Egerből indult, a magyar filmművészet egyik legnagyobb alakjává vált, és olyan világhírű operatőrök mestere lett, mint Zsigmond Vilmos, Kovács László és Koltai Lajos. Illés György kétszeres Kossuth-díjas operatőr, a magyar operatőrképzés megteremtője 1914. november 2-án született. A magyar film történetének meghatározó személyisége több mint száz alkotásban dolgozott, és ötven éven keresztül tanította a következő nemzedékeket. A 2026-os esztendő kettős évfordulót jelent: születésének 112., halálának 20. évfordulóján életútját, filmjeit és egri emlékezetét idézzük fel.
Az egri kisfiú, akit elvarázsolt a mozi világa
Illés György 1914. november 2-án született Egerben, egy háromgyermekes családban. Édesapja úri szabóként dolgozott, a fiatal György pedig már gyermekkorában különleges érdeklődést mutatott a mozgóképek iránt. Abban az időben a mozi még egészen más élményt jelentett, mint napjainkban. A némafilmek világában a történeteket a színészek mozdulatai, arckifejezései, a képek és a vetítéseket kísérő zene mesélte el. A vászon varázsa különösen erősen hatott a fiatal fiúra, aki barátaival gyakran belógott az egri moziba, és egy-egy filmet többször is megnézett.
A gimnáziumi tanulmányait még szülővárosában kezdte meg, majd 1927-ben családjával Budapestre költözött. A fővárosban gépészeti szakiskolában folytatta tanulmányait, miközben érdeklődése egyre inkább a filmkészítés felé fordult. A filmszakmába családi kapcsolatok révén került közelebb: sógora fővilágosítóként dolgozott Eiben István mellett, aki a magyar filmgyártás egyik legjelentősebb korai operatőre volt.
Illés György 1935-ben került a Magyar Filmirodához, ahol világosítóként kezdett dolgozni. Eiben István lett az első mestere, később pedig Karl Kurzmayer osztrák rendező-operatőr mellett sajátíthatta el a szakma fogásait. A világítás, a fényképezés és a képi kompozíció iránti érzékenysége már ezekben az években megmutatkozott. Nem csupán azt tanulta meg, hogyan kell megvilágítani egy jelenetet, hanem azt is, miként lehet a fény segítségével hangulatot és érzelmeket teremteni.
A háború megtörte pályakezdését, de nem törte meg a hivatását
A második világháború súlyos megpróbáltatásokat hozott Illés György életében. Először katonai szolgálatot teljesített, majd 1944-ben munkaszolgálatra vitték, és a mauthauseni koncentrációs táborba került. A táborból 1945 májusában szabadult, amikor az amerikai csapatok felszabadították Mauthausent.
Hazatérése után ismét a filmkészítésnek szentelte életét. 1945 és 1949 között a Magyar Film Iroda Rt.-nél, a Mafirtnál dolgozott, kezdetben segédoperatőrként, majd 1946-tól operatőrként. Első feladatai között filmhíradók készítése szerepelt, 1947-től pedig már rövidfilmeket is fényképezett.
1949-ben a Magyar Filmgyártó Vállalathoz került, ahol elkészítette első egész estés munkáját, a budapesti Világifjúsági Találkozóról szóló dokumentumfilmet. Ugyanebben az évben forgatta első játékfilmjét is, a Máriássy Félix rendezésében készült Szabónét. Ezzel kezdetét vette az a több évtizedes alkotói pálya, amelynek során a magyar filmtörténet számos klasszikusának képi világát teremtette meg.
A magyar filmművészet legemlékezetesebb képei
Illés György pályafutása során több mint száz film elkészítésében működött közre, köztük hatvanhat játékfilm operatőre volt. Munkásságának különlegességét nem pusztán a filmek száma adja, hanem az a sajátos látásmód, amelyet a magyar filmművészetben meghonosított.
