Egyetlen régi képeslap is képes felidézni egy korszakot. Ez az 1970-ben készült egri borreklám nemcsak a város borászati múltjának érdekes dokumentuma, hanem az egykori egri bútoripar és fafaragás történetéhez is kapcsolódik.
A felvételen egy fiatal nő áll a pincében, kezében pohár fehérborral. Mellette egy hatalmas, díszesen faragott hordó látható, amelynek központi motívuma természetesen a szőlő és a bor. A hordó felső részére pedig Jókai Mór sorait faragták.
És ha már a kép készítője arra kér bennünket, hogy „csak a borospohárra tessék fókuszálni”, érdemes megjegyezni: a korszak egri fehérborai között valóban akadtak olyanok, amelyek nemzetközi sikereket is elértek.
Jókai Mór szavai kerültek a hordóra
A hordón olvasható szöveg nem egyszerű reklámszlogen. Jókai Mór A bor című írásából származik.
Az eredeti gondolat így kezdődik:
„Ah, a bor az felvidít, lelkesít, elméssé tesz, bátorságra hevít…”
Jókai ezután arról ír, hogy a bor szerelmet ébreszt, kiszínezi a szürke világot, eltemeti a bút és feltámasztja a reményt.
Az idézet eredetét a közmédia borral foglalkozó műsora is Jókai A bor című írásához köti.
A teljes idézet ezért nem pusztán dekorációként került a hordóra: tökéletesen illett ahhoz a képhez, amelyet akkoriban az egri borról közvetíteni szerettek volna.
A különleges hordó Egerben készült
A képhez fennmaradt információ szerint a hordót Patkó Józsi bácsi faragta az egri Bútoripari Vállalatnál, körülbelül 1967-ben, abban az időszakban, amikor Kormos Pál volt az igazgató. A visszaemlékezés szerint az ő vezetése idején indult meg Egerben a faszobrászok képzése is.
Ennek egy részét korabeli újságforrással is sikerült alátámasztani.
A Heves Megyei Népújság 1967 szeptemberében arról számolt be, hogy a Heves megyei Bútoripari Vállalatnál két évvel korábban létrehozták az úgynevezett stílműhelyt. Itt elsősorban nyugati megrendelésre készítettek különféle barokk bútorokat. A korabeli cikk külön megemlíti azt is, hogy a tanműhely egyik fiatal szakoktatója munka mellett faszobrokat faragott.
Ez különösen érdekes adalék a fényképen látható hordó történetéhez: vagyis a hatvanas évek második felében az egri üzemben valóban jelen volt a magasabb szintű, művészi fafaragás.
Maga a Bútoripari Vállalat sem volt jelentéktelen helyi üzem. Már egy 1964-es tudósítás szerint az egri, Knézich Károly utcai üzemben készültek a vállalat egyes bútorainak gépi munkái, és itt komplett garnitúrákat is gyártottak. Egy 1967-es hirdetés pedig a vállalat címét Eger, Knézich u. 36. alatt adta meg.
Így a képen szereplő faragott hordó egyúttal az egykori egri fa- és bútoripar különleges emléke is.
Öt liter bor volt a jutalom
A hordó elkészítéséhez egy kedves történet is kapcsolódik. A fennmaradt visszaemlékezés szerint:
a brigád öt liter bort kapott ajándékba a Pincegazdaságtól.
Mai szemmel ez mosolyt csalhat az ember arcára, de a hatvanas évek Egerében egy ilyen ajándék egyáltalán nem tűnhetett szokatlannak. A város életének, gazdaságának és idegenforgalmának meghatározó szereplője volt az állami pincegazdaság.
Milliószámra kerültek palackba az egri borok
A képeslap készítésének időszakában az egri bor már nagyüzemi méretekben jutott el a fogyasztókhoz.
Egy 1969-es korabeli híradás szerint az állami pincegazdaság egri palackozóüzemében abban az évben hatmillió palack bort terveztek megtölteni a hazai piac számára. Az üvegekben az egri és a mátraaljai borvidék tíz népszerű borát kínálták, emellett négyféle különlegességet is nagyobb mennyiségben hoztak forgalomba.
1970 végéről pedig olyan korabeli beszámoló maradt fenn, amely szerint az egri pincészet újfajta debrői különlegességgel jelentkezett, miközben az ország üzleteiben egri, tokaji, badacsonyi, pécsi és alföldi borok széles választékát kínálták.
