Árad belőle a derű, ahogy megérkezik a szálloda halljába. Mosolyogva fog kezet, ugyanazzal a természetes kedvességgel, ahogy esténként köszönt minket a tévéből. Életvidám, elégedett, boldog – eleinte, nem tagadom, azt hittem, ez egy jól bevált „celebszerep”, de beszélgetésünk alatt kiderült, tévedtem. Duplán. Mert tényleg boldog és elégedett, és egyáltalán nem celeb.
Heves megyei lány vagy, Abasáron töltötted a gyerekkoro - dat. Milyen emlékeket őrzöl erről a vidékről?
Nagyon nehéz harminc-negyven év távlatából felidézni bár - mit, de leginkább a mátrai hangulat maradt meg bennem. Tudtam például azt, hogy ha valaha családi házam lesz, ak - kor erdő szélén, vagy hegy közelében fogok élni, ezért örül - tem nagyon, amikor rátaláltam Sukoróra, ahol most élek. A mai napig, ha erre jövök, különös érzés fog el, és ha tehetem, tíz esetben kilencszer le is megyek az autópályáról, hogy mi - nél közelebb legyek a Mátrához. A természet közelségének szeretete és a finom borok iránti vonzalmam is innen ered.
Igen, két általános iskolai barátnőm is él Egerben, gyakran látogatom őket, tartjuk a kapcsolatot. Ha tehetem, évente eljövök a városba.
Milyennek láttad gyerekként Egert, és milyennek láttad most, „Jumurdzsákként”?
Gyerekkoromban szinte fővárosként tekintettem Egerre. Ritkán jutottam el ide, de ezek a látogatások számomra fantasztikusak voltak. Történelmi háttere, szépsége álom - szerűvé tette számomra a várost, szenzációnak számított, ha itt lehettem. Tizenöt éves koromban viszont elköltöztünk Miskolcra, és hiába volt sokkal nagyobb város, hangulatában semmit nem tudott nyújtani. Két év után Szentendrére költöztünk, ott ismét elkapott az a hangulat, amit Eger adott. Ahol most élek, az is álomszerű hely, szinte visszajött a gyerekkorom, és ha nem is mindennap, de minden másnap hálát adok ezért Istennek. Most Jumurdzsákként, blogíróként másképp jártam be a várost. Nagyon örültem, mikor felkértek erre a feladatra. Meg - kaptam a legjobb idegenvezetőt, Gabit (Badacsonyiné Bohus Gabriella idegenvezető, az Eger Idegenforgalmáért Egyesület elnöke – a szerk.) és egy zseniális hagyományőrzőt, Tomit (Csillag Tamás, az Egri Vitézlő Oskola elnöke – a szerk.), akikkel élmény volt bejárni Egert és a várat. Minden idelátogatónak kötelező programmá tenném azt, hogy ezzel a két emberrel ismerje meg a várost, egy történelemóra sem pótolja ezt az élményt. Nagyon jó volt az ő szűrőjükön keresztül felfedezni Egert, olyan érdekességeket tudtam meg, amelyekről addig nem is hallottam. Azt meg kellett szoknom, hogy a szobor - csoport nincs a Dobó téren, és modernnek találtam a szökő - kutat, de a vár felújítása a technikai újdonságokkal együtt lenyűgözött. Eger egyedülálló hely – nincs sehol az ország - ban olyan hely, amelynek ilyen adottságai vannak. A Szép - asszony-völgy, a bor, a gasztronómia, a vár, a történelem, a strand, és a város természeti környezete, a gyógyvizek olyan komplex szolgáltatást nyújtanak, amit sehol máshol nem kapnak meg így egyszerre az emberek. Senki nem tud ennél komplexebb várost mondani nekem az országban.
Közel áll hozzád a blogírás, vonz ez a műfaj?
Soha nem blogoltam, de szeretem olvasni a bloggereket. Szeretek írni is. Magyarszakosként nem is áll messze tőlem az írás, ráadásul a szívem csücskéről, Egerről írhattam, úgy érzem, könnyen is ment. Őszinte és kritikus akartam lenni, a rosszat is meg akartam írni, de az igazság az, hogy hiába kerestem, nem találtam rosszat.
Mennyire játszottál az olvasókkal?
Eleinte vigyáztam arra, ne derüljön ki rólam az, hogy nő vagyok. Dicsértem például a villamost, amivel Miskolcon jártam a gimibe, hiszen a villamos dicsérete inkább fiús tulajdonság... Nehéz volt eleinte személyeset is adni magamból, mert ezt igyekszem mindig elkerülni. Ha mégis elárulok magamról valamit, azzal valamilyen értéket szeretnék képviselni, ezért írtam például az esküvőmről, mert hiszek a házasság értékében. Ezt az egyet sajnálom egyébként a szakmámban, hogy lassan húsz éve vigyáznom kell arra, mit árulok el magamból, mert a bulvármédia azonnal lecsap minden személyes információra. A blog műfajában viszont a személyes jelleg elkerülhetetlen, ezért nem is hagyhattam ki. A mai napig tudatosan törekszel az effajta távolságtartásra?
