A kisnánai várban koncertezett a Road zenekar. A 10 éves együttes pillanatok alatt felpörgette a közönséget. De előtte még sikerült pár szót váltanunk a banda frontemberével, Molnár Mátéval.
– A jubileumi koncertek közül eddig melyik volt számotokra a legütősebb?
– A tíz tavaszi, mert ez számunkra is nagy kihívás volt. Saját nótáinkat dolgoztuk át akusztikus dalokká és egy zongoristával, Cséry Zolival kiegészülve csináltuk végig a turnét. A nyári fellépéseinken szintén a jubileum jegyében telnek majd a koncertjeink, de már az akusztik nélkül.
– Egy ilyen koncert mivel másabb?
– Azzal, hogy ez nem a mi asztalunk, de mi választottuk. Át kellett hangszerelni dalokat, át kellett írni, s a tempójuk is egész más lett. A zongora is okozott egy kis fejtörést, de végül nagyon jól sült el. Ez egy izgalmas kirándulás volt a részünkről. Szerettük, de nem kívánjuk túlzásba vinni vagy folytatni. Ezt csak a tíz esztendő miatt raktuk így össze, tehát nem célunk a jövőben könnyedebb hangzású lemezt kiadni.
– Hány állomásos a koncertsorozat?
– Ha azt nézzük, hogy az egész év a jubileumról szól, akkor olyan 50-60 koncert lesz idén, s ebből már tizenegynéhány lement.
– A turné alatt foglalkoztok új dalok írásával?
– Egyelőre abban a fázisban vagyunk, hogy mindenki otthon gyűjtögeti az ötleteit, különböző módon rögzíti, hogy amikor dalírásra kerül a sor, akkor mindenki felkészülten érkezzen. Akkor ezeket végleges formába öntjük, de ilyenkor, aktív koncert-időszakban csak ritkán próbálunk.
– Ez alatt a tíz esztendő alatt találkoztatok-e olyan emberekkel, akiknek a története megfogott benneteket?
– Rengeteg levelet kapunk, és nagyon jól eső érzés ez, amikor többen írták egy-egy dalra, mit jelent számukra, és hogy segített, amikor padlón voltak, vagy a dalszövegünk ad erőt újrakezdeni a mindennapokat. Hál’ Istennek egyre több ilyen megkeresést kapunk, hogy egy-egy dallal mennyire képesek azonosulni a hallgatók vagy a rajongók.
– Az ilyen történetek befolyásolják az akkor készülő szerzeményeiteket?
– Igen, a később készülő dalokat igen. Mindenképpen jók ezek a visszajelzések, és mi valamennyi üzenetre válaszolunk. Amikor leírnak egy ilyen történetet az azért is jó, mert a későbbiek során ez egyfajta ihletforrás is lehet nekünk.
– Az eddigi fellépések közül melyik helyszín áll a legközelebb a szívetekhez?
– Ez azért fura kérdés, mert minden helynek megvan a maga varázsa. Például nem lehet összehasonlítani egy soproni Volt Fesztivált egy jászboldogházi motoros találkozóval, mert egészen más a közeg, egészen más a közönség, mások a zenekarok. Egy kisebb hangulatú buliban, mondjuk egy művházas klubkoncertnél tudjuk, hogy akik bejönnek, azok csak miattunk jönnek, mert mi érdekeljük őket. Fesztiválokon pedig sok-sok olyan emberhez is eljutunk, akik alapvetően nem is a Road zenekar miatt jönnek el. De, ha már ott vannak, belenéznek a mi előadásunkba is, és azt mondják „hmm, nem is rossz, tetszik” és akkor vesznek egy lemezt vagy eljönnek a következő koncertünkre.
– Voltatok már országhatáron kívül fellépni?
– Igen, viszonylag gyakran járunk. A Vajdaság, Erdély és a Felvidék mindig maradandó élmény számunkra, mert egész más az ottani közönség hozzáállása, mint itthon. Ez még annak is betudható, hogy sokkal kevesebbet mozgolódunk azon a vidéken, mint országhatáron belül, és sokkal kevesebbszer láthat minket például egy határon túli magyar. Belföldön már észrevehető, hogy többen elkísérnek minket és már mi is felismerünk egy-egy arcot.
– Terveztek még ilyen külföldi koncerteket?
– Mindenképpen. Sajnos, nem tudunk annyiszor kijutni, mint szeretnénk, mert ha rajtunk múlna, akkor sokkal többet járnánk arra.
Fazekas Edina, EKF Gyakorló - heol.hu
– A jubileumi koncertek közül eddig melyik volt számotokra a legütősebb?
– A tíz tavaszi, mert ez számunkra is nagy kihívás volt. Saját nótáinkat dolgoztuk át akusztikus dalokká és egy zongoristával, Cséry Zolival kiegészülve csináltuk végig a turnét. A nyári fellépéseinken szintén a jubileum jegyében telnek majd a koncertjeink, de már az akusztik nélkül.
– Egy ilyen koncert mivel másabb?
