Eger belvárosában vannak utcák, amelyeken nem egyszerűen végigsétál az ember. A házak homlokzatai, a kapualjak, az apró részletek és még az utca vonalvezetése is arról mesél, milyen lehetett itt az élet kétszáz vagy akár háromszáz évvel ezelőtt. A Dobó István utca pontosan ilyen hely.
A mellékelt nyári fényképen ma már turisták sétálnak, teraszok és üzletek teszik mozgalmassá az utcaképet, miközben az évszázados házsor továbbra is meghatározza a környezet hangulatát. Innen néhány perc alatt elérhető Eger főtere és a vár is – vagyis az utca ma is a történelmi belváros egyik természetes ütőere.
Nyári élet a történelmi Dobó István utcában – ahol a barokk polgárházak között ma is tovább él Eger évszázados belvárosi hangulata. Fotó: Irénke Csukránné
Török utca, Váralja, Német utca – egy utca, több korszak
A Dobó István utca Eger egyik régi utcája. A vár közvetlen közelsége alapvetően meghatározta fejlődését. A középkorban a vár védelme miatt a környék egy része még nem épülhetett be úgy, ahogyan később.
Az utca neveinek változása szinte rövidített egri történelemkönyv. A felhasznált helytörténeti leírás szerint a török uralom végén Török utcaként, a 18. században pedig Váralja utcaként is ismerték. Később a Német utca elnevezés is használatban volt, ami az itt élő német származású iparosokra és kereskedőkre utalt.
Ez különösen érdekes, mert a ma turisták által kedvelt belvárosi utca valaha valódi kézműves negyedként működött. Szabók, rostakészítők, szűcsök, cipészek, kőművesek, festők, bodnárok, könyvkötők és kereskedők házai sorakoztak egymás mellett.
A Dobó tér felől a vár felé vezető útvonal ma is Eger egyik legérdekesebb belvárosi sétája. Az önkormányzat turisztikai ajánlója is a Dobó térről indítja a vár felé vezető városi sétát.
Barokk polgárházak mesélnek az egykori Eger életéről
A Dobó utca igazi értékét nem egyetlen monumentális épület adja. Sokkal inkább az, hogy egymás mellett maradtak fenn a 18–19. századi egri polgári építészet emlékei.
A Dobó utca 1. szám alatti Utl–Keresztény-ház történetében még egy régi török ház emléke is felbukkan. A ma ismert emeletes lakóház 1772-ben épült. Holl Tamás szabómestertől Utl Antal rostakészítőhöz került, később pedig több nemzedéken keresztül szűcsmesterek éltek benne. 1877-ben Keresztény Imre tulajdonába került, családja 1935-ig birtokolta.
Alig néhány lépéssel tovább, a Dobó utca 3. alatt áll az Utl–Nagyfejeő-ház. A korábbi épület Hofner Antal puskakészítő tulajdonában volt, a ma látható barokk polgárházat pedig Utl Antal építtette 1773-ban. Építőjeként az idősebb Zwenger József egri kőművesmestert tartják valószínűnek.
Tulajdonosainak sora önmagában is érdekes társadalomtörténeti keresztmetszet: szenátor, sebészorvos és városi sebész is lakta.
Mesterek utcája
A Dobó utca 5. számú Valner-ház szintén őrzi a régi kézműves Eger emlékét. A késő barokk épület 1754-ben Valner József kőműves tulajdonában volt. Később festők és kalaposok birtokolták, majd 1887-ben Hibay György orvoshoz került.
A Paplanos–Najman-ház a 10. szám alatt különösen érdekes. Az U alaprajzú, emeletes, kora klasszicista lakóház kapujának zárókövén 1708-as évszám szerepel. A helytörténeti kutatásokban ugyanakkor felmerült, hogy eredetileg 1798 állhatott rajta, amelyet később átvéstek.
A ház neve két mesterséget is megőrzött. A 18. század elején Paplanos Péter paplankészítő családjáé volt, majd 1795-ben Najman József bodnármester vásárolta meg, aki jelentős átépítést végeztetett rajta.
A rác kereskedő háza
A Dobó utca 11. szám alatt álló Duzi-ház a város kereskedelmi múltjához kapcsolódik. Duzi Demeter rác kereskedő 1771-ben vásárolta meg az ingatlant, és ő építtette fel a mai ház elődjét. A szépen faragott rokokó kapuzaton az 1772-es évszám olvasható.
A későbbi tulajdonosok között is találunk érdekes mesterségeket: a 20. században például Kalmár Gáspár mézeskalácsos – korabeli szóhasználattal mézesbábos – birtokolta az épületet.
A Dobó utca tehát nem csupán építészeti emlékhely. A házak egykori lakóinak foglalkozásait egymás mellé téve szinte kirajzolódik előttünk egy régi város mindennapi élete.
Cipész, képíró, pallér és szűcsmester
A 18. számú Wittmann-ház eredetileg egyszerű barokk lakóház volt, amelyet a 19. században jelentősen átformáltak. A 18. század közepén Prószik Antal üvegesmester tulajdonában állt, özvegye később Wittmann János képíróhoz ment feleségül.
A Droschel-ház a 21. szám alatt 1798-ban készült korai klasszicista stílusban. Francz József püspöki építőmester építette Droschel – más forrásváltozatban Trossel – Tóbiás cipészmester számára. Érdekesség, hogy későbbi tulajdonosai között is több cipész akadt.
