350 éve, 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc. A jeles évforduló alkalmából a fejedelem életútját, illetve az ahhoz kapcsolódó épületeket, városokat járjuk be. A fejedelem regénybe illő életútjának bemutatását természetesen a borsi szülőkastéllyal indítottuk, majd következett Munkács vára, ahol a mindössze kilenc éves Rákóczi végigélt egy hosszúra nyúlt császári ostromot. Munkács elfoglalása után Rákóczi gyámja, I. Lipót császár a csehországi Neuhaus jezsuita gimnáziumába íratta be, majd a jövendő fejedelem Prágában folytatta tanulmányait. Esküvőjét nem máshol, mint a kölni dómban tartották 1696-ban. A friss házasok a Felvidékre, Nagysáros kastélyába költöztek. Rákóczi itt felvette a kapcsolatot felesége rokonával, XIV. Lajossal, vagyis a Napkirállyal. A felkelés szervezése kudarcba fulladt, a Habsburg-titkosszolgálat az összes levelet látta, így 1701. április 18-án letartóztatták Rákóczit és Bécsújhely várába szállították, ahol nagyapja, Zrínyi Péter is raboskodott kivégzése előtt. A későbbi fejedelem életében újabb regénybe illő fordulat következett, ugyanis sikeresen megszökött a várbörtönből és a Felvidéken keresztül Lengyelországba szökött. Végül kalandos menekülés-bujdosás után nem volt mit tenni, a Breznai nyilatkozat kiadásával megindult a Rákóczi-szabadságharc, melynek első országgyűlését Szécsényben tartották, majd ahogy a helyzet eszkalálódott, 1707-ben Ónodon tartották a következő országgyűlést, ahol a Habsburg-ház trónfosztását is kimondták. A következő kuruc országgyűlésre egy évvel később, 1708. november 28-ától került sor. A helyszín ezúttal a Rákóczi-család ősi fészke, ahogy akkoriban mondták, a „magyar szabadságharcosok oroszlánbarlangja” volt.
A vár 17. századi állapotának rekonstrukciója. Kép forrása
Sárospatak várának neve egybeforrt a magyar szabadságért folytatott évszázados küzdelmekkel. A középkori várat a török elől vidékre menekülő Perényi Péter építette át 1534-től reneszánsz erődített kastéllyá. A gótikus Vörös torony reneszánsz kandallókkal, ablakkeretekkel gazdagodott, a felkért itáliai hadmérnökök az ágyúknak ellenálló úgynevezett olaszbástyákkal tagolt fallal vették körbe nemcsak az Öregvárat, hanem a várost is. Ekkor épült a palota mai Perényi-szárnya is. A birtok a Dobó családra szállt, majd Lorántffy Zsuzsanna hozománya lett. I. Rákóczi Györggyel kötött házassága révén a két család hatalmas vagyona egyesült, mely lehetővé tette a várkastély ismételt átépítését, ráadásul Rákóczit 1630-ban Erdély fejedelmévé választották, ami további reprezentációs igényeket támasztott. A Vörös toronyban ekkor készült el a bokályos ház, vagyis a török módra készült csempékkel burkolt fogadószoba, amit a fejedelem által letelepített anabapista habán mesterek készítettek. Érdekesség, hogy a szobát az 1990-es években rekonstruálták a fellelt maradványok alapján.
A rekonstruált bokályos szoba. Kép forrása
A Vörös tornyot és a palotát az úgynevezett Lorántffy-loggiával kötötték össze, ami a magyar reneszánsz építészeti igazi gyöngyszeme. A Perényi-szárnyra emeletet húztak, ennek északkeleti szegletén épült fel 1651-ben a festett Sub Rosa terem, ami nevét a zárókövön látható rózsáról kapta. 1669-ben itt tanácskoztak – sub rosa, vagyis hallgatást fogadva – a Wesselényi-összeesküvés résztvevői: Wesselényi Ferenc, I. Rákóczi Ferenc, Nádasdy Ferenc, Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter. A Habsburg-ellenes szövetség lelepleződött, a résztvevőket kivégezték, a fiatal Rákócziért azonban édesanyja, Báthori Zsófia közbenjárt a császárnál, így váltságdíj ellenében kegyelmet kapott, viszont Patakra császári csapatok vonultak be.
