Ilyen odút tegyen ki, ha nem akarja, hogy a kertjében fagyjanak meg a cinkék

A téli madárvédelem korántsem merül ki a madarak táplálék- és vízutánpótlásának biztosításában. Ennél sokkal többet tehetünk az odúköltő énekesmadarakért azzal, ha odúkat is telepítünk az etetők közelébe.

Ezek a fajok a közhiedelemmel ellentétben nem csak a költési időszakban használják a fák üregeit, épületek hasadékait. A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázóüregek akár közös használata is.Ezért az új odúk telepítésének legjobb időszaka a szeptember-november - írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

Széncinege D-odú bejáratánál (Fotó: Orbán Zoltán)

Általános javaslat, hogy az odúk röpnyílása lehetőleg ne észak felé nézzen, mert ezeknél nagyobb esély van a beázásra, ami a hideg széllel együtt hátrányosan befolyásolja mikroklímájukat, különösen télen. A lakott területeken leggyakrabban használt „B” (cinegék, nyaktekercs és verebek számára) és „D” (seregély, csuszka, füleskuvik, búbosbanka számára) típusú odúk telepítése esetében kihelyezési magasságnak tökéletesen megfelel a 2–3 méter.

Ezek az odúk függesztettek, dróttal, szükség esetén kampóval faágra, ágcsonkra akasztva telepíthetők. Ha lehet, az odúk támaszkodjanak a fa törzséhez, de ha ez nem megoldható (például nagyobb bokorban), az sem baj, a madarakat a fészkelő- és éjszakázóhely lengő mozgása nem zavarja.

Drexler Szilárd, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja madáreleséget helyez el egy madáretetőben Salgóbányán 2013. január 3-án. (MTI Fotó: Komka Péter)

Természetesen a télen kihelyezett odúkat tavasszal nem kell áthelyezni, már csak azért sem, mert ezeket a madarak már ismerik, így nagyobb az esély arra, hogy bele is fészkelnek. Ezért is fontos szempont, hogy - a nyári költési viselkedésre, a saját terület védelmezésére gondolva - ne zsúfoljuk tele odúkkal az etető-itató közvetlen környékét, de erre nincs is szükség.

Ha 4–5 odút 30–40 méteres, kisebb odútelepet néhány száz, nagyobbat 500–1000 méteres sugarú körben telepítünk az etető köré, ezek egész évben ki tudják szolgálni a madarak igényeit.

A kis testű madarak téli éjszakázásának kihívásai

A kis testű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete emberi szemmel nézve nagyon magas, 41-43 C° között alakul. A nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű, zsír formájában tárolt energiatartalékot. Ráadásul a fizika egyik törvénye miatt minél kisebb egy test mérete, a tömegéhez képest annál nagyobb a felülete - azaz télen a kisebb madarak több hőt veszítenek.

Ezért túlélésükhöz alapvető fontosságú, hogy a rövid téli nappalokon, amikor gyakran még nyolc órájuk sincs a táplálkozásra, annyi élelmet találjanak és tudjanak elfogyasztani, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere-szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését. Ebben segíthetünk nekik a téli madáretetéssel - emeli ki közleményében az MME.

Verebek a hóban. (MTI Fotó: Földi Imre)

A nagy forgalmú etetők máról holnapra történő, tél közepi felszámolása éppen azért problémás, mert az ezt követő napokban nagy az esélye annak, hogy az üres etetőnél hoppon maradt madarak a nappal fennmaradó óráiban nem találnak elegendő élelmet. Ilyenkor, ha az éjszakai hőmérséklet -10 C° körül vagy ez alatt alakul, nagy az esélye annak, hogy az éhező, legyengült madarak hajnalra megfagynak.

A téli éjszakázás sikerét nem csak az éjszakai hideg és a nappal megszerezhető táplálék befolyásolja. A mérsékelt övben további hátrány, hogy a többségében lombhullató fásszárú növényzet, a levelét vesztett csupasz ágak gyakorlatilag semmiféle szélvédelmet nem nyújtanak. Ez a szél hűtő hatása miatt különösen kritikus kérdés. Röviden összefoglalva, az azonos hőmérséklet emelkedő szélsebesség mellett az idő előrehaladtával egyre hidegebbnek érződik, amikor a melegvérű élőlények több energiát használnak fel normál testhőmérsékletük fenntartására.

Búbosbanka ereszcsatornán (Fotó: Orbán Zoltán)

A legszélsőségesebb klasszikus példa a hőérzetcsökkenés mértékére a Déli-sarkon költő császárpingvineké, melyek fészkelési időszakában nem ritkák a -60 C°-os hőmérsékletű és 110–120 km/h-s szélsebességű napok, ami a tollazat szigetelőképessége és a test energiaellátása szempontjából közel -100 C°-os környezet.

Szerencsére a térségünkben közel sincs ilyen szigorú téli időjárás, de mesterséges odúk kihelyezésével, a nem odúköltő madárfajokra is gondolva örökzöld fák és bokrok ültetésével, borostyán falra futtatásával jelentősen növelhetjük a nálunk telelő kis testű fajok túlélési esélyét.

forrás: MME, hirado.hu