Aki ma végigsétál Noszvaj különleges barlanglakásai között, egy turisztikai látványosságot és művészeti helyszínt lát. A riolittufába vájt helyiségek azonban nem különlegességnek készültek. Generációkon keresztül valódi otthonok voltak, és akadt időszak, amikor Noszvaj lakosságának jelentős része ilyen pinceházakban élt. Az 1964-ben készült archív fénykép még szinte érintetlenül mutatja ezt az eltűnt világot.
A mellékelt felvétel különösen értékes kordokumentum. Birgés Árpád 1964-es MTI-fotóján a település délkeleti részének egykori barlanglakásos negyede tárul elénk: egymás fölött sorakozó apró otthonok, keskeny ösvények, kerítések, gazdasági építmények és a tufába mélyített ajtók, ablakok.
Ami ma romantikusnak vagy meseszerűnek tűnhet, egykor a szegénység mindennapi valósága volt.
A Bükkalja kövéből otthon lett
Noszvaj és a Bükkalja történetéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a riolittufa. A környék vulkáni eredetű kőzete viszonylag könnyen faragható, ezért évszázadokon át használták építőanyagként, pincék, gazdasági terek és lakóhelyiségek kialakítására.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság ismertetője szerint Noszvajon valószínűleg a 19. század elejétől alakultak ki nagyobb számban a barlang- és pincelakások. A kialakulásuknak azonban nem csupán földtani oka volt: a legfontosabb társadalmi tényezőt a nagymértékű elszegényedés jelentette.
Egyes összefoglalók szerint az első ilyen lakóhelyek előzményei akár a 17. századig is visszanyúlhatnak, tömeges elterjedésük azonban egyértelműen későbbi.
Érdemes ezért óvatosan fogalmazni: a 17. századi kezdet lehetséges, a nagyarányú barlanglakás-építés viszont a 18–19. századhoz, különösen a 19. századhoz kapcsolható.
Nem egyszerű „barlangok” voltak
A név kissé félrevezető lehet. Nem természetes barlangokba költöző emberekről kell elképzelnünk a történetet.
A tufába tudatosan kialakított lakóházakról volt szó.
Az egykori helyiségek a hagyományos falusi házak rendjét követték. Szobát, konyhát és egyéb tereket vájtak a kőzetbe, a falakat pedig meszelték. Az udvarokhoz gazdasági helyiségek és állattartásra szolgáló ólak is tartoztak – ezeket ugyancsak a tufába mélyíthették.
Egy már 1932-ben megjelent földrajzi szakirodalom is felhívta a figyelmet arra, hogy a Bükkalja barlanglakásait nem valamiféle ősemberi üregként kell elképzelni: több helyiségből álló, vakolt, meszelt és berendezett otthonokról is szó lehetett.
Ez az egyik legérdekesebb részlet a történetben: a lakók lényegében a parasztházat vitték be a hegy gyomrába.
1930-ban 249 ember élt 70 barlanglakásban
A fennmaradt adatok érzékeltetik igazán a telep méreteit.
1862-ben 64 család, 1930-ban pedig 70 barlanglakásban 249 ember élt. Egyes időszakokban Noszvaj lakosságának akár 30 százaléka is ilyen lakóhelyeken húzhatta meg magát.
És ez nem kizárólag a 19. század története.
Az egyik helytörténeti összefoglaló szerint 1970-ben még 40 pinceházban 159 ember élt Noszvaj északi és déli barlanglakásos területein.
Ez azért is különösen érdekes a most bemutatott fénykép szempontjából, mert Birgés Árpád 1964-ben fényképezte le a telepet. Vagyis nem egy réges-régen elhagyott romvárost örökített meg: abban az időszakban Noszvajon még létezett a barlanglakásokban élés hagyománya.
A kiköltöztetés évtizedekig tartott
A noszvaji önkormányzati turisztikai oldal helytörténeti összeállítása egy kevésbé ismert részletet is megőrzött.
A barlanglakások lakóinak kiköltöztetését 1935-ben kezdték meg, a folyamat azonban rendkívül lassan haladt, és egészen az 1960-as évek második feléig eltartott.
