Eger utcanevei nemcsak a tájékozódást segítik, hanem a város múltjának egy-egy fontos fejezetét is őrzik. Az Ipolyi Arnold utca egy olyan 19. századi tudós egyházi személyiségnek állít emléket, aki az egri egyházi élet mellett a magyar néprajz, művészettörténet és műemlékvédelem fejlődésében is maradandót alkotott. Nevéhez egy különleges tudományos vállalkozás, a magyar ősi hiedelemvilág emlékeinek összegyűjtése is kapcsolódik.
Ki volt Ipolyi Arnold, akinek nevét egri utca őrzi?
Ipolyi Arnold 1823. október 18-án született a történelmi Hont vármegye területén, Ipolykeszin, eredetileg Stummer Arnold néven. Életútja különleges példája annak, hogyan kapcsolódhatott össze a 19. században az egyházi hivatás, a történettudomány, a néprajzkutatás és a művészeti örökség megőrzése.
Fiatalon a papi pályát választotta, de már tanulmányai során érdeklődött a történelem, a régészet, a régi kéziratok és a művészetek iránt. Később nemcsak egyházi méltóságként, hanem a magyar tudományos élet meghatározó alakjaként is ismertté vált.
Nevét elsősorban az 1854-ben megjelent Magyar Mythologia című munkája tette ismertté, amelyben a magyar néphit, a mondák, a mesék és a régi hagyományok segítségével próbálta feltárni a kereszténység előtti magyar hitvilág emlékeit.
Az egri évek – kanonokként a város egyházi életében
Ipolyi Arnold életének egyik fontos állomása Eger volt. Bartakovics Béla egri érsek 1860-ban az egri egyházmegyéhez tartozó Törökszentmiklós plébánosává nevezte ki, majd 1863-ban egri kanonok lett.
Az egri kanonoki kinevezés jelentős előrelépést jelentett egyházi pályáján. A főkáptalan tagjaként a város egyik legfontosabb egyházi intézményéhez kapcsolódott, miközben tudományos munkáját is folytatta.
Eger a 19. században jelentős egyházi, oktatási és kulturális központ volt. A Líceum, az érseki könyvtár, a főkáptalan és az egyházi intézmények olyan szellemi környezetet teremtettek, amelyben a történeti kutatás és a tudományos érdeklődés különösen fontos szerepet kapott.
Ipolyi egri kötődése ezért jóval többet jelent egy életrajzi adatnál: személye összekapcsolja a város egyháztörténetét a magyar tudomány és művelődéstörténet országos fejlődésével.
A magyar népmesék és hiedelmek egyik legnagyobb gyűjtője
Ipolyi Arnold munkásságának egyik legérdekesebb része a népi hagyományok kutatása volt.
A 19. század közepén, amikor a magyar néprajztudomány még kialakulóban volt, felismerte, hogy a falvakban élő mesék, mondák, szokások és hiedelmek olyan emlékeket őrizhetnek, amelyek az írott történeti forrásokból már hiányoznak.
Nem elégedett meg a könyvek tanulmányozásával. Levelezés útján országos gyűjtőhálózatot szervezett, amelynek segítségével különböző vidékekről gyűjtötték össze a népi elbeszéléseket.
A fennmaradt gyűjtemény több mint hétszáz elbeszélést tartalmazott, köztük számos olyan mesét, amelynek egyik legkorábbi ismert lejegyzése Ipolyi munkájának köszönhető.
Az összegyűjtött anyag egy része csak jóval halála után jelent meg nyomtatásban. A gyűjtemény jelentőségét mutatja, hogy a 21. században is foglalkoznak vele a néprajzkutatók.
Mátyás király elveszett könyvtárának nyomában
Ipolyi Arnold életének egyik kevésbé ismert, mégis különösen izgalmas epizódja 1862-höz kapcsolódik.
Ebben az évben Kubinyi Ferenccel és Henszlmann Imrével Konstantinápolyba utazott, hogy felkutassák Mátyás király egykori híres könyvtárának, a Bibliotheca Corvinianának a fennmaradt darabjait.