Olyan jelentős rendezőkkel dolgozott együtt, mint Fábri Zoltán, Máriássy Félix, Makk Károly és Ranódy László. Legismertebb munkái közé tartozik a Budapesti tavasz (1955), a Ház a sziklák alatt (1958), a Húsz óra (1965), A Pál utcai fiúk (1968), az Isten hozta, őrnagy úr! (1969), a 141 perc a befejezetlen mondatból (1974) és Az ötödik pecsét (1976).
Különösen jelentős alkotása volt Fábri Zoltán A Pál utcai fiúk című filmje, amelyet 1969-ben Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A Molnár Ferenc regényéből készült alkotás a magyar filmgyártás egyik nemzetközileg is elismert teljesítménye lett.
Illés György operatőri munkájában mindig kiemelt szerepet kapott az emberi arc. Úgy tekintett a filmképre, mint amelynek nemcsak a történet helyszínét kell megmutatnia, hanem a szereplők belső világát is. A természetes fényviszonyok visszaadására törekedett, és akkor is a valóság hatását kereste, amikor mesterséges világítással dolgozott.
A fények és árnyékok alkalmazásával különleges hangulatot tudott teremteni. Képein a szereplők arca, tekintete és mozdulatai sokszor többet mondtak el, mint a párbeszédek. Munkássága ezért is kapcsolódott szorosan a magyar filmművészet realista hagyományaihoz. Nem véletlenül emlegetik a realista filmkép mestereként.
Ötven éven át tanította a magyar operatőrök nemzedékeit
Illés György életművének talán legfontosabb része pedagógusi munkássága volt. 1949-ben megbízták azzal, hogy indítsa el az operatőrképzést a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A feladat különösen nagy kihívást jelentett, hiszen akkoriban még nem álltak rendelkezésre megfelelő magyar nyelvű szakkönyvek, ezért saját tapasztalatai alapján készítette el az oktatáshoz szükséges jegyzeteket.
Gyakran éjszakánként írta meg a következő napi tananyagot, miközben maga is aktívan dolgozott a filmgyártásban. Az évek során az operatőr tanszék vezetője, egyetemi tanár, rektorhelyettes, majd 1990 és 1991 között a főiskola rektora lett.
Ötven éven keresztül tanított, és ez idő alatt a magyar operatőrök több nemzedékét nevelte fel. Tanítványai közül többen nemzetközi hírnévre tettek szert. Közéjük tartozott az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos, valamint Kovács László, Koltai Lajos és Badal János is.
A szakmában mindenki csak Papinak nevezte. Ez a becenév nemcsak életkorára vagy tekintélyére utalt, hanem arra a szeretetteljes, ugyanakkor következetes tanári magatartásra is, amely egész pályafutását jellemezte. Tanítványainak nem egyszerűen a kamerakezelés technikáját adta át, hanem azt is, hogyan kell gondolkodni a képekről, a történetekről és az emberekről.
1953-ban a Szovjetunióba küldték szakmai továbbképzésre. Mivel abban az évben kevés új játékfilm készült, idejének jelentős részét korábbi némafilmek és hangosfilmek tanulmányozásával, valamint színházi előadások látogatásával töltötte. A színházi világítás különösen érdekelte, és hazatérése után időnként maga is vállalt világosítási feladatokat színházakban, hogy új tapasztalatokat szerezhessen.
Eger emléktáblával és filmműteremmel tisztelgett híres szülötte előtt
Illés György életútja szorosan kapcsolódik Egerhez, amely gyermekkorának meghatározó helyszíne volt. A város kulturális életében később is fontos szerepet kapott emlékének ápolása.
2009-ben emléktáblát avattak tiszteletére az egri Uránia Mozi bejáratánál. Az emléktábla különösen szimbolikus helyre került, hiszen Illés György gyermekkorában éppen a mozgóképek iránti rajongása révén indult el azon az úton, amely később a magyar filmgyártás élvonalába vezette.
Születésének századik évfordulóján, 2014-ben Eger több rendezvénnyel is megemlékezett a legendás operatőrről. November 5-én koszorúzással és névadó ünnepséggel tisztelegtek előtte. A Kepes György Központban kialakított filmműterem ekkor vette fel Illés György nevét. A terem az Eszterházy Károly Főiskola filmes mesterkurzusának adott otthont, amelyet egykori tanítványa, Koltai Lajos vezetett.