Vagyis a mostani archív fotó éppen egy korszakhatáron készült.
A régi életforma már visszaszorulóban volt, de még nem tűnt el teljesen.
Pocem – egy különös név, amely ma is él
A legtöbb megmaradt barlanglakás a falu déli, délkeleti részén, a Farkas-dűlő környékén található. A helyiek ezt a területet Pocemnek nevezik. Az egykori Betlehem utca környékén álló barlanglakásokból alakult ki később a mai művésztelep.
A terület sajátos szerkezete a régi fényképen is remekül megfigyelhető. Nem szabályos utcasort látunk, hanem a domborzathoz igazodó, egymás fölé és mellé épült-vájt otthonokat. Keskeny utak és ösvények kötötték össze őket.
Tulajdonképpen egy hegyoldalba faragott falurész alakult ki.
A szegénysorból művésztelep
A történet különös fordulatot vett az 1990-es években.
A Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület 1997-ben kezdte meg a terület újjáélesztését. A művészek feltárták az addigra részben betemetődött udvarokat, összekötötték az utakat és ösvényeket, helyreállították az oromfalakat, valamint tovább alakították a belső tereket.
Az egykori szükséglakások így egészen új szerepet kaptak.
A képzőművészet és szobrászat mellett természetművészeti programok, kézműves tevékenységek, kerámia, üvegművesség, zene és más alkotói programok is megjelentek. A hagyományos helyi tudás – például a kőkultúra, a borhoz kapcsolódó hagyományok és a mogyoróvessző-fonás – ugyancsak szerepet kapott a művésztelep munkájában.
Így lett az egykori szegénysor a kulturális örökség egyik különleges noszvaji helyszíne.
Egy 17 millió éves történet is ott van a falakban
A barlanglakások történetének van egy sokkal régebbi fejezete is.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 2026-os földtani ismertetése szerint Noszvaj térségében körülbelül 17 millió éves vulkáni eredetű képződmények is felszínre kerülnek. A porózus riolittufa egykori robbanásos vulkáni működés emléke.
Vagyis amikor a noszvaji emberek pincét, ólat vagy lakószobát faragtak a hegyoldalba, olyan kőzetet alakítottak át, amelynek története évmilliókkal az ember megjelenése előtt kezdődött.
A barlanglakások ma
A Pocem egykori lakóhelyei ma már egészen más világot képviselnek. A Farkaskő Művésztelep Noszvaj egyik legismertebb különlegessége, a barlanglakások látogathatók, és helytörténeti vezetés is igényelhető. Az aktuális látogatási információkat érdemes indulás előtt ellenőrizni.
Noszvaj barlanglakások
4,3Több mint turisztikai látványosság
A noszvaji barlanglakások szépsége mögött nehéz emberi sorsok húzódnak.
Ma különlegesnek találjuk a fehér tufafalakat, a hegybe vájt ajtókat, a zegzugos ösvényeket. Azok számára azonban, akik itt éltek, ezek nem romantikus „barlangházak”, hanem a mindennapi élet terei voltak: itt főztek, aludtak, nevelték gyermekeiket és tartották állataikat.
Birgés Árpád 1964-es fényképe ezért jóval több egy látványos régi noszvaji felvételnél. Egy lassan eltűnő életforma utolsó évtizedeit őrizte meg.
Hat évtizeddel később ugyanazok a sziklák még mindig mesélnek – csak ma már nem a szegénység kényszerű otthonai, hanem Noszvaj megőrzött történelmének különleges emlékei.
Források
- Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Pocem kaptárkő és barlanglakások
- Noszvaj hivatalos turisztikai oldala – Barlanglakások
- Noszvaj – Faluséta a múltba, védett épületek és barlanglakások
- Eger Vidék Kincsei Egyesület – Noszvaj barlanglakások
- Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Földtani barangolások Noszvajon
- Földrajzi Közlemények, 1932 – korabeli szakirodalom a barlanglakásokról
- Farkaskő–Noszvaji Barlang Művésztelep története
Archív fotó: Noszvaj, barlanglakások, 1964 – MTI Fotó: Birgés Árpád