0
Fél napos kirándulás az Eger mellett emelkedő népszerű Nagy-Eged hegyre - 12km

Az Eger mellett emelkedő Nagy-Eged hegy (536 m) népszerű kirándulóhely a helybéliek körében – nem véletlenül: könnyen megközelíthető, s csúcsáról megfelelő időjárási körülmények között kiváló kilátás nyílik a környező vidékre. E hegy meghódításának nehézségeiről számos legendát hallottam korábban, személyes kedvencem, melyre ma is mosolyogva gondolok vissza, hogy alföldi diákok sírva mentek fel rá. Többszöri megmászás és futva feljutás után azt kell, hogy mondjam, ez is „csak” egy hegy, amely megizzasztja, ám cserébe kivételes látvánnyal ajándékozza meg az embert.

2016. február 07-én az évszakot meghazudtoló napsütésre ébredtem, így másodmagammal nekiindultam a klasszikus nagy-egedi sétának. Ennek az útvonalnak az a nagy előnye, hogy még délelőtt is bőven megéri nekiindulni, futva vagy nyári időszakban még délután is, hiszen annyira közel fekszik a városhoz, hogy tömegközlekedési eszközt sem kell igénybe venni.

Az út ráadásul eltéveszthetetlen: szinte végig a városból kivezető piros sáv jelzést kell követnünk, amelyet – úgy vettem észre – az elmúlt időszakban fel is újítottak. A Vécseyvölgy utcán végighaladva rendre feltűnnek a jelzések, szerencsére jódarabon járda is akad, így csak egészen rövid szakaszon szükséges az út szélén gyalogolni. Ennek az utcának a végéig a 7-es számú helyi járati busszal is el lehet jutni, ha valaki rövidíteni szeretne az útvonalon.

Egy ipartelep közepén, melyet a 2012-es Bükk turistakalauz Régi Érseki téglagyár és épülő ipari park néven említ, a piros sáv letér a műútról balra. A jelzés sokáig hétvégi telkek, kiskertek között vezet, csapadékos időszakban itt jelentős sárral kell számolnunk. Esetünkben a kiválóan ragadó-tapadó sár ólomsúlyúvá nehezítette a cipőnket, így ahol lehetett, a füves foltokon vagy a keréknyomokban összegyűlt pocsolyákban haladtunk.

A Kis-Eged aljában a jelzést is nagyon kellett figyelni, ugyanis a turistaút egyszer csak átvág a szántóföldön, ezt azonban nyíl nem jelzi. Az elágazás után pár lépéssel, az út szélén balra áll egy oszlop, arra festették fel kissé megtévesztő módon a piros sávot, ez azonban az utolsó jelzés abban az irányban.

A szántóföld után végre véget ért a sárdagasztás, itt a talaj már túrázásra alkalmasabb állapotú volt. Egy rövid bozótoson átvágva akár toronyiránt is indulhattunk volna a csúcsra, a Nagy-Egedi Botanikai tanösvény ezt lehetővé is teszi, de messziről ez az ösvény inkább csak néhány alig kitaposott vízmosás szövevényének látszott, ráadásul egy kevésbé edzett túratárs kísért, így továbbra is a piros sáv mellett maradtunk.

Ez az út kitér jobbra, és egy darabig szintben halad, egészen a Csomós-tanyáig, így a nagy emelkedő előtt volt még alkalmunk pihenni egy kicsit. Ezt követően azonban ez az ösvény is könyörtelenül elkezd emelkedni, így igyekeztünk az erőnket tartalékolva, egyenletes tempóban felfelé haladni, hiszen innen még sok volt hátra. Szerencsére rögtön az első szerpentinkanyarban található egy kis pihenő, ahol bár a kevésbé jóérzésű látogatóknak köszönhetően összegyűlt némi szemétkupac, mégis megérte megállni lendületet gyűjteni, hiszen már innen is nagyszerű kilátásban volt részünk.

