Amikor az 1552-es egri várvédelemről beszélünk, legtöbben Dobó Istvánra, a vár hős védőire és a török ostrom visszaverésére gondolunk. Kevesebben tudják azonban, hogy a győzelemhez egy olyan intézmény is hozzájárult, amely nélkül a gyors katonai hírszerzés és a bécsi, pozsonyi kapcsolattartás szinte lehetetlen lett volna: az első egri postaállomás.
A Magyar Posta és a történeti kutatások szerint az Eger–Pozsony–Bécs postajárat 1550. december 19-én kezdte meg működését, és Magyarország egyik legkorábbi, szervezett postavonala volt. Jelentősége messze túlmutatott a levélkézbesítésen: a végvári rendszer egyik létfontosságú kommunikációs eszközévé vált. Az egri vár védelmének előkészítésében és a hadi információk gyors továbbításában kulcsszerepet játszott.
Eger stratégiai szerepe Buda elvesztése után
1541-ben a törökök elfoglalták Budát, és ezzel Magyarország történetének egyik legsúlyosabb időszaka kezdődött. A királyi Magyarország északi végvárainak jelentősége ugrásszerűen megnőtt. Közülük is kiemelkedett Eger, amely a Felvidék kapujaként védte a bányavárosokat és az északi országrészt.
1548-ban az uralkodó a vár élére nevezte ki Dobó István várkapitányt, aki azonnal hozzálátott az erődítések megerősítéséhez, a vár gazdasági alapjainak rendezéséhez és a védelem megszervezéséhez. A korszak forrásai szerint már ekkor világos volt, hogy a török előrenyomulás hamarosan eléri Eger térségét.
Miért volt szükség postajáratra?
A végvári rendszer működéséhez állandó hírszerzésre volt szükség. A várkapitányoknak rendszeresen jelenteniük kellett:
- a török csapatmozgásokat,
- a várak állapotát,
- az ellátási problémákat,
- a katonai igényeket.
Korábban ezeket az információkat alkalmi futárok vitték Bécsbe vagy Pozsonyba. A helyzet azonban 1550-re annyira kiéleződött, hogy szükségessé vált egy állandó és szervezett postaszolgálat létrehozása.
A királyi kancellária ezért létrehozta az Eger–Pozsony–Bécs postavonalat, amely az akkori Magyar Királyság egyik legfontosabb katonai kommunikációs útvonala lett.
Az első egri postavonal útvonala
Az 1550-ben létrehozott postajárat a következő állomásokon haladt át:
Eger – Pétervására – Losonc – Lámb – Frauenmark – Szent Benedek – Nyitra – Schinta – Wárperg – Pozsony – Bécs
Az útvonalat úgy jelölték ki, hogy:
- a lehető legbiztonságosabb legyen,
- elkerülje a török megszállás alatt álló területeket,
- érintse a fontos végvárakat,
- ugyanakkor a lehető leggyorsabban biztosítsa az összeköttetést Bécs és Eger között.
A postavonal különlegessége, hogy hosszúságát tekintve az addigi magyarországi postajáratok közül az egyik leghosszabb volt.
Hogyan működött a XVI. századi posta?
Az 1535-ös postai rendtartás alapján a leveleket:
- viaszos vászonba csomagolták,
- bőrtáskákba helyezték,
- hivatalosan lezárták.
A postafutár semmilyen körülmények között nem bonthatta fel a küldeményt.
A küldemény mellé úgynevezett „óralevelet” (postacédulát) adtak, amely tartalmazta:
- az indulás helyét,
- az indulás idejét,
- a célállomást.
A futárnak egy magyar mérföldet (kb. 7,4 km) normál esetben 75 perc alatt kellett megtennie. Sürgős katonai küldemény esetén ugyanezt egy órán belül kellett teljesítenie.
A következő postaállomáson:
- vagy lovat váltott,
- vagy átadta a postazsákot a következő futárnak.
Ez a rendszer a kor viszonyai között rendkívül korszerűnek számított.
Az első egri postások
A postavonal fenntartója a pozsonyi postamester, Paár Péter volt, aki később a „Magyarország postamestere” címet is viselte.
Az egri állomáson két közeli rokona szolgált:
- Paár Kristóf
- Paár Pál
Munkájuk rendkívül veszélyes volt. A török portyázók rendszeresen támadták a vidéket, és a futárok életüket kockáztatták minden út során.
A levéltári adatok szerint Paár Pált egyszer elfogták a törökök, megfosztották ruháitól, és csak úgy tudott megmenekülni, hogy egy folyóba ugrott, majd a vízben úszva eljutott biztonságos helyre. A rábízott üzenetet végül sikeresen célba juttatta. Hősiességéért később 40 forint jutalmat kapott.
Testvére, Paár Kristóf már nem volt ilyen szerencsés: szolgálat közben életét vesztette.
A posta és az 1552-es ostrom
1552-ben a törökök elfoglalták Szolnokot, és hamarosan Eger ellen fordultak. A postajárat működése gyakorlatilag lehetetlenné vált.
A törökök több postaállomást veszélyeztettek, a futárok elleni támadások megszaporodtak, a postaszolgálat lovait és felszerelését részben elrabolták.
A kutatások szerint az egri postajárat az ostrom előtti napokban szűnt meg működni. Az utolsó futárok ekkor már írásos levelek helyett sokszor csak szóbeli üzeneteket vittek, nehogy az információ török kézbe kerüljön.
Mindezek ellenére az 1550 és 1552 közötti időszakban a postaszolgálat döntően hozzájárult ahhoz, hogy a vár vezetése gyorsan kapcsolatot tarthasson a királyi központokkal, és időben megkapja a szükséges információkat.
Az 1958-as emlékezés
A történeti kutatások eredményeként a Magyar Posta 1958-ban méltó módon emlékezett meg az első egri postaállomásról.
Az akkori „Hírközlési Hét” rendezvénysorozat keretében emléktáblát avattak az egri postahivatal épületén, hogy felhívják a figyelmet a magyar posta- és hírközléstörténet egyik kevéssé ismert, de kiemelkedően fontos fejezetére.
Az örökség ma
Napjainkban az Egri vár Magyarország egyik legfontosabb történelmi emlékhelye. A vár történetét a Dobó István Vármúzeum mutatja be, ahol az 1552-es ostrom és a végvári élet emlékei is megtekinthetők. Az egri vár nemzeti emlékhely, és a magyar történelem egyik legismertebb hősi helyszíne.
Megjegyzés küldése