A kutatók az oszmán uralkodói könyvgyűjteményben több olyan kéziratot is azonosítottak, amelyek a magyar reneszánsz könyvkultúra történetéhez kapcsolódtak.
A vállalkozás jól mutatja Ipolyi érdeklődésének sokoldalúságát. Ugyanazzal az elhivatottsággal foglalkozott a falusi népmesékkel, mint a középkori kódexekkel és a magyar művelődéstörténet kiemelkedő emlékeivel.
A magyar műemlékvédelem és művészettörténet úttörője
Ipolyi Arnold számára a múlt kutatása nem pusztán történelmi érdeklődést jelentett. Fontosnak tartotta, hogy a régi templomokat, műalkotásokat, épületeket és történeti emlékeket a következő nemzedékek számára is megőrizzék.
Már az 1850-es években foglalkozott műemlékek felkutatásával és dokumentálásával. Később jelentős szerepet vállalt a magyar művészettörténeti kutatás és a műemlékvédelem fejlődésében.
Műgyűjtőként is tevékenykedett. Festményeket, régiségeket és történeti értékeket gyűjtött, magángyűjteményéből pedig számos alkotást közgyűjtemények számára ajánlott fel.
Szorgalmazta a vidéki múzeumok létrehozását is, felismerve, hogy a helyi történeti emlékek megőrzése az egész ország kulturális öröksége szempontjából fontos.
Egerből a püspöki székbe
Ipolyi Arnold 1869-ben a pesti Központi Papnevelő Intézet vezetését vette át. Tudományos és egyházi munkásságának elismeréseként 1871-ben besztercebányai püspökké nevezték ki, püspökké szentelésére pedig 1872. április 14-én Egerben került sor.
Később, 1886-ban nagyváradi püspök lett, de ezt a tisztséget már csak rövid ideig tölthette be.
december 2-án, 63 éves korában Nagyváradon hunyt el.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként, a Magyar Történelmi Társulat egyik alapítójaként és későbbi elnökeként jelentős szerepet játszott a magyar tudományos élet szervezésében.
Emlékezete ma is él – Egerben is ápolták örökségét
Ipolyi Arnold születésének 200. évfordulója 2023-ban új alkalmat adott munkásságának bemutatására.
Az Egri Főegyházmegye konferenciával tisztelgett a tudós pap és püspök emléke előtt. A rendezvény előadásainak szerkesztett változataiból 2024-ben tanulmánykötet is megjelent Ipolyi Arnold (1823–1886) emlékezete címmel.
Ez különösen fontos egri vonatkozás, hiszen megmutatja, hogy a város nem csupán egy utcanévvel őrzi Ipolyi emlékét, hanem tudományos örökségének feldolgozásában is szerepet vállalt.
A néprajztudomány számára munkássága ma is jelentős. A régi magyar hiedelemvilágot feldolgozó kutatásairól 2026-ban is jelent meg szakmai visszatekintés.
Egy egri utcanév mögött országos jelentőségű életmű
Az Ipolyi Arnold utca neve arra emlékeztet, hogy Eger története nem kizárólag az itt született vagy egész életüket a városban töltő személyiségek története.
Sokan érkeztek ide tanulni, tanítani, egyházi szolgálatot teljesíteni vagy tudományos munkát végezni, majd más városokban folytatták pályájukat. Munkásságuk egy-egy fontos időszaka azonban Egerhez kapcsolódott.
Ipolyi Arnold ilyen személyiség volt. Egyházi pályája mellett a magyar néprajz, a művészettörténet, a műemlékvédelem és a történettudomány fejlődését is szolgálta.
Az egri utcanév így nemcsak egy 19. századi püspök emlékét őrzi, hanem egy olyan tudósét is, aki egész életében azon dolgozott, hogy a magyar múlt értékei ne merüljenek feledésbe.
Források
Magyarságkutató Intézet – Egy múltőrző a múltból: Ipolyi Arnold
Hagyományok Háza – Mesebibliográfia, Ipolyi Arnold gyűjteménye
Borítókép
Eger, Ipolyi Arnold utca – az egykori egri kanonok, tudós püspök és művészettörténész emlékét őrző utca. Fotóforrás: Google Maps, Utcakép