Abszolút. Ha mégis megjelenik a cikk, még a kommentelőkkel is levelezek, és megvitatom velük a véleményüket.
A te szakmádban mi kell ahhoz, hogy valaki hiteles legyen, mire törekedsz a kezdetek óta?
Ez nagyon jó kérdés, mert sok fiatal nem gondolkodik el ezen, pedig bármilyen szakmáról legyen szó, le kell ülni és el kell gondolkodni azon, milyen akarok lenni, mit akarok képviselni. Ezt úgy hívják: pozicionálás. Leülök, és megbeszélem magammal, milyen ember vagyok, és mit szeretnék megmutatni magamból. Ez az életünk dramaturgiája. Ha valaki karriert akar, dolgozza ki, mire van szüksége ahhoz, hogy előre tudjon menni. Legyen az nyelvtudás, stílusváltás, továbbképzés... Amikor engem először felvettek a tévébe, leültem, és végiggondoltam, miben lehetnék más, mint a többiek. Huszonnégy éves voltam. Tudtam azt, hogy be akarom hozni a népi hagyományokat, a kevésbé ismert érdekességeket, és meg fogom szólítani a kistelepülések lakóit is. Azt is tudtam, mindig szépen kell beszélnem, nem villanthatok hasat, satöbbi... Talán ennek a pozicionálásnak köszönhető, hogy a kezdetektől meg tudtam maradni ugyanannál a csatornánál, nem csináltam soha olyasmit, ami a személyiségemtől távol áll, és mindig figyeltem arra, hogy önazonos maradjak. Ahogy te fogalmaztál, törekedtem arra, hogy hiteles legyek. A celebség pedig távol áll tőlem, soha nem is érdekelt. Több diplomád is van, hiszen a magyar–könyvtár szak után elvégezted az Államigazgatási Főiskolát, utána a jogi kart, majd a pszichológia szakot.
Miért volt fontos neked ennyi diploma, és melyiknek veszed ma a legnagyobb hasznát?
Mindig jól tanultam, ez soha nem okozott számomra nehézséget, mint ahogy a szereplés sem, mindegy, hogy egy embernek, vagy ezerötszáznak kell beszélnem. Ma Magyarországon a saját biztonságunk megőrzése nagyon fontos, az, hogy bármi történjen, meg tudjak állni a lábamon. Úgy gondolom, én bármelyik diplomámmal meg tudok élni. De amúgy is hiszek a tanulásban, az ismeretszerzésben, a tudásban, a tudásvágyban. Ez mindig is hajtott. Elégedettnek tűnsz... Ha egy ötös skálán mérnénk, mennyire vagy az?
Ötös vagyok. Nagyon jól érzem magam a jelenemben, nem akarok sem a múltba, sem a jövőbe vágyni, én a jelenben vagyok boldog. Nekem a mindennapok és a pillanat boldogsá- ga a legfontosabb, és ha a jelenben elégedett vagyok, akkor tényleg boldog tudok lenni. Nincs semmi hiányérzetem.
s z e r z ő: h a r s á n y i j u d i t
f o t ó: v o z á ry r ó b e r t
EGRIMAGAZIN.HU
Szerkesztői nyilatkozat
A „Minden, ami Eger” oldalán megjelenő tartalmak elsődleges célja a tájékoztatás, valamint Eger és térsége eseményeinek, értékeinek, történetének és közéletének bemutatása. Törekszünk arra, hogy írásainkban a rendelkezésünkre álló információkat pontosan, tényszerűen és lehetőség szerint több forrás alapján közvetítsük.
Közéleti vagy politikai témák feldolgozásakor célunk a tárgyilagos tájékoztatás és a releváns nézőpontok bemutatása. Az ilyen témájú cikkek közlése önmagában nem jelenti valamely politikai párt, szervezet, jelölt vagy közéleti szereplő támogatását.
A cikkekben szereplő információk a közzétételkor rendelkezésre álló adatokon és megjelölt forrásokon alapulnak. Amennyiben új, hiteles információ válik ismertté, a tartalmakat szükség szerint pontosíthatjuk vagy frissíthetjük.
Az oldalon megjelenő tartalmak általános tájékoztatásul szolgálnak, és nem minősülnek jogi, pénzügyi, egészségügyi vagy más személyre szabott szakmai tanácsadásnak.