Eger történelmi városképének meghatározó részei a templomok. Tornyaik, barokk homlokzataik és gazdagon díszített belső tereik nemcsak az egykori vallási élet emlékei, hanem a város történelmének fontos dokumentumai is. Egy-egy épület mögött szerzetesrendek évszázados jelenléte, középkori előzmények, török kori átalakulások, nagy építkezések, tűzvészek és árvizek története húzódik meg.
Eger egyházi múltja jóval régebbi a ma látható barokk városképnél. A középkorban ferencesek, ágostonosok és pálosok is jelen voltak a térségben. A török uralom megszűnése után pedig újabb szerzetesrendek telepedtek meg, amelyek templomokat, rendházakat és oktatási intézményeket hoztak létre.
Összeállításunkban öt olyan templomot mutatunk be, amelyek ma is állnak, és amelyek építéstörténete a 18. század első feléig, illetve közepéig nyúlik vissza. A sorrendet a mai épületek építésének legkorábbi ismert kezdete alapján állítottuk össze. A középkori előzményeket is bemutatjuk, de különválasztjuk az egykori templomok és a ma látható épületek történetét.
1. Szent Bernát-templom – 1700–1743
A jezsuiták temploma, amely később a ciszterciek öröksége lett
A Széchenyi István utcában, a Művészetek Háza közelében álló Szent Bernát-templom Eger egyik legjelentősebb barokk épülete. A legtöbben Ciszterci templomként ismerik, története azonban eredetileg a jezsuita rendhez kapcsolódik.
Eger 1687. december 17-én szabadult fel a török uralom alól. A városban megkezdődött a korábbi egyházi élet újjászervezése, a szerzetesrendek pedig fokozatosan visszatértek vagy új közösségeket hoztak létre. A jezsuiták már 1687-ben megtelepedtek Egerben, és kezdetben egy korábbi mecset épületét használták.
Saját templomuk és rendházuk építésének terveit Pethő István jezsuita építész készítette. Az alapkövet 1700. július 31-én, Szent Ignác ünnepén helyezték el. Fontos azonban, hogy ekkor elsősorban a rendház építése kezdődött meg, a templom tényleges építési munkálatai csak később indultak.
A munkát a Rákóczi-szabadságharc eseményei is megszakították. II. Rákóczi Ferenc csapatai 1705-ben elfoglalták Egert, a jezsuitáknak pedig el kellett hagyniuk a várost. Az építkezés vezetését időközben mások vették át: Pethő István után Geyer Bernát, majd Giovanni Battista Carlone irányította a munkálatokat.
A rendház 1727-re készült el, a templom építését pedig 1730 körül kezdték meg. Az épület 1743-ra nyerte el elkészült formáját, belső berendezése azonban még hosszú ideig készült. A munkálatok 1772-ben fejeződtek be.
A templom belső tere a magyarországi barokk egyházi művészet jelentős emléke. A gazdagon díszített oltárok, a szobrok és a mennyezeti festmények különleges együttest alkotnak. A templom egykori freskói Kracker János Lukács nevéhez is kapcsolódtak.
A jezsuita rend 1773-as feloszlatása újabb fordulatot hozott. Az épületegyüttes később a pásztói ciszterci apátság kezelésébe került, így a templom a ciszterci rend egri történetének is fontos helyszínévé vált.
Az épületet 1800-ban nagy tűzvész pusztította. A helyreállítás után is több alkalommal javítani kellett, majd 1900 és 1902 között Alpár Ignác tervei alapján jelentősebb átépítési munkákat végeztek rajta.
Érdekesség: A templom alapkövét még a 17. század utolsó évében előkészített építési tervek alapján, 1700-ban helyezték el, de a ma látható templom építése csak mintegy három évtizeddel később indult meg. Az épület történetében így a jezsuiták és a ciszterciek öröksége egyaránt jelen van.
Kapcsolódó cikkünk: Eger barokk kincse – A Ciszterci templom
2. Felnémeti Szent Rozália-templom – 1715–1750
Középkori egyházi múlt a Templomdombon
Eger egyik legrégebbi, ma is álló temploma a korábban önálló településként működő Felnémeten található. A Templomdombon emelkedő Szent Rozália-templom története különösen érdekes, mert a mai barokk épületet jóval korábbi keresztény emlékek előzték meg.
Felnémeten már a középkorban is állt templom. A Magyar Katolikus Lexikon adatai szerint a település templomát 1261 előtt már felszentelték. A régi épület a török uralom idején és az azt követő időszakban elvesztette eredeti szerepét.
