Az 1971 óta védett, országos sorrendben harmadik (de első ártéri) tájvédelmi körzete a Tisza bal parti hullámterén, a 210-es és 198-as folyamkilométer közti szakaszon fekszik (2260 ha). Mártély jeles hely a hazai históriában, gazdag kultúrtörténeti emlékekben, s a Tisza- szabályozás „szabadtéri múzeuma” is.
A kanyargós folyó, a dús legelők biztonságot, táplálékot nyújtottak embernek-állatnak egyaránt. Újkőkori, bronzkori, szarmata, avar és a honfoglalás idejéből föltárt régészeti lelőhelyek sorjáznak egymás fölött-mellett a védett területen. Szent István alatt a halásztelepülés templomos hely. A falu védőszentje Szent Adorján mártír; hosszú évszázadok alatt az eredeti „Szent Adorján mártír falva” elnevezés Mártélyra formálódott. Az első oklevéli említés 1016-ból való, de 1024-ben a mártélyi halászóhelyek már a zalavári apátság birtokában vannak. A település a várnai csata évében Hunyadi Jánosé, a török időkben néptelen. A lakatlan síkot, a Tisza mente mocsaras táját a vásárhelyi kirajzás népesítette be, s került a környék Mártély-puszta néven Hódmezővásárhelyhez. A falu 1950 óta önálló település, de a védelem alatt álló hullámteret 1973-ban bekebelezte a város.
A tiszai emberek élete folytonos küzdelem volt a folyóval, mely halat, vadat, legelőt adott, de csak kisszámú lakosságot tudott eltartani. A napóleoni háborúkat követő konjunktúra, a népesség növekedése és a folyók hajózhatóvá tétele tette sürgetővé a Tisza-völgy szabályozását. Mai eszünkkel lehet, hogy másként tennénk, de másfél évszázaddal ezelőtt Széchenyi gróf „mert nagyot gondolni”, s 1846-ban elkezdődött a máig kiható folyószabályozás megismételhetetlen munkája. Okkal lehet rá büszke a vízépítő mérnöktől kezdve a csongrádi kubikosig minden magyar, aki elmével és erővel építette a töltéseket, átvágta a kanyarokat, meghúzta a csatornákat. Az egykori tiszai ártér 38 500 km2-ről a töltésezés és mederátvágások miatt 1800 km2-re csökkent. Mártély határában az ármentesítés előtt az ártér a Duna–Tisza közi homokháttól a Békés–Csanádi-löszhátig terjedt. Pusztaszer és Orosháza között majd egész évben lehetett hajózni. 42 állandó vizet sorol föl egy korabeli térkép Mártély közelében (ízelítőül néhány: Horgas-tó, Kenyere-ér, Tűfarki-fok, Darvas-szék).
A tőkésréce (Anas p. platyrhynchos) tavaink és folyóink mellett gyakori fészkelőnek számít (Barkóczi Csaba)Mivel a védett terület a folyó hullámterében fekszik, a vízjárás döntően befolyásolja a körzet állapotát, növény- és állatvilágát. Az áradáskor a tájvédelmi körzet térségében a Hármas-Körös és a Maros hatása is érezhető.
A terület három zónára osztható a védelmi funkció és a látogathatóság szempontjából. Az északi határt képező Szegfűi-halom, a védtőltés, az Ányási-holtág, a szabad strand és az üdülőházak által bezárt térség elsősorban pihenőterület. Az ígéretes horgászvíz, az 1928 óta működő üdülőtelep, a Korhányi kubikok szabadon látogathatók.
A holtág túlsó, nyugati partján levő Ányás-sziget, valamint a délre eső, a gát és a Tisza közti Kutyafenék átmeneti zóna; bejárását az áradások utáni mocsaras állapot teszi nehézzé. Mély fekvésű fűz-nyár erdőket, bennük néhány százesztendős fekete nyárat, hullámtéri szántókat, egykori nyári gátakat talál itt a gyalogos kiránduló.
A Körtvélyes-sziget, a Körtvélyesi-morotva, a védtöltés melletti úgynevezett sorozatkubikok, a Solti-lapos és a Barci-rét a tájvédelmi körzet legértékesebb része, ahol a turisztikai célú látogatás nemkívánatos. Az árvizek levonulása után hónapokig járhatatlan az itteni hullámtér, s a természetvédelmi korlátozásokon kívül a szúnyogok hada is „védi” a tájat. A védett terület déli határa az egykori Atkai-révhez vezető régi Szegedi út hullámtéri szakasza.