A korszak reklámvilágáról szintén fennmaradt egy beszédes emlék: 1970 körül az Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság „Egri bor – világmárka” feliratú reklámanyagokat is használt.
Vagyis a most előkerült képeslap pontosan ebbe a tudatos reklámtevékenységbe illeszkedik.
És mi lehetett a pohárban?
Biztosan ezt természetesen nem tudhatjuk.
De a kép alapján egy világos színű fehérbor került a pohárba, és a korszak egyik legismertebb egri fehérbora éppen az Egri Leányka volt.
Van ráadásul egy különösen érdekes egybeesés.
Az 1972-ben Magyarországon megrendezett első bor-világversenyen az Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság 1970-es évjáratú Egri Leánykája aranyérmet kapott. Ugyanezen a versenyen az 1971-es Egri Rizling nagy aranyérmet, az 1968-as Egri Bikavér ezüstérmet szerzett.
Tehát akármi is került a modell poharába, az a megjegyzés, hogy „kitűnő minőségű lehet a fehér bor”, a korszak egri borainak eredményeit ismerve egyáltalán nem túlzás.
Persze azt már nem állíthatjuk, hogy éppen az 1970-es Egri Leányka van a pohárban – erre nincs bizonyíték.
Az Árnyékszala és az egri Pincegazdaság világa
Az Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság egyik meghatározó helyszíne az Árnyékszala utcai főpincészet volt. A korszakból fényképek is fennmaradtak róla: egy 1972-es Fortepan-felvételen például az Egri Főpincészet udvara látható, ahol a szőlőszállítástól a hordókig a nagyüzemi borászat számos részlete megfigyelhető.
A pincegazdaság még az egri Érseki Palota történetében is nyomot hagyott. Az Egri Főegyházmegye levéltárának történeti összefoglalója szerint az egykori Eger–Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság az Érseki Palota középső szárnyába is beköltözött, ami az ott őrzött levéltári anyag áthelyezését is szükségessé tette.
Egy fénykép, amelyen két egri világ találkozik
Első pillantásra egyszerű borreklámnak tűnik: csinos fiatal nő, népviseletet idéző ruha, pohár bor, pince és hatalmas hordó.
Ha azonban közelebbről megnézzük, két olyan világ találkozik rajta, amely egykor Eger gazdasági életének fontos része volt.
Az egyik az egri szőlő- és borkultúra, amelynek termékeit akkor már milliószámra palackozták és országosan, illetve külföldön is értékesítették.
A másik az egri bútor- és faipar, amelynek szakemberei nemcsak sorozatban gyártott bútorokat készítettek, hanem olyan különleges, kézi faragású munkákra is képesek voltak, mint a fényképen látható monumentális hordó.
A kettőt pedig Jókai Mór borhoz írt sorai kapcsolják össze.
Több mint fél évszázad elteltével ezért már nem csupán reklámfotót látunk. Eger egy darabka ipar-, borászati és hétköznapi története maradt fenn rajta.
És persze ott van az a bizonyos pohár is.
Hogy pontosan milyen bor volt benne, talán már sohasem tudjuk meg – de az 1970-es évek elejének egri boreredményei alapján rossz biztosan nem lehetett.
Források, további olvasnivaló
- Hungaricana – Heves Megyei Népújság, 1967: az egri Bútoripari Vállalat stílműhelye
- Hungaricana – Heves Megyei Népújság, 1964: a Heves megyei Bútoripari Vállalat egri üzeme
- Hungaricana – a Bútoripari Vállalat Knézich utcai telephelyének korabeli említése
- MédiaKlikk – A bor a magyar irodalomban; Jókai Mór „A bor” című írása
- Eger történeti ismerettára – az egykori Pincegazdaság és az egri borok sikerei
- Darabanth – „Egri bor – világmárka”, korabeli Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság-reklám
- Szeged.hu/Fortepan – az Eger–Gyöngyösvidéki Pincegazdaság Egri Főpincészete 1972-ben
- Egri Főegyházmegye – az Eger–Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság és az Érseki Palota történeti kapcsolata
A cikkhez mellékelt fotó: Borreklám-képeslap, Eger, 1970.