagy eseményei mellett ezekre a hétköznapi pillanatokra is érdemes emlékeznünk.
Mert Eger múltját nemcsak a vár falai, a történelmi események és a híres személyiségek alakították, hanem azok az emberek is, akik évről évre megművelték a szőlőhegyeket, leszedték a termést, és munkájukkal továbbvitték a város évszázados borkultúráját.
Az 1956-os egri szüret egyik fennmaradt pillanata ma is rájuk emlékeztet.
Források
Minden, ami Eger – Egri BORkóstoló: évszázadok szőlő- és borkultúrája költözik a Dobó-bástyába
Nemzeti Archívum – Gazdaság, Balázs Ignác TSZ: Pihenő szüret közben, 1956. október 19.
Egri Történeti Ismerettár – Az 1956-os forradalom Egerben és Heves megyében
Borítókép: A vederbe szedett szőlőt puttonyba öntik. Eger, 1956. Fotó: Bakó Ferenc / Dobó István Vármúzeum Fotóadattára.