A sulyom (Trapa natans) nálunk több holtágban tömeges, ám az európai védettségi listákon szerepel (Jakab Gusztáv)A tájvédelmi körzet kevés védett növényfaj otthona, hiszen az árvíz alatt a 2–4 méteres vízborítást lassú kiszáradás követi, majd nemritkán jeges árral köszönt be az újév. Ez a szélsőséges állapot nem kedvező a védett botanikai értékeknek. A táj 60%-át természetes, de főleg telepített facsoportok, erdők borítják. A 80-100 éves nyárasok, füzesek a vízszabályozások korából valók. Az árvízvédelmi töltésekkel párhuzamosan futó öreg fűz-nyár galériaerdők látszatra természetszerűnek hatnak, de azokat zömmel a töltések megépítése után telepítették. Megőrzésük mégis fontos, nemcsak tájképi szempontból, hanem azért is, mert sok odúlakó állatnak adnak otthont. A változatos korú fehérfűz-, nyár-, kőris-, illetve kocsányostölgy-erdők igen gazdag élővilágot rejtenek. A vizekben tömeges a sulyom, mely a szintén védett rucaörömmel együtt szőnyeget alkot a holtágakon és az állandó vizű mocsarakban. Az árnyas erdőszéleken virágzik a nyári tőzike, ősszel nyílik a réteken a Tisza-parti margitvirág. A terület vegetáció-térképe 21 élőhelytípust sorol fel Mártélyon.
A mozaikos élőhelyek miatt a tájvédelmi körzet faunája gazdag és változatos. A szerencsés látogatók június derekán, zivatar előtti délutánon még láthatják a folyó fölött a kérészek nászrepülését, a Dankó-nótákban megénekelt csodát, a Tisza virágzását. A tavaszi áradások idején az anyameder felől a felmelegedő vizek benépesülnek az ívó pontyok, keszegek csapataival. A kikelt ivadékok bőséges táplálékot biztosítanak a környék gémtelepeinek és a vonuló halevő madaraknak. Mártély fő zoológiai értéke gazdag madárvilága, mely a mindenkori hidrológiai viszonyoktól függ. Ez ideig 245 madárfaj fordult elő, a költő fajok száma 112. A közelben több „konkurens” élőhely, mint a szegedi Fehér-tó, a Csaj-tó vagy Kardoskút kínál fészkelő- és táplálkozóhelyet. Zavarás vagy bőséges zsákmány hatására intenzív a madármozgás a területek között. Nyáron az ívás után kint rekedt halivadékok (a lefolyástalan mocsarak kárász-keszeg népessége) messze környékről vonzza a gémtelepek éhes lakóit. Augusztus végén tetőzik a fekete gólyák vonulása, a mocsarakban a féltenyérnyire nőtt halivadékokat, míg a réteken a mezei pockokat fogyasztják. A mártélyi hullámtér áradások alatt és után, valamint a környék halastavainak befagyását követően a Dél-Alföld egyik legjelentősebb élőhelye, amikor jó esetben húszezer vízi vad látható a vízborította hullámtéren vagy a jeges, téli Tiszán. A védett terület 1979 óta szerepel a „nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében” (ramsari egyezmény).
Az emlősök közül 40 faj előfordulása bizonyított, melyekből a vidra és a vadmacska jelenléte a legfontosabb. A gazdag rovarvilág miatt sok a denevér.
A Tisza ártere téli áradás idején. Sas-ér (Barkóczi Csaba)Mártély vonattal, közúton és vízen is megközelíthető. A Tiszán a legközelebbi őrzött, kiépített csónakkikötő Mindszentnél és Algyőnél van. A folyón érkező vízi túrázókat egyúttal a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet keleti határát alkotó hullámtéri erdő kíséri. A fokozottan védett Sas-érbe (a jobb part 201–198. fkm) tilos belépni! A védett terület határától 200 méterre a faluban kempingben lehet megszállni. A tájvédelmi körzetbe látogatóktól a minimális korlátozásokon túl (táborozás, tűzrakás, szemetelés tilalma) a természetvédelem csak azt várja el, hogy vegyék figyelembe: a gátakon belül a Tisza az úr!
fotók: Horváth András / facebook
forrás: www.sulinet.hu/oroksegtar
A kanyargós folyó, a dús legelők biztonságot, táplálékot nyújtottak embernek-állatnak egyaránt. Újkőkori, bronzkori, szarmata, avar és a honfoglalás idejéből föltárt régészeti lelőhelyek sorjáznak egymás fölött-mellett a védett területen. Szent István alatt a halásztelepülés templomos hely. A falu védőszentje Szent Adorján mártír; hosszú évszázadok alatt az eredeti „Szent Adorján mártír falva” elnevezés Mártélyra formálódott. Az első oklevéli említés 1016-ból való, de 1024-ben a mártélyi halászóhelyek már a zalavári apátság birtokában vannak. A település a várnai csata évében Hunyadi Jánosé, a török időkben néptelen. A lakatlan síkot, a Tisza mente mocsaras táját a vásárhelyi kirajzás népesítette be, s került a környék Mártély-puszta néven Hódmezővásárhelyhez. A falu 1950 óta önálló település, de a védelem alatt álló hullámteret 1973-ban bekebelezte a város.