A mai templom építését 1715-ben kezdték meg. Az építkezés több szakaszban zajlott, és a templom 1746 és 1750 között nyerte el ma is ismert barokk formáját. A tervezés Carlone építőmester nevéhez kapcsolódik.
A templom védőszentje Szent Rozália, akit a katolikus hagyományban elsősorban a járványok, különösen a pestis elleni oltalmazóként tiszteltek. A 17–18. századi járványok idején a szent kultusza Európa számos vidékén megerősödött. A felnémeti templom is ennek a vallási hagyománynak az emlékét őrzi.
Az épület belső tere értékes művészeti alkotásokat rejt. A mennyezet festményei, az oltárok és a szakrális berendezések a barokk egyházi művészet világát idézik. A templom egyik jelentős alkotása Takács István freskója.
A torony harangjai közül különösen érdekes az 1882-ben öntött Rozália-harang, amely 242 kilogrammos. A harang a felnémeti egyházi közösség történetének egyik fontos tárgyi emléke.
Felnémet középkori múltja azonban nem kizárólag a plébániatemplom történetéből áll. A település környékén a pálos rendnek is volt kolostora. A Minden, ami Eger 2026 októberében megjelent történeti feldolgozása szerint 1347-ben Dörögdi Miklós egri püspök az egri káptalan hozzájárulásával kezdte meg a kolostor építését. A monostorhoz szőlők és malmok is tartoztak, vezetőinek neveit pedig több középkori oklevél megőrizte.
A pálos kolostor és a Szent Rozália-templom történetét azonban nem szabad összekeverni: két különböző korszak és egyházi épülettörténet emlékeiről van szó.
Felnémethez egy másik érdekes, de egyelőre nem bizonyított történeti feltevés is kapcsolódik. Egyes kutatások a templom alatti régi épületrészeket a templomos lovagrend feltételezett jelenlétével hozzák összefüggésbe. A kapcsolatot azonban a rendelkezésre álló adatok nem igazolják egyértelműen.
Érdekesség: Felnémet középkori szerzetesi múltja a pálosok révén is jelentős. Az 1347-es kolostoralapítás és az egykori gazdasági birtokok története azt mutatja, hogy a környék már a barokk templom felépítése előtt is fontos egyházi központ volt.
Kapcsolódó cikkeink:
A Templomdomb őrzője – a felnémeti Szent Rozália-templom története és legendái
Szerzetesek, lovagok és évszázados titkok – Eger templomainak és kolostorainak története
3. Servita templom – 1728–1754
A Fájdalmas Anya kegyhelye, ahol a török Eger emlékei is jelen vannak
A Servita templom a város egyik különleges vallási és építészeti emléke. A Szaicz Leó utcában álló épület teljes neve Szent János apostol és Fájdalmas Anya temploma. Története a szervita szerzetesrend egri megtelepedéséhez és egy régi Mária-kegyhely hagyományához kapcsolódik.
A szerviták, vagyis a Szűz Mária Szolgái rendjének tagjai 1689-ben érkeztek Egerbe Tirolból. A város 1694-ben adott számukra területet, ahol később templomot és rendházat építhettek.
A helyszín múltja azonban ennél jóval régebbi. A területen korábbi keresztény épületek maradványai, a klarisszák egykori kolostorának emlékei, valamint török mecset és iskola is volt. A török kori épületek egyes falmaradványait a későbbi építkezés során is felhasználták.
A szerviták rendháza 1724 és 1728 között épült. A templom építését 1728-ban kezdték meg, és a fő épületrészek az 1730-as évek első felére készültek el. A torony csak később, 1754-ben épült fel.
A torony kialakításában Hazael Hugó szervita szerzetesnek is szerepe volt, aki mérnöki ismereteivel segítette az építkezést.
A templom legnagyobb vallási értéke a Fájdalmas Anya, más néven Pietà kegyszobra. A szobor a keresztről levett Krisztust ölében tartó Máriát ábrázolja. A kegykép tisztelete a 18. században egyre szélesebb körben vált ismertté, és a környező településekről is sok zarándokot vonzott Egerbe.
A Servita búcsú a város egyik jelentős vallási eseményévé vált. A zarándokok a Fájdalmas Anya oltalmát kérték, illetve fogadalmaik teljesülése után hálából tértek vissza a kegyhelyre.
A templom művészeti értékei közé tartozik a főoltár, az oltárképek, a szobrok és a gazdag belső díszítés. A főoltárkép Balkay Pál egri festőművész 1828-ban készült alkotása, amely Szent János evangélistát ábrázolja.