– Azzal, hogy ez nem a mi asztalunk, de mi választottuk. Át kellett hangszerelni dalokat, át kellett írni, s a tempójuk is egész más lett. A zongora is okozott egy kis fejtörést, de végül nagyon jól sült el. Ez egy izgalmas kirándulás volt a részünkről. Szerettük, de nem kívánjuk túlzásba vinni vagy folytatni. Ezt csak a tíz esztendő miatt raktuk így össze, tehát nem célunk a jövőben könnyedebb hangzású lemezt kiadni.
– Hány állomásos a koncertsorozat?
– Ha azt nézzük, hogy az egész év a jubileumról szól, akkor olyan 50-60 koncert lesz idén, s ebből már tizenegynéhány lement.
– A turné alatt foglalkoztok új dalok írásával?
– Egyelőre abban a fázisban vagyunk, hogy mindenki otthon gyűjtögeti az ötleteit, különböző módon rögzíti, hogy amikor dalírásra kerül a sor, akkor mindenki felkészülten érkezzen. Akkor ezeket végleges formába öntjük, de ilyenkor, aktív koncert-időszakban csak ritkán próbálunk.
– Ez alatt a tíz esztendő alatt találkoztatok-e olyan emberekkel, akiknek a története megfogott benneteket?
– Rengeteg levelet kapunk, és nagyon jól eső érzés ez, amikor többen írták egy-egy dalra, mit jelent számukra, és hogy segített, amikor padlón voltak, vagy a dalszövegünk ad erőt újrakezdeni a mindennapokat. Hál’ Istennek egyre több ilyen megkeresést kapunk, hogy egy-egy dallal mennyire képesek azonosulni a hallgatók vagy a rajongók.
– Az ilyen történetek befolyásolják az akkor készülő szerzeményeiteket?
– Igen, a később készülő dalokat igen. Mindenképpen jók ezek a visszajelzések, és mi valamennyi üzenetre válaszolunk. Amikor leírnak egy ilyen történetet az azért is jó, mert a későbbiek során ez egyfajta ihletforrás is lehet nekünk.
– Az eddigi fellépések közül melyik helyszín áll a legközelebb a szívetekhez?
– Ez azért fura kérdés, mert minden helynek megvan a maga varázsa. Például nem lehet összehasonlítani egy soproni Volt Fesztivált egy jászboldogházi motoros találkozóval, mert egészen más a közeg, egészen más a közönség, mások a zenekarok. Egy kisebb hangulatú buliban, mondjuk egy művházas klubkoncertnél tudjuk, hogy akik bejönnek, azok csak miattunk jönnek, mert mi érdekeljük őket. Fesztiválokon pedig sok-sok olyan emberhez is eljutunk, akik alapvetően nem is a Road zenekar miatt jönnek el. De, ha már ott vannak, belenéznek a mi előadásunkba is, és azt mondják „hmm, nem is rossz, tetszik” és akkor vesznek egy lemezt vagy eljönnek a következő koncertünkre.
 |
| fotó: heol.hu |
– Voltatok már országhatáron kívül fellépni?
– Igen, viszonylag gyakran járunk. A Vajdaság, Erdély és a Felvidék mindig maradandó élmény számunkra, mert egész más az ottani közönség hozzáállása, mint itthon. Ez még annak is betudható, hogy sokkal kevesebbet mozgolódunk azon a vidéken, mint országhatáron belül, és sokkal kevesebbszer láthat minket például egy határon túli magyar. Belföldön már észrevehető, hogy többen elkísérnek minket és már mi is felismerünk egy-egy arcot.
– Terveztek még ilyen külföldi koncerteket?
– Mindenképpen. Sajnos, nem tudunk annyiszor kijutni, mint szeretnénk, mert ha rajtunk múlna, akkor sokkal többet járnánk arra.
Fazekas Edina, EKF Gyakorló - heol.hu
Szerkesztői nyilatkozat
A „Minden, ami Eger” oldalán megjelenő tartalmak elsődleges célja a tájékoztatás, valamint Eger és térsége eseményeinek, értékeinek, történetének és közéletének bemutatása. Törekszünk arra, hogy írásainkban a rendelkezésünkre álló információkat pontosan, tényszerűen és lehetőség szerint több forrás alapján közvetítsük.
Közéleti vagy politikai témák feldolgozásakor célunk a tárgyilagos tájékoztatás és a releváns nézőpontok bemutatása. Az ilyen témájú cikkek közlése önmagában nem jelenti valamely politikai párt, szervezet, jelölt vagy közéleti szereplő támogatását.
A cikkekben szereplő információk a közzétételkor rendelkezésre álló adatokon és megjelölt forrásokon alapulnak. Amennyiben új, hiteles információ válik ismertté, a tartalmakat szükség szerint pontosíthatjuk vagy frissíthetjük.
Az oldalon megjelenő tartalmak általános tájékoztatásul szolgálnak, és nem minősülnek jogi, pénzügyi, egészségügyi vagy más személyre szabott szakmai tanácsadásnak.