A késő reneszánsz Sub Rosa-szoba, a Wesselényi-összeesküvés helyszíne. Kép forrása
I. Rákóczi Ferenc ettől kezdve viszonylag csendes életet élt, azonban felesége, Zrínyi Ilona és fia, II. Rákóczi Ferenc ismét a magyar szabadságküzdelmek központi figuráivá váltak – ahogy Sárospatak is ezen törekvések jelképes helyszíne lett. Ide, a Vörös torony nagytermébe hívta össze Rákóczi az országgyűlést 1708 novemberében. A kurucok helyzete ekkor már válságosra fordult, a felkelés immár ötödik éve tartott, és a hadszíntér sajnos ezúttal is hazánk volt. Az ország belefáradt a harcba, ráadásul pestisjárvány is dúlt és azév augusztusában Rákóczi hadai súlyos vereséget szenvedtek Trencsénnél. Nem csoda, hogy az országgyűlés nem volt épp kellemes hangulatú, a császári csapatok ekkor már a gazdag felvidéki bányászvárosokat is elfoglalták, egyre gyakrabban lehetett hallani átállásról, árulásról. Így a realisták már bizonyára sejtették, hogy ez lesz a szabadságharc utolsó országgyűlése.
A Vörös torony nagytereme, az utolsó kuruc országgyűlés színhelye. Kép forrása
A szabadságharc 1711-es bukása, illetve a szatmári béke után a bécsi udvar az összes, szinte országnyi méretű Rákóczi-birtokot elkobozta és átadományozta. A pataki uradalmat Donatus Trautson herceg kapta meg. A hercegi dinasztia a 18. században nem végzett nagyobb átalakítást az épületen, ezáltal meg is őrizte késő reneszánsz formájában, viszont jelentősen modernizálták hegyaljai szőlőbirtokaikat, többek között három német telepesfalu – Hercegkút (eredetileg Trautsonfalva), Károlyfalva, Rátka – létrehozásával. A következő birtokos, Bretzenheim Ferdinánd viszont jelentős változtatásokat hajtott végre 1838–1839-ben, ekkor kapta a várkastély romantikus kiegészítéseit, a külső várárokban tájképi kert létesült. A várkastély ezen állapotát naponta láthatjuk, ugyanis ez szerepel az 500 forintos bankjegy hátoldalán. Jól kivehető a külső várfalhoz épített üvegház is.
Az ötszázforintos bankjegy a várfal elé épített üvegházzal. Kép forrása
A korszakra jellemző módon az eredeti reneszánsz faragványokat áthelyezték, újra befalazták. Ennélfogva a vár kissé megtévesztő képet mutat, hiszen így a 19. századi falakat is reneszánsz művek díszítik.
A várudvar panorámaképe, jobbra a Vörös torony, középen a reneszánsz Lorántffy-loggia, jobb oldalt a ritkábban fényképezett 19. századi homlokzat. Kép forrása
A várkastély 1875-ben öröklés révén a Windischgrätz hercegek tulajdonába került. A sors és a történelem fintora, hogy az 1848-as szabadságharc leverésében kulcsszerepet játszó Alfred von Windisch-Grätz főherceg unokája, Windischgrätz Lajos a helyi plébánosnak köszönhetően magyar nevelést kapott és egész családja buzgó hazafivá vált. A család egészen 1945-ig a várban lakott, az államosítás után népfőiskola került az épületbe, de szerencsére hamar felismerték kiemelkedő értékét, ezért már 1950-ben megalapították a múzeumot.
A vár ortofotó jellegű légifotója. Kép forrása
1708 a vég kezdte volt a Rákóczi-szabadságharcban. Hamarosan mindkét fél felismerte, hogy kompromisszumot kell kötni.
Folytatjuk!
Kiemelt kép: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sárospataki vár és környéke (Fotó: MTI/H. Szabó Sándor)
Megjegyzés küldése