Három lovas, egy drámai küzdelem és több mint fél évszázadnyi várostörténet. Kisfaludi Strobl Zsigmond monumentális bronzalkotása Eger egyik legismertebb köztéri szobra, amely nemcsak az 1552-es várvédelem hőseire emlékeztet, hanem a város változó arculatának is tanúja. A Végvári vitézek szoborcsoport története különösen érdekes: az első tervektől több évtized telt el a megvalósulásig, majd közel ötven év után az alkotásnak a megszokott helyétől is búcsúznia kellett.
Egy pillanatba sűrített történelmi küzdelem
Eger belvárosában, a Dobó tér közelében különleges jelenet tárul a járókelők elé. A lovak ágaskodnak, a kardok magasba lendülnek, a harcosok egymásnak feszülnek. A bronzba öntött alakok mozdulatai olyan erőteljesek, mintha a csata egyetlen pillanatra megállt volna.
A Végvári vitézek című szoborcsoport a magyar és török lovasok küzdelmét jeleníti meg. A kompozíció középpontjában egy lováról lezuhanó török harcos látható, miközben a magyar végvári katonák folytatják a küzdelmet.
Az alkotás nem egy konkrét, név szerint ismert történelmi személyiségnek állít emléket. Sokkal inkább annak a hősi helytállásnak, amely Eger nevét 1552-ben egész Európában ismertté tette.
A szobrász nem nyugodt, ünnepélyes emlékművet készített. A küzdelem lendületét, a harcosok elszántságát és a lovak erejét kívánta megmutatni. A különböző irányba mozduló alakok miatt a szoborcsoport minden oldalról más látványt nyújt.
Különösen érdekesek a lovak anatómiai részletei, a harcosok testtartásai és a fegyverek elhelyezése. Az egymásba kapcsolódó alakok ellenére a jelenet áttekinthető marad.
Egy alkotás, amelyre évtizedeket kellett várni
A szoborcsoport története jóval korábban kezdődött, mint ahogyan azt sokan gondolnák.
Kisfaludi Strobl Zsigmond már 1930-ban elkészítette a végvári lovasok küzdelmét ábrázoló kompozíció tervét. Az elképzelés azonban hosszú ideig nem valósulhatott meg.
A művész ekkor már ismert szobrásznak számított. Az 1884-ben született alkotó a magyar szobrászat egyik jelentős huszadik századi képviselője lett, akinek munkásságában a portrék, az emlékművek és a monumentális köztéri alkotások egyaránt fontos szerepet kaptak.
Külön érdekesség, hogy Kisfaludi Strobl Zsigmond Stróbl Alajos tanítványa volt. Ez Eger szempontjából különösen figyelemre méltó kapcsolat, hiszen mestere készítette a Dobó téren 1907-ben felavatott Dobó István-szoborcsoportot.
Így a város főterén hosszú időn keresztül egymás közelében állt a mester és tanítványa két jelentős alkotása.
Míg Stróbl Alajos Dobó István alakján keresztül a várvédelem vezetőjének állított emléket, addig Kisfaludi Strobl Zsigmond a harc közvetlen, mozgalmas pillanatát örökítette meg.
A két művész eltérő megközelítése különösen érdekessé tette a Dobó tér szobrászati örökségét.
1967. szeptember 29. – ünnepélyes avatás a Dobó téren
A Végvári vitézek szoborcsoportot végül 1967. szeptember 29-én avatták fel Egerben, a Dobó téren, a Városháza előtt.
Az ünnepséget a fegyveres erők napján rendezték meg. A korabeli beszámolók szerint több ezer érdeklődő gyűlt össze, és az eseményen maga az alkotó, Kisfaludi Strobl Zsigmond is jelen volt.
A szoboravatáshoz katonai ünnepség is kapcsolódott. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola növendékei esküt tettek, az ünnepi beszédek pedig az egri várvédők helytállását és a magyar történelem katonai hagyományait idézték fel.
A szoborcsoport felállítása különleges eseménynek számított a város életében.
Az alkotás mintegy nyolc méter hosszú és négy méter magas, így már méreteivel is meghatározta környezetét. A rusztikusan megmunkált kőtalapzat fölött a bronzalakok valósággal életre keltették a végvári harcok világát.
Az 1967-es avatásról értékes fényképfelvételek is fennmaradtak. A Nemzeti Archívum gyűjteményében megtalálható Kunkovács László felvétele, amely az ünnepséget örökítette meg. A fénykép az MTI/MTVA archívumának része, eredeti azonosítója AC_END196709290008.
Ez a dokumentum ma már nemcsak a szobor történetéhez, hanem az 1960-as évek Egerének megismeréséhez is fontos forrás.
Közel ötven évig a Dobó tér meghatározó látványossága volt
A szoborcsoport hamar Eger egyik legismertebb köztéri alkotásává vált.
A Városháza előtt álló lovasok generációk számára jelentették a Dobó tér megszokott látványát. A turisták fényképezték, a gyermekek körülötte játszottak, az egriek pedig természetesnek vették, hogy a főtérhez a két monumentális szoborcsoport egyaránt hozzátartozik.