A tiszai emberek élete folytonos küzdelem volt a folyóval, mely halat, vadat, legelőt adott, de csak kisszámú lakosságot tudott eltartani. A napóleoni háborúkat követő konjunktúra, a népesség növekedése és a folyók hajózhatóvá tétele tette sürgetővé a Tisza-völgy szabályozását. Mai eszünkkel lehet, hogy másként tennénk, de másfél évszázaddal ezelőtt Széchenyi gróf „mert nagyot gondolni”, s 1846-ban elkezdődött a máig kiható folyószabályozás megismételhetetlen munkája. Okkal lehet rá büszke a vízépítő mérnöktől kezdve a csongrádi kubikosig minden magyar, aki elmével és erővel építette a töltéseket, átvágta a kanyarokat, meghúzta a csatornákat. Az egykori tiszai ártér 38 500 km2-ről a töltésezés és mederátvágások miatt 1800 km2-re csökkent. Mártély határában az ármentesítés előtt az ártér a Duna–Tisza közi homokháttól a Békés–Csanádi-löszhátig terjedt. Pusztaszer és Orosháza között majd egész évben lehetett hajózni. 42 állandó vizet sorol föl egy korabeli térkép Mártély közelében (ízelítőül néhány: Horgas-tó, Kenyere-ér, Tűfarki-fok, Darvas-szék).
A tőkésréce (Anas p. platyrhynchos) tavaink és folyóink mellett gyakori fészkelőnek számít (Barkóczi Csaba)Mivel a védett terület a folyó hullámterében fekszik, a vízjárás döntően befolyásolja a körzet állapotát, növény- és állatvilágát. Az áradáskor a tájvédelmi körzet térségében a Hármas-Körös és a Maros hatása is érezhető.
A terület három zónára osztható a védelmi funkció és a látogathatóság szempontjából. Az északi határt képező Szegfűi-halom, a védtőltés, az Ányási-holtág, a szabad strand és az üdülőházak által bezárt térség elsősorban pihenőterület. Az ígéretes horgászvíz, az 1928 óta működő üdülőtelep, a Korhányi kubikok szabadon látogathatók.
A holtág túlsó, nyugati partján levő Ányás-sziget, valamint a délre eső, a gát és a Tisza közti Kutyafenék átmeneti zóna; bejárását az áradások utáni mocsaras állapot teszi nehézzé. Mély fekvésű fűz-nyár erdőket, bennük néhány százesztendős fekete nyárat, hullámtéri szántókat, egykori nyári gátakat talál itt a gyalogos kiránduló.
A Körtvélyes-sziget, a Körtvélyesi-morotva, a védtöltés melletti úgynevezett sorozatkubikok, a Solti-lapos és a Barci-rét a tájvédelmi körzet legértékesebb része, ahol a turisztikai célú látogatás nemkívánatos. Az árvizek levonulása után hónapokig járhatatlan az itteni hullámtér, s a természetvédelmi korlátozásokon kívül a szúnyogok hada is „védi” a tájat. A védett terület déli határa az egykori Atkai-révhez vezető régi Szegedi út hullámtéri szakasza.
A sulyom (Trapa natans) nálunk több holtágban tömeges, ám az európai védettségi listákon szerepel (Jakab Gusztáv)A tájvédelmi körzet kevés védett növényfaj otthona, hiszen az árvíz alatt a 2–4 méteres vízborítást lassú kiszáradás követi, majd nemritkán jeges árral köszönt be az újév. Ez a szélsőséges állapot nem kedvező a védett botanikai értékeknek. A táj 60%-át természetes, de főleg telepített facsoportok, erdők borítják. A 80-100 éves nyárasok, füzesek a vízszabályozások korából valók. Az árvízvédelmi töltésekkel párhuzamosan futó öreg fűz-nyár galériaerdők látszatra természetszerűnek hatnak, de azokat zömmel a töltések megépítése után telepítették. Megőrzésük mégis fontos, nemcsak tájképi szempontból, hanem azért is, mert sok odúlakó állatnak adnak otthont. A változatos korú fehérfűz-, nyár-, kőris-, illetve kocsányostölgy-erdők igen gazdag élővilágot rejtenek. A vizekben tömeges a sulyom, mely a szintén védett rucaörömmel együtt szőnyeget alkot a holtágakon és az állandó vizű mocsarakban. Az árnyas erdőszéleken virágzik a nyári tőzike, ősszel nyílik a réteken a Tisza-parti margitvirág. A terület vegetáció-térképe 21 élőhelytípust sorol fel Mártélyon.
