Eger neve hallatán legtöbbünknek az egri vár, Dobó István hősiessége vagy a történelmi belváros jut eszébe. A város azonban nemcsak történelmi, hanem földtani szempontból is különleges hely. Az egri vár alatt és környékén ugyanis egy ritka és látványos kőzet, az úgynevezett travertínó – vagy más néven édesvízi mészkő – található, amely több mint százezer év történetét őrzi magában. Ez a porózus, sárgásszürke kőzet nem csupán a táj kialakulásáról mesél, hanem arról is, hogyan formálta a természet Eger mai arculatát.
A travertínó kialakulása a pleisztocén korban, vagyis a jégkorszak idején kezdődött. A Bükk hegységből érkező meleg vizű karsztforrások nagy mennyiségű oldott kalcium-karbonátot szállítottak magukkal. Amikor ez a víz a felszínre tört, a benne lévő ásványi anyag kivált, és fokozatosan vastag mészkőrétegeket hozott létre. Az Eger-patak őse eközben folyamatosan alakította a tájat: hol bevágódott a felszínbe, hol hordalékot rakott le, így alakultak ki a folyóteraszok, amelyekre később az édesvízi mészkő települt. A mai egri vár például egy ilyen magasabb teraszra épült.
A travertínó nem egyszerűen egy kemény kőzet. Szerkezetében növénymaradványok, levéllenyomatok és különféle ősmaradványok is megtalálhatók. A kutatók csigák maradványait és gerinces állatok csontjait is felfedezték benne, amelyek segítenek rekonstruálni az egykori éghajlatot és élővilágot. Ezért az egri travertínó nemcsak építőanyagként fontos, hanem tudományos szempontból is rendkívül értékes.
A kőzet kialakulása szorosan összefüggött a hévizes források működésével. A meleg vízű források egykor kisebb tavakat és lépcsőzetes medencéket hoztak létre, amelyekből vízesések csordogáltak lefelé. Ezek a természetes képződmények hasonlíthattak a mai mésztufagátakhoz, amelyek például a Szalajka-völgyben is megfigyelhetők. Az évezredek során azonban az Eger-patak egyre mélyebbre vágódott, a források elapadtak, és a travertínó képződése megszűnt.
Az egri vár falai alatt ma is jól láthatók ezek a különleges rétegek. A Dobó-bástya környékén a travertínó vastagsága helyenként a 15 métert is meghaladja. A kőzet szerkezete változatos: egyes részek kemények és tömörek, máshol lazább, üregesebb formában jelenik meg. Ez a változatosság annak köszönhető, hogy a forrásvizek eltérő körülmények között rakták le az ásványi anyagokat.
Az egri travertínó tehát egyszerre természeti emlék és történelmi örökség. Megmutatja, hogy a város múltját nemcsak az emberek, hanem a földtani folyamatok is formálták. A várfalak alatt megbúvó kőzetek valójában egy letűnt világ lenyomatai: ősi források, jégkorszaki folyók és régen eltűnt élőlények nyomai őrződtek meg bennük. Eger ezért nemcsak történelmi város, hanem egy különleges szabadtéri földtani „múzeum” is, ahol a kövek valóban mesélnek.
Címlapfotó, Mata József
Források
- A kövek mesélnek – Az egri travertínó nyomában
- Magyarország földtani és geomorfológiai ismeretei
- Az egri vár és az Eger-patak teraszainak földtörténeti kutatásai