Az egykori rendház szintén jelentős művészeti emlékeket őriz. Különösen értékes a refektórium, vagyis a szerzetesek egykori ebédlője, amelynek díszítésében Kracker János Lukács és Lucas Huetter munkái is szerepet kaptak.
Érdekesség: A Servita templom építőanyagában Eger török kori múltjának egy darabja is tovább él: a korábbi mecset és iskola falainak anyagát is felhasználták az építkezéshez. A templom így több történelmi korszak emlékét őrzi egyetlen épületegyüttesben.
Kapcsolódó cikkünk: A Servita Fájdalmas Anya templom
4. Ferences templom – 1736–1755
A Barátok temploma és az egri ferencesek több évszázados története
A Kossuth Lajos utcában álló Ferences templomot az egriek Barátok templomaként ismerik. A kéttornyú barokk épület Eger egyik meghatározó egyházi műemléke, története azonban jóval korábban kezdődött, mint a mai templom építése.
A ferencesek már a középkorban jelen voltak Egerben. Egyes helytörténeti munkák 1231-re teszik megjelenésüket, de ezt az évszámot nem támasztja alá egyértelmű okleveles bizonyíték. Az viszont biztos, hogy a 14. század elején már jelentős ferences közösség működött a városban.
1306-ból két szerzetes neve is fennmaradt: Jakab rendfőnöké és Mihály lektoré. Utóbbi megnevezés arra utal, hogy a közösségben az oktatásnak és a teológiai tanulmányoknak is szerepük volt.
1307-ben Márton egri püspök városi telket adományozott a ferenceseknek. A középkori rendház a Nagyboldogasszony tiszteletére volt szentelve, és búcsújáró helyként is ismertté vált.
A 15. század közepén az egri ferencesek az obszerváns reformhoz kapcsolódtak, amely a rend eredeti, szigorúbb életformájához kívánt visszatérni.
A város 1596-os török elfoglalása megszakította a szerzetesi élet folytonosságát. A ferencesek elhagyták Egert, korábbi templomuk és rendházuk pedig a hódoltság történetének részévé vált.
A török uralom megszűnését követően, 1688-ban a ferencesek megkapták a középkori Szent Demeter-templom helyén álló egykori mecsetet. Ezt alakították át ismét keresztény istentiszteleti célokra. A rendház újjáépítését 1714-ben Kutassi János gvardián kezdte meg.
A ma látható új templom alapkövét 1736. augusztus 2-án helyezte el Erdődy Gábor egri püspök. Az építkezés Giovanni Battista Carlone nevéhez kapcsolódik.
Elsőként a szentély épült fel, amelyet ideiglenesen a régi templomhoz kapcsoltak. A templomhajó az 1750-es években készült el, az épület 1755-re nyerte el alapvető formáját.
A templom külső megjelenése később tovább alakult. Homlokzatát és két tornyát Nitsman János készítette 1772 és 1776 között, a kapuzat pedig Giovanni Adami munkája 1793-ból.
A belső térben barokk oltárok, szobrok és díszítőelemek őrzik a kor művészeti hagyományait. Az épület alatt altemplom is található, amely további történeti értéket ad a templomnak.
A ferences rend története a 20. században újabb törést szenvedett. Az 1950-es szerzetesrendeket érintő állami intézkedések következtében a közösség működése évtizedekre megszakadt.
Érdekesség: A Kossuth Lajos utcai templom nem a ferencesek első egri temploma. A rend középkori jelenléte több mint négy évszázaddal megelőzte a ma látható barokk épületet. Az egri ferencesek történetéről a rendház Historia Domusa, vagyis háztörténete is fontos adatokat őrzött meg.
A középkori ferencesekről, a felnémeti pálosokról és a templomos lovagokkal kapcsolatos történeti feltevésekről bővebben is olvasható a Minden, ami Eger korábbi összeállításában.
Kapcsolódó cikkeink:
Szerzetesek, lovagok és évszázados titkok – Eger templomainak és kolostorainak története
Eger tornyai évszázadokról mesélnek
5. Minorita templom – 1758–1773
A Dobó tér barokk ékessége és egy különleges homlokzat története
A Dobó tér déli oldalán álló Minorita templom Eger egyik legismertebb műemléke. Hivatalos neve Páduai Szent Antal-templom. Kéttornyú homlokzata, különleges íves kialakítása és gazdagon díszített belső tere a magyarországi barokk építészet kiemelkedő alkotásává teszi.
A minoriták a török uralom megszűnését követően, 1687-ben telepedtek meg ismét Egerben. A város központjában, az Eger-patak közelében egy korábbi mecsetet kaptak, amelyet templommá alakítottak át.
Az épület azonban rossz állapotban volt, ráadásul a patak áradásai is veszélyeztették. Az 1757. július 4-i nagy árvíz elöntötte az ideiglenes templomot. A berendezés mentése közben három szerzetes élete is veszélybe került.
A történtek után új templom építéséről döntöttek. Az alapkövet 1758. március 27-én helyezték el. Az építkezés több éven keresztül zajlott, és a templomot 1773. április 18-án szentelték fel ünnepélyesen Páduai Szent Antal tiszteletére.
Az építkezéshez több egri mester munkája kapcsolódott. A kivitelezést Falk János és Nitsman János irányította. A templom terveit Kilian Ignaz Dientzenhofer nevéhez is kötik, míg a későbbi tervezési és kivitelezési szakaszokban Gerl Mátyás szerepe is felmerül.
A templom legkülönlegesebb építészeti sajátossága a homlokzat. A két torony közötti középső rész nem egyenes síkban fut, hanem enyhén előreívelő, hullámzó vonalat követ. Ez a megoldás különösen látványossá teszi az épületet a Dobó térről szemlélve.
A templom belső kialakítása még a felszentelés után is folytatódott. A mennyezeti freskókat Reindl Márton készítette, Szent Antal életének jeleneteivel. A főoltár monumentális festménye Kracker János Lukács alkotása, amely Páduai Szent Antal látomását ábrázolja.
Kracker János Lukács neve Eger több barokk műemlékéhez is kapcsolódik. A festő a Minorita templom kriptájában nyugszik, így az épület nemcsak alkotásain keresztül, hanem személyes emlékével is őrzi a művész történetét.
A templom mellett álló egykori minorita rendház 1773 és 1775 között épült. Az épületegyüttes ma is meghatározza a Dobó tér déli oldalának látványát.
A minoriták történetéhez egy kevésbé ismert helyi esemény is kapcsolódik. Noszvaj Ferenc, egy keresztény hitre tért török férfi 1697-ben úgy rendelkezett, hogy megfelelő örökös hiányában ingatlanát a minoritákra hagyja. Az adomány körül azonban később jogvita alakult ki, és a szerzeteseknek hosszabb ideig kellett küzdeniük a templomépítéshez szükséges terület megszerzéséért.
Érdekesség: A Minorita templom különleges homlokzata nemcsak Egerben, hanem a magyarországi barokk templomépítészetben is figyelemre méltó. A templom történetéhez pedig egy keresztény hitre tért török férfi adománya és az abból kialakult jogvita is hozzátartozik.
Kapcsolódó cikkünk: A minoriták egri templomának története
Öt templom, évszázadok története
Az öt templom építéstörténete jól mutatja, hogyan alakult át Eger a török uralom megszűnését követő évtizedekben. A szerzetesrendek megtelepedése, a régi egyházi épületek újjáépítése és az új templomok emelése fokozatosan alakította ki a város ma is ismert történelmi arculatát.
A Szent Bernát-templom a jezsuiták és a ciszterciek örökségét őrzi. A felnémeti Szent Rozália-templom egy középkori egyházi központ helyén áll, környékének múltjában pedig a pálos szerzetesek is fontos szerepet játszottak. A Servita templom a Fájdalmas Anya tiszteletének kegyhelye, a Ferences templom a középkori ferences jelenlét folytatása, a Minorita templom pedig a Dobó tér egyik legjellegzetesebb barokk épülete.
A történetekből az is kiderül, hogy Eger egyházi múltja nem kizárólag a ma is álló templomokból áll. Az egykori kolostorok, rendházak, középkori templomok és a hozzájuk kapcsolódó szerzetesi közösségek ugyanúgy részei a város történelmének.
Ezek az épületek ma is eredeti helyükön állnak. Tornyaik és falai több száz év eseményeit őrzik, és nap mint nap emlékeztetnek arra, hogy Eger történelmi városképét nem egyetlen korszak, hanem évszázadok egymásra épülő története alakította ki.
Források
Minden, ami Eger – Szent Bernát Ciszterci Borgia Szent Ferenc templom
Minden, ami Eger – Eger barokk kincse: A Ciszterci templom
Minden, ami Eger – A Templomdomb őrzője: a felnémeti Szent Rozália-templom története és legendái
Minden, ami Eger – A Servita Fájdalmas Anya templom
Minden, ami Eger – Eger tornyai évszázadokról mesélnek
Minden, ami Eger – A minoriták egri templomának története
Eger város hivatalos oldala – Szent Bernát-templom
Eger város hivatalos oldala – A felnémeti templom volt a séta célja
Eger Történeti Ismerettára – Egri kolostorok, szerzetesrendek 1596 előtt