Egy kis kanyargást és szuszogást követően kiértünk a bozótosból, és egy szélesebb, kitettebb úton kaptattunk felfelé. Mielőtt beértünk volna az utolsó, erdei szakaszra, megálltunk kicsit, és egy sorompóra támaszkodva bámészkodtunk, figyeltük a siklóernyősöket, akiknek kedvelt starthelyük ez a terület.

Az erdőbe betérvén a piros sáv tovább halad a Várkúti turistaház felé, a piros háromszög jelzés pedig lecsatlakozik balra, a Nagy-Eged csúcsa felé, így mi is erre vettük az irányt. Itt megint egy kis sárral küzdöttünk, de ez már korántsem volt annyira tapadós, mint a kertek között.

Hamarosan felértünk a csúcsra, ahol a szebb napokat is látott Dobó István-kilátó mellett elhaladva kiértünk a csúcson elterülő tisztásra. Balra vettük az irányt, ahol egy vasúti sínekből összehegesztett kereszt áll, melyet a MÁV Zrt. tervezett, és amelyet az egri püspökség ezeréves fennállásának tiszteletére emeltek 2004-ben. Érdekesség egyébként, hogy a hatalmas acélkeresztet 2012 januárjában ellopták, ám még abban az évben, augusztusban újra felállították (Forrás: egrinapok.hu).


Kereszt a Nagy-Eged tetején - fotó: Jonas Krisztina Kiki

A hegytetőnek erről az oldaláról gyönyörű kilátás nyílik Eger városára, nem véletlen, hogy még nem sikerült ide úgy feljutnom, hogy senkivel ne találkoztam volna. A Nagy-Eged „mindenki hegye”, terepfutóktól és bakancsos turistáktól kezdve kiránduló családokon keresztül napozó, piknikező diákokig mindenki megfér itt egy más mellett.

Miután kicsit szétnéztünk és megettük az útravalónkat, átsétáltunk a hegytető túloldalára. Rövid ereszkedést követően egy másik tisztásra jutottunk, ahonnan Felsőtárkányt és a Bükk hullámzó hegyeit csodálhattuk meg.

Visszakaptattunk a kilátóhoz, majd ugyanazon az útvonalon indultunk lefelé, amelyiken felfelé mentünk. Útközben azonban megállapítottuk, hogy a dagonyázáshoz már egyikünknek sem fűlik a foga, így a Csomós-tanyánál balra fordulva letértünk a piros sávról, és egy bekötő úton kisétáltunk az Egert és Noszvajt összekötő műútra.

Korábban a hideg és a lemenő nap miatt már rövidítettem egy futást erre, így tudtam, hogy az út menti füves sávon egész jól lehet haladni, ráadásul a Mátyus Udvarháznál lévő kanyarban egy buszmegálló is van, így reménykedtem, hogy egy buszt is el tudunk csípni. Sajnos nem így lett, így innen a sportrepülőtérig az autóút szélén kellett felkaptatnunk, mivel ezt a szakaszt bozótos szegélyezi, ahová nem tudtunk lehúzódni. Szerencsére az autósok udvariasan kikerülgettek bennünket, és épségben megérkeztünk a repülőtérhez, ahol az Almagyar Érseki Szőlőbirtok felé vezető aszfaltútra tértünk rá.

Az almagyar-dombi víztározónál az aszfaltozás véget ér, így ismét egy kis sártaposás következett a szőlők között, hamarosan kiértünk azonban a Zöldfa utca végéhez, ahonnan már végig sármentesen sétálhattunk hazafelé.

Ezt a túrát az év bármely szakában jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza egy kellemesen hosszú kaptatótól, majd egy térdet nem kímélő ereszkedéstől, hogy más perspektívából lássa Eger városát.

Túra típusa: gyalogtúra
Fizikum: közepesen nehéz túra
Tájékozódó képesség: könnyű tájékozódás
A túra hossza: 12 km
Útvonal: Eger, Vécsey-völgy – Régi Érseki Téglagyár – Csomós-tanya – Nagy-Eged – Csomós-tanya – Mátyus Udvarház – Sportrepülőtér – Almagyar-domb – Eger

hello@zoldsav.hu | facebook.com/zoldsav

forrás: zoldsav.hu

Megjegyzés küldése

 
Top