1975. augusztus 14-én, éppen 51 évvel ezelőtt hunyt el Kisfaludi Strobl Zsigmond, a 20. századi magyar szobrászat egyik legismertebb alakja. A kétszeres Kossuth-díjas művész nevét legtöbben a budapesti Szabadság-szoborral kapcsolják össze, ám Egerhez is jelentős alkotás köti: ő készítette a város egyik emblematikus köztéri művét, a Végvári vitézek monumentális lovasszobor-csoportját.
A magyar szobrászat meghatározó mestere
Kisfaludi Strobl Zsigmond 1884-ben született Alsórajkon. Hosszú pályája során a magyar figurális szobrászat egyik legismertebb képviselőjévé vált. Portrék, emlékművek, köztéri kompozíciók és kisplasztikák sokasága került ki műterméből.
Művészetének középpontjában az emberi alak, a mozgás és az anatómia állt. Munkáiban a klasszikus hagyományokat ötvözte saját korának formavilágával. A Magyar Elektronikus Könyvtárban elérhető, életművét bemutató kiadvány egy tőle származó gondolatot is idéz, amely jól összefoglalja művészi hitvallását: az érthetőséget kereste, és azt vallotta, hogy a szoborban „dinamikus erő” legyen, mondjon valamit és hasson a szemlélőre.
Ez a gondolat különösen igaz az egri alkotására.
Egeri kötődése: a Végvári vitézek
Kisfaludi Strobl Zsigmond és Eger kapcsolatának legfontosabb és máig látható bizonyítéka a Végvári vitézek, más néven Végvári harcok – Törökverő című monumentális bronz szoborcsoport.
A kompozíció az 1552-es egri várvédelem világát idézi meg. Nem nyugodt emlékművet látunk: lovak ágaskodnak, kard lendül, a harcosok egymásnak feszülnek. A művész szinte egyetlen pillanatba sűrítette a végvári küzdelem drámaiságát.
A Magyar Nemzeti Archívum adatai szerint a szoborcsoportot 1967. szeptember 29-én avatták fel Egerben, a Városháza előtt, a Dobó téren. Az eseményre a Fegyveres Erők Napja alkalmából került sor.
Érdekesség, hogy több mai ismertető 1968-at jelöli meg a mű felállításának vagy elkészültének éveként, ezért az évszám a különböző forrásokban eltérően szerepel. A korabeli avatást dokumentáló archív felvétel azonban pontosan 1967. szeptember 29-re datálja az ünnepséget.
Egy idős mester egyik monumentális alkotása
A szoborcsoport azért is különleges, mert Kisfaludi Strobl Zsigmond ekkor már több mint nyolcvanéves volt.
A kompozíción mégsem érződik semmiféle visszafogottság: az egész mű tele van mozgással. A lovak lendülete, a harcosok testtartása és a fegyverek iránya szinte magával rántja a néző tekintetét.
Az egri múzeumi gyűjteményben őrzött, az avatáshoz kapcsolódó leírás szerint a művészt a végvári katonák emberfeletti küzdelme, bátorsága és hazaszeretete ragadta meg. A szoborcsoportot úgy alakította ki, hogy az minden oldalról látványos legyen.
A Köztérkép adatbázisában a mű „Végvári harcok – Törökverő” néven szerepel, helyi elnevezéseként pedig a minden egri számára ismerős Végvári vitézek nevet tüntetik fel.
Évtizedeken keresztül a Dobó térhez tartozott
A Végvári vitézek hosszú időn keresztül elválaszthatatlan volt a Dobó tér látványától. Egri képeslapokon, családi fényképeken és turistafotók ezrein szerepelt.
A szobor történetének jelentős fordulópontját a belváros rehabilitációja jelentette. A kompozíciót restaurálták, majd új helyet alakítottak ki számára a Dobó tér közvetlen közelében, az egykori Szúnyog köz területén.
2015. szeptember 9-én az alkotást új helyén, a Végvári vitézek terén avatták fel.
Így a szobor nem került messzire egykori helyétől, mégis egészen más környezetben látható. A mai elhelyezés egyik előnye, hogy körbejárható, így a rendkívül mozgalmas kompozíció több nézőpontból is megfigyelhető.
Egy egri szobor, amelynek története ma is él
Kevés köztéri alkotás vált ki évtizedekkel elkészülte után is annyi érzelmet és vitát, mint a Végvári vitézek.
Az áthelyezése után többször felmerült, hogy vissza kellene vinni eredeti helyére, a Dobó térre. 2024-ben ismét nyilvánosan szóba került a visszahelyezés lehetősége, ami jól mutatja, mennyire szorosan összekapcsolódott a szobor az egriek városképéről kialakult emlékeivel.
Ez önmagában is bizonyítja, hogy Kisfaludi Strobl Zsigmond nem egyszerűen egy köztéri alkotást hagyott Egerre. A Végvári vitézek a város vizuális emlékezetének részévé vált.
Érdekesség: összefogás is kellett a monumentális műhöz
A szoborcsoport megszületéséről egy érdekes helyi történet is fennmaradt.
Egy visszaemlékezés szerint a nagyméretű bronzkompozíció elkészítéséhez szükséges fém előteremtésében szélesebb összefogás is szerepet játszott. Fémhulladékot gyűjtöttek, amelyben többek között katonai eredetű töltényhüvelyek is voltak, a több tonnányi összegyűjtött anyag elszállításában pedig a visontai erőmű járművei segítettek.
Ha a történetet a mű témájával együtt nézzük, különös jelentést kap: a végvári összefogásnak emléket állító szobor létrejöttéhez maga is közösségi összefogást igényelt.
A Szabadság-szobortól az egri végvári vitézekig
Kisfaludi Strobl Zsigmond legismertebb monumentális alkotása kétségtelenül a budapesti Gellért-hegyen álló Szabadság-szobor. Életműve azonban ennél sokkal gazdagabb volt.
Eger szempontjából pedig nem a fővárosi monumentum a legfontosabb, hanem az a bronzba öntött csatajelenet, amely több mint fél évszázada idézi fel az 1552-es várvédők emlékét.
A mester 1975. augusztus 14-én hunyt el.
Ötvenegy évvel halála után Egerben ma is naponta emberek százai sétálnak el alkotása mellett. Talán nem mindenki tudja, ki készítette a vágtató lovakat és egymásnak feszülő harcosokat ábrázoló monumentális művet, a szoborcsoport mégis ugyanazt teszi, amit alkotója elvárt a szobrászattól: megszólítja a nézőt.
Kisfaludi Strobl Zsigmond neve ezért nemcsak Budapesthez és a Szabadság-szoborhoz kötődik.
Ott maradt Eger szívében is – a Végvári vitézek bronzba öntött küzdelmében.
Források
Magyar Nemzeti Archívum – A Végvári harcok–Törökverő szoborcsoport 1967-es egri avatása
Magyar Elektronikus Könyvtár – Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975)
Köztérkép – Végvári harcok–Törökverő, Eger
Summáját írom – archív fotó és leírás az egri szobor avatásáról
Egri Szín – Vita a szobor körül, a mű keletkezésének története
Megjegyzés küldése