Régi képeslapokon és városfotókon gyakran együtt jelenik meg a Minorita templom, a Városháza, Dobó István emlékműve és a végvári lovasok kompozíciója.
A Bródy Sándor Könyvtár helyismereti gyűjteményének digitalizált képeslapjai is őrzik ezt a korszakot. Az 1968-as, 1981-es, 1983-as és 1985-ös felvételek különböző nézőpontokból mutatják be a szobrot eredeti környezetében.
A Minden, ami Eger blog már 2014 augusztusában, a Dobó István tér elnevezését és történetét bemutató írásában foglalkozott a szoborkompozíció múltjával. A bejegyzés külön kitért az 1930-ban megszületett tervekre, az 1967-es felállításra és az akkor már zajló áthelyezési vitára.
Egy 2025-ben megjelent, régi Dobó teret bemutató írásunk szintén felidézte azt az időszakot, amikor a Városháza előtt még a végvári harcosok álltak.
A régi felvételek ma már egy olyan városképet őriznek, amelyet a fiatalabb nemzedékek személyesen nem ismerhettek meg.
A költözés, amely megosztotta az egrieket
A 2010-es évek elején Eger belvárosának nagyszabású megújítása új fejezetet nyitott a szoborcsoport történetében.
A Dobó tér rehabilitációjának előkészítése során felmerült, hogy a Végvári vitézeket másik helyszínre kellene áthelyezni.
A szakértői álláspont szerint a monumentális lovas kompozíció mérete és elhelyezkedése kedvezőtlenül befolyásolta a főtér térbeli arányait. A szobor részben takarta a Városháza homlokzatát, és a Dobó István-emlékmű központi szerepét is gyengítette.
Az önkormányzat 2011 novemberében döntött az áthelyezésről.
A terv azonban komoly vitát váltott ki.
Sokan ragaszkodtak a régi helyszínhez, hiszen a szoborcsoport közel fél évszázad alatt összeforrt a Dobó térrel. Civil kezdeményezésre aláírásgyűjtés is indult azért, hogy az alkotás maradhasson eredeti helyén.
A tiltakozás egyik különleges eseménye 2013 októberében történt. Ismeretlenek vékony selyempapírral burkolták be a szoborcsoport egyik lovas alakját. A szokatlan akcióról országos híradások is beszámoltak.
A vita jól mutatta, hogy egy köztéri alkotás értékét nem kizárólag művészeti szempontok határozzák meg.
Az egriek számára a Végvári vitézek egyben személyes emlékek, találkozások és régi városi élmények helyszíne is volt.
Restaurálás és új otthon a Szúnyog köz helyén
A szoborcsoportot 2014 februárjában elszállították a Dobó térről.
A bronzalakok restaurálása során kijavították az évtizedek alatt keletkezett sérüléseket, megtisztították a felületeket, és gondoskodtak az alkotás megfelelő védelméről.
A munkálatokban Böjte Horváth István szobrász és Schütz Zoltán restaurátorművész vett részt.
A felújított alkotás számára végül az egykori Szúnyog köz területén kialakított új közterületet választották.
A három, egyenként mintegy két és fél tonnás szoborelemet 2015 júniusában helyezték el az új talapzaton. Az ünnepélyes avatásra 2015. szeptember 9-én került sor.
A közterület a Végvári vitézek tere nevet kapta.
A helyszín kialakítása a belvárosi rehabilitáció része volt. A korábbi városi terület új burkolatot, rendezett környezetet és az Eger-patakhoz vezető lépcsősort kapott.
A költözéssel a szoborcsoport új szerephez jutott. A Dobó tér egyik meghatározó eleme helyett egy önálló, róla elnevezett tér központi alkotása lett.
Egy új tér, amely összeköti Eger múltját és jelenét
A Végvári vitézek tere ma a történelmi belváros egyik érdekes megállóhelye.
A Dobó tér közvetlen közelében, az Eger-patak mellett található, így könnyen beilleszthető egy belvárosi sétába.
A szoborcsoport új elhelyezése lehetőséget teremt arra, hogy a látogatók közelebbről, több oldalról is megfigyeljék az alkotást.
Érdemes körbejárni, mert a kompozíció minden nézőpontból más részletet mutat meg. Az egyik oldalról a magyar harcosok lendülete, máshonnan a lezuhanó lovas és a küzdelem drámaisága kerül előtérbe.
A lovak izomzata, a harcosok ruházata, a fegyverek és az egymásba fonódó mozdulatok mind a szobrász gondos munkájáról tanúskodnak.
A tér kialakítása révén az alkotás környezete is más lett, mint a régi Dobó téren. A történelmi belváros épületei, a patak közelsége és a rendezett közterület együtt adják meg a hely mai hangulatát.
A Minden, ami Eger 2026 szeptemberében, a város szabadtéri művészeti örökségét bemutató cikkében ismét foglalkozott a szoborcsoporttal. A bejegyzés arra is emlékeztetett, hogy az alkotás régi helyére történő visszahelyezése 2024-ben újra felmerült.
Ez is bizonyítja, hogy a szobor helyének kérdése hosszú idő elteltével sem vált teljesen közömbössé az egriek számára.
Mit mesél a szobor az 1552-es egri várvédelemről?
A Végvári vitézek szoborcsoport jelentősége természetesen túlmutat saját történetén.
Az 1552-es egri ostrom a magyar történelem egyik legismertebb katonai eseménye.
Dobó István várkapitány vezetésével a vár védői a jelentős túlerőben lévő oszmán sereggel szemben tartották meg az erődítményt.
A több héten át tartó küzdelemben katonák, polgárok és asszonyok egyaránt részt vettek. A várvédők helytállása később a magyar történelmi emlékezet egyik meghatározó eseményévé vált.
Az egri győzelem történetét Tinódi Lantos Sebestyén énekei és Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye is továbbörökítette.
Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása ehhez az emlékezeti hagyományhoz kapcsolódik.
A szobor nem az ostrom teljes történetét akarja elmesélni, hanem a végvári küzdelmek egyik jellegzetes pillanatát emeli ki.
A lovasok összecsapása, a magasba lendülő fegyverek és az eleső ellenfél alakja a végvári harcok veszélyét, erejét és drámaiságát érzékelteti.
A bronzkompozíció így a történelem és a művészet találkozásának különleges egri példája.
Két szobrász, két emlékmű, ugyanaz a történelmi örökség
Eger köztéri szobrainak történetében különleges helyet foglal el Stróbl Alajos és Kisfaludi Strobl Zsigmond kapcsolata.
A Dobó István-szoborcsoportot 1907. augusztus 18-án avatták fel. A mű középpontjában a kivont karddal álló várkapitány látható, mellette Mekcsey István és egy követ hajító egri asszony alakjával.
Hatvan évvel később, 1967-ben a tanítvány, Kisfaludi Strobl Zsigmond műve is helyet kapott ugyanazon a téren.
A két alkotás együtt különleges történelmi és művészeti együttest alkotott.
Az egyik a várvédelem vezetőit és hőseit jelenítette meg, a másik magát a harcot.
Bár ma már külön téren állnak, a két mű továbbra is ugyanannak az egri történelmi örökségnek a része.
Aki a Dobó térről átsétál a Végvári vitézek terére, tulajdonképpen a magyar köztéri szobrászat két jelentős alkotójának munkájával ismerkedhet meg.
Őszi színek között a végvári lovasok
Az őszi hónapok különösen szép környezetet teremtenek a szoborcsoport körül.
A vörösbe és rozsdabarnába forduló falevelek látványos keretet adnak a sötét bronzalakoknak. A napfény kiemeli a lovak és harcosok részleteit, miközben az őszi lomb színei egészen más hangulatot kölcsönöznek a történelmi jelenetnek.
A fényképezés szempontjából is érdekes helyszín: a különböző napszakok, a fények iránya és a környező fák évszakonként változó színei mindig új lehetőséget kínálnak.
A mostani felvételen a vöröslő őszi levelek között jelennek meg a küzdő lovasok. A természet nyugalma és a bronzba öntött csata mozgalmassága különleges ellentétet alkot.
A kép egyben arra is emlékeztet, hogy Eger történelmi emlékei nem kizárólag múzeumokban és kiállítótermekben találhatók meg.
Ott vannak a város terein, utcáin, mindennapi környezetünkben is.
Több mint egy köztéri szobor
A Végvári vitézek szoborcsoport ma már két különböző egri korszak emlékét is őrzi.
Az egyik az 1552-es várvédelem története, amelyet a bronzalakok megjelenítenek.
A másik a huszadik és huszonegyedik század Egerének várostörténete: az 1967-es ünnepélyes avatás, a Dobó téren eltöltött évtizedek, a régi képeslapok világa, az áthelyezés körüli viták és a 2015-ben kialakított új közterület.
Kevés egri köztéri alkotás története kapcsolódik ennyire szorosan a város változó arculatához.
A szoborcsoport ugyan már nem a régi helyén áll, de továbbra is Eger egyik legfontosabb történelmi és művészeti emléke.
A végvári lovasok küzdelme bronzba merevedett, történetük azonban ma is része a város életének.
Források
Minden, ami Eger – Dobó István tér elnevezés és története – fotók (2014)
Minden, ami Eger – Dobó István tér, amikor még ,,, (2025)
Minden, ami Eger – Piacból Eger főtere – így változott a Dobó tér az évszázadok során
Nemzeti Archívum – A Végvári harcok – Törökverő szoborcsoport avatása Egerben, 1967. szeptember 29.
Bródy Sándor Könyvtár – Eger, Végvári vitézek szoborcsoport, 1968-as képeslap
Bródy Sándor Könyvtár – Eger, Végvári vitézek szoborcsoport, 1983-as képeslap
Egri Magazin – A belváros megújulása, 2015. október
Köztérkép – Végvári harcok – Törökverő
Borítókép: A Végvári vitézek szoborcsoport Egerben, őszi lombok között. Fotó: Szinok Gábor.