A mozaikos élőhelyek miatt a tájvédelmi körzet faunája gazdag és változatos. A szerencsés látogatók június derekán, zivatar előtti délutánon még láthatják a folyó fölött a kérészek nászrepülését, a Dankó-nótákban megénekelt csodát, a Tisza virágzását. A tavaszi áradások idején az anyameder felől a felmelegedő vizek benépesülnek az ívó pontyok, keszegek csapataival. A kikelt ivadékok bőséges táplálékot biztosítanak a környék gémtelepeinek és a vonuló halevő madaraknak. Mártély fő zoológiai értéke gazdag madárvilága, mely a mindenkori hidrológiai viszonyoktól függ. Ez ideig 245 madárfaj fordult elő, a költő fajok száma 112. A közelben több „konkurens” élőhely, mint a szegedi Fehér-tó, a Csaj-tó vagy Kardoskút kínál fészkelő- és táplálkozóhelyet. Zavarás vagy bőséges zsákmány hatására intenzív a madármozgás a területek között. Nyáron az ívás után kint rekedt halivadékok (a lefolyástalan mocsarak kárász-keszeg népessége) messze környékről vonzza a gémtelepek éhes lakóit. Augusztus végén tetőzik a fekete gólyák vonulása, a mocsarakban a féltenyérnyire nőtt halivadékokat, míg a réteken a mezei pockokat fogyasztják. A mártélyi hullámtér áradások alatt és után, valamint a környék halastavainak befagyását követően a Dél-Alföld egyik legjelentősebb élőhelye, amikor jó esetben húszezer vízi vad látható a vízborította hullámtéren vagy a jeges, téli Tiszán. A védett terület 1979 óta szerepel a „nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében” (ramsari egyezmény).
Az emlősök közül 40 faj előfordulása bizonyított, melyekből a vidra és a vadmacska jelenléte a legfontosabb. A gazdag rovarvilág miatt sok a denevér.
A Tisza ártere téli áradás idején. Sas-ér (Barkóczi Csaba)Mártély vonattal, közúton és vízen is megközelíthető. A Tiszán a legközelebbi őrzött, kiépített csónakkikötő Mindszentnél és Algyőnél van. A folyón érkező vízi túrázókat egyúttal a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet keleti határát alkotó hullámtéri erdő kíséri. A fokozottan védett Sas-érbe (a jobb part 201–198. fkm) tilos belépni! A védett terület határától 200 méterre a faluban kempingben lehet megszállni. A tájvédelmi körzetbe látogatóktól a minimális korlátozásokon túl (táborozás, tűzrakás, szemetelés tilalma) a természetvédelem csak azt várja el, hogy vegyék figyelembe: a gátakon belül a Tisza az úr!
fotók: Horváth András / facebook
forrás: www.sulinet.hu/oroksegtar
Szerkesztői nyilatkozat
A „Minden, ami Eger” oldalán megjelenő tartalmak elsődleges célja a tájékoztatás, valamint Eger és térsége eseményeinek, értékeinek, történetének és közéletének bemutatása. Törekszünk arra, hogy írásainkban a rendelkezésünkre álló információkat pontosan, tényszerűen és lehetőség szerint több forrás alapján közvetítsük.
Közéleti vagy politikai témák feldolgozásakor célunk a tárgyilagos tájékoztatás és a releváns nézőpontok bemutatása. Az ilyen témájú cikkek közlése önmagában nem jelenti valamely politikai párt, szervezet, jelölt vagy közéleti szereplő támogatását.
A cikkekben szereplő információk a közzétételkor rendelkezésre álló adatokon és megjelölt forrásokon alapulnak. Amennyiben új, hiteles információ válik ismertté, a tartalmakat szükség szerint pontosíthatjuk vagy frissíthetjük.
Az oldalon megjelenő tartalmak általános tájékoztatásul szolgálnak, és nem minősülnek jogi, pénzügyi, egészségügyi vagy más személyre szabott szakmai tanácsadásnak.