Yerres-Grosbois, a francia forradalom alatt lerombolt kamalduli remeteség, halála után itt őrizték Rákóczi szívét, végakaratának megfelelően. Kép forrása
350 éve, 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc. A jeles évforduló alkalmából a fejedelem életútját, illetve az ahhoz kapcsolódó épületeket, városokat járjuk be. A fejedelem regénybe illő életútjának bemutatását természetesen a borsi szülőkastéllyal indítottuk, majd következett Munkács vára, ahol a mindössze kilenc éves Rákóczi végigélt egy hosszúra nyúlt császári ostromot. Munkács elfoglalása után Rákóczi gyámja, I. Lipót császár a csehországi Neuhaus jezsuita gimnáziumába íratta be, majd a jövendő fejedelem Prágában folytatta tanulmányait. Esküvőjét nem máshol, mint a kölni dómban tartották 1696-ban. A friss házasok a Felvidékre, Nagysáros kastélyába költöztek. Rákóczi itt felvette a kapcsolatot felesége rokonával, XIV. Lajossal, vagyis a Napkirállyal. A felkelés szervezése kudarcba fulladt, a Habsburg-titkosszolgálat az összes levelet látta, így 1701. április 18-án letartóztatták Rákóczit és Bécsújhely várába szállították, ahol nagyapja, Zrínyi Péter is raboskodott kivégzése előtt. A későbbi fejedelem életében újabb regénybe illő fordulat következett, ugyanis sikeresen megszökött a várbörtönből és a Felvidéken keresztül Lengyelországba szökött. Végül kalandos menekülés-bujdosás után nem volt mit tenni, a Breznai nyilatkozat kiadásával megindult a Rákóczi-szabadságharc, melynek első országgyűlését Szécsényben tartották, majd ahogy a helyzet eszkalálódott, 1707-ben Ónodon tartották a következő országgyűlést, ahol a Habsburg-ház trónfosztását is kimondták. A következő kuruc országgyűlésre egy évvel később, 1708. november 28-ától került sor Sárospatakon. Itt már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a szabadságharc helyzete reménytelen, ugyanakkor az elhúzódó háború Bécs érdekeivel is ellentétes, vagyis a kurucok és a Habsburg-ház között kompromisszum szükséges. 1711 tavaszán, Rákóczi távollétében megkötötték a szatmári békét. A fejedelem így menekülő bujdosóvá vált. Lengyelországon keresztül szövetségesénél, a Napkirálynál kapott oltalmat Franciaországban.
Versailles, a Napkirály nevezetes rezidenciája. Kép forrása
A szatmári béke után Rákóczi és hű kísérői Lengyelországba távoztak. Két évig éltek itt, részben ismét Varsóban, részben a német jellegű hanzavárosban, Danzigban (Gdansk, régi magyaros nevén Dancka). Innen 1713-ban az egykori szövetséges, XIV. Lajos meghívására Párizsba költöztek. A Napkirály noha érdemleges katonai támogatást sose nyújtott, de gáláns vendéglátónak bizonyult: lakosztályt bocsátott Rákóczi rendelkezésre Versaillesban, és gondoskodott a bujdosók ellátásáról. Rákóczi, hatalmas vagyonának maradékából főúri rangjának megfelelő életmódot folytatott: a jómódú, akkor még erdős-ligetes Passy városnegyedben élt, ezen kívül a Louvre-al szemközt, a Szajna partján, a mai Quai Malaquais 9. szám alatt is volt egy háza. Az 1622-ben épült palotácskát ma is Hôtel de Transylvanie-nek, vagyis „erdélyi palotának” hívják.
Párizs, Rákóczi egykori háza a Szajna partján. Kép forrása
A bujdosók pénze rohamosan fogyott (főleg, hogy főúri tagok folyatták korábbi életmódjukat, vagyonuk viszont elveszett), így különös ötlethez folyamodtak: játéktermet rendeztek be a Hôtel de Transylvanie-ban, azonban a vállalkozás csődbe ment. Két év múlva, 1715-ben meghalt XIV. Lajos, utódja alig ötéve dédunokája, XV. Lajos lett. Ilyen körülmények között az egykori szövetséges már szinte szó szerint történelemmé vált, a kegydíjat sem folyósították már. Ekkor felkereste Rákóczi egykori tüzérkapitánya, aki azóta kamalduli szerzetes lett, kérve, hogy adományozzon leégett rendházuknak. Rákóczi – erről saját maga ír visszaemlékezéseiben – ekkor arra a döntésre jutott, hogy ha a tüzérkapitányból remete-szerzetes lett, miért ne lehetne az egykori fejedelemből is? Így még 1715-ben bevonult az említett rendházba, a Párizstól délre található Yerres város melletti kamalduli GrosBois remeteségbe (a rend leghíresebb magyarországi kolostorát az Architextúra vlogon bemutattuk). Mivel nem volt felszentelt pap és ráadásul házas is volt (bár felesége nem követte a száműzetésbe, gyakorlatilag elvált tőle), tulajdonképpen vendégként élt itt. A visszavonultságot csak ritkán szakította meg egy-egy esemény, így Nagy Péter cár párizsi látogatása, aki felkereste Rákóczit is. Viszont a vendégház magányában Rákóczi jelentős íróvá és vallásos elmélkedővé vált: itt írta meg a latin Confessio Peccatoris (Egy bűnös lélek vallomása) és a francia nyelvű Mémoires (emlékiratok) visszaemlékezéseit. Előbbi egy spirituális önéletrajz, keresztény elmélkedés a hatalom és az egyén viszonyáról, utóbbi egy diplomáciai-politikai emlékirat.
Végül, két év múlva, egy másik korábbi szövetséges, III. Ahmed szultán ismét felvette a kapcsolatot Rákóczival, hogy szervezzen felkelést az újabb Török–Habsburg háború árnyékában. Rákóczi és kísérete ekkor Spanyolországon át Isztambulba távozott, azonban mire megérkeztek, Savoyai Jenő Nándorfehérvárnál elsöprő győzelmet aratott, így a visszatérés reménye szertefoszlott. Mint ismert a bújdosók ekkor Rodostóban ragadtak, visszaemlékezései szerint Rákóczi azonban folyton „hazavágyott” – Gros Bois remeteségébe. 1735-ös halála után, végakarata szerint a bebalzsamozott szívét – a Confessio és a Mémoires egy-egy eredeti példányával a kolostorban helyezték öröknek szánt nyugalomba. A francia forradalom idején azonban a remeteséget teljesen lerombolták, ma helye is alig azonosítható, így a földi maradvány is örökre eltűnt. Viszont a franciaországi magyarság, és maga Yerres városa is őrzi Rákóczi emlékét. 1937. június 12-én avatták fel az egykori remeteség melletti Rákóczi utcában (Rue François Rákóczi) álló, hatalmas stilizált kopjafát ábrázoló emlékművet.
Yerres, Rákóczi emlékmű. Kép forrása
Az emlékművet 2010-ben egy mellszoborral, Borsi Antal sárospataki szobrászművész alkotásával egészítették ki. A talapzaton egy stilizált szív domborműve található, alatta a magyar és francia nyelvű felirat Rákóczi végakaratára, illetve a forradalom alatt feldúlt kolostorra: „Nagyságos fejedelem, legyen akaratod szerint” – Honorable prince que ta volonté soit faite.
A mellszobor talapzata. Kép forrása
Folytatjuk!
A kiemelt kép forrása: Nationalgeographic
Forrás: - Architextura blog
Megjegyzés küldése