A Bükk hegység lábánál fekvő Bélapátfalva neve hosszú évtizedeken át összeforrt a cementgyártással. A település fejlődését, gazdaságát és mindennapi életét több mint kilencven éven keresztül meghatározta a Bélapátfalvai Cementgyár, amely egykor az ország egyik legjelentősebb építőanyag-ipari üzeme volt. Napjainkra azonban már csak az emlékei, néhány megmaradt épülete és az egykori dolgozók visszaemlékezései őrzik a gyár történetét.
A cementgyár alapítása 1908-ra nyúlik vissza, amikor lovag Wessely Károly osztrák vállalkozó felismerte a térség kiváló adottságait. A közeli Bél-kő hegy nagy mennyiségű és jó minőségű mészkővagyonnal rendelkezett, amely a cementgyártás legfontosabb alapanyaga volt. A gyár első termékei 1910-ben készültek el, és hamarosan az ország egyik meghatározó cementgyárává vált.
A két világháború között a bélapátfalvai üzem különösen híres lett kiváló minőségű portlandcementjéről, valamint az „Üstökös” néven forgalmazott fehér cementről, amelyet külföldre is exportáltak. Az államosítás után, 1948-tól a gyár új fejlesztéseket kapott, és a szocialista iparosítás egyik fontos központjává vált. A hatvanas-hetvenes években átlagosan mintegy 750 ember dolgozott itt, így a gyár nemcsak munkahelyet biztosított, hanem jelentős szerepet játszott a város kulturális és társadalmi életében is. Saját óvodát, művelődési házat, sportlétesítményeket és munkáslakásokat működtetett.
Az 1970-es évek végén korszerű új gyár épült, amely jelentősen növelte a termelést. A régi és az új üzem együtt több mint 18 millió tonna cementet állított elő működése során. A bányászat és a cementgyártás azonban jelentős környezeti terheléssel járt, miközben a rendszerváltás után a gazdasági környezet is gyökeresen megváltozott.
Miért zárták be?
A bezárásnak nem egyetlen oka volt, hanem több tényező együttes hatása vezetett a gyár megszűnéséhez.
1. Elavuló technológia
A gyár modernizálása rendkívül költséges lett volna. A nemzetközi cementiparban egyre korszerűbb és energiahatékonyabb üzemek jelentek meg, amelyekkel a bélapátfalvai gyár nehezen tudott versenyezni.
2. Növekvő piaci verseny
A rendszerváltás után megjelentek a külföldi tulajdonú cementgyárak és az olcsóbb importtermékek. A hazai kereslet csökkent, miközben a verseny erősödött.
3. Gazdaságtalan működés
Az energiaárak növekedése és a szükséges környezetvédelmi beruházások jelentős többletköltséget jelentettek. A tulajdonosok végül nem láttak hosszú távú gazdasági lehetőséget a termelés fenntartásában.
4. A termelés leállítása
A gyárban a cementgyártás 2000 körül megszűnt, a vállalat jogutód nélkül végelszámolással 2004 végén szűnt meg. A cégbírósági törlés 2005-ben történt meg.
Mi található ott ma?
A hajdani gyárterület ma részben rekultivált ipari parkként működik. A terület 2001-ben nyerte el az ipari park címet, ahol ma kisebb vállalkozások működnek, főként a fa-, fém- és könnyűipar területén. Az egykori ipari óriás helyét így új gazdasági szereplők vették át, bár a régi gyár jelentőségét egyikük sem tudta pótolni.
A Bél-kő hegy és a cementgyár története ma már helytörténeti érdekesség, ugyanakkor fontos emlékeztető arra, hogy egyetlen nagyüzem milyen mélyen meghatározhatja egy település sorsát. Bélapátfalva számára a cementgyár nem csupán munkahely volt, hanem identitás, közösség és megélhetés. Bezárásával egy korszak ért véget, amelynek emléke ma is él a város lakóinak emlékezetében.
Fotók és források
Hivatalos helytörténeti források
- Bélapátfalva Város – Cementgyártás Bélapátfalván
- CeMBeton – Cementgyártás Bélapátfalván (1908–2004)
- Volt egyszer egy Cementgyár – Bélapátfalva Turizmus
Megjegyzés küldése