Az ünnepségen Koltai Lajos személyes emlékeket is felidézett mesteréről. Kiemelte, hogy Illés György nemcsak szakmai tudásával, hanem emberségével és tanítványai iránti szeretetével is maradandó hatást gyakorolt a magyar filmművészetre.
Az emléknap részeként a főiskolán levetítették a Budapesti tavasz című filmet is, amelynek operatőre Illés György volt.
Amikor az egri fiatalokat is filmkészítésre ösztönözték
A centenáriumi megemlékezések egyik legérdekesebb kezdeményezése az „Illés György 100” című kisfilmpályázat volt. Eger önkormányzata általános és középiskolás diákok, valamint főiskolai hallgatók számára hirdette meg a versenyt.
A pályázat arra biztatta a fiatalokat, hogy Illés György nyomdokaiba lépve készítsenek legfeljebb háromperces kisfilmet Egerről. A résztvevők szabadon választhatták meg a műfajt és a megközelítést, a legfontosabb szempont az volt, hogy saját szemszögükből mutassák be a várost.
A kezdeményezés különleges kapcsolatot teremtett múlt és jelen között. Egykor egy egri kisfiú csodálta a mozivásznon megelevenedő történeteket, száz évvel később pedig a szülővárosában élő fiatalokat arra ösztönözték, hogy saját kamerájukkal örökítsék meg Eger értékeit.
A pályázat nemcsak Illés György emlékét idézte fel, hanem arra is rámutatott, hogy a filmkészítés iránti érdeklődés és a képi történetmesélés szeretete újabb nemzedékekben élhet tovább.
Filmestek és egy tervezett egri szobor
A Minden, ami Eger korábbi beszámolói több olyan kulturális eseményt is megörökítettek, amelyek Illés György emlékéhez kapcsolódtak. A Kepes György Művészeti Központban Illés György Filmestek néven szerveztek rendezvényeket, amelyek a magyar filmművészet jelentős alkotóit és alkotásait mutatták be.
2016 októberében például Makk Károly filmrendező volt a rendezvénysorozat vendége. A találkozó különleges jelentőséggel bírt, hiszen Makk Károly és Illés György több emlékezetes filmben dolgozott együtt. Közös munkájuk egyik legismertebb eredménye az 1958-ban bemutatott Ház a sziklák alatt, amely a magyar filmtörténet egyik jelentős alkotása.
A városban egy köztéri szobor felállításának gondolata is felmerült. A Minden, ami Eger 2017 novemberében számolt be arról, hogy szobrot szeretnének állítani Illés György tiszteletére. A kezdeményezéshez Koltai Lajos neve is kapcsolódott, aki egykori tanítványként különösen fontosnak tartotta mestere emlékének megőrzését.
Az emléktábla, a filmműterem névadása, a filmestek és a szoborállítás terve egyaránt azt mutatják, hogy Eger kulturális emlékezetében Illés György különleges helyet foglal el.
Kétszeres Kossuth-díj és számos rangos elismerés
Illés György munkásságát már pályafutása korai szakaszában elismerték. Első Kossuth-díját 1950-ben, második Kossuth-díját 1973-ban kapta meg. 1967-ben kiváló művész címmel tüntették ki, 1994-ben pedig a Magyar Filmszemle életműdíjával ismerték el több évtizedes alkotói munkásságát.
1990-ben létrehozta a Magyar Operatőrök Társaságát, amelynek haláláig elnöke maradt. 1995-től a Magyar Film- és TV-művészek Szövetségének elnöki tisztét is betöltötte.
2001-ben Budapest díszpolgárává választották, 2004-ben pedig elnyerte a Magyar Mozgókép Mestere címet. Ugyanebben az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal.