A 22. számú Schauffler-ház története pedig Eger nagy barokk építkezéseihez vezet. A helytörténeti adatok szerint az épület már 1755-ben Schauffler József pallér birtokában volt, akinek nevéhez a minorita templom kupolájának tervezése is kapcsolódik.
A közeli Minorita templomot 1771-ben szentelték fel Páduai Szent Antal tiszteletére. Az egri önkormányzat műemléki ismertetője szerint a templom különlegessége, hogy a két torony közötti homlokzata nem egyenes, hanem enyhén ívelt.
A „Nagy Liter”, ahol egykor betértek egy italra
Külön fejezetet érdemel a Dobó utca 26. számú „Nagy Liter”-ház.
Az épület már 1765-ben fogadóként működött, akkor Izmir György kávés tulajdonában állt. Később fésűkészítők és szűcsök lakták, majd a 19. század közepétől ismét vendéglátással foglalkozó tulajdonosok következtek.
A Nagy Literhez címzett vendéglő még a 20. század közepén is működött.
Erről szerencsére fényképes emlék is fennmaradt: az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ Fotótára őriz egy régi felvételt az egri Dobó utca 26. szám alatti vendéglőről.
Régi fénykép – vendéglő a Dobó utca 26. szám alatt
A telek történetének van még egy izgalmas részlete: déli oldalán egykor gyalogösvény vezetett felfelé a vár Varkocs-kapujához. Vagyis a mai utca és a vár kapcsolata régen még közvetlenebb volt.
Könyvkötő a 28-as szám alatt
A Zelenka-ház, Dobó utca 28., 1780 körül épült késő barokk stílusban. A cseh származású Zelenka János könyvkötő az 1780-as évek végén érkezett Egerbe, az ingatlant pedig 1798-ban vásárolta meg.
Halála után özvegye folytatta a könyvkötő mesterséget, és még 1845-ben is könyvkötő – Kupfer Jakab – bérelte a házat.
A történet ráadásul napjainkban is folytatódik. 2026 nyarán a Dobó István utca 28. ismét művészeti térként nyílt meg: június 20. és július 31. között F. Balogh Erzsébet Gárdonyi Géza-díjas festőművész kiállításának és nyitott műtermi programjainak adott otthont.
Szép párhuzam: ahol egykor könyvkötő dolgozott, több mint kétszáz évvel később ismét az alkotás kapott helyet.
Egy ház, amely már csak a fényképeken él
Nem minden régi épület élte túl a 20. század változásait.
A Dobó utca 29. számú Lipóczy–Szarvas-ház barokk épület volt. A műemléki felmérések készítői még dokumentálhatták, 1965-ben azonban törölték a műemlékjegyzékből. 1966-ban társasház épült a helyére.
Az ilyen történetek teszik különösen értékessé azokat a régi felvételeket, amelyek megőrizték Eger eltűnt arcát.
Egy 1939-es Fortepan-fotó például egészen más világként mutatja a Dobó István utcát: nedves macskakő, kerékpárt toló járókelők, alacsony házak, üzletfeliratok – a háttérben pedig már akkor is ott magasodott az egri minaret.
Dobó István utca 1939-ben – Fortepan 151836
Ugyanaz az utca, más élet
A mellékelt mai fénykép és az 1939-es felvétel között majdnem kilenc évtized telt el. Az utca burkolata, üzletei, lakói és mindennapi ritmusa megváltozott. Ma turisták fényképeznek, emberek ülnek ki a teraszokra, utcai előadók szórakoztatják a járókelőket.
Mégis megmaradt valami.
Az utca léptéke és történelmi hangulata ma is felismerhető.
A Dobó István utca egyik legnagyobb értéke éppen az, hogy nem szabadtéri múzeum. Élő városi tér. A több száz éves házak földszintjén üzletek és vendéglátóhelyek működnek, az utcán egriek és turisták járnak, miközben néhány méterrel magasabban barokk és klasszicista részletek őrzik a 18–19. századot.
Aki legközelebb erre sétál, annak ezért érdemes néha nemcsak előre, hanem felfelé is néznie.
Egy kapuzat, egy zárókő, egy ablakkeret vagy az utca vonalát követő homlokzat mögött ugyanis ott rejtőzhet egy rostacsináló, egy mézesbábos, egy cipész, egy könyvkötő vagy egy régi egri vendéglős története.
A Dobó István utca így válik egyszerre sétálóutcává és Eger egyik legérdekesebb, ma is olvasható történelmi dokumentumává.
Források és további olvasnivaló
A cikkhez felhasználtam az általad megadott részletes helytörténeti adatokat, amelyeket friss és hivatalos online forrásokkal egészítettem ki. Eger városának hivatalos oldalán külön sétaajánló vezet a Dobó térről a vár irányába, és részletes ismertető található a Dobó térről, valamint a Minorita templomról is.
Eger – Első séta: A vár felé
Eger – Dobó tér története és látnivalói
Eger – Minorita templom
Dobó István utca 28. – 2026-os művészeti program
ÉKM Fotótár – régi vendéglő a Dobó utca 26. alatt
Fortepan – Dobó István utca, Eger, 1939
Megjegyzés küldése