Eger történelme elképzelhetetlen a szerzetesrendek nélkül. A város középkori egyházi életének meghatározó szereplői voltak a ferencesek, később pedig a minoriták, a szerviták, a jezsuiták és a ciszterciek is jelentős nyomot hagytak az épített örökségben. Templomaik, kolostoraik és iskoláik évszázadokon át formálták Eger arculatát. A történetnek azonban van egy kevésbé ismert, máig vitatott fejezete is: a templomos lovagrend feltételezett felnémeti jelenléte.
október 13-án, vagyis 719 évvel ezelőtt IV. (Szép) Fülöp francia király parancsára tömegesen letartóztatták a templomos lovagrend tagjait Franciaországban. A történelmi esemény jó alkalmat kínál arra, hogy felidézzük Eger és környéke szerzetesi múltját, különös tekintettel a ferencesekre, valamint a Felnémethez kapcsolódó középkori emlékekre.
A ferencesek már a középkorban jelen voltak Egerben
A ferences rend magyarországi megtelepedése a 13. század első felére tehető. Assisi Szent Ferenc követői a szegénységet, az egyszerű életet és az emberek közötti szolgálatot állították működésük középpontjába.
Egerben a ferencesek megjelenését egyes helytörténeti munkák 1231-re teszik, bár ezt a pontos alapítási évet nem támasztja alá egyértelmű okleveles bizonyíték. Az azonban bizonyos, hogy a 14. század elején már jelentős ferences közösség működött a városban.
1306-ból két szerzetes neve is fennmaradt: Jakab rendfőnöké és Mihály lektoré. Utóbbi megnevezés arra utal, hogy a közösségben a tanulásnak és a teológiai műveltségnek is szerepe volt.
Különösen figyelemre méltó, hogy 1307-ben Márton egri püspök egy városi telket adományozott a ferenceseknek. Ez az esemény ugyanarra az esztendőre esik, amikor Franciaországban megkezdődött a templomos lovagok üldözése.
Az egri ferences kolostor a középkor folyamán jelentős vallási központtá fejlődött. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt rendház búcsújáró helyként is ismertté vált, és a rend szervezeti életében is fontos szerepet töltött be.
A 15. század közepén az egri ferencesek az obszerváns reformhoz kapcsolódtak, amely a rend eredeti, szigorúbb életformájához kívánt visszatérni.
A város 1596-os török elfoglalása azonban megszakította a szerzetesi élet folytonosságát. A ferencesek elhagyták Egert, rendházaik és templomaik sorsa pedig összefonódott a hódoltság történetével.
A Kossuth Lajos utcai ferences templom története
A ma ismert egri ferences templom és kolostor a Kossuth Lajos utcában áll. Az épületegyüttes a város barokk újjáépítésének egyik jelentős emléke.
A török uralom megszűnését követően, 1688-ban a ferencesek megkapták a középkori Szent Demeter-templom helyén álló egykori mecsetet. Ezt alakították át ismét keresztény istentiszteleti célokra.
A kolostor újjáépítését 1714-ben Kutassi János gvardián kezdte meg. A munkálatok több évtizeden keresztül tartottak, és az egri egyházi vezetők, valamint a hívek adományai tették lehetővé a folytatást.
Az új templom alapkövét 1736. augusztus 2-án helyezte el Erdődy Gábor egri püspök. Először a szentély épült fel, amelyet ideiglenesen a régi templomhoz kapcsoltak.
A templomhajó az 1750-es években készült el. A barokk épület kialakítása több építési szakasz eredménye, homlokzata és tornyai pedig később nyerték el végleges formájukat.
A templom művészeti értékei között oltárképek, szobrok, gazdag belső díszítések és történeti berendezési tárgyak találhatók.
Az egri ferencesek történetének különösen érdekes forrása a rendház Historia Domusa, vagyis háztörténete. Ebben a szerzetesek saját közösségük múltját, fontosabb eseményeit és az építkezések történetét is megörökítették.
A 20. század újabb törést hozott. Az 1950-es szerzetesrendeket érintő állami intézkedések következtében a ferences közösség működése évtizedekre megszakadt.
A Kossuth Lajos utcai templom ma is Eger egyik meghatározó egyházi műemléke.
A templomos lovagrend és Felnémet rejtélye
A templomos lovagrend története a középkori Európa egyik legismertebb és legtöbb legendával övezett fejezete.
A rend a 12. század elején alakult a Szentföldön. Tagjai szerzetesi fogadalmat tettek, ugyanakkor katonai feladatokat is elláttak. A templomosok Európa számos országában birtokokat, rendházakat és gazdasági központokat hoztak létre.
Magyarországon is rendelkeztek birtokokkal és rendházakkal, de ezek létezését minden esetben történeti források alapján lehet megállapítani.
Felnémet neve időről időre felmerül a templomos lovagrend magyarországi történetével kapcsolatban.
A Felnémeti Históriák helytörténeti anyagai, valamint a település középkori emlékeivel foglalkozó kutatások különösen érdekessé teszik ezt a kérdést.
