1620. augusztus 25-én a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választotta Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet. A magyar történelem különös uralkodója lett: megszerezte a Szent Koronát, királlyá választották, ám soha nem koronáztatta meg magát. A korszak háborúi Heves vármegyét sem kerülték el.
A 17. század eleje Európa egyik legviharosabb időszaka volt. 1618-ban kitört a harmincéves háború, amelynek eseményeibe hamarosan Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is bekapcsolódott. A Habsburgokkal szemben álló cseh rendek oldalán indított hadjárata rövid idő alatt jelentős sikereket hozott.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (Fotó: MTI/ Fotó: Reprodukció, 1620-ban készült grafika)
Bethlen 1619 őszén elfoglalta Felső-Magyarország jelentős részét, majd Pozsony is a kezére került. Ezzel együtt megszerezte az ott őrzött Szent Koronát is. Hadainak előrenyomulása olyan sikeres volt, hogy csapatai a cseh és morva rendek erőivel együtt Bécset is fenyegették.
A fejedelem mögött a Magyar Királyság számos főura és nemese felsorakozott.
1620. augusztus 25.: királlyá választják
A döntő politikai eseményre a besztercebányai országgyűlésen került sor. 1620. augusztus 25-én a rendek Bethlen Gábort Magyarország királyává választották. A Magyar Nemzeti Levéltár fennmaradt dokumentumai is rögzítik ezt a dátumot, és azt, hogy Bethlen választott magyar királyként szentesítette az országgyűlés törvényeit.
Bethlen helyzete azonban korántsem volt egyszerű. Bár kezében volt a Szent Korona, és rendelkezett a rendek támogatásával, nem koronáztatta meg magát.
Ennek komoly politikai okai voltak. Egy protestáns magyar király megkoronázása tovább élezhette volna az ellentéteket a katolikus rendekkel és a Habsburgokkal. Bethlennek emellett számolnia kellett az Oszmán Birodalom érdekeivel, valamint azzal is, hogy királyként a magyar rendek jelentősen korlátozhatták volna hatalmát.
Így alakult ki az a különös történelmi helyzet, hogy Bethlen Gábor választott magyar király volt, de megkoronázott magyar király soha nem lett.
A fehérhegyi vereség mindent megváltoztatott
Bethlen hatalmi helyzetére döntő csapást mért a Habsburg-ellenes cseh felkelés összeomlása. 1620. november 8-án a fehérhegyi csatában a császári hadak súlyos vereséget mértek a cseh rendekre.
Ezzel Bethlen egyik legfontosabb szövetségese kiesett a háborúból, és II. Ferdinánd fokozatosan visszanyerte katonai kezdeményezőképességét.
A harcokat végül az 1621 végén megkötött nikolsburgi béke zárta le. Bethlen lemondott magyar királyi címéről és visszaadta a Szent Koronát. Cserébe azonban jelentős eredményeket ért el: élete végéig megkapott hét felső-magyarországi vármegyét – Abaújt, Bereget, Borsodot, Szabolcsot, Szatmárt, Ugocsát és Zemplént –, miközben Erdély önállóságát is sikerült megőriznie.
Bethlen háborúi Heves vármegyét is elérték
Az események Eger és Heves vármegye történetétől sem voltak távol.
Eger ekkor már csaknem negyed évszázada török uralom alatt állt: 1596-ban került az Oszmán Birodalom kezére, és az egri vilajet központjává vált. A történelmi Heves vármegye területe így különösen bonyolult katonai és politikai helyzetben volt.
A Borovszky-féle vármegye-monográfia szerint Bethlen Gábor uralma Heves vármegyében katonai sikereinek megfelelően változott. 1620-ban a vármegye jelentős része még II. Ferdinánd oldalán állt. A forrásokból az is kiderül, hogy Forgách Zsigmond ebben az évben védelmi levelet adott a gyöngyösieknek, akik súlyos károkat szenvedtek a területen mozgó fegyveresektől.
A helyzet 1621-ben ismét változott. Bethlen visszaszorulásával Felső-Magyarország több területe ismét Ferdinánd kezére került. A forrás külön megemlíti Fülek várát, ahol ekkor Heves vármegye hatósága működött.
Ez azért különösen érdekes egri szemmel, mert jól mutatja, milyen sajátos helyzetben élt a vármegye a török korban: miközben Eger oszmán kézen volt, a magyar vármegyei közigazgatás nem szűnt meg, hanem más helyszíneken próbált tovább működni.
Erdély egyik legsikeresebb fejedelme
Bethlen Gábor uralkodását nemcsak háborúi tették emlékezetessé. Fejedelemsége idején Erdély gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül. Megerősítette a fejedelmi bevételeket, támogatta az ipart és a kereskedelmet, Gyulafehérváron pedig jelentős kulturális központot alakított ki.
Iskolákat, tudósokat és könyvkiadást támogatott, külföldi professzorokat hívott Erdélybe, és komoly könyvtárat hozott létre. A Magyar Katolikus Lexikon érdekességként azt is feljegyzi róla, hogy annyira szerette könyveit, hogy külön kocsit készíttetett azért, hogy kedvenc köteteit utazásaira is magával vihesse.
Bethlen Gábor 1629-ben halt meg. Uralkodását később Erdély egyik fénykoraként értékelték.
Egy király, akinek nem volt koronázása
- augusztus 25-e ezért a magyar történelem egyik különleges dátuma.
Bethlen Gábor kezében volt a Szent Korona, a magyar rendek királlyá választották, katonailag pedig egy időre a Magyar Királyság jelentős részét ellenőrzése alatt tartotta. Mégsem lépte át azt a politikai határt, amelyet a koronázás jelentett volna.
406 évvel ezelőtt így született meg Magyarország egyik legkülönösebb királyi címe: Bethlen Gábor választott magyar király lett – koronázás nélkül.
Források
Magyar Nemzeti Levéltár – Bethlen Gábor és kora
Magyar Nemzeti Levéltár – Bethlen Gábor megválasztása és erdélyi fejedelmi évei
Magyar Elektronikus Könyvtár – Heves vármegye története, Bethlen Gábor kora
Magyar Katolikus Lexikon – Bethlen Gábor
National Geographic Magyarország – A Habsburg-ház első trónfosztása