Életútját könyvek és dokumentumfilmek is megörökítették. Nyolcvanadik születésnapjára, 1994-ben jelent meg az Egy szerencsés élet című interjúkötet, amely Csala Károly beszélgetéseit tartalmazta. 2003-ban Edelényi János Egy igaz ember címmel készített róla dokumentumfilmet, és ugyanebben az évben jelent meg az Élményt adni a nézőnek című riportkötet.
Tanítványa, Novák Emil operatőr 2004-ben alapította meg az Illés György-díjat, amelyet az év kiemelkedő operatőri teljesítményének elismerésére hoztak létre.
Utolsó filmje az 1996-ban forgatott Retúr volt. Illés György 2006. június 12-én, 91 éves korában hunyt el Budapesten.
Húsz éve hunyt el – 2026-ban ismét ráirányult a figyelem életművére
A 2026-os esztendő különösen jelentős Illés György emlékezetében. Június 12-én halálának huszadik évfordulójára emlékeztek, november 2-án pedig születésének 112. évfordulója következik.
A Nemzeti Filmintézet és a Nemzeti Archívum 2026 júniusában külön összeállításban idézte fel a legendás operatőr pályafutását. Az írások részletesen bemutatták gyermekkorát, a háború alatt átélt megpróbáltatásait, operatőri munkásságát és azt a pedagógusi örökséget, amelynek köszönhetően a magyar filmkészítés több nemzedékére gyakorolt meghatározó hatást.
A Nemzeti Archívum a realista filmkép mestereként emlékezett rá, hangsúlyozva, hogy munkássága a valósághű filmfényképezés gyakorlati megteremtésében is jelentős szerepet játszott.
Illés György életműve ma is különleges helyet foglal el a magyar filmtörténetben. Az általa fényképezett alkotások közül számos film a magyar kulturális örökség maradandó részévé vált, tanítványain keresztül pedig hatása a nemzetközi filmművészetben is tovább él.
Eger egyik legjelentősebb művészeti öröksége
Illés György története egy egri gyermek álmából indult, és a magyar filmművészet egyik legnagyobb életművévé teljesedett ki. A város, ahol először találkozott a mozgóképek varázsával, később büszkén emlékezett meg arról a művészről, aki nemcsak saját filmjeivel alkotott maradandót, hanem tanítványain keresztül egész operatőrgenerációk szemléletét formálta.
Pályafutása arra is emlékeztet, hogy a filmművészet nem csupán technikai tudás kérdése. Illés György számára a kamera eszköz volt ahhoz, hogy az emberi érzéseket, a történetek mélységét és a világ szépségét megmutassa. A fény, az árnyék, az arc és a mozdulat mind a történetmesélés részévé vált a kezében.
Szülővárosa számára pedig különösen értékes az az örökség, amelyet hátrahagyott. Eger számos történelmi, irodalmi és művészeti személyiséggel gazdagította Magyarország kulturális életét, Illés György azonban azok közé tartozik, akiknek munkássága az országhatárokon túl is ismertté vált.
Száztizenkét évvel születése után az egri kisfiú története ma is példaértékű: a mozi iránti gyermekkori rajongásból olyan életmű született, amely örökre nyomot hagyott a magyar filmművészetben.
Források
Minden, ami Eger – korábbi cikkek és kapcsolódó tartalmak
111 éves lenne Illés György operatőr – Minden, ami Eger (2025)
Illés György – a Minden, ami Eger kapcsolódó írásai, korábbi megemlékezések, filmestek és szoborterv
További történeti és szakmai források
Nemzeti Filmintézet – Illés György operatőr 20 éve halt meg (2026. június 11.)
Nemzeti Archívum – A realista filmkép mestere (2026. június 12.)
Film.hu – A száz éve született Illés Györgyre emlékeztek (2014)
Borítókép: Filmforgatás Baján, a Roosevelt téren, 1966-ban. A felvételen kalapban Ranódy László filmrendező látható, mellette Illés György, a magyar filmművészet kétszeres Kossuth-díjas, egri születésű operatőre. A korabeli fényképezőgép és a forgatócsoport a magyar filmgyártás egyik meghatározó korszakát idézi.
Fotó: Fortepan / Hunyady József (1966)