2020 decemberében a Heol is beszámolt arról, hogy Tóth Sándor történész, az egykori Egri Történeti Tárház alapítója a felnémeti altemplom és a templomos lovagok feltételezett kapcsolatát kutatta.
A történész már 2014-ben előadást tartott „Templomos Lovagok Egerben” címmel. Később a Felnémeti Lokálpatrióták közreműködésével a helyszínen is foglalkoztak a középkori emlékekkel.
A beszámoló szerint a helyi műemlék kutatása Berecz Mátyás történész részvételével is megkezdődött.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a felnémeti altemplom és a templomos lovagrend közötti kapcsolatot a rendelkezésre álló adatok nem bizonyítják egyértelműen.
Egy régi épületrész, egy középkori kőfaragvány vagy egy helyi hagyomány önmagában még nem igazolja egy lovagrend jelenlétét.
A felnémeti templomos történet ezért jelenleg történeti feltételezésként és helytörténeti érdekességként kezelhető, nem pedig bizonyított tényként.
Amit biztosabban tudunk: a felnémeti pálos kolostor
Felnémet középkori szerzetesi történetének egyik legjobban dokumentált fejezete a pálos rendhez kapcsolódik.
A pálosok az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend tagjai. A rend kialakulása a 13. századi remeteélethez kötődik.
A Felnémet környéki középkori monostor alapításáról már a 14. századból rendelkezünk adatokkal.
1347-ben Dörögdi Miklós egri püspök az egri káptalan hozzájárulásával megkezdte a kolostor építését. A monostorhoz szőlők és malmok is tartoztak, ami arra utal, hogy a szerzetesi közösség gazdasági tevékenységet is folytatott.
A fennmaradt adatok szerint a kolostornak Felnémeten és Egerben is volt rendháza, az Eged-hegy környékén pedig szőlőbirtokkal rendelkezett.
A közösség több vezetőjének nevét is megőrizték az oklevelek. Miklós perjelt 1378-ban, Mihályt 1404-ben, Pétert 1406-ban, Jánost 1466-ban említik.
1520-ban Csanádi Kelemen egri kanonok saját költségén javíttatta és erősíttette meg a kolostor épületeit.
A szerzetesi élet a 16. század második felében szűnt meg. A kolostor 1549-ben még működhetett, de a későbbi évtizedekben birtokai és épületei elveszítették korábbi szerepüket.
A helyszín történetének külön érdekessége, hogy a pálos kolostort megelőzően is állhatott itt egy templom.
Ennek építését a 13. század végére teszik, és kapcsolatba hozzák András egri püspök 1297. október 19-én kiadott engedélyével.
A korábbi templomot feltehetően remeték használhatták. Ez a körülmény azért fontos, mert a helyszín szerzetesi múltja önmagában is magyarázható a pálos rend kialakulásának és megtelepedésének történetével.
A Felnémet környéki középkori egyházi emlékek tehát akkor is különleges történeti értéket képviselnek, ha a templomos lovagokhoz fűződő kapcsolatuk nem igazolható.
A minoriták és Eger egyik legszebb barokk temploma
A ferences rend történetéhez szorosan kapcsolódnak a minoriták, akik a ferences család konventuális ágához tartoznak.
Egerben a török uralom megszűnését követően, 1687-ben jelentek meg ismét. A város központjában, az Eger-patak közelében kaptak egy korábbi mecsetet, amelyet templommá alakítottak.
Az épület azonban rossz állapotban volt, és a patak áradásai is veszélyeztették.
A minoriták ezért új templom építésébe kezdtek. A ma látható Páduai Szent Antal-templom a 18. század második felében épült fel, és Eger barokk városképének egyik legjelentősebb alkotásává vált.
A templomot 1773. április 18-án szentelték fel ünnepélyesen.
Az épület különleges, ívelt homlokzata, két tornya és gazdagon díszített belső tere ma is meghatározza a Dobó tér látványát.
A minoriták történetéhez egy érdekes helyi esemény is kapcsolódik.
A rend egykori szomszédja, egy Noszvaj Ferenc nevű, keresztény hitre tért török férfi 1697-ben úgy rendelkezett, hogy megfelelő örökös hiányában ingatlanát a minoritákra hagyja.
Az adományozás körül azonban később jogvita alakult ki, és a szerzeteseknek hosszú ideig kellett küzdeniük a templomépítéshez szükséges terület megszerzéséért.
A történetet a Minden, ami Eger blog korábbi, „A minoriták egri templomának története” című írása is részletesen bemutatta.
A szerviták és a vár alatti templom
A szervita rend tagjai a török uralom megszűnését követően, a 17. század végén telepedtek meg Egerben.
A Tirolból érkező szerzetesek elsősorban a város vallási életének újjászervezésében vállaltak szerepet.
A vár alatti városrészben alakították ki rendházukat és templomukat.
A mai szervita templom és kolostor építése a 18. század első felében zajlott. Az épületegyüttes az 1730-as évek közepére nagyrészt elkészült.
A templomhoz a Fájdalmas Szűzanya tisztelete és jelentős búcsújáró hagyomány kapcsolódott.
A helyi vallási hagyomány egy korábbi, középkori kegyhely emlékét is megőrizte. A történetek szerint ezen a környéken már a török hódoltság előtt is tiszteltek egy csodás hírű Mária-képet.
A szerviták megtelepedése után a Mária-tisztelet ismét megerősödött.
A templom tornyának építése az 1750-es években újabb jelentős munkálatokat igényelt. A terveken egy mérnöki ismeretekkel rendelkező szervita szerzetes, Hugo M. Hazael is dolgozott.
Az épület ma is a vár környékének egyik legfontosabb történeti temploma.
A ciszterciek és az egri oktatás története
A ciszterci rend egri jelenléte különösen szorosan kapcsolódik a város oktatási hagyományaihoz.
A ciszterciek magyarországi története a 12. századig nyúlik vissza. Heves megyében a Bélapátfalván alapított apátság a rend középkori örökségének kiemelkedő emléke.
Egerben a ciszterciek a jezsuita rend feloszlatását követően, a 18. század végén kaptak meghatározó szerepet az oktatásban.
A mai Szent Bernát-templom és a hozzá kapcsolódó rendház a város egyik fontos barokk épületegyüttese.
A templom szomszédságában működő Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és Kollégium az egri oktatás történetének meghatározó intézménye.
A ciszterciek munkássága nem csupán a vallási életre terjedt ki. A rend jelentős szerepet vállalt a középiskolai oktatásban, a tudományos műveltség terjesztésében és a fiatalok nevelésében is.
Az egri ciszterci örökség ezért egyszerre egyháztörténeti, építészeti és oktatástörténeti jelentőségű.
Egerben más szerzetesrendek is működtek
A ferencesek, minoriták, szerviták és ciszterciek mellett több más rend is meghatározó szerepet játszott a város történetében.
A középkorban az ágostonos remeték is rendelkeztek kolostorral Egerben. Szent Miklós tiszteletére szentelt rendházukat már 1346-ban említik.
A jezsuiták a török uralom megszűnése után jelentős szerepet vállaltak az oktatásban és a katolikus egyházi élet újjászervezésében.
A szerzetesrendek története ugyanakkor nem korlátozódott a város határain belülre.
Bélapátfalva ciszterci apátsága, a Felnémet környéki pálos monostor, a felsőtárkányi karthauzi kolostor és a gyöngyösi ferencesek története egyaránt azt bizonyítja, hogy Eger és a Bükk–Mátra vidéke a középkori szerzetesi élet jelentős központja volt.
A szerzetesek nemcsak templomokat építettek. Földeket műveltek, szőlőket telepítettek, malmokat működtettek, könyveket őriztek, tanítottak és részt vettek a helyi közösségek életében.
A történelem és a legenda határán
A templomos lovagrend 1307. október 13-án kezdődő franciaországi üldözése Európa történelmének egyik meghatározó eseménye volt.
A rendet végül 1312-ben, V. Kelemen pápa intézkedésével feloszlatták.
A templomosok történetét azóta számos legenda övezi. Elrejtett kincsekről, titkos föld alatti járatokról és rejtélyes rendházakról szólnak a történetek.
Felnémet középkori emlékei is felkeltették azok érdeklődését, akik a templomos lovagrend magyarországi nyomait kutatják.
A történeti kutatás szempontjából azonban lényeges különbséget tenni a bizonyítható tények és a feltételezések között.
A felnémeti pálos kolostor létezése történeti adatokkal alátámasztható. A templomos lovagok helyi jelenlétének kérdése viszont további bizonyítékokat igényel.
Ez nem csökkenti Felnémet történeti jelentőségét. Éppen ellenkezőleg: a fennmaradt középkori emlékek, az egykori kolostor és a régi templom története önmagában is értékes része Eger múltjának.
A város templomai és kolostorai ma is évszázadok történetét őrzik. A Kossuth Lajos utcai ferences templom, a Dobó téri minorita templom, a vár alatti szervita templom és a ciszterciek Szent Bernát-temploma mind annak bizonyítékai, hogy a szerzetesrendek milyen mély nyomot hagytak Eger életében.
A történet pedig a régi falak között ma is tovább él.
Források
Minden, ami Eger – A minoriták egri templomának története
Minden, ami Eger – Eger 1963-ban a Minorita templom tornyából
Felnémet – Helytörténeti írások, a pálos kolostor története
Heol – Templomos lovagok emlékét őrizheti a felnémeti altemplom
Egri Főegyházmegye – Az egyházmegye története
Magyar Katolikus Lexikon – Eger
Eger Történeti Ismerettára – Egri kolostorok, szerzetesrendek 1596 előtt
Eger Történeti Ismerettára – A szerviták Egerben
Eger Történeti Ismerettára – A régi Kossuth Lajos utca, ferences templom és kolostor
Eger város hivatalos honlapja – Szent Bernát-templom
Ezen a napon – Történelmi évfordulók
Borítókép: Az egri ferences templom és kolostor a Kossuth Lajos utcában. Fotó